Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-30 / 26. szám

Társad-alEM-i, saépirodalEdi és isirLeretterjesztő la.@tila.p­NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.........................8 kor. Negyedévre ...........................2 kor. Fé lévre ....... 4 kor. || Egyes szára.........................20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi irod és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 26-án rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István polgármester dél­előtt 10 órakor a gyéren látogatott közgyűlést megnyitván, üdvözölte a képviselőtestület megjelent tagjait. A tárgysorozat első pontjaként pol­gármester bejelentette, hogy Jókai Mór koszorús írónk, városunk volt dísz­polgára folyó évi május hó 5-én Buda­pesten elhunyt, miért is nejéhez táv­irat utján részvétnyilatkozatot küldött, ravatalára diszes koszorút helyeztetett s a temetésen a várost küldöttség által képviseltette; egyúttal jelentette, hogy özv. Jókai Mónié a város részvétnyilat­kozatáért köszönő iratot küldött. A köz­gyűlés a bejelentést tudomásul vette és Jókai Mórnak, mint városunk díszpolgá­rának, a magyar nemzet halhatatlan emlékű Írójának elhunyta feletti mély részvétét jegyzőkönyvben megörökít- tetni rendelte. Ezek után olvastatott Dr. Vetzák Ede képviselőtestületi tagnak egy tör­vényszéknek városunkban leendő fel­állítása tárgyában beadott indítványa. A képviselőtestület a pénzügyi-bizottság és a tanács véleményével egyezöleg az indítványt egyhangúlag elfogadta és elha­tározta, hogy a képviselöházhoz, a kor­mányelnökhöz és igazságügyminiszter- hez ez ügyben indokolt feliratot intéz s a felirat megszerkesztésére és átadására, valamint az egész mozgalom vezetésére és irányítására polgármester elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, melynek TARCZ A. Csendes a ház . . . — Feleségem emlékének. — Csendes a ház s elhagyatva, Puszta, melyben ö lakott . . . A feledés pókja szőtt be Rajta minden ablakot. Ablakában pedig annyi Virág nyílott hajdanán . . . Itt lakott ö! — itt az áldott, Rózsa-arczu szép leány! E kis kertben annyi sokszor Öleltem a telkemet! Elborítva csókjaimmal Azt az áldott kis kezet! Boldogságtól reszketöen Ajkát hogyha csókolám: A menny üdvét rám borulni Rám szakadni gondolám. Puszta minden . . . s parlagon áll . . . Kertje, telke tiszta gyom; Itt időzve, a sok édes Órát visszaálmodom. Rám borul a rózsa lombja, Szép madárdái altat itt. . . Visszacsalja újra lelkem Boldogító álmait. tagjaivá Dr. Adler Adolf, Atmássy Ignácz, Bagossy Pál, Balogh Kálmán, Baudisz Jenő, Borody György, Gózner Elek, Kallós Pál, Dr. Kovács Dezső, Papp Béla, Rooz Samu, Dr. Schönpflug Richárd, Dr. Sternberg Endre, Dr. Sternberg Zoltán, Dr. Neinestóthi Szabó Albert, Neinestóthi Szabó Antal, Dr. Várady János és Dr. Vetzák Ede ügy­védek, valamint Csipkés András, Kauf­mann Jenő, Dr. Jékel László, Nonn Gyula, Reök Gyula, Róth Károly, Dr. Serly Gusztáv, Wagner Lajos és id. Vetzák Ede képviselőtestületi tagok vá­lasztattak meg, — az országgyűlés képviselöházához intézendő kérvény beadására választókerületünk ország- gyűlési képviselőjét, Károlyi György grófot felkérni határozta. A kövezetvám-dijszabályzat meg­állapítása vétetvén tárgyalás alá, be­mutattatok a pénzügyi-bizottság javas­lata, melytől eltéröleg a tanács nehány mindennapi közfogyasztási czikket a 4 filléres kövezetvámmal megváinolt czikkek közé áthelyezni javasolt. Wein­berger Fereucz a tanács javaslatát pár­tolta, Csipkés András a pénzügyi-bizott­ság javaslata mellett foglalt állást. Somossy Miklós pedig a dohánynemüe- ket az olcsóbb