Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-23 / 25. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

jenzést, mely a szavazás eredményének kihirdetését kisérte. Nem fogják elfelejteni azt a könnyekig megható jelenetet, midőn a gyűlés befejeztével az egész közönség ajkairól felhangzott a magyarok szent imádsága a „Hym- nusz“- s a megszégyenülten távozó renitens eleinek bizonyára meggyőződtek maguk is arról, hogy kár volt nekik annak a rossz ügynek szolgálatába szegődni, melynek czéija nem volt egyéb, mint egy békés, de el nem tántorítható, igaz hazafiakból álló hitközség tagjai közé a viszálykodás mag- vát elhinteni.

—ó.

HÍREK.

— Személyi hírek. Oéresi Kálmán a deb- reczeni tankerületi főigazgató folyó hó 19-én városunkba érkezett, hogy az érettségi vizsgálatokon elnököljön s a vizsgálatok befejezése után f. hó 22-én visszautazott székhelyére. — Károlyi György gróf választó- kerületünk országgyűlési képviselője folyó hó 21-én este a fővárosba utazott.

— Meghívás. 4499—1904. k. sz. A képviselőtestület t. tagjait 1904. év junius bő 26-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1904. junius hó 21-ik napján. Debreczeni István, polgármester.—-Tárgysorozat: 1. Jókai Mór, a város volt díszpolgára elhunytáról jelentés. (4329—1904. k. szám; fj.) 2. Dr. Vetzák Ede indítványa Nagykárolyban törvényszék felállítása tárgyában. (4010—1904. k. szám; fj.) 3. Kövezetvám díjszabályzat megállapítása. (3950—1904. k. szám; lej.) 4. A városi villamos műre vonatkozó szabály- rendelet megalkotása. (4428—1904. k. szám ; kj.) 5. Városi mérnöki lakás építésének ügye. (4428—1904. k. szám; kj.) 6. Az 1904. évi X-ik t.-cz. s az 1886. évi XXII-ik t.-cz. 66-ik §-a értelmében polgármester és rendőrkapitány fizetésének újból leendő megállapítása. (4037—1904. k. szám; kj.) 7. A m. kir. kassai III-ik honvédkerületi parancsnokság 2537. sz. átirata a honvédlaktanyai raktár- helyiség újjáépítése tárgyában. (3948—1904. k. szám; fj.) 8. Az 1901. évi házipénztári zárszámadás jóváhagyásának bejelentése. — (3934—1904. k. szám; kj.) 9. Az 1903. évi gyámpénztári zárszámadás jóváhagyásának bejelentése. (3857—1904. k. szám; fj.) 10. Az 1902. évi házipénztári zárszámadás helyesbítése. (4439—1904. k. szám; kj.) 11. Bevehetetlenné vált községi- és tüzoltóadó, valamint községi közmunka leírása. (3517., 3764—1904. k. szám ; hj.) 12. a) A legtöbb adótfizető képviselők 1905. évi névjegyzékének egybeállítására a küldöttség megválasztása; b) a községi választók névjegyzékének egybeállítására a választmány megválasztása; c) az igazoló-választmányba 2 tag megválasztása. (851—1904. k. szám; kj.) 13. Az orth. izr. hitközség kérelme uj temető létesítésének engedélyezése iránt. (3705—1904. k. sz.; kj.) 14. A Somos-utczának az Árpád-utczai kertekre nyúló részén utczaszélesités. (3646— 1904. k. szám; kj.) 15. Gróf Károlyi Tibor örököseinek kérelme a város nevén álló szentmiklósi 157. sz. tjkvi ingatlan tulajdonjogának rendezése iránt. (4460—1904. k. sz.;

I hj.) 16. Csernus József és társai kérelme a Fény-utcza baloldalának gyalogjáróval ellátása iránt. (1361—1904. k. szám ; hj.) 17. j Marián Ferencz nagykárolyi lakos kérelme a Fény-utcza jobboldalán megállapított szabá- í lyozási vonal megváltoztatása iránt. (4380—' 1904. k. szám ; fj.) 18. A Lövölde-kert bérbeadása iránt intézkedés. (4220—1904. k. sz.; hj.) 19. Polgármester előterjesztése a debreczeni siketnémaintézet czéljaira évi járulék megszavazása iránt. (3964—1904. k. sz.; fj.) 20. Jobbágy Sándor hagyatékügyi jegyzőnek tűzoltó-tanfolyamra kiküldése. (4217—1904.

k. szám ; fj.) 21. A gencsi tűzkárosultak segélyezése. (3992—1904. k. szám; hj.) 22. Balázs Márton számtiszt kérelme óvadéka után fizetett kamatteher megtérítése iránt. (3768—1904. k. szám; hj.) 23. Papp János városi rendőr kérelme segélyeztetése iránt. (3666—1904. k. szám; hj.) 24. Schvarcz Dávid kérelme a dögtér melletti föld béréből bérleengedés iránt. (4038—1904. k. sz.; fj.) 25. Néhai Veres Gábor illetőségi ügye. 1456—1904. k. szám; íj.) 26. Böhm Linka illetőségi ügye. (3160—1904. k. szám ; fj.) 27. Az 1904. évi május hónapi pénztárvizs1-’ gálati jegyzőkönyv bemutatása. (3970—1904. k. szám ; hj.)

— Boldoggá avatás. Néhai Hám János szatmári püspöknek boldoggá avatása ügyében most folynak a tárgyalások a Vatikán és a szatmári püspökség között. A második pör „a processus de non. cultu“ a minap ért véget. A kihallgatott tanukat a titoktartás kötelezettsége alól már fölmentették és a püspökség mostanában terjeszti fel a bécsi pápai muncziatura utján az iratokat a Vatikánba, a hol a szent szertartások congre- gáliója fogja a néhai Hám János püspök boldoggá avatását publikálni. (Pesti Hírlap).

— Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó

19-én rendkívül gyéren látogatott rendkívüli közgyűlést tartott a városháza tanácstermében Nagy László alispán elnöklete alatt. A közgyűlés, tekintettel arra, hogy a vármegyei székház átalakítására szükséges kölcsön felvétele még bizonyos időt vesz igénybe és a kormánysegélynek csak egy negyed része lesz ez évben folyósítva, felhatalmazta vármegyei alispánt, hogy a már megszavazott pótadó és ez évi kormánysegély lekötése mellett 175,000 korona erejéig 5% kamat fizetése mellett a helybeli Önsegélyző-Népbanktól folyószárnlabeli hitelt vegyen igénybe, hogy vállalkozó mindenkori kereseti kimutatása alapján az ennek járó összeg kifizethető legyen. Egyúttal a Nagybánya—Felsőbányái h. é. vasút engedményeseinek kérelmére elhatározta a közgyűlés, hogy az ezen vasút segélyezésére megszavazott 10,000 korona 1Ó évi részletfizetés helyett egyszerre fizettessék ki. A közgyűlés a jegyzőkönyvnek azonnal történt hitelesítésével véget ért.

— Birói kinevezések. A király Dénes Lajos szatmárnémetii kir. ügyészt a inármaros- szigeti törvényszékhez a Vll-ilc fizetési oszI tályba bíróvá, Bojtner Károly szatmárnémetii kir. törvényszéki jegyzőt a halmii kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.

—- Lelkeszbeiktatás. Ardelean Korjolán szatmármegyei gör. kath. főesperes nagykárolyi gör. kath. parochusnak ünnepélyes beiktatása f. hó 26-án (vasárnap) d. e. 9 órakor lesz. A beiktatást Dr. Laurán Ágoston pápai praelatus, püspöki helynök, nagyváradi gör. szert. kath. kanonok fogja eszközölni a kerületi papok közreműködése és segédlete mellett, ügy az egyházi ünnepélyre, valamint

az ezt követő társasebédre, melyet a régi kaszinó éttermében a Kudla testvérek szolgálnak 2 korona 60 fillérért, a vendégek szívesen láttatnak. A lársasebéden résztvenni szándékozók felkéretnek, hogy f. hó 25-iki déli 12 óráig szíveskedjenek jelentkezni vagy Szabó lgnácz s. lelkésznél (Jókai-u. 15.), vagy Papp István czipészmester üzletében, vagy a Kudláék vendéglőjében, hol az aláírási ivek rendelkezésre állanak.

— Eljegyzés, lfj. Lipták Dániel érmihály- falvai földbirtokos folyó hó 16-án váltott jegyet Makay Izabellával, özv. Makay Jó- zsefné kedves leányával Helyben. Boldogság kisérje frigyöket!

— Gyászhir. Zsiga Miklós, szatmári kir. alügyész f. hó 14-én hajnali 5 órakor életének 59-ik évében Szatmáron hosszas szenvedés után elhunyt s folyó hó 16-án d. u. 4 órakor tétetett nyugalomra. Zsiga Miklós elhunyta rokonai és barátai körében nagy részvétet keltett. Elhunytát leánya Dorner Gyuláné Zsiga Margit, veje, unokája, testvére Dr. Zsiga Mór orvos és rokonai gyászolják. Nyugodjék békében !

— A vármegyei szeKház átalakítási munkálatai serényen folynak; nemcsak a nyu- goti szárnyépület falai épülnek rohamosan, hanem a főispáni, alispáui lakásokban vala- miul a nagyteremben is roppant nagy rombolások és bontások eszközöltettek.

— Vasutasok áthelyezése. A helybeli vasúti állomás alkalmazottjai közül Szilágyi Károly távirász és Kávássy Jenő raktárnok Debre- czenbe, Burger Jenő személypénztári pénztárnok Perbenyikre hasonminőségben áthelyeztettek.

— Egyházi gyűlés. A helybeli gör. kath. magyar egyház e hó 19-én, vasárnap délután tartotta meg előre hirdetett gyűlését, melynek lárgyát a munkácsi egyházmegyébe leendő átcsatolás ügye képezte. A gyűlésen 212 adófizető egyházi tag közül 114 jelent meg. A gyűlés megtartására azon körülmény szolgáltatott okot, hogy szemben a junius

4-iki határozattal, Tivadar András és nyolez társa gróf Károlyi György országgyűlési képviselőnkhöz, mint ennek az ügynek lelkes támogatójához kérvényt nyújtottak be, melyben azt állították, hogy nem az egész egyház- község kívánsága az átcsatolás, hanem csupán Somossy Miklós hitközségi elnök és társaié s a nagyobb rész a mozgalom leszerelését és lelkész kineveztetését óhajtja. Gróf Károlyi György ezen kérvény következtében elrendelte az összes adófizető egyházi tagok meghívását, hogy személyesen győződjék meg a hitközség hangulatáról. A gróf a folyó hó 19-én tartott gyűlésen személyesen megjelent, hol igen lelkes üdvözlésekben részesült. Somossy Miklós elnök megnyitván a gyűlést, mindenek előtt megállapította, hogy valamennyi hitközségi tag személyesen meg lett hiva. Azután előadta a gyűlés tárgyát s felhívta a megjelenteket, hogy minden pressió nélkül foglaljanak állást és fejezzék ki óhajaikat. Pap Emil, Timkó József, Bába János, Orosz Lajos és Ember László egymásután szólaltak fel s mindannyian azt a kívánságukat fejezték ki, hogy egyedüli megoldási módja ennek a kérdésnek a munkácsi egyházmegyébe leendő átcsatolás, mert ők semmi szin alatt sem akarnak a nagyváradi oláh püspök egyházi fenhatósága alatt maradni. Tivadar András is megkísérelte eljárását mentegetni, azonban a felháborodás szavai minduntalan elnyomták szavait. A tárgy alapos kimerítése után gróf Károlyi György ismételve előtárta a nagyváradi püspök által kilátásba helyezett

és már általunk ismertetett kedvezményeket, de az egyházközség tagjai ezeket nem fogadták el. Erre elrendelte a szavazást arra nézve, hogy a kik csakis az átcsatolást kívánják, „igen“-nel szavaznak, a kik pedig nem, „nem“-mel. A névszerinti szavazás eredménye az lett, hogy 410-en szavaztak igennel, Tivadar András, Oláh János, Riskó Ignáczné és Bokor Tóth József nem szavazata ellenében. Nagy derültséget keltett Tivadar András szavazata, ki először maga is igennel szavazott s csak azután helyesbítette szavazatát „nem“-re. Azt mondják, hogy első ízben a lelke szavára hallgatott. Az eredmény kihirdetését óriási lelkesedéssel fogadták. Somossy Miklós elnök megköszönte a jelenlevők érdeklődését s egyúttal azon indítványt tette, hogy gróf Károlyi Györgynek fejezze ki az egyházi gyűlés jegyzőkönyvileg hálás köszönetét eddigi fáradtsá- j gáért s kérte a grófot, hogy pártfogását jövőre se vonja meg s ezzel a gyűlést berekesztette. Megható jelenet volt, midőn a gyűlés végén Mosolygó József kezdeményezésére az egész jelenvolt nagy közönség el- I énekelte a „Hymnusz“-t. A gyűlés gróf Károlyi | György lelkes éltetésével ért véget.

