Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-23 / 17. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

rendezett utczával s legalább egy rendezett térrel bírnia. A gróf Károlyi kastély városunk kellő közepén, mellette a piacz, kijelölik a helyet, hol alkothatunk egy oly teret, minő kevés vidéki városnak van. A Kölcsey- és Széchenyi-utczák jellegét az ott levő középületek adják meg, a szállodának odavaló épitése nincs nagy befolyással ezen utczák fejlődésére.

Az épület különben már nagy arányainál, kiemelkedő homlokzatánál fogva is teret kivan. Utczába beilleszteni nem is lehet a nélkül, hogy ne veszitene architektúrái szépségeiből. Vagy tér, vagy nagyon széles utcza kell ehhez, minő városunkban egyedül a Széchenyi-utcza. Építészeti szempontból azért vagy a Széchenyi-utczá- ban, vagy a piacztéren volna legelőnyösebben emelendő a szálloda. Minthogy pedig a szállodának a piacztéren való felépítése alapját képezné a piacztér rendezésének s ezáltal egy szép tér alakulásának s az egész város fejlődésére a legnagyobb kihatással lenne, vegyük fontolóra a felvetett eszmét. Kérjük ki szakértők véleményét. Készít-; tessünk tervezetet s megválik, kivi- hetö-e, egészséges-e a felvetett eszme.

Győzzön a jobb, de számoljunk minden körülménynyel. Leghelyesebb volna egy bizottságot küldeni ki a kérdés tanulmányozására, mely figyelemmel a város anyagi viszonyaira, a szépészeti, czélszerüségi, építészeti s más közérdek-; böl figyelembe veendő körülményekre megállapodásra jutna és konkrét formában tenne javaslatot a képviselőtestületnek. Sch. K.

HÍREK.

— Személyi hir. Géressy Kálmán tankerületi főigazgató folyó hó 20-ikán este városunkba érkezett és a kegyesrendiek társházában szállott meg. A főigazgató naponkint meglátogatja a főgymnasiumot s a különböző j osztályokban megjelenve kérdést intéz a tanulókhoz, hogy meggyőződést szerezzen előhaladásukról. A főigazgató folyó hó 24-én haza utazik Debreczenbe.

— A vármegyei igazoló választmány folyó | hó 20-án tartott ülésében Papp Ambrus királydaróczi gör. kath. lelkész bizottsági taggá történt megválasztatását igazolta. Tudomásul vette az igazoló választmány azt, hogy Báró Vécsey Miklós, Cs. Mayer Salamon, Véber Pál és Földváry Sándor legtöbb adót fizető bizottsági tagok elhaltak s ezek helyére i Spigel Ferencz szatmári, Gócs Antal zajtai, j Kossuth István komlódtótfalusi és Jakab Simon szakácsi lakos póttagok behívását j rendelte el. Végül tudomásul vette a bizott- j

ság azt, hogy Kirilla Tivadar, Dr. Csánk István és Thoma László választott bizottsági tagok elhaltak és megkereste az alispánt, j hogy az elhaltak helyének betöltése iránt I intézkedjék.

— Számonkero szék lesz május hó 6-án délelőtt 10 órakor a vármegyeházán.

— A vármegyei állandó választmány a

tavaszi rendes közgyűlés tárgyának előkészi-1 tése czéljából május hó 5-én d. u. 3 órakor | ülést tart.

— A „Kölcsey-Egyesület“ igazgató választmánya folyó hó 19-én délelőtt fél 12 órakor j választmányi ülést tartott Nagy László egye-! sületi elnök elnöklete alatt. Elnök bejelentette, hogy Kőszeghy Gyula az egyesület volt érdé- j mes pénztárnoka elhunyt. Emlékét jegyző- j könyvileg megörökítették s tudomásul vették, | hogy az egylet nevében díszes koszorút helyez- j tetett az elnök a ravatalra. Addig is, rnig a | megtartandó közgyűlés az uj pénztárnokot megválasztja, Madarassy Gyula lett helyette- j sitve pénztárnoknak. A közgyűlés határidejét j

— amennyiben az kellőleg előkészithetckilesz

— május 10-ére állapították meg. Tagokul felvették a tanári karnak uj tagjait, s a még jelentkezett hat tagot. Egyéb, csekélyebb fontosságú ügyek elintézésével a választmányi ülés véget ért.

