Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-04 / 31. szám

V Táxsa,ö.a.lrsa.i, szépixod-alrai és isxxxeietterjeszt© Ixetilarp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. Jj Egyes szám . . ... 20 fill. Közsőgi jegyzők 6s tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyiltlér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A színkör ügye. A régi kaszinó udvarán volt nyári színkör leégésével jó eleve felszólal­tunk lapunkban a színkör építése ér­dekében. Meglehetős vitát is keltett a színkör elhelyezésének kérdése, s több czikkben fejtették ki nézeteiket az ügy iránt érdeklődök. Mintha sejtettük volna előre, hogy ennek az ügynek megoldása nein egy­könnyen fog menni, azért vetettük fel a kérdést oly korán. — Tudtunkkal hivatalos és illetékes körök is foglal­koztak a színkör építésével. Több terv készült, hol szállodával kapcsolatosan, hol a nélkül, — a végeredmény azon­ban mégis az, hogy ina sincs színkör, s a színigazgató, ki társulatával váro­sunkba akarna jönni, azt se tudja mit csináljon, bejöjjön-e vagy nem, lesz-e oly hely, hol előadásokat tarthat, vagy nem ? A magunk részéről nagy mulasz­tásnak tartjuk, hogy már csaknem egy éve, hogy ez a kérdés megoldásra vár és még mindig csak a tervezgetés stádiumában állunk. Pedig a 12,000 korona állami segély rendelkezésünkre állolt, nem sokkal több áldozattal kel­lett volna a városnak hozzájárulni s ma már a színkör fel volna építve. Beregszász városa nem kerített oly nagy feneket a dolognak, hanem el­határozta, hogy épit,. kieszközölt és megkapott 16,000 korona államsegélyt, mi pedig ismét elkezdettünk tervezgetni. Lehet, hogyha Nagykároly városa is építeni fog, szintén sikerülni fog bizonyos összegű államsegélyt kieszkö­zölni ; nem állítjuk, hogy az államse­gély elveszett reánk nézve, de tudtunk­kal a kormány részéről úgy volt a kérdés feltéve, hogy a 12,000 korona államsegélyt jelenleg vagy Beregszász, vagy Nagykároly kapja meg, az, a me­lyik hamarabb épit, — a másiknak pedig várnia kell. — Beregszász épit, tehát ö már megkapta a segélyt, ne­künk pedig arra még várni, azt kérel­mezni és kieszközölni kell. A mi városunkban, mely iránt a természet az előnyök osztogatásakor meglehetős mostohán bánt, a szili- pártoló közönséget a várva-várt színi szezon esetleges elmaradása bizony nagyon érzékenyen érintené. Széthúzó, érdekkörökre osztott társadalmunknak úgyis igen kevés szórakozása van s egyhangú, nyárspolgárias életünket a sziniidény élénkíti annyira a meny­nyire fel. Nagykároly városa belement a szini- kerület alakításába. Krémer színigaz­gatóval szemben a szinielöadások elő­nyére sok oly kikötést tett, melyeket helyeseltünk, de melyek az igazgató­nak meglehetős anyagi áldozatába ke­rülnek. Kötelezte a város magát arra, hogy augusztus és szeptember hóna­pokban a szatmári szinkerület igazgató­jának engedi át a sziniidényt s az az igazgató úgy osztotta be idejét, hogy minden városban, mely a kerületbe tartozik, meg tudjon felelni elvállalt kötelezettségének. Krémer Sándor színigazgató augusz­tus és szeptember hónapokra nézve Nagykároly városával szemben áll ob- ligóban. Eleget akar tenni kötelezettségének. Társulatával bejön ugyan a pontos időre, — igen de felmerül a kérdés, hogy hol tartsa meg előadásait? A polgári olvasókör nagyterme volna az egyedüli hely, melynek azon­ban színpadja oly kicsiny, hogy ott ugyan egy valamire való darabot elő­adni lehetetlen. A színpad alacsony és rossz, úgy, hogy a harmadik vagy negye­dik sorban ülő sem sokat lát az előadásból, hát még a hátrább ülök? Azután a hőség, mely — mint tapasz­talásból tudjuk — csaknem elviselhe­tetlen ebben a teremben, bizony a legcsekélyebb igényű színházlátogatót sem nagyon vonza. — Egyszóval ez a; terem hosszabb időn keresztül tartó több előadásra nem alkalmas. Más termünk pedig nincs. Volna egy alkalmas hely, a város­háza nagyterme, a mely elég tágas, elég magas és jól szellőztethető is. Krémer Sándor színigazgató, ennek a teremnek átengedését kérte is, de a képviselőtestület azt megtagadta. Hát mi csak helyeselni tudjuk ha a városháza tanácstermét nem enge­dik át mindenféle czélra. De egy ilyen kivételes alkalommal, midőn a város bizonyos mértékig erkölcsi kötelezett­ségben áll a színigazgatóval szemben, midőn nemcsak a színigazgató és tár­sulatának, hanem a város intelligens közönségének is nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy egy pár héten keresztül szinielöadásokat élvezhessen, — mégis kivételt kellene tenni s a termet át­engedni kellene. Nincs szabály kivétel nélkül. — A színigazgató bizonyára kötelezné magát mindenféle esetleges rongálás helyreállítására s a város a színkör építése körül elkövetett mu­lasztását, — mert valljuk meg, hogy tény­leg mulasztás terhel bennünket — némileg helyrehozná, s nem tenné ki Krémer igazgatót és társulatát annak, hogy vagy ne jöhessen be városunkba, vagy pedig ne látogassák előadásait. — A város jó hírnevére is kell adni valamit! Alfa. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete múlt hó 31-én, vasárnap délelőtt 10 órakor rendkívüli köz­gyűlést tartott Debreczeni István polgármes­ter elnöklete alatt. A tagok nem nagy érdeklődést tanúsítot­tak a tárgysorozat iránt, melynek első pont­ját képezte gróf Károlyi Tibor örököseinek kérelme — telekkönyvileg a város nevén álló szentiniklösi 157. tjkvi ingatlan tulajdonjogá­nak rendezése, illetve ezen ingatlannak kérel­mezők részére telekkönyvi átadása iránt. — Amennyiben ezen kérdés még teljesen elő­készítve nincsen, a képviselőtestület a kére­lem feletti döntést szeptember hó 4-én tar­tandó ülésére halasztotta. A nyugdijügyi-bizottság jelentését, mely szerint néhai Sass Lajos volt városi Írnok özvegyének és árvájának ellátására 90 K-át kiutalni kért, tudomásul vette. A fővárosi 1848 —49-iki ereklyemuzeum megkeresésére elhatározta, hogy a kiadandó „Petöfi-album“-ot megrendeli a polgári leány­iskola számára. A fővárosi „Kossuth-muzeum“ megkere­sésére Rákóczi Ferencz arczképének meg­T ARCZA. ♦Í5-* Lázban. Hányszor zengett már a lantomon Csapongó szerelmi ének, Fölszálló lángja dobogó Mámoros szivem tüzének. S akkor köröttem rózsafelhö Szállott és úszott illatár . .. — Csak rólad nem énekeltem még Te halványarczu szép halál. Megénekeltem bábám tüzes, Tengermély szemét, termetét, Korall-ajka égő bíborát, Rózsás arczát, fehér kezét, Csókját, mely a mennybe útlevél, Hol a szerelem üdve vár . . . — Csak rólad nem énekeltem még Te halványarczu szép halál. Megénekeltem a vig tavaszt, A szerény kis kék ibolyát, Zöldülő erdőt s berekben Csattogva zengő csalogányt; Nyilló virágot, hasadó rózsát, Miknek lehe az illatár.... — Csak rólad nem énekeltem még Te halványarczu szép halál. Énekeltem zord éjszakáról, Melyben vihar zúg éneket, A róka vonit, a farkas üvölt S nyög, sir, zokog a rengeteg, S benne sóhajtva kisértetek Fehér leples serege jár .... — Csak rólad nem énekeltem még Te halványarczu szép