— Uj gépészmérnök. Ifj. Debreczeni István, polgármesterünk fia, a múlt kedden tette le sikeresen utolsó vizsgáját a budapesti műegyetemen és elnyerte a gépészmérnöki oklevelet. Gratulálunk!

1 — Az iparos tanoncziskolai évzáró-vizsgák

f. hó 19-én, d. e. 10—12 óra között tartattak meg mind az öt osztályban egyidejűleg, a r. k. elemi fiiskola öt tantermében, 2—2 bizottsági tag jelenlétében. A tanonezoknak a tanulásban tett előmenetele egyes osztályokban és tárgyakban jó, általában pedig kielégítő volt, mely tekintve a növendékek előkészültségét, a tanulási idő csekélységét ■ s egyesek mulasztását, teljesen megnyugtató, különösen a III. osztály növendékeinek értelmes és szabatos feleletei a vizsgálóbiztosokat igen kellemesen lepték meg. Vizsgálat végeztével Lukács Mihály igazgató kiosztván j az értesítőket, a rajz- és Írásbeli munkálatokat, valamint a jobbviseletü és szorgalmasabb tanonezoknak adományozott jutalmakat: a tanévet ünnepélyesen bezárta. Jutalomban részesültek: 1. A debreczeni iparkamara jutalmát, egy-egy elismerő okmányt s a hozzája csatolt nagyobbfajta ezüst érmet a III-ik osztályból Délczeg Gáspár, Nagy István és Vénigh Antal, mint az iskola jeles végzettségű növendékei nyerték. 2. A Jordániáié alapítványból, a rajzban tett kiváló előmenetelért egy-egy darab 10 koronás aranyat nyertek: Nagy István III. oszt., Talmács György III. oszt., Meszesi Károly B) I. oszt. tanonezok. 3. Jutalomkönyveket és tárgyakat kapott az öt osztályból együttvéve 16 jó- viseletü és szorgalmas növendék.

— Évzáróvizsga. A helybeli orth. izr. elemi népiskolánál az évzáró vizsgálatok f. hó 26-án délelőtt 8 órától a 111., IV., V-ik és délután 2 órától az I—II-dilc osztályban fognak megtartatni, a melyekhez a tanulók szüleit és a tanügy iránt érdeklődőket tisztelettel meghívja az iskolaszék és tantestület.

— Állatorvosok kinevezése. A földmive- lésügyi miniszter városunk fiát Fokányi László és Bóth József X-ik fizetési osztályú in. kir. állatorvosokat IX. fizetési osztályú m. kir.

! állatorvosokká, Weinberger Gedeon börvelyi : illetőségű, volt helybeli gimnáziumi tanuló XI. fizetési osztályú m. kir. állatorvost a X-ik fizetési osztályba m. kir. állatorvossá nevezte ki.

nem tudta; az alispán széplánya kedves, a vármegye ifjúságának dédelgetett kincse, sj mint minden fiatal leány, egy kicsit — tudatlan volt (de ezt sem tudta). — Ki ütközött volna meg rajta, ha nagyon is sokat foglalkoztak egymással; csakhamar mindennapos vendég lett Bán Emil az alispánék- nál, aztán később, — miről csak a meghitt szobaleány tudott, — mig az alispán hivatalból szomorította a nemes vármegyét, neje pedig „Az elbukott lányok segitő-egylete“ létrejöttének érdekében jött-ment, kapaczitált, gyülésezett, — a szép Anna egyedül, egészen egyedül fogadta a csinos huszárt a kis fehér leány szobában, hol a levegő is illatos s minden olyan édes, olyan puha volt, hogy csak álmodni lehetett örökös üdvről, örökös boldogságról.

Az idei farsang után történt, hogy Bán Emil egyszer halvány arczczal ment a tiszti kaszinóba, ideges volt, szórakozott és rosz- kedvü, látszott rajta, hogy valami bántja.

— Mi lelt ? — kérdezték társai, — valami becsületügy ?

Idegesen rázta fejét.

— Mi hát? Váltók?

— Eh, nevetett föl, — talán ismertek ?

— Hát szerelmi ügy? Akis alispánlány?

Szinte megkönnyebbült, hogy rá akadtak

rósz kedve okára, aztán elbeszélte.

— Tanácsra van szükségem urak, a dolog nagyon intim, diseretiotokban feltétlenül bízom.

A tisztek helybenhagyólag bólintva, kíváncsian lesték szavait.

