Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-26 / 13. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

— A vármegyei központi inségügyi- bizottság folyó hó 21-én tartott ülésében Kacsó Károly államépitészeti hivatalfőnök bejelentette, hogy a kereskedelemügyi miniszter közvetlenül az államépitészeti hivatalhoz intézett leiratában elrendelte, hogy a Nagykároly —Börvely—Porcsalma és Csenger, valamint Gyűrtelek—-Fehérgyarmati és Csekef útvonalak földmunkálatoknak kiépítése házi kezelés mellett ápril hó 1-én vegye kezdetét, a mely állandó munkálatoknál nemcsak Ínségesek, hanem mások is alkainaztatni fognak. A bizottság ezen bejelentést tudomásul vette, alispánt ennek közhírré tételére felhívta. A munkára jelentkezni lehet városunkban, az államépitészeti hivatalnál, Istvándiban Kende Zsigmondival, Fehérgyarmaton a kiküldött mérnöknél.

— A vármegyei állandó választmány a

jövő hó 7-én délelőtt 10 órakor ülést tart, hogy a múlt évi zárszámadás s egyéb, az ugyanaznap tartandó rendkívüli közgyűlés tárgyait előkészítse.

— Jótékonyság. Özv. gróf Károlyi Györgyné elhalálozása alkalmából, ennek emlékére Károlyi István gróf, mint az elhunyt grófnő végrendeletének végrehajtója, Kaplonyban 146 szegény között 2920 koronát osztott ki.

— Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz ápril hó 7-én, délelőtt 10 és fél órakor.

— A honvédség köréből. Szentmihályi Ciair Gyula altábornagy, kassai honvédkerületi parancsnok, Barancsi Győző őrnagy, vezérkari főnök társaságában folyó hó 16-án és 17-én honvédzászlóaljunk felett szemlét tartott, mely akalommal a tapasztaltak feletti megelégedésének adott kifejezést. Az altábornagy itt időzése alatt a kegyesrendiek társházának volt a vendége.

— A vármegyei közigazgatási bizottság

a jövő havi rendes közgyűlését ápril hó 7-én délelőtt 11 órakor fogja megtartani.

—- Búcsúestély. Folyó hó 21-én este a régi kaszinó vendéglőjében gyűltek össze a vásáros-naményi dohánybeváltó hivatalhoz tiszttartóvá kinevezett Maresch Emil barátai és tisztelői, hogy búcsút vegyenek a távozó- tói, ki 18 éven át lakott városunkban és | előzékeny modorával és jó kedélyével sok barátot és tisztelőt tudott magának nyerni. Körülbelül 60 egyén jelent meg kevés kivétellel a hivatalnok és honoratior osztályból s nagyon természetes, hogy pohárköszöntőkben nem volt hiány. Legelőször Killer Nándor dohánybeváltó tiszttartó a távozónak eddigi hivatalfőnöke, majd Nagy Gábor pénzügyi segédtitkár búcsúzott a kartárstól, mire Maresch Emil vett érzékeny búcsút, s köszönte meg az irányában minden oldalról nyilvánult jó akaratot. Ezután Nagy László alispán, Nikloss János kegyesrendi tanár, Kacsó Károly az államépitészeti hivatal főnöke, Jeney Géza volt vármegyei főszámvevő, Dr. Adler Adolf lapunk szerkesztője, végül Baudisz

Jenő ügyvéd laptársunk, a Szatmármegyei Közlöny szerkesztője mondottak pohárköszöntőket és vettek búcsút a távozótól, sok jót kívánván a távozónak és nejének uj otthonukban.

—- Matiné. Főgymnasiumunk ifjúsága által Hám József igazgató tiszteletére József napkor a tornacsarnokban rendezett matiné igen szépen sikerült, amennyiben igen szép számú előkelő közönség jelent meg az ünnepélyen, ez által akarván kifejezést adni a köztiszteletben álló igazgató működése feletti elismerésének. — A műsor délelőtt 9 órakor a főgymnasium zenekara által szépen előadott „Castaldó“ indulóval vette kezdetét. Ezután Schuszteritsch Béla VIII. o. t. mondott igen csinos beszédet, majd az ifjúsági énekkar Zsasskovszky „Névnapi örömdal“-át énekelte szép összhanggal, Brandseh Gyula VIII. o. t. szavalta el ezután saját szerzeményű alkalmi ódáját köztetszést aratva. Ezt egy sikerült kvartett követte, a melyet a karmester vezetése alatt Preisz Miklós, Brandsch Gyula és Taub Mihály VIII. oszt. tanulók a karmesterrel együtt adtak elő. Ezután a Kozsár József által melegséggel megirt „Szeretett igazgatónk névnapján“ czimü ód'át adta elő ügyesen és hatásosan Erőss Tibor II. o. t. A legszebb szám volt Gsilléry Ferencz Vili. o. t. zongorajátéka. Székely Imrének „Emlékeim hazámból“ czimü szép szerzeményét oly szépen, oly érzelemteljesen, oly szabatosan adta elő, hogy óriási sikert aratott, felhangzó taps és éljenzés volt jutalma élvezetes játékának. Ezután az énekkar egy magyar népdalt, a zenekar magyar népdalegyveleget játszott, minek végeztével az ünnepelt igazgató meghatottan köszönte meg az ifjúság óváczióját és a közönség részvétét, mire a szép matiné az igazgató éltetésével véget ért, s a jelen voltak gratuláltak az igazgatónak a szép ünnepély sikeres volta és nevenapja alkalmából.

— Lapunk múlt számában emlékeztünk meg nt. Asztalos György helybeli ev. ref. lelkész és neje házassága ötvenedik évfordulójáról s az ez alkalomból a jubiláló párhoz intézett gratulácziókról. Visszatérünk ezen ünnepélyre, hogy bemutathassuk lapunk olvasóinak fenkölt gondolkodású, igazi nemes főurunk, Károlyi István gróf nemes szivére s valódi emberbaráti szeretetére valló szép levelét, melyet az ősz lelkipásztorhoz intézett. A levél igy szól: Tisztelt Barátom! Asztalos nagytiszteletü lelkész ur! Elkésve értesültem a felöl, hogy uraságod folyó hó 15-én ünnepié boldog házas életének 50-ik évfordulóját. Nemzetünk é nagy emlékezetes napja méltó keretül szolgált egy oly férfi emlékünnepéül, a ki egy hosszú emberöltőt csakis hazája, egyháza, felebarátai és családja iránti kötelességei teljesítésének szentelt. Legifjabb koromtól kezdve csakis tisztelni, becsülni és szeretni tanultam önt és ez érzéseket boldogult édes atyám oltá belém s az évek csakis

növelni tudták lelkem és szivemben azokat. Éltesse Isten kedves nejével együtt még hosszú évekig és engedje önnek megérnie azt. hogy márczius 15-ikének nagy jelentőségét az ifjú nemzedék lelkében felfogja és szivében át is érezze. 1903. márczius 19. Hive Gróf Károlyi Pista.

— A Lorántffy-egyesület május hó elejére kirándulással egybekötött estélyt fog Nagy- Bányán tartani. Az érdekes Programm szereplőiül Nagy-Bánya és a megye első műkedvelői kérettek fel. Különösen vonzó, mint kirándulás Nagy-Bánya' remek szép vidéke májusi pompájában és ha idő jut és vállalkozó akad, valamelyik aranybánya megtekintése. Az indulás a szatmári állomásról történik, megfelelő számú résztvevő esetén külön vonattal.

— Királyi kihallgatáson.volt folyó hó 19-én Péchy László, az ecsedi-láp lecsapoló és belvizszabályozó-társulat igazgató-főmérnöke, hogy Ö felségének műszaki tanácsossá történt kineveztetését megköszönje.

— Gyászeset. Kőszeghy Gyula nyugalmazott főszámvevő temetése folyó hó 19-én ment végbe igen nagy részvét mellett. A kellemetlen idő daczára is ott volt a temetésen Károlyi István gróf és városunk egész intelligentiája. Hiszen a boldogultat jószívűségénél fogva mindenki szerette, tisztelte,

1 becsülte, a ki csak ismerte. A temetési szertartást Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök, kormánysegéd végezte fényes segédlettel. A koporsót a kegyelet elhalmozta koszorúkkal. Béke poraira!

— Szaniszlóról nap-nap után többen vándorolnak ki az emberek; eddig körülbelül 50 egyén vándorolt ki, de a múlt héten egyszerre 30 útlevél érkezett a jegyzőhöz, melyek legnagyobbrészt Amerikába szólnak.

