Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-02 / 14. szám
Társadalmi, szépirodalmi és ismerettérjesztő Ih_etlla/pNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. |j Negyedévre . . . . . 2 kor. Fé lévre........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Épitsünk szállodát. (Két czikk.) II. (—r.) A szálloda létesítésénél főleg két szempontot kell irányadóul figyelembe vennünk; az egyik az, hogy a szállodát lehetőleg a város anyagi meg- terheltetése nélkül kell létesítenünk, a második pedig az, hogy a bérlő megélhetését lehetőleg biztosítanunk kell. A szállodát a város anyagi meg- terheltetése nélkül úgy létesíthetjük, ha azt úgy tervezzük és a tervet úgy valósítjuk meg, hogy a befektetendő töke kamatait és törlesztési részleteit a bérjövedelem fedezze. Előre meg kell tehát állapítani azt, hogy mennyi bérjövedelemre számíthatunk, hogy ezen alap figyelembe vétele mellett állapíthassuk meg a befektetendő töke mennyiségét. Azt hisszük, hogy a telek értékét, az építkezésbe befektetendő tökét és a kölcsön felvételénél felmerülő értékpapír árfolyam veszteséget — figyelembe véve azt, hogy most az építési anyag kedvező áron szerezhető meg, amennyiben, a tégla, fa és egyéb anyag olcsó — s hogy a telkek ára is most kisebb, mint nehány évvel ezelőtt volt — 300,000 koronával elegendő összegben vesszük számításba, s hogy ebből az összegből a telek megszerezhető és a szálloda felépíthető lesz; a miből következik, hogy egy felveendő ily összegű törlesztéses kölcsön 50 évi kamata és törlesztési részlet lefizetésére évi 15,000 korona szükséges. Kérdés ennélfogva az, hogy akadna-e egy bérlő, a ki ezen bérösszeget megfizethetné? Szerintünk igen. Mert ha a mostani „Magyar király“ szálloda bérlője 8000 korona évi bért tud fizetni, holott sem a kávéház, sem a szálloda a kor követelményeinek meg nem felel, étterme pedig alig számba vehető, akkor egy korszerű szálloda és kávéház bérlője, kinek egy nagy étterme is lenne, kinek egy szinieiöadások, tánczestélyek, felolvasások tartására is alkalmas és a városban egyedül álló korszerüleg berendezett színpaddal, sü- lyesztövel ellátott nagyterem állana rendelkezésére, minek az lenne a következménye, hogy minden szini-, műkedvelői előadás, nagyobb tánczestély, bankett, szóval minden nagvobbszabásu estély ott tartatnék meg, tehát minden valamire való mulatságnak az lenne a központja, az idegenek kevés kivétellel ott szállanának meg, a számításba vett bérösszeget annál is inkább megfizethetné, mert a kávéház és étterem is sokkal nagyobb jövedelmet nyújtana, mint mostan a „Magyar király“ nyújt. Igaz ugyan, hogy bárha a bérjövedelem utáni adót is a bérlő fizetné, az épület fenntartási költség is számításba veendő lenne. Azonban ez sem alterálná számi fásunkat, mert uj épületről lévén szó, ott nehány évig épületfenntartási költséget nem kell számításba venni, nehány év múlva pedig a forgalom úgyis emelkedik, tehát a bérlő abba is belemenne, hogy a használat általi kisebb javításokat ö legyen köteles eszközöltetni. Ha tehát a telekvétel és építkezés költségeit s az értékpapír árfolyam kü- lömbözeti veszteséget 300,000 koronában contempláljuk, s figyelembe vesszük azt, hogy az asztalos, lakatos, ács stb. munka már ez év folyamán kiadatnék ugyan, de az télen készülne, a mi az áraknál legalább 5—8% megtakarítással járna, világos, hogy a fenti bérösszeg alapul vétele mellett beszerzendő törlesztéses kölcsön felvételével a kérdés megoldható, úgy, hogy a városnak, mint erkölcsi testületnek csak a közvetítő szerepét kellene játszania, sőt a város áldozat nélkül még egy szép összeget érő telek és épületnek is tulajdonosává válnék, a mi a jövendő generatiónak a terhet is tetemesen csökkentené. Látjuk tehát, hogy az elodázhatlan szükséget képező szálloda a város minden megterheltetése nélkül létesíthető. Most csak az a kérdés lenne még megoldandó, hogy hová kellene a szállodát építeni? Midőn ez év elején a piaczrende- zé.sröl czikkeztünk, felemlítettük azt, hogy talán czélszerü lenne az építendő szállodát a nagypiacztérre építeni. Szakértők ezen tervet helytelennek jelentették ki, mert a piacz közepén szomszéd épületek nélkül egyedül álló szálloda fűtése rendkívül sokba kerülne, emellett a szél az épületbeni tartózkodást kellemetlenné tenné. Magán beszélgetés között a szálloda helyéül alkalmasnak jelöltettek meg a következők: 1. A föutczán levő Szokolovszkyféle és annak szomszédságában levő Grosz-féle telek. 2. Az izr. hitközség tulajdonát képező úgynevezett nagy zsidóház. 3. A várkerttel szemben levő (ré- gente Pollátschek Vilmos-féle) most Kalafoni Jenö-féle ház. 4. A Kossuth-utcza meghosszabbított utczavonala sarkán álló Wéber-féle (Lendek vendéglő) és mellette levő Nonn Gyula tulajdonát képező ház. 5. Végül a Nasch örökösök tulajdonát képező mostani „Magyar király“ vendéglő és mellette levő szomszédos üres telek. Lássuk ezeket egyenként. ad. 1. A Szokolovszky és Grosz házak, bár azok jutányos összegben lennének megszerezhetők, a jelzett czélra szerintünk nem alkalmasak, mert eltekintve attól, a mi ugyan szintén számításba veendő, — hogy azok a leányiskolához igen közel s azzal szemben vannak, a telkek iszonyú hosszúak, vagyis a homlokzatjuk igen nagy, a mi az építést roppantul megdrágítaná, e mellett azok nem elég szélesek arra, hogy ott egy megfelelő nagyterem létesíthető lenne és nem elég szélesek az istállók és egyéb mellékhelyiségek elhelyezésére, kertjük pedig nincs. ad. 2. Az iskolához való közelségtől eltekintve az 1. alatti ellenvetések ugyanezen telekre is állanak. ad. 3. A Kalafoni Jenö-féle ház szintén igen nagy fronttal bir ugyan, de itt már a viszonyok kedvezőbben alakulnak, amennyiben, hogy ez a telek igen élénk forgalmú helyen fekszik, tehát üzlethelyiségek is lennének léTARCZ A. Pio Xjitoertsbte! Irta és felolvasta Somossy Miklósné úrnő a Polgári Olvasