Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-08 / 49. szám

XIX. évfolyam. Nagykároly, 1904. deczember 8. 49-ik szám. Táisadalmi, szé^ir©^.sű-:ncLÍ és ismeretterjesztő 2©_etllsb;p- U 1W NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleni minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. jj Negyedévre Fé lévre..........................4 kor. | Egyes szám Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. —- Kéziratok nem adatnak vissza. Villamos telepünkről. (Villamos berendezések tüzveszélyessége.) II. Ha valamely elektromos vezeték közelében tűz támad, úgy bizonyos, hogy azt minden további kutatás nél­kül rövidzárásnak tulajdonítják a nélkül, hogy a rövidzáuásról halvány fogalmuk volna. Sőt legtöbb esetben szikrákat is láttak, ami pedig épen nem feltétlenül szükséges a rövidzá­ráshoz. Pedig a laikus közönséget kár ilyen dajkamesékkel ijeszteni, mert egy oly vivmány használatától riasztják el, mely megfelelő szerelés után éppen nem veszélyes és csakis hasznára vá­lik. Az ily rémitgetés különösen a laikus közönségre hat legjobban s ép ezért részletesebben fogok vele foglal­kozni. Valahányszor ezt a szót „rövid­zárás“ és „villamos szikrát“ hallom, úgy mindig Verne egy regénye jut eszembe, ahol bizonyos gombról van szó, melyet ha megnyomnak, egy gép lassan és méltóságteljesen megin­dul. A szomorú csak az, hogy a gépé­szek, akiknek tényleg sokat kell tud- niok, ennek elismerését legtöbb eset­ben nem tudásuknak, hanem annak a rejtelmes homálynak köszönhetik, mely ehhez a soha nem létezett gombhoz fűződik. A legnagyobb baj azonban az, hogy nemcsak az elektromos világítást élvező közönség van ily homályban, hanem igen sok hatóságilag en­gedélyezett villamos szerelő tudása sem igen terjed tovább annál a bizonyos gombnál, amit a szakem­ber kontaktusnak, vagy érintkező csa­varnak hí, továbbá az elektromos szikránál és végül a rövidzárásnál, aminek előidézéséhez legjobban ért. Azt hinné az ember, hogy ez a három fogalom ismerete legalább arra jó, hogy az ember ne csináljon rövid­zárást, a tapasztalat azonban az ellen­kezőjét bizonyítja, mert ott, ahol elek­tromos vezeték van, nemcsak tudo- mányszomjas gimnázisták, hanem igen gyakran felnőttek is nagy előszeretettel csalnak ki zsebkésükkel szikrákat s csinálnak rövidzárást, gyönyörködve az ólombiztositó kiolvadásával járó puffanásban. Pedig hát ez nem jó, mert ha vékony vezetéknél jó erős szegedi bicskával csinálják, akkor az ólom sül el, de ha vastagabb vezeték­nél pld. egy elefántcsontnyelü angol pengéjű késsel, olló hegyével, vagy hajtővel próbáljuk meg, úgy biztos, hogy a kés oda lesz, sőt kezünket is összeégethetjük. Azoknál a tüzeseteknél, a melyek tényleg' az elektromos vezetékekből erednek, sohasem a rendszerben, ha­nem mindig a szerelésben vagy helytelen kezelésben rejlik a hiba. Elektromos berendezéseknél a sok­szor hallható villamos szikrából eredő tüzek, a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. Szikra alatt ugyanis azon szikrát értjük, mely egyik vezetőből a másikba átugrik anélkül, hogy a két vezető előzőleg egymással érintkezett volna. Gyakoribb, de helyes elrendezés mellett szintén nem veszélyes az a szikra, mely akkor keletkezik, ha az áramkört egy helyen