— Kinevezés. Az igazságügyminiszter Rayczy János mátészalkai járásbirósági be- tétszerkesztő-irnokot betétszerkesztő segéd- telekkönyvvezetővé és Verb János helybeli betétszerkesztő szakdijnokot telekkönyvi betét- szerkesztő-irnokká nevezte ki.

— Primiczia. Szabó Lajos, Szatmár egyházmegyei áldozópap, Szabó Lajos polgártársunk fia vasárnap, e hó 19-én mondottaj el első szent miséjét a helybeli róm. kath. J templomban. A lélekemelő szertartás nagy közönség jelenlétében folyt le. A manuduc- tori tisztet Palczer Ernő kegyesrendi kormány-! segéd, házfőnök töltötte be, a misénél pedig j Haunstädter József, Klacskó István, Niklos János és Tímár Péter főgymnasiumi tanárok, segédkeztek. Nyoszolyó-leányok voltak : Patay ! Etelka, Jármy Ottilia, Serly Margit, Pintyei Ilona és Etelka, Diczig Mariska, Szabó Róza j és Erzsiké. A mise alatt a nagykárolyi dalegyesület énekelt szebbnél-szebb egyházi énekeket. Az ünnepi beszédet Jaklovies György tiszaujlaki segédlelkész tartotta. Mise után nagy közönség részesült az ujmisés áldozár áldásában. Délben az ujmisés szülei házánál ebédre gyűltek össze a meghívott vendégek, mintegy 80-an. A dalegyesület, melynek az örömapa választmányi tagja, testületileg jelent meg és kitűnő összhangon előadott dalokkal szórakoztatta a közönséget. Ebéd alatt az ünnepelt ifjú lelkész emelkedett szólásra s fiúi szeretettől áthatott hangon mondott megkapó szép beszédet, melyben háláját fejezte ki XIII. Leo pápa ő szentségének, ! Meszlényi Gyula szatmári püspöknek és Palczer Ernő kormánysegédnek, mint a kiknek | hathatós támogatása tette lehetővé azt, hogy a mai szép napot megérhette. Köszönetét mondott a nyoszolyó-lányoknak, a dalegyesületnek közreműködésükért s a megjelent vendégeknek, hogy őt megtisztelték. Majd Jak- lovics György az ünnepelt szüleire mondott hatásos pohárköszöntőt. Tímár Péter, Varjas

Endre főgymnasiumi tanárok is nagy hatást értek el felszólalásaikkal. A családias jellegű, kedélyes mulatság csak az éjjeli órákban ért véget. Sok szerencsét kívánunk az ujmisés- nek jövendő pályájához!

— Dalestély. Dalegyesületünk által május hó 2-ára tervezett dalestély, közbejött akadályok miatt 9-ére lett elhalasztva. A rendező- bizottság a műsort már megállapította, melyet lapunk legközelebbi számában fogunk közölni. Az érdekesnek Ígérkező dalestélvre felhívjuk a közönség figyelmét.

I^r^sánkjstvan^^ Lapunk múlt számában említettük, hogy dr. Csánk István fényi róm. kath. plébános súlyos betegen fekszik s azon reményünknek adtunk kifejezést, hogy nemsokára egészsége helyreállását jelenthetjük. De másként volt az megírva a sors könyvében, mert dr. Csánk István f. hó