— Villany világítási szaktanfolyamot hallgatott Illés Józséf városi mérnökünk a fővárosban és a tanfolyam bevégezte után e hónap elején a szakvizsgát jó eredménynyel letette. Örvendetes tényként említjük ezt fel azért, mivel most, mikor a villanyvilágítás bevezetésével komolyan foglalkozunk, nagyon kívánatos, hogy polgármesterünknek egy szakavatott hivatalnok legyen az oldala mellett, kinek segítségével a közvilágítás kérdése helyesen megoldassák és a magánfogyasztók érdeke is megóvassék.

— Endredi József városunkban ismert tánczmester a napokban városunkban megkezdette tánczóráit a polgári leányiskolában. A ki a bostont tanulni akarja, az a polgári leányiskola tanári karánál jelentkezhetik.

— A „Nagykárolyi Vívó- és Torna-Club“

folyó évi márczius hó 22-én délelőtt 11 órakor tartotta a Régi kaszinóban Péchy László műszaki tanácsos elnöklete alatt, a tagok élénk érdeklődése mellett V-ik évi rendes közgyűlését. A tisztviselők évi jelentésének meghallgatása és tudomásul vétele után elhatározta a közgyűlés, hogy 4—5 havi időtartamra egy gyakorlott vivómestert szerződtet és a vívó-tanfolyam befejezése után tánczinulatsággal egybekötött vívó akadémiát rendez, a melynek rendezését az elnökségre bízta. A pénztárvizsgáló-bizottságnak azon jelentését, mely szerint a pénztárt és a pénztári számadásokat a legnagyobb rendben találták, örvendetes tudomásul' vette a közgyűlés, úgyszintén tudomásul vette azt is, hogy a választmány öt uj tagot vett fel és pedig: Toóth Sándor uradalmi intézőt, Gal- góczy Árpád közig, gyakornokot, Kerekes Zsigmond megyei aljegyzőt, Schönpllug Viktor kir. mérnököt és Tóth Zoltán ügyvéd- jelöltet. Végül a tisztikart és az igazgatóválasztmányt alakította meg a közgyűlés következőképen : Elnök: Péchy László ; igazgató : Ilosvay Aladár; pénztáros: Dr. Vetzák Ede ; ügyész Dr. Adler Adolf; orvos Dr. Schön- pflug Béla; szertáros: N. Szabó Albert dr.; titkár: Bubregh Béla. Igazgató-választmány : Buttyán Ferencz, Elbel Béla, Holéczy Gyula, Kovács László, Dr. Kőszeghy Andor, Péchy István, Toóth Sándor, Vagács János rendes tagok, Bodnár Károly, Kerekes Zsigmond, Schönpflug Viktor, Tóth Zoltán póttagok. Ezután a közgyűlés az újból megválasztott elnök és Dr. Schönpflug Richárd tiszteletbeli elnök éltetésével véget ért.

—- Eljegyzés. Farkas Sámuel szatmári iparos, a napokban eljegyezte Róth Herman helybeli lakos leányát, Etelkát.

— Rövid ideig működött főgymnasiumunk- ban Korpás Ferencz világi tanár, kit Nádor Béla tanár helyére ideiglenesen alkalmaztak, mert a jászberényi állami főgymnasiumhoz helyettes tanárrá neveztetett ki, miért is f. hó 21-én városunkból eltávozott.

— Az idei sorozásokat a honvédelmi miniszter ismét elhalasztotta.

— A katonai javaslat elleni tiltakozás kifejezése czéljából Szatmáron, húsvét másodnapján népgyülés lesz. A feliratot egy nagy küldöttség fogja a képviselőház elnökének átadni.

— Kinevezés. A főispán ur Öméltósága Ujfalussy Lajos debreczeni lakost, fizetés nélküli közigazgatási gyakornokká nevezte ki.

—- Wilson-czirkusz. Wilson czirkusz-vari- etéje jól szervezett társulatával legközelebb városunkba érkezik és előadásait folyó évi április 12-én, husvét első napján megkezdi. Wilson a közönségnek már rég ismerőse s ha az idő kedvező lesz, bizonyára sokan fogják látogatni az előadást.