halál. A csatákról is zengett lantom Borús fájdalmas éneket, Siratva benne a hazáért Korán elhalt vitézeket ; Kiknek sírjára a nemzedék Kegyelete alig talál.... — Csak rólad nem énekeltem még Te halványarczu szép halál. Fásult szívvel reményim romján Szivemből a vágy rég kihalt, Nem idézem föl kísérletként A múlt rémét, a vad vihart, ... Miért harczolnék balgán újra? A csöndes sir nem messze már... — S rólad zendiil bánatos dalom Te halványarczu szép halál. Öledben oly jó megpihenni Ott nincsen vágy, 7iincs szenvedés, Nem zokog a sziv vesztett üdvén Örök s édes a pihenés ; Ott nincs panasz, ott nincs sóhaj, Ott a béke lágy karja vár.... — Öledbe vágyom megpihenni Te halványarczu szép halál. Vári Olvasztlió Ferencz. Fürdői levél. Fonyód, 1904. Julius 12. Nem tudom, ha szívesen veszi-e soraimat vagy nem ? de már én csak beküldőm e levelet a „Nagykároly és Vidékének“, annál is inkább össztönöz erre az a körülmény, hogy most a fürdőzés „haute saisonjában“ egy kis leírást a Balaton vidékéről, mintegy lap­tölteléknek is elfogad. Mi nagykárolyiak, leginkább csak a le- j Írásokból ismerjük e festői szép vidéket s most, hogy alkalmam van a Balaton hul­lámos üdítő vizében lubiczkolni; reá gondo- ; lók a mi poros metropolisunkra; s az utón s itt szerzett tapasztalataimat leirom, haza- küldőm, egyszersmind üdvözletét küldök az ; otthoni kedves földieimnek. | A budai vasúti állomáson felszállva, le a j déli vasút mentén Budánál alagútba ér a vonat, a rónákhoz szokott utasnak egy na- gyón érdekes dolog ez is, különösen a gyer- ; inekeknek, kik azt hitték, hogy soha nem ér véget. — Már Budafoknál kezdődik a gyönyörű vidék, egyik oldalon az öreg Duna, rajta vígan, fürgén haladnak a csolnakok, gőzhajók, a szélén vig fürdés, szinte a forró vasúti kocsikban az ember megirigyli, a má- 1 sik oldalon szebbnél-szebb nyaralók, kertek, a hegyeken remek szőlőtelepek. A mint az ember Promontor állomást elhagyja a vidék egyhangúbbá válik, de már a velenczei tó­nál kezdődik a látványosság, a tó szép sima kék tükrével. Aztán Székesfehérvárt elhagyva száguld a vonat lefelé, a vidék még itt is rónaság, de azért a nagyon távolból már lát­szanak a zalai hegyek. Elhagyva Lepsény állomást, egyszerre csak kibontakozik a föl- séges látvány, főkép annak, a ki a termé­szet szépségei iránt fogékonysággal bir. — Soha nem fogom elfeledni, milyen véghetet- len benyomást gyakorolt reám, midőn a Balaton zöldes vizét megláttam. A vonat megáll, a kalauz kiáljta Balaton-Aliga fürdő­telep és hirtelen kitekintek, előttünk zöl­dellik a völgyben a magyar tenger, háttérben a zalai hegyek, a parton fürdő-kabinok és jobbra-balra szép villák. — Ez az első fürdő­telep a Balaton mentén, illetve a déli-vasut irányában. Az állomásokon hemzseg a fölszállni kí­vánó utas, s hely van elég, a mi dicsére­tére válljék a déli-vasut társaságnak. Ezen a vonalon még a fő saisonban is kényel­mesen utazhatik az ember. —- A vonat gyor­san száguld, minden 10 perezben állomásra érve, szebbnél-szebb fürdötelepek állanak a fürdöző közönség rendelkezésére és kényel­mére. — Siófok, Lelle, Balatonföldvár, Sze­nes, Boglár, Fonyód, Berény, Almádi stb. stb., ezek a legszebb telepek, de van még sok kisebb telep, melyet helyszűke miatt nem akarok fölsorolni. Mi itt fürdőzünk Fonyódon. Nagyon sok budapesti család nyaral itt. Itt van a nem­zeti színház nagy művésznője Márkus Emilia. Atrándult pár napra Balaton-Füredröl. Bog­,.<z>

Next

/
Thumbnails
Contents