17-én este 9 órakor élte 66-ik évében rokonai, barátai és nagyszámú tisztelői legnagyobb fájdalmára elhunyt. Plébániája a vallásos lelkészt, a jó tanácsadót s az áldott lelkű jó lelkipásztort vesztette el benne, a magyar róm. katholikus clerus egy rendkívül hazafias érzelmű, jeles tagját, olyat, ki amellett, hogy vallásos s egyházának lelkes bajnoka —- más vallásfelekezetbeliekkel szemben türelmes volt, hivatása mellett a közügyekben is szívesen résztvett s a társadalomnak is tett szolgálatot. Községét, melyben egy negyedszázadnál több ideig működött, teljesen meg- inagyarositotta úgy, hogy Fényen a lakosságnak nincs egy tagja sem, ki —■ ha a magyar nyelvet nem bírja is tökéletesen — érzelemben ne legyen magyar, ami 'legfőbbképen a nemzeti eszmékért, minden szépért és jóért lelkesedni tudó lelkészének érdeme. Városunk társadalmi életében is gyakran résztvett, mint vármegyei bizottsági tag több szakbizottságnak tagja volt s mindenütt szívesen látták megjelenését, mert mindenki számára volt egy barátságos szava. Mint pap szentszéki ülnökségig vitte, a helybeli Kereskedelmi és Iparbanknak igazgatósági tagja volt, emellett szívesen foglalkozott gazdászattal, méhészettel. Temetése f. hó 19-én d. u. fél 4 órakor | volt Fényen, ahová a rossz idő daczára is igen sokan mentek ki leróni a kegyelet adóját. A ravatalt a templomban állították fel, ahová egész nap zarándokoltak a hívők és imádkoztak szeretett lelkészük koporsójánál. A temetési szertartást Hehelein Károly kanonok, szatmári plébános végezte fényes segédlettel, magas szárnyalásu beszédben méltatva az elhunyt érdemeit és érzékeny búcsút véve a szeretett testvértől. A kegyelet a koporsót elhalmozta virágokkal és koszorúkkal, melyek a következő feliratokat viselték: A jó testvérnek — Csánk Lajos és családja. Szeretett plébánosának — Fény község elöljárósága. Nagybátyjának — Mariska és László. Emléked élni fog közöttünk — Paula és Sándor. A kedves Pista bácsinak — Ida, Ilona, Margit és Béla. Felejthetetlen igazgatójának — fényi tanítói kar. Szeretett oltártestvérének — a kerületi papság. Kedves Pista bácsinak — Elemér és Aranka. Szeretetük jeléül — Igaz Károly és neje. Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank — érdemdús igazgatójának. A jó Pista bácsinak — Schick Emil és családja. Felejthetetlen fivérének, hálás emlékezettel

— Hermin. A temetésen a családtagok közül jelen voltak : Csánk Lajos testvére, Kovács Bálintné szül. Csánk Ida húga, dr. Csánk Béla Csánk Rudolt unokaöcscsei, Péchy László és neje, dr. Rothmann Elemér," Töttösy Sándor uradalmi igazgató, Schick Aurél. Ezeken kívül ott voltak: Kaisler György Szilágy vármegye alispánja, városunkból Debreczeni István polgármester, Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök, Hám József főgymnasiumi igazgató, a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara, a nagykárolyi intelligentiának igen sok más tagja, Szatmárról és a Fény környékbeli községekből számosán. A család a következő gyászjelentéssel tudatta fájdalmát: Alulírottak úgy magunk, mint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk forrón szeretett testvérünk, sógor, illetve nagybátyánk dr. Csánk István fényi plébános, szentszéki ülnök, vármegyei bizottsági tag s a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank igazgatósági tagjának folyó hó 17-én életének 66-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele és Fényen töltött 25 évi plébános- kodása után bekövetkezett csendes elhunytát. A megboldogult földi része folyó hó 19-én délután fél 4 órakor fog Fényen örök nyugalomra helyeztetni; lelkiüdvéért az engesztelő szentmise áldozat pedig f. hó 20-án reggel 9 órakor fog a fényi plébániai templomban az Urnák bemutattatni. Fény, 1903. ápril 18. Az örök világosság fényeskedjék néki! Béke poraira! Özv. Lengyel Endréné szül. Csánk Hermin, Töttösy Sándorné szül. Csánk Paula, Csánk Lajos testvérei; özv. Csáhk Nándorné szül. Bornemissza Ida, Schick Ignácz, Kiszely Károly, Töttösy Sándor, Csánk Lajosné szül. Lubinszky Anna sógorai és sógornői; Schick Aurél, Schick Emil, Schick Mariska férj. Nagy Györgyné, dr. Csánk Béla, Csánk Ida férj. Kovács Bálintné, Csánk Ilona férj. Szikszay Károlyné, Csánk Margit férj. Horváth Gézáné, Lengyel Vilmos, Rottman Mariska férj. Péchy Lászlóné, dr. Rottman Elemér, Csánk Rudolf, Csánk Boriska unokaöcscsei és húgai. — A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank a következő gyászjelentéssel tudatta veszteségét: A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztviselői kara mély megilletödéssel jelenti buzgó és tevékeny igazgatósági tagjának főtisztelendő dr. Csánk István urnák rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult teljes odaadással vett részt intézetünk ügyeinek vezetésében, miért is emlékét mindenkor híven megőrizzük. Nagykároly, 1903. április hó 18-án. Áldás emlékére, béke hamvadó poraira!

