Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-24 / 47. szám

T’sursa.dLaJ.ano.ä., szó^síxoíS-s-Ikclí és isnzerstteiiesztö ixetilap.

NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjelen minden csütörtökön.

Egész évre Félévre . .

Előfizetési árak:

. 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egyes szám

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor.

2 kor. 20 fill.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák Ferencz-tér 4. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben).

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Szinikerületünk ügye.

Minden városnak anyagi érdekei mellett arra is kell törekednie, hogy társadalmi éleiét fejlessze, a vagyoni kérdéseken kívül a szellemi élet terén is produktiv munkát végezzen.

A mindennapi élet küzdelmeiben kifáradt egyén bizony vágyódik egy kis szellemi élvezet után, melyért szívesen hoz áldozatot is, ha igényeinek megfelelő élvezetre talál.

A mi városunkban még nem is régen — legalább a téli idény alatt — meglehetős élénk társadalmi életet éltünk. Mintegy két év óta azonban megszűnt minden. A nagy lelkesedéssel megindult mozgalom — mintha elvágták volna, vagy készakarattal elnyomták volna — teljesen elült, úgy, hogy ma már a szokásos egyesületi bálokon kívül nincs semmiféle szórakozásunk.

Igazán úgy élünk, mindenki magának, — mintha Nagykároly városa legalább is helyet cserélt volna a legsötétebb Laczfaluval ott a felsőbányái hegyek között, a hová a kultúra, a társadalmi és irodalmi kérdések iránt való érdeklődés talán csak a XXlII-ik században fog elhatolni.

Egyetlen szórakozásunk az egész hosszú esztendőn keresztül a színház volt, a hol ugyan meglehetős tortúrák árán, de mégis szellemi élvezetben volt részünk. Igaz, hogy a régi kaszinó megboldogult színkörének leégése óta még a színészetnek is csak úgy tudtunk helyet adni, hogy a közönség valósággal áldozatot hozott akkor, midőn az előadásokra elment, — node mégis csak elmentünk és mégis csak volt egy kis élvezetben részünk.

Azóta azonban — úgy tudjuk — hogy polgármesterünk már foglalkozik a színkör építésének ügyével, a mely végre is oly erkölcsi kötelesség, hogy azt sem elodázni, sem pedig előle kitérni nem lehet, mert városunk, a mely annyit küzdött és annyi áldozatot hozott a megyei székhely érdekében, csak nem akarja kitenni magát annak, hogy ellenségeink oly színben tüntessenek fel bennünket, mint a kik a szellemi érdekek iránt fogékonysággal nem bírunk s csak ott tudunk élénk érdeklődéssel fellépni, a miből hasznot meríteni remélünk.

A színkör építésének kérdése immár napirendre került s nagyon hisszük, hogy polgármesterünk rövid időn belül dűlőre is juttatja ezt, mert mindenki beláthatja, hogy a lefolyt szini-idényhez hasonlót többé nem kívánhatunk. Ha áldozatot kell hoznunk, legalább élvezzük annak gyümölcseit.

Egy modern, megfelelő színkör építésével úgy hisszük, hogy városunkban a szülészet iránti érdeklődés is nagyban emelkedni fog s ekkor a művészeti részt illetőleg is magasabb követelményekkel állhatunk elő.

Szorosan összefügg ezzel szinikerületünk kérdése is.

Tudvalevő dolog, hogy szinikerületünk ma Szatmár, Eperjes, Beregszász, Kisvárda és Nagykároly városokból van megalakítva. A téli idényt Szatmár és

Eperjes foglalják le maguknak, a nyári idény pedig a három város között oszlik meg. Nekünk augusztus és szeptember hónapok jutnak.

Nem akarok a felett vitatkozni, hogy megfelel-e a jelenlegi szini-idény beosztása a mi igényeinknek, csupán egy körülményre óhajtom a figyelmet felhívni.