megszakítjuk, pl. falikapcsolónál. Ezen lángszerü szikrabojt amit he­lyesebben volta-ivnek neveznek telje­sen nem kerülhető el, de ez csak oly helyeken keletkezik, ahol a megszakí­tás történt. Ilyen helyek föképen az elektromos telepek kapcsolótáblái. A lakásokban levő kapcsolók már úgy vannak szerkesztve, hogy elenyé­szően csekély volta-iv keletkezik s az is csak pillanatra. Egyébként porczel- lán lapra lévén szerelve és elfedve, jó állapotban teljesen ártalmatlanok, és csakis robbanó gázokkal telt helyiség­ben tennének veszélyesek, hol azon­ban nem szabad őket alkalmazni. Lakásban tehát volta-iv csak akkor kt (étkezhetik, ha egy vezetéket, melyben aram kering, elszakítunk, vagy rövid­zárás eseíéu, ha a rövidzárást előidéző fémdarabot elrántjuk. Ezzel a közkedveltségnek örvendő elektromos szikrákat letárgyalva, az elektromos tűzesetnek egy másik okára térek át, t. i. a vezeték kigyuladásara, amihez a Dollinger-féle csipesz mód­jára annyira felkapott rövidzárás is tartozik. A vezeték akkor melegszik fel, il­letve gyulád ki, ha rajta méreteihez képest tulnagy erősségű áram megy keresztül, ami az által idézhető elő, ha a lámpák számának megfelelő sod­ronynál vékonyabbat használunk. Hogy tehát a tűzveszélyt elkerüljük, nem kell mást tennünk, mint a vezetösod- ronyok vastagságát helyesen megvá­lasztani és a vezetékre csak annyi lámpát kapcsolni, amennyinek a mé­retei a sodrony vastagságának meg­felelnek. Rövidzárás az által idézhető elő, ha a lámpához menő két vezető közé pld. fém darab vagy víz kerül. Ekkor ugyanis az áram nem a lámpákon, hanem a közelebb eső utón megy ke­resztül, ahol az előbb említett kés his­tória ismétlődik. Rövidzárást okozhat még az úgy­nevezett levezetés vagy földzáródás is. Ugyanis, ha mindkét vezeték érintke­zik a földdel, az ép úgy össze van kötve, mintha fémdarabbal kötöttük volna össze. Az okot ismerve, most már a baj elhárítására térhetünk át. A mondot­takból látható, hogy helyes szerelés mellett baj alig keletkezhetik s igy az első lépést a közönségnek kell meg­tenni azzal, hogy a kiadást nem saj­nálva, inkább nagyobb, megbíz­hatóbb szerelö-czégekhez for­dul. — Rósz helyen alkalmazott takarékosság sehol sem boszulja meg magát úgy, mint az elektromos beren­dezéseknél, melyet aztán esetleg egé­szen ki kell dobni. Ha valakinek jó szerelője van, ne kényszerítse azt olcsó, mitsem érő anyag használatára, külö­nösen óvakodjék holmi „mélyen le­szállított áron“ kínált világító­testektől, kapcsolóktól stb. Ilyet szakértő TARCZ A, í\ csatári jegyző lányát.. A másiknak azt mondta, hogy: ..Te vagy lelkem fénye!" Jaj! csak ezt a gyűlölt „jegyet' Eldobhatnám végre!“ A csatári jegyző lányát Két legény szerette Egyiket is, másikat is Hitegette egyre. Hogy is esett ? Szóbeszédnek Gyakran sok az alja: A két legény karddal szállott Egymás ellen harczra. Az egyikkel — az a hir járt — Már jegyet is váltott . . . Esküvőre készülődtek A hegyközi lányok. Az egyiknek ki is omlott Piros, forró vére; A másiknak karja hullott A terem kövére. Óriási változások történnek huszonöt év alatt az ember életében. A még alig gyü- gyögö gyermek — ifjúvá; az ifjú — férfiúvá; a férfi — aggá lessz ; kezdő hivatalnok vagy már elérte vágyának teljesülését — főnök