osztályba kívánta át­tétetni, mire polgármester elrendelte a szavazást s a többség a tanács javas­lata mellőzésével a pénzügyi-bizottság javaslatát fogadta el. Ezután a városi villamosügyre vonat­kozó szabályrendelet megalkotása s a Ganz és társa részvénytársaságnak a központi kapcsolásra vonatkozó aján­Mirulen elmúlt! . . . s régi dalnak Halk visszhangja meg-megüt; Merre járok: boldogságom Sírját látom mindenütt. Kong tolul szemembe olykor Felkeresve e lakot: Hajh! mikor én ide jártam: Azok voltak a naptok! Kosa Ede. +S&+­M. á. v. sztrájkból. Irta: Fazekas Sándor. Mikor a kisbürgözdi állomásra berobog- tunk, egy csomó búbánatos vonatot találtunk ottan, kifogástalan rendetlenségben. A mienk még egy darabig suttogott, nyögött, azután csendesen kimúlt, mint a heptikás beteg. Még akkor nem tudtunk semmit. A vasúti személyzet asztalnál ült s sörözött. Más része pedig otlhoniasan kényelembe tette í magát, leült a perronra s megható kedélyes­séggel koczkázni kezdett, mint a kinek nem sietős a dolga. Egyideig bámultam az isteni i mulatságot, — miután okosabbat nem tehet­tem, — de midőn letelt a nemtudom hány perez, ismét elhelyezkedtem. Lábaimat meg­vetve vártam a kellemes rántást, mely az indulásnak csalhatatlan jele. De csak nem akart elkövetkezni. Megint felálltam. Kinéz- te,n- A perronon riadt arczczal tolongott a közönség. Gondoltam, ha inás tolong, tolong­hatok én is és ha kedvem lesz hozzá, meg is fogok riadni, amint azt mástól látom. Jogom van hozzá, hiszen II. oszt. jegyem van. Kiszálltam. A jobb lábamat jóformán még le sem vettem a lépcsőről, mikor már | a balra rátapostak. Én viszont két más egyént rögtön oldalba taszítottam. Ezért le- marháztak. De legalább megtudtam, hogy kiütött a sztrájk. Bár ne tudtam volna. Most tessék elgondolni, hogy a felesége­met az előbbi vonattal szöktették meg s én ja szökevényeket üldöztem. Kérdem az erő- j sebb nemű olvasót, mit csinálna az én he­lyemben? Ugy-e hogy a haját tépné. Nos én is ezt csináltam. Azonkívül oda rohantam j az állomásfőnökhöz. — Uram, hát csakugyan nem indul ez a kávédaráló ? A főnök ur éppen akkor hajtott fel egy krigli sört s csak a szemével hunyorított, j hogy várjak, mig megissza. Lassan kortyon- ! kint nyelte a bajor nedűt. Nekem úgy tet- I szett, hogy minden kortyot kétszer nyel le. j Parázson álltam. De végre mégis csak le- } kortyogtatta s letéve a poharat felém fordult: I — Mit is tetszett mondani ? — Azt tetszettem kérdezni, hogy csak­ugyan nem indul ez a vonat? — De nem ám, a péknek sem. Válaszolt a főnök olyan nyomatékkai, mint egy loko­motív. — Uram, egy Macedóniát egy vonatért, sietős az utam, mert megőrülök. L — Kérem alássan csak méltóztassék. Szólt az udvarias főnök. — Ember, ne legyen tönkre, — szólék magamon kivül, — mondja meg őszintén szöktették már meg a maga feleségét ? — Nem volt szerencsém hozzá. — A szöktetéshez ? Csipkés András, Lukácsovits János és Ptyánk György képviselőtestületi tagok a javaslat, illetve a javadalmazás fel­emelése ellen foglaltak állást, mire Hetey Ábrahám h. polgármester — kinek ezen kérdés elintézése idejére polgár- mester az elnöklést átengedte — a kérdést szavazás alá bocsátván, a több­ség a kérelmet elutasította. A kassai 111. honvédkerületi parancs­nokságnak a honvédlaktanyai raktár- helyiség újjáépítése tárgyában kelt átirata folytán a képviselőtestület a pénzügyi-bizottság és tanács vélemé­nyével egybehangzókig a raktárhelyiség újjáépítését elrendelte, megbízván pol­gármestert, hogy a szükséges terveket a honvédelmi minisztertől szerezze be s a szükséges fedezetről gondoskodjék. Tudomásul vétetett ezután, hogy a