— Magyarfaló lelkész. Panaszos levelet kaptunk Csomaközről, mely nem a legszebb színben tünteti fel az ottani gör. kath. lelkész Jernea Lázár viselkedését. Ennek a derék urnák ugyanis nagyon megfekszi gyomrát a magyar szó, s pedig a magyar földnek a kenyerét nem átallja megenni s jövedelmét iparkodik maga részére minél nagyobb mennyiségben összegyűjteni. — A levél elpanaszolja, hogy Jernea Lázár híveit a magyar bészédért szidja, sőt megparancsolta, hogy hívei azon a kutya nyelven ne merjenek j beszélni. Hívei közül Mosuly János és társai j fel is jelentették a lelkes honpolgárt s a

szétfoszlott. A sajátságos lovasnak a hátára egy Szekér volt pingálva; ennek alája egy família s még ezen is alul egy nagybácsi.

Ennek a látománynak a jelentősége annyira világos, hogy magyarázatra sem szorul. Az amerikai nagybácsim elkacskaringózott a világból és én örököltem.

Futó tüzként járta be a hir Alsó-Macskást, hogy a nagybátyám Amerikában meghalt s nekem rengeteg mennyiségű dolmányt hagyott. j (Értsd : dollárt) Hogy mennyit hagyott, senki sem tudta megmondani, csak annyit tudtak, hogy nagyon sokat hagyhatott, mert a sok nulla miatt nem tudják kimondani. Többen jöttek hozzám azzal a szándékkal, hogy részvétüket kifejezzék, de önkénytelenül is gratulálásra ment a szájuk.

Jót nevettem rajtuk. Bár hagyott volna; rám férne. Hanem mikor az „Alsó-macskási Riadó“ a személyi hírek rovatában közölte az én húszmilliós örökségemet, melyet az ame-; rikai konzulátus már meg is küldött, ekkor komolyan megijedtem. Rögtön iramodtam a szerkesztőségbe. Hol vették ezt a bolond hirt? Egyenesen a szemem közé nevettek. Hiszen nemcsak Alsó-Macskás, hanem Közép- és Felső-Macskás is tudja már s csak én nem tudnám ; ugyan minek tettetem magam.

Láttam, hogy szép szerével már nem boldogulok. Elhatároztam, hogy felvilágosítom a jámbor tévelygőket mind a három Macskáson. A Riadó íegközelebbi számában czáfolatot tettem közé. Ezen czáfolatban iparkodtam a szájába rágni mindenkinek, hogy sem nekem, sem apámnak, sem az ő apjának amerikai nagybácsink sohasem volt;

ez csak gyanúsítás. És miután nem volt, ezen egyszerű oknál fogva meg sem halhatott és mivel nem halt meg, tehát nem is örököltem. Ha netán valaki még ezek után is meri állítani, hogy örököltem, becsület- sértésnek veszem és kihívom.

Próbálj parancsolni a gátat szakított folyó- nak, hogy térjen vissza; próbálj parancsolni a Gencs-utczai lámpáknak, hogy jobban világítsanak és próbáld megváltoztatni a Kata néni álma által felkorbácsolt macskási közvéleményt, meglátod, hogy a két előbbi hamarabb szót fogad. fjg|

A czáfolatomat egyszerűen lehurrogták. Okos ember nem fogja kurrentálni, hogy sok pénzt örökölt, azt ők úgyis tudják. (Brávó, Macskáson okos embernek tartanak.) Azonban nem látják be, hogy miért titkolózom annyira, hiszen Alsó-Macskáson a becsületes emberek krémje lakik. Nem félhetek, hogy kirabolnak.