Eperjes városa ugyanis — a mint tudom — ki akar válni a szatmári szinikerületböl. Kívánsága nagyon érthető. Először is semmiféle földrajzi összeköttetésben nem áll Szatmárral. Távol esik innen. Másodszor: a téli idénynek java részét deczembertöl— áprilisig Szatmár foglalja le magának, s igy Eperjes, mely épen olyan nagyságú és igényű város, mint Szatmár, téli szini-idénynyel nem bir, holott teljesen megfelelő színházzal rendelkezik. Egyéb helyi érdekei is arra késztetik, hogy magának megfelelőbb kerületet keressen. Hogy pedig tényleg igaz a kiválás szándéka, bizonyítja az országos szülészeti felügyelőnek Nagybánya városához intézett felhívása, melyben Nagybányát kívánja Eperjes helyett a szatmári szinikerületbe beilleszteni.

Nagybánya városa nem fogadta el ugyan a tervet, mert a nagybányaiak téli idényre tartanak számot, a melyet pedig Szatmárral szemben nem igényelhetnek, Nagybánya pedig sokkal kisebb annál, semhogy Eperjes helyét foglalja el.

Nekünk nem közömbös kérdés, hogy szinikerületünk milyen változásnak lesz kitéve. Mert annak a színigazgatónak,

ki a kerületre pályázik, természetesen számot kell vetni az igényekkel, melyekkel a városok fellépnek azzal a várható eredménynyel szemben, melyet a belépett városok anyagilag nyújtani tudnak s természetes, hogy igényeinknek teljesen megfelelő színtársulatra csak úgy lehet kilátásunk, ha az igazgató existentiája biztosítva van.

Épen ezért, midőn azt olvasom, hogy a szinügyi-bizottság elhatározta, hogy egy évre ismét belép a szatmári szinikerület kötelékébe, városunk jól felfogott érdekét kívánom polgármesterünknek, mint a kerületi bizottság tagjának figyelmébe ajánlani, hogy a szinikerület megalakulása felöl szerezzen kellő meggyőződést, mielőtt a kötelező belépési nyilatkozatot megtenné, mert ha sem Eperjes, sem Nagybánya nem lép be, nem tudom, hogyan lesz a kerület megalakítva s akkor inkább szabad rendelkezési joggal bírjunk, j semhogy az azelőtti jól ismert nyári társulatok részére építsünk áldozatokkal — uj színkört.

Alfa.

Értekezlet a kender- és lentermelés ügyében.

Vármegyénk agilis főispánja Kristóffy József f. hó 22-ik napjának délelőtti 10 órájára a városháza nagytermébe értekezletet hivott össze oly czélból, hogy a „Mezőgazdasági iparrészvénytársaság“ kezdeményezé- | sére a kender és len nagyobb arányú ter- j melésének és ipari feldolgozásának előmozdítása fölött tanácskozás tartassák, mert a | nevezett részvénytársaság fentjelzett tevéTÁRCZA.

Harmat Erzsi.

(Pályadijjal koszoruzott román ez.)

Pásztorfiu tilinlcója

Szépen zeng a holdas éjben .. .

S Harmat Erzsi kedvesének Öröm csillog szép szemében.

„ Jer! a lombok hüs ölére,

Hol tanyánk s annyi virág van ... Hadd merengjek szép szemedben, Csókos ajkad bíborában.“

,,Ah! úgy félek — szökve jöttem Hozzád; — pedig hüs az éjjel“ . .. „ Oh galambom! gyenge mátkám ! Jobban mért nem öltöztél fel

Szép leánynak csókja édes,

Benne annyi üdv, kéj, báj van,

Dobban a szív boldogságnak

Tulvilági mámorában.

* *

*

Harmat csillog a virágon,

Piros hajnal gyűl az égen;

Harmat Erzsi lombok árnyán Alszik elmerülve, mélyen.

„Szép galambom! jer subámba! Takarózz bé, meg ne fázzál!“.

