Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-14 / 28. szám
XXI. évfolyam. Nagykároly, 1904. július 14. 28-ik szám. 'TsLXssLcLsú.inQ.I, szepirocä-SLlr^ii és ismeretterjesztő JZ-etilsp, NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. j Negyedévre Fé lévre..........................4 kor. Egyes szám Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. e zfle^riólk: a „Magyar nyelvű istentisztelet a zsidóságnál ' czimű czikkre.* Minden kor más eszmét hoz felszínre s érlel a nemzet számára. Egykor uj földterületek felfedezése iránti vágy töltötte el a nemzetek lelkét, századokig a vallás és hit igéi felett folyt a versengés s a hit szent fegyverével ölték rakásra az embereket; majd a szabadság eszméje töltötte meg az emberek lelkét s követelt újabb emberáldozatot. Közel két évszázad röpült el szép hazánk felett, hogy a nemzet tespedéséböl fölébredt, azóta minden akaratát, összes erejét a körül összpontosítja, hogy idegen, reá erőszakolt kultúráját nemzetivel cserélje fel. Mert ébredésünk szakában idegen volt ingünk, gúnyánk, idegen lakásunk legegyszerűbb berendezése, idegen a nevünk, idegen a pénzünk, szokásaink. Magyartalan a gondolkozásunk, beszédünk, tetteink a családban, társadalom- és egyházban. És fájdalom! közel két évszázad kemény tusája után még mindig a küzdelem lejtőjén állunk. Aczél akaratunk az előítélet, a maradiság és a hamis jelszavak gránit szikláján tompul el. Nem akarok itt, a hazában lakó különböző nemzetiségek álmainak meg- bolygatásába bocsátkozni, csak azt kívánom jelezni, hogy a hazai zsidóknak, * Készséggel helyt adunk e czikknok azzal, hogy szívesen vesszük az eszmecserét. Térszüke miatt Alfa válaszát erre lapunk jövő számában fogja megadni. TARCZA. Feleségem emlékének. „Hervadása liliomhullás volt..." Vörösmarty. Zöld crdönelc ingó lombja, Fenyvesek üde szellője, Fákon éneklő madárka: Beszéljetek ö felőle! Beszéljelek, sir virági! Beszéljetek róla nékem ; Beszéljetek szép csillagok Róla — fenn a magas égen! Ott van-é ö csillagok közt ? Lelt-é szép csillag belőle? Hogy érzi ö magát ott fenn ? Beszéljetek ö felőle! Beszéljetek ö felőle, Kit elsepert az enyészet; Áldott, kedves feleségem, Örökké siratlak téged. Mindenütt sirhalmod látom, Téged én mindenütt látlak, Megsebzett szivem keservét Elpanaszlom a virágnak. mint ilyeneknek, soha sem léteztek ilyen széthúzó vágyaik. Mig a német, osztrák és franczia zsidók tiz év óta teljesen oda vetették magukat a cionizmus karjaiba, addig a magyar zsidók zöme tudomást sem vesz róla. A magyar zsidó nem kacsint idegen hatalom felé, nem áldozza eszméit idegenek oltárán, e földet vallja hazájának, mert teljesen megvan győződve arról, mit a látnoki költő oly magasztosan zengett, hogy: A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. És a nemzet összesége s a törvény- hozás mindkét faktora méltányolni is tudta a zsidók ezen erényét: emanczi- pálta és reczipiálta őket, miáltal emezek felszabadultak az ó- és középkor súlyos járma alól, amaz pedig — a nemzet — 800 ezer igaz, lelkes hazafival gyarapította erejét. S a felszabadult zsidóság most ellenállhatatlan energiával rázza le magáról az osztrák uralom által reája erőszakolt német kultúrát. Hol 35 évvel ezelőtt német szó volt a divat vagy a jargon járta örü- letes hódítását, olt ma a szép magyar nyelv foglal helyet. A legsötétebb Mármarosban, Erdély bérczei alján, a Vág völgyében, Pozsony királyváró falai