— A dolog úgy áll, hogy én Annával nagyon jól voltam, a kis fehér lányszoba sok édes és édesebb jelenet tanúja volt. Szerencse, hogy néma, mert még elmondaná a vármegye urának, hogy szép lányának nemcsak szivét, hanem pártáját is eltaláltam rabolni.

Hangos Ah ! lebbent el a tisztek ajkáról.

! No nézd, ki hitte volna? Hiába, nincs

oly erőd, mit a huszár be nem vehet, hanem ez mégis szép győzelem. Gratulálunk ! vivát! i hoch ! dreimal hoch !

Ilyen s más efféle kiáltások hallatszottak, a sarkantyút összeverték, mintha Bán Emil legalább is a lóversenyen nyert volna nagy dijat s a reménybeli pezsgő izgatta volna őket, vagy bátorságának s aczél jellemének adta volna fényes bizonyítékát.

Végre lecsendesült a zaj s az ünnepelt hős tovább beszélt:

— Most már mit tegyek, most jön a „fekete leves“, nősülni nincs kedvem, ellentétbe jönnék ez által szüleimmel, koczkáz- tatnám biztos karriéremet, mit leendő nősülésem — a szüleim által tervbe vett magasrangu katonai rokonsággal való szorosabb összeköttetés folytán — biztosítani fog s mit nyernék? egy oly nőt, ki már lány”- korában sem tudott a csábításnak ellentállni. De hogy szabaduljak meg tőle, hisz szavam köt hozzá, adjatok tanácsot?

Egy rideg, Telccte képű kapitány vette át a szót:

— A dolog nagyon egyszerű — mondá — hideg bánásmóddal tudtára adod, hogy nem szereted, feltárod a helyzetet, hogy jövőd áll koczkán, nem veheted nőül s ezzel vége. A nőknek adott szót úgy sein kell megtartani, mert ők pi;essionálnak, suggerálnak, akaraterőnket lenyűgözik s velük szemben, midőn szavunkat adjuk, mindig phisikai kényszer hatása alatt állunk.

A társaság helyeselt s nevetett a kapitány filozófiáján s Bán Emil magáévá tette.

S a szép Anna épen akkor dobogó szívvel várta, leste a megyeház első emeleti ablakából, hogy mikor fordul be a szép huszár délczeg alakja az ő utczájulcba.

*

Gaal Anna kicsiny szandolinja megállt a folyó közepén és a szép lány evezője segítségével felállott benne, kitekintett a partra. A hadnagy még most is Dérynével társalgóit, nem is figyelt a csolnakázókra. Néhányan vízre bocsátották a könnyű libegő sajkákat s a lányok hangos zaj közt félősen léptek bele. Anna odakiáltott:

— Versenyre urak! ki ér utói?

Az ardói szolgabiró szandolinja hatalmas szökéssel iramlott ki a többi közül és sebesen siklott Anna után. „Alispánlányt fogok“ — mormogta csendesen a kis szőke szolgabiró, — „elütöm a huszár kezéről“.

Anna visszanézett.

— A törpe nyárfa mögött a parton, hol

egy fél órával elébb az ő szivét roncsolta össze, a hadnagy ép akkor csókolta meg a Déryné arczát lopva, hirtelen . . .

És Déryné mosolyogva fenyegette . . .

Anna kezéből hirtelen kisiklott az evező, utána kapott s a kis szandolin meglibbent s a következő pillanatban a szolgabiró csak az üres sajkát látta keresztbe fordulva a habzó, kavargó vizen.

Eldobta evezőjét s a lány után ugrott. Edzett karokkal szelte a hullámot többször alábukva, kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett feltalálni Annát, de eltűnt a zavaros vízben nyomtalanul.

Óriási zavar támadt a parton, a mint Anna a vízbe bukott, a hölgyek sikoltoztak, az alispánná elájult, férje meg kétségbeeset- í ten tehetetlenül futkosott a parton föl s alá, mig többen csolnakon bejárták a folyót, keresve szegény Annát, kit azonban nem találtak meg.

A kirándulók csakhamar eloszlottak, sajnálkozva a szomorú eseten, csak az alispán s az ardói szolgabiró maradtak ott, hogy révészekkel felkutassák a vizet.

A hadnagy a szép Dérynével távozott, kocsijuk gyorsan futott végig a hamvas utón. Déryné didergett, a szerencsétlenség nagyon felizgatta.

A hadnagy szórakozottan, közönyös, rideg arczczal bámult a poros légbe.

— Mily kár, — szólt egyszer, — nagyon kedves lány volt.

— Déryné helybenhagyólag bólintott.