— Adóügy. Értesittetnek az adózó polgárok, hogy az 1903. évre szóló földadó egyénenkénti felosztási jegyzéke folyó hó 26-ik napjától 8 napon át a városi adóhivatalban közszemlére ki van téve és hogy az az érdekeltek által a hivatalos órák alatt megtekinthető. A sérelmesnek vélt kivetés ellen az érdekeltek 15 nap alatt felebbezhetnek. Nagykároly, 1903. márczius hó 24. Városi adóhivatal: Lévay Béla, adóügyi tanácsos.

Egy este a szokottnál is későbben értem a kikötőbe, de csak a csónakot találtam ott, a matrózok elkószáltak valamerre. Talán butyikáznak valahol, — gondoltam — s lefelé kezdtem haladni a tengerparton. Egyszerre velőtrázó női sikoly, durva káromkodás hatolt füleimhez és pedig a mi matrózaink csalhatatlan járgonjában. Egy perez alatta helyszínén voltam, hol az én két részeg matrózom dulakodva igyekezett egy sikoltozó nőt kitépni egy török fiatal ember karjaiból, a kiket fürdés közben lephettek meg.

A revolverem agyával zuzdostam szét a részeg barmok pofacsontjait s nem is ügyelve a franczia nyelven utánam hangzott köszönetéire a férfinak, tereltem a két vadállatot a csónak felé.

Másnap délután az alkirályi palotával szemben levő szofta-kávéház ablakánál ültem, hogy — csütörtök lévén — én is végig nézzem a khedive háremének, — általatok sokszor emlegetett mecset — fürdőbe való vonulását.

(Biz az érdekes látvány — gondolta magában Szepi Kadett). Hát még végig nézhetni, hogy miként frizőrozzák ott visszafelé — azokat a villogó szemű bajadéreket — holmi vén szipirtyó borbély asszonyok. Sehogyse állanak ott a legutolsó európai divat magaslatán.

Egy asztalnál elegáns szalonruhás piros fezes szofták (egyetemi hallgatók) ültek, közülök félemelkedik egy, asztalomhoz jön. folyékony franczia nyelven bemutatja magát s kér, hogy fogadjam szívesen hálás köszönetét, a miért tegnap olyan lovagias módon megmentettem nővérét a részeg matrózok otromba támadása ellen.

Megismerkedve vele, engedelmet kért, hogy bemutathassa nekem barátait s mikor ez is megtörtént, meghívott valamennyiünket, hogy ránduljunk ki a város mellett fekvő villájukba, hol most ő, özvegy édesanyja és egyetlen nővére laknak.

Egy kis sétányira a várostól, pompás ligetből mosolygott elő ez az európai styl- ban épült emeletes villa s mikor az olasz kertész gondozása alatt viruló kert árnyas utairól ozsonnára szólított bennünket az arabs szolga, tökéletes európai csínnal terített, virágokkal ízlésesen feldíszített s frissítőkkel, csemegékkel és hideg felvágottakkal megrakott asztal várt ránk a földszinti étteremben.

Mindenütt csin, minden terítéken és étken gondos női kéz nyoma, de nő sehol. Az ebédlő fala fehér és aranysárga koczkázat- tal, sakktáblaszerüleg volt mozaikozva s nekem úgy tetszett, hogy az egyik oldal, felső részén a fehér alapszint nem a fal képezi, hanem fehér függönyökkel van marldrozva. Kedves és ártatlan módon nyomban meg is győződtem erről, mert a midőn a terítékem előtt álló chinai váza egzotikus virágait csudáivá, megemlítettem, hogy az én legkedvesebb virágom még is csak a fehér rózsa, egy szolga csakhamar egy másik vázát hozott be elibém—■ pompás fehér rózsákkal — azon frissen összekötve.

Ettől fogva — valahányszor csak ott voltam, mindig a fehér rózsáról ismertem meg az én helyemet.

Ozsonna után zenéhez ültünk. Pompásan muzsikálnak ezek a Parisból haza került török fiuk. Riza bej, — mert igy hívták ifjú házigazdánkat —■ szépen hegedült, a többi meg gitárt, mandolint és csellót játszott hozzá. Ti tudjátok, hogy én is szoktam hegedülni, s ezek a fiuk néhány akkord megadása után —• pompásan kisérték az én bús magyar nótáimat. De felséges kreinónai hegedűje is volt ennek a Rizának; bizonyosan a Hugonotta üldözés alatt kerülhetett Afrikába, hisz tudjátok, hogy Reményi is ezen a réven és itt szerezte össze páratlan hegedű-gyűjteményét. Riza barátom kért, erőltetett, hogy fogadjam el tőle ajándékba. Sajnálom azonban, hogy nagy értékénél fogva nem tehettem eleget kívánságának.