között, s az adriai tenger partján magyarul beszél ma a zsidó gyermek játszópajtásaival. A zsidó család, a kereskedelem ügyvitele s a sajtónak zsidók kezében levő része ma már teljesen magyar. A zsidó iskola magyarság tekintetében bármelyik kálvinista iskolával versenyez s megállja helyét. A zsidók magyarosodása ellenségeinket gyűlölettel tölti el és Lueger igy jellemzi azt: rothweiss-grün angestriehene Juden. Egy hely van, a hol a magyar szó nehezen végzi hóditó körútját s az a templom, illetve a szószék. S ha azon okokat vizsgáljuk, melyek a késleltetést okozzák, azon meggyőződésre jutunk, hogy nem a magyar nyelvtől való idegenkedés vagy más nyelv iránti előszeretetből történik ez, hanem, mert százados megszokottság jelensége alatt állunk, őseinktől ezt igy láttuk, gyermekkorunkban ezt igy szoktuk meg s ! az ellenkező áramlatba egyszerre belecsöppenni nem lehet, nem tudunk. Azonban a múlthoz képest itt is nagy haladás észlelhető. Szószékünkön nemzeti ünnepélyek alkalmával magyar szó hangzik, esketések alkalmával magyar beszéd tölti meg a tágas csarnokot, sőt a tényleges istentiszteletek alkalmával, a királyért való imamondásnál magyar szó üti meg fülünket. A teljes megmagyarosodás legfeljebb még abból állhat, hogy a hirdetések és az ünnepi prédikácziók is magyar nyelven mondatnának el, de itt már a végső stádiumhoz jutottunk, melyen túl tapodtat sem tehetünk. Az énekeket — Alfa ur — bármennyire szeretné is, továbbra is csak héber nyelven zenghetjük, pedig a hitközségben erős áramlat létezik Alfa ur eszméi számára. Ne feledjük azonban azt, hogy az ellenvélemények tábora sem kicsiny ám .... a kikre hitközségi háztartásunkban, mint számottevő tényezőre, szükség van. A hitközség azon tagjai, kik szívvel, lélekkel hivei a kizárólagos magyar nyelvnek a szószéken és másutt, évenként 4—5-ször látogatnak el Isten házába s biztosak lehetünk benne, hogy a magyar predikáczió vagy ének kedvéért egyik sem fogja oda hagyni rendes napi foglalkozását. Akik pedig a templom csarnokait állandóan megszállva tartják, azok olyan nevelésüek s olyan elvüek, hogy a régi megszokottsághoz görcsösen ragaszkodnak. Azután ne feledjük el, hogy a haladás billogó eszköze már egyszer veszélyes eret vágott hitközségünk testén. Ez a rém most is itt ólálkodik, közelünkben settenkedik. Mint az éhes czápa a zsákmányára, úgy csapna le a reakeziő szelleme hitközségünk hajójára, szétomlással fenyegetné s apróra szedve azt teljesen elnyelné. Mindaddig, mig bármely hitközségi tag vélt sérelem, mellőzés vagy azért, mert rá nem annyi kultuszadót vetnek, a mennyit ö elöir, a hitközség kötelékeiből bármikor kiléphet, mindaddig, mig a hitközség tagjai a hitközségi hovatartozást ingnek tekintik, melyet naponként fel és letehetnek; mig a hitközség apraja-nagyja, gazdag és szegénye abban egyet nem ért: veszélyes Almaink közt néha eljösz Es csókolgatsz minket sorba . . Kis kertünkben téged sirat A madár minden bokorba'! Üresen üt hagyád nékem E szennyes földi világot. .. És bármerre nézek, lépek, Csak koporsót és sirt látok. A koporsó közönséges, Megszokott bútor már nálam, Körülöttem csak enyészet, Pusztulás, romlás, halál van. Rég üldöz a Sors haragja, Kegyetlen hozzám a Végzet; Olt a sírban, ott az égben, Szeressen az Isten nádam Jobban — feleségem, téged! (Kölese.) Kosa Erle. Amit a holnap hoz. Lenn az utczán hideg szel süvít, itt fenn a szobámban nyájas, marasztó meleg pattog. Ülök