Szemembe mondták, hogy igenis örököltem, csak tagadom. Erre nehányat kihivattam közülök. Ámde Alsó-Macskáson csak bottal szokták a lovagias ügyeket elintézni. Ezt pedig valami nagyszerűen kezelik, a mi abból is kitetszik, hogy kilencz eset közül kilenczszer mindig engem ütöttek derékon.

A kilenczedik derékonütés után beláttam, hogy az én nem létező örökségem hömpölygő hullámainak gátat szabni nem lehet. A tekintélyein rohamosan kezdett nőni. Az alsó- macskásiak úgy vélekedtek, boly olyan gazdag embernek, mint én lettem: nagyon parasztos név már a Szekér. Ezentúl tehát Fiakker urnák szólítottak. Sőt a helybeli

takács-ifjúság az önképző-köre báli meghívóján egyenesen Nagyságos Diszhintó Benedek urnák titulált.

A takács-ifjúság régi hagyományos szokásához tartozott az is, hogy a bál éjszakáján a község legérdemesebb emberének macskazenét adjon. Az alsó-macskásiak nemhogy haragudtak volna érte, sőt nagy kitüntetésnek vették. Mondanom is fölösleges, hogy j ezentúl mindig én kaptam a macskazenét;

I de mivel ezt nem tartották elégségesnek a személyem iránt érzett tiszteletük kifejezésére, ráadásul az ablakaimat is beverték. A község eddigi legérdemesebb embere majd megpukkadt mérgében, hogy most már nem az ö ablakait verik be.

Egy ilyen önképző-köri bálon hire futa- modott, hogy én erős fogadást tettem, minden férjhez menő leányt kiházasitani, három évig. Nosza lett erre riadalom. A polgárista lánykák kijelentették szüleiknek, hogy többet nem mennek iskolába, mert férjhez akarnak menni. Valamennyi takács inas és szekundás diák volt, mind házasodni akart. Hamarosan annyi házassági ügy zudult az anyakönyvvezetőnk nyakába, hogy megszökött előle, így aztán nem lévén, a ki a szerelmes párokat összekötözze, nem házasíthattam ki senkit.

Az én állítólagos húszmillió dolláromból | azonban minden épkézláb ember akart I részesülni valami uton-módon. Divatba vették tehát, hogy minden ujszölöttnél engem ' hijanak keresztapának, azon reményben, hogy : én búsásan fogom megajándékozni úgy a | beteg anyákat, mint a csecsemőket. (Az anyákat azért kellett volna megajándékoznom,

mert hozzájárultak a keresztapaságomhoz ; a csecsemőket pedig azért, mert nélkülük keresztapa nem lehetnék). Rövid idő alatt tizenhét keresztfiam és másfélannyi keresztlányom lett.

Nem ajándékoztam meg egyet sem. Ez vérig sértette úgy az anyákat, mint a csecsemőket. A keresztgyermekeim mihelyt annyira nőttek, hogy gagyogni kezdtek, legelőbb azt tanulták meg, hogyan kell a keresztapjukat szidni.

Ettől kezdve úgy tapasztaltam, hogy a tekintélyem rohamosan kezd sülyedni; végtelen örömömre. A takács-ifjúság azzal adott kifejezést megvetésének, hogy ezentúl nem verte be az ablakaimat, sőt hogy a megaláztatásom még tökéletesebb legyen, az eddig bevert ablakaimat is megcsináltatta.

Később alakulni akart egy részvénytársaság is, melynek czélja lett volna az én húszmillió dolláromat elrabolni. Csakhogy a | részvényeket senki sem akarta jegyezni, a csendőröktől való félelem miatt. Hogy ez a I vállalat nem sikerült, másról kezdtek tanakodni s úgy találták, hogy igen czélszerü lenne rám gyújtani a házat. Ez példás büntetés lenne a zsugoriságomért s meg is érdemelném. A bökkenő csak az volt, hogy Alsó-Macskáson senki sem akart reá vállalkozni. Fogadtak tehát egy felső-macskási embert, a ki országos gyújtogató hírében állott.

Mindezeket én csak akkor tudtam meg, midőn egy éjjel arra ébredtem fel, hogy a szomszédom háza szépen ég. A felsö-macs- kási atyafi ugyanis tévedésből a szomszéAI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMESÜL! TERMÉSZETES HASHAJTOSZER.