Hanem játszani rajta, s gyönyörködni szivekig ható édes-bús tömör hangjaiban, az már más. Ezért aztán örömmel is fogadtam barátomnak — anyja és nővére nevében is toimácsolt meghívását, hogy a mig csak Alexandriában leszek, legyek házuknak minden nap szívesen látott vendége.

Ki is mentem minden nap, néha török czimboráim társaságában, néha egyedül. Vonzott az a varázshegedü, vagy valami varázslat ... az a fehér függöny ... az a fehér rózsa.

Egyszer a mint kifelé haladtam, szemben találtam magamat Riza bejjel. Már messziről rám kiáltott:

— Te, ha most én velem vissza fordulsz és nem látogatsz el hozzánk csak azért, mert én nem vagyok otthon, hát akkor engem megsértesz. Van otthon, a ki örül a te látogatásodnak, szegény beteg anyám és nővérem is, a kik hol sirnak, hol nevetnek a te bű-bájos magyar nótáidnak. Erezd magad otthon, én estig nem jöhetek haza.

Messziről aztán még egyszer visszakiáltott : kérlek szépen, aztán lepj meg azzal, hogy lopd el a hegedűmet.

A nyitott ebédlő küszöbén — mint egy varázslatra, gyökeret vertek a lábaim. Mintha a szeráfok énekét hallanám — mandolin pengetés mellett — leány hang szűrődött át a fehér függönyön, andalítóan lágy, ezüst- csengésü leányhang ■— a mely magyar dallamot penget és énekel itt Afrikában.

Eminának, Riza bej nővérének kellett lennie, s a dal pedig — a mit lopva — csak tőlem tanulhatott, Petőfi „Juhász legénye“ volt Erődi Béla török fordításában:

„Csobán kaifa, fakir csobán kalfa“.

Nesztelenül léptem át a küszöbön, mintha valami mecset szentélyébe léptem volna, mégis észrevett, s a dal a közepén kettétörve — elhallgatott.

Bánatos érzés fogott el, de bántódva is éreztem magamat. Ez a leány eltanul tőlem egy dalt, s mikor látja, hogy mennyei gyönyörűséget szerez vele nekem, akkor elhallgat. Szomorú arczczal, durczásan húzódtam meg egy ottoman sarkában s azt a gyerekes bosszút eszeltem ki: Jól van Emina, hiába tetted ide a kottakönyvbe a kedvencz dalaidhoz a selyem jelet, ha te nem énekelsz, én meg nem hegedülök.

így néztem aztán farkas-szemet a fehér függönynyel. Lássuk, hogy mi lesz.

Hozták a cselédek a frissítőket. Nem kell. — Kávét, czigarettákat. — Nem kell. Kínáltak a szokásos fehér rózsával a gomblyukamba. Nem kell. Nekem csak Emina dala kell. Nekem Emina maga kell.

Egyszer aztán egy papirszeletecske repült alá a magasból. Az volt rá Írva francziául : „Kérem szépen, hegedüljön és legyen, mint máskor, jókedve.“

Megfordítottam s azt irtain a hátlapjára: „Szomorú leszek és nem tudok játszani addig, mig nem látom Eminát.

Egy bambusz-páleza végével felnyitottam a ezédulát oda, a honnét lerepült s a honnét aztán ki is nyúlt érte egy rózsás ujjacska.

Nemsokára jött a viszonválasz: „Játszón néhány dalt s azután tegyen úgy, mintha elmenne. A kert hátsó kis ajtaján jöjjön be s ott várakozzék.“

És egyszerre csak előttem állt. És egyszerre csak éreztem reszkető keze szorítását, kis szive dobogását; hallottam rebegő esdé- sét, hogy ne bántsam fátylát, mert meghal, ha nem találom szépnek. Mikor aztán fátylának tündértitkaként látta, hogy olthatatlan szerelemmel csókolom ajkát, arczát, szemeit, akkor mennyei boldogságtól reszketve szól- lalt meg : „Ányám azt mondja, hogy te gyaur vagy, neked más Istened van. Ezután nekem is az lesz az Istenem. De minek is nekem Isten? Te vagy az Isten.