törvényhatósági közgyűlés az 19,02. évi házipénztári és 1903. évi gyámpénztári zárszámadásokat jóváhagyta és elren­deltetett az 1902. évi házipénztári zár­számadás nehány tételének helyesbí­tése és a tartalékalap jövedelméből 5146 koronát a 7 éven felüli elhagyott gyermekek segélyalapja javára kiutalta. Elrendelte a képviselőtestület a be- vehetetlenné vált 4455 K 42 f községi adó, 3509 K 64 f tüzoltóadó és 1257 K 39 f községi közmunka-adó törlését és utasította az adóhivatalt, hogy ezen törléseket az 1903. évi még le nem zárt főkönyvekben vezesse keresztül. A legtöbb adót fizető képviselők 1905. évi névjegyzékének egybeállítá­sára Reök Gyula elnöklete alatt egy küldöttséget alakított a képviselötestü­— Dehogy, a feleségemhez. — Önnek sem volt szerencséje a felesé­géhez ? A kobra fajzat. Fogadja bajtársi jobbomat. S felé nyujtám a kezemet. — Uram, ne értsen félre. Én nőtlen em­ber vagyok. — Ah, ön nőtlen ember. Akkor nem tudja megérteni az én helyzetemet. Értse meg jól. Az előbbi vonattal szöktették meg a feleségemet és én őket üldözöm s már- már utolérem, ha Önöknek eszükbe nem jut a sztrájk. A főnök felnézett a magas égre, onnan a orromra, azután le a czipőm hegyére és megint vissza. Gondolkozott s azután igy szólt hozzám: — Az a vonat Mármaros-Szigeten állt meg. — Mit mond Ön, Mármaros-Szigeten állt meg az a vonat? De hisz azok azóta szobát is vehettek ott ki. — Akár kettőt is. — Az még nem volna baj, csak egyet ne vettek volna. Kérem adjon valami taná­csot, mit csináljak, hogy utolérhessem őket. Hozzájárulok az Önök fizetésfelemeléséhez. A főnök elnevette magát. Nyilván mulat­tatta az én hozzájárulásom. —- Tudja mit? ott van az a gyorsvonat a harmadik vágányon. Az óránként 80 kilo­méter sebességgel szokott iramodni, mikor nem sztrájkolunk, üljön fel arra, de előző­leg tetesse fel egy stráf-szekérre. f ejemmel állok jót érte, hogy hat hét alatt Szigeten lesznek. Keserűen nevettem. A főnök azonban benne volt a tanácsadásban, tehát folytatta: — Vagy ha ez nem tetszik, tudok más mó­dot is. Például lesürgönyözöm Önt Szigetre. lata következett. A képviselőtestület el­határozta, hogy a szabályrendeletet ezúttal ínég nem tárgyalja, hanem meg­rendelte annak kinyomatását, szétosztá­sát s egy másik gyűlésen leendő érdemi tárgyalását. Kimondotta továbbá a köz­gyűlés, hogy a Luby-, Gyepsor- és ezzel kapcsolatos két utczában a villanyvilá­gítást szükségtelennek tartja, oda az oszlopokat nem kell lerakni, ott a petróleumvilágitást fenntartja s felhatal­mazta a tanácsot, hogy a központi kapcsolás tekintetében az ajánlatot tevő részvénytársasággal a villanyostelep lé­tesítése ügyében eszközlendö megtaka­rítások terhére 15,000 K költséggel a megállapodást létesithesse. A városi mérnöki lakás építésének kérdését ezúttal a közgyűlés érdemileg 1 nem tárgyalta, hanem elhatározta, hogy e kérdést egyelőre függőben tartja. Következett Demidor Ignácz rendőr­kapitány kérvénye, fizetésének az 1904. ; évi X. t.-cz. s az 1886. évi XXII. t.-cz. í 66. §-a értelmében újból leendő mcg- ! állapítása iránt s a polgármesteri fizetés | tekintetében ugyanezen intézkedés meg­tétele iránti előterjesztés. A jogügyi és pénzügyi-bizottság, valamint a tanács azt javasolták, hogy a polgármester javadalmazása 1904. januártól kezdve visszamenőleg 4000 K fizetés és 600 K lakpénzben, a rendőrkapitányé pedig ! 2200 K fizetés és 420 K lakpénzben ; állapíttassák meg és a szervezeti szabály- rendelet megfelelően módosíttassák. Dr. Adler Adolf, Dr. Kovács Dezső, Dr. Lúcz 'iguácz és Reök Gyula képviselőtestületi tagok a javaslat mellett, Bordás Imre,

Next

/
Thumbnails
Contents