a tűz előtt, s ahogy szítom, azon tűnődöm, mennyire tökéletlen szerszám a kályha. Hogy nem alapult még meg a Vulkáni Hökiaknázó Részvénytársaság, mely a föld méhének izzó tüzek enyhe meleggé lohasztva, csőrendszeren vezetné lakásunkba, mint a vizet s a gázt. A Gellérthegynek vulkáni magjával, artézi kútfejeik kőjével fűteni lehetne az egész ország városait, falvait és: tanyáit, s tavaszi virulásra serkenteni a fagy alatt megridegült földet; sőt narancs-erdőt fakasztani, mirtuscserjét támasztani ott, ahol a szívós akácz küzd a sivó homokkal és bocsát le egy-egy fanyar gyökérszálat az ame-1 rikai jövevény, a bogárálló venyige. Csak a maga silány valójában mutatkozik ez a hivalkodó csoda-korszak, midőn nem ott s nem akkor bir kedvére ereszteni esőt s szelet, hűvöst, ahol s amikor arra szükség van. Bizony tökéletlen szerszám ez a kályha s megérdemelné, hogy a rég elfelejtett kop- pantó sorsára jusson. Pedig mennyi szép ének zengett a kandallóról! (Melynek mi- nálunk kályha a neve.) Újabban építenek is kandallót az uj ebédlőbe, hogy stilszerü legyen. Aztán beleállitják a gáz-kemenezét, vagy kinevezik kandallóvá a regenerátort s ezzel a talmisággal ismét csúffá tettek egy kedves régi eredetit. Van amolyan légfűtés is. De ez minden meleg volta mellett hideg. Nem is annyira az egyenletes fűtés szólította életre, mint inkább a szűkre szabott lakásunk szorított rá: kályha ne fogja el a helyet a kondig- nácziós tea-asztal, vagy ama bálvány elől, melynek neve buffet. (Magyarul kredencz.) Ebben a pillanatban valami megrezzenti az elmémet. Az a kicsi démon, amely önmagukkal veszejt össze bennünket: az ellenmondás. Hogy mit is kívánom én mindezeket a dolgokat"? Megváltotta-e a küzdő embert a gőz, a gáz, a villáin? A tudomány magasára emelkedett hygiene nem győzi számon tartani az ezerféle baczillust, mely azóta ficzánkol csak igazában s mételyezi meg milliók vérét, amióta fölfedezték. Mert hogy soha azelőtt nem volt annyi nyavalya a világon, mint a mióta felismertük a gerjesztőit. Sivatag oroszlána, dzsungel tigrise, a Brazília ösrengetegeinek forró zsonibékjai- ból kinyilaló vipera nem irtott ki annyi embert, mint az a parányiság, amelyből százezer tér el akkora helyen, mint a mekkora az én bajuszom szálának az átmetszete. Gőz-daru és kimarjult váll. Villamos vasút s a fáradtság miatt sajgó láb. S még egy csomó ilyen ellentét. S valamennyi meghazudtolja annak a bizonyos haladásnak u. n. áldásait. Sem Edison, sem Cuorie, meg nem váltották az emberiséget. Mért is hal meg éhen ugyanegy pillanatban épp annyi ember, mint amennyi megzabál? Mért hogy ma még sűrűbben, mint azelőtt: akkor ül asztalhoz a tiszta erkölcs, midőn a bűn már okádott. S mindezt a fonákságot betetőzi a nekiszabadult asszony, aki abban keresi igazságát, hogy elrúgja magától női voltát s beáll a férfi-ember vetélytársának, holott őt az alkotó természet a férfi segítőjének rendelé. S közben egymás hegyin-hálán rohannak előre a legcsodálatosabb találmányok és fölfedezések : a kőfalat átvilágító Röngten-sugár, a villamos távlátás, a szurok-érezböl kicsiholt radium az ő kifogyhatatlan világító és melegítő energiájával, az örök mozgony és a — halhatatlanság, az Andrenin, amely uj életre kelti a merev holtat. Már most még csak a Marsbeliekkel értsük meg egymást azután se biblia, se miatyánk, a magunk Ízlése szerint rendezzük be örökéletünket, ami nem lesz egyéb, mint a végtelenbe