lessz, vagy már közel áll hozzá. És e foly­tonos változások közepette nap-nap után \ fáradtságos munkával kell küzdeni a létért. E fáradtságos munkából legtöbb jut osztály­részül a tisztviselőnek. Azért nem kis dolog huszonöt évet közhasznú szolgálatban eltöl­teni. Nem kis dolog huszonöt éven át lan­kadatlan szorgalommal küzdeni a hivatalnoki pályán ; a mellett kivívni a társadalom osz­tatlan szeretetét is. A másik meg, — halvány arczu, Csak a szeme égett, — Búzavirág szem ü lányért Nehéz beteggé lett. * * * Azt beszélték: megsajnálta A jegyző szép lánya S fájó szívre gyógyírt termett Piczi piros szája. A csatári jegyző lánya Temetőbe vágyott : Lombhulláskor ki is vitték A hegyközi lányok. Bokor Emil. Huszonöt év. Az egyiknek azt írta, hogy: ..Nem feled a szívem, Eped érted s szeretni fog Mindörökre híven". Mily rövid két szó : huszonöt év ! Mily könnyedén surran tovább mindnyájunk gon­dolata e két szó kimondása után; pedig ha kissé megállunk, ha kissé körültekintünk és - visszanézünk saját életünkre, csak akkor látjuk mily nagy idő 25 év. Büszkén tekinthet vissza e nagy időre a mi szeretett Kacsó bácsink, ki múlt hó 24-én töltötte be szolgálatának huszonötödik évét. Jóleső érzéssel tekinthet vissza e 25 évre, hisz ezen idő alatt nemcsak tisztviselőinek, felebbvalóinak szeretetét nyerte meg példás szorgalmával, munkásságával, de megnyerte a közönség nagyrabecsülését is lekötelező nyájas modorával és szolgálatkészségével. Mint hivatalnok, mint társadalmi ember is­meretes ő nemcsak városunkban, de az egész vármegyében. Fiatalos kedélyhangulata, jó izü humora, jó szive, példátlan munkássága, közhasznú tevékenysége stb. stb. emelték öt arra a magas polczra, melyet fellebbvalói, tisztviselői, jóbarátai, ismerősei igaz szívből eredő szeretetükből emeltek számára. Tanulmányai elvégzése után pályáját a helybeli államépitészeti hivatalnál kezdette, honnan később a beregszászi államépitészeti hivatal nagyszöllősi kirendeltségéhez helyez­tetett át a hol pár év múlva az ottani hiva­tal vezetésével bízatott meg. Majd felsőbb megbízásból 1893. év május havában — a helybeli államépitészeti hivatal főnökévé neveztetvén ki — helyeztetett át Nagykárolyba s azon idő óta számos mű­szaki munka tanúskodik páratlan szorgalma mellett, mely műszaki munka vármegyénk modem közlekedési viszonyait magas szín­vonalra emelte. E páratlan szorgalma mellett élénk részt vevén városunk társadalmi életében is, min­den. számottevő egyesületnek tagja, tisztvise­lője sőt vezére is. Az őszinte igaz szeretet megnyilvánulását látni abban az ünnepeltetésben, melyben része volt két alkalommal is. Első alkalom­mal tisztviselői ünnepelték hivatalos szűk családi körben, másodízben jóbarátai, isme­rősei, tisztelői. A m. kir. államépitészeti hivatal tisztvi­selői által a jubiláns tiszteletére múlt hó 24-én rendezett ünnepség a következőképen folyt le : Délután 3 órakor a m. kir. államépité­szeti hivatal tagjai, a kir. mérnökök, vár- megyei útbiztosok, élükön Pünkösdty Ferencz műszaki tanácsossal —• ki ez alkalomra jött át Debreczenből — testületileg tisztelegtek a hivatalban az ünnepeltnél, a hol is Liebt­A? FfiYFnÜI FIIAMÉRT KF11 FMFS l7»"l,TF.PMF.«t7CTCg íiaguarfÁCTea.

Next

/
Thumbnails
Contents