Szép leány lázas beszéde Elborzasztóbb a halálnál.

„ Oh hol vagyok ?! elkárhoztam!.. ügy reszketek és úgy fázom “!..

„ Jer hát innen, mig a lombok Harmatcseppjeit lerázom“ /

„Fejem szédül! — anyám átka Hangzik hozzám át az éjen . . .

Oly jó volna szenderegni Bozmaringos sírba’ mélyen.“

Úgy szenved a szép leány — és

Oly csípős a szellő szárnya . . .

Fény, derűnek, boldogságnak

Megvan foltja, megvan árnya !

* *

*

Köny csillog a kis virágon,

Sötét felhő leng az égen;

Harmat Erzsi lombok árnyán Bozmaringos sir ölében Alszik elmerülve — mélyen.

(Kölese.) Kosa Ede.

A hálátlan fiú.

— Rajz. —

Irta : Giozei IDi.ász.eg’h.y Jbdlóx.

Nem hazudott a gombási öreg mester, mikor Tót Péter János fiáról azt mondotta, hogy nagy esze van annak a fiúnak.

Tót Péter uram pedig nem nagyon örült ennek a dicséretnek, nem bánta volna, ha kisebb észszel áldotta volna meg az Isten azt a fiút, hanem inkább adott volna neki szélesebb vállat, erősebb karokat, mert János olyan vékony czingár legényke volt, mint a tiszttartó ur Jenőkéje, a ki selyem paplannal takaródzik, meg ezukrot eszik.

Hiába mondotta neki a mester, hogy az Istennek nagy kincse az az észbeli tehetség, Tót Péter mindig csak azt mondta reá, hogy erő keli a kapáláshoz, nem ész. Én nem ismerem a betűt, de vágok olyan rendet, hogy irigykedve tekinthet reá bárki is. Erő kell a parasztnak, nem tudomány.

— Már pedig az a fiú nem kapanyélre termett, — okoskodék a mester — penna való a kezébe, könyv a hóna alá. Nagy tehetség van a fiúban, meglássa, meglássa micsoda dicsőséget, tisztességet hoz az majd a Tót famíliára.

És a mester addig beszélt, addig beszélt, mig csakugyan elcsavarta a fejét Tót Péter uramnak és a Jankó fiút beszállították a kollégiumba, hogy hát csináljanak belőle

urat, mert hát mégis csak elgondolta, hogy szépen fog az hangzani, hogy Tót János ur, akinek minden nemzetsége csak „kend“ volt.

... És nem hazudott a gombási mester, mikor azt mondta, hogy nagy esze van a fiúnak. Kitünően tanult. El-el mondogatta Tót Péter uramnak, lássa milyen kitűnő fia van, mondtam, ugy-e, hogy nem kapanyélre termett.

Hát még mikor először prédikált Gombáson. Százszor többet ér, mint az öreg tiszteletes, mondta az egész falu. Meg is hívták jó előre papnak, ha az öreg lehunyja szemeit.

De hát Tót Jancsi azt mondta erre, hogy ő belőle nem egy nyomorúságos pap lesz. Ő belőle olyan lesz, hogy akár miniszterségig is felviheti.

Hanem az öreg Tót Péter mindig csak azt mondta rá, hogy sohasem bírom én azt ki. Elmegy a házam, de még a földecském is elúszik. Sok pénzt elnyel az a tudomány.

— Visszajön az százszorosán — ha kitanul az a fiú, győzte meg a mester.

És a Jancsi jól tanult, azt irta egyszer az apjának, hogy két esztendő múlva fiskális lesz, de még addig sok pénz kell, mert pénzért adják a tudományt. Csak küldjön édes jó apám, majd visszaadom én ezerszeresen.

Az öreg Tót Péter küldött. Eladta a há- | zát, elküldte az árát, hogy vegyen rajta tudományt a fia.

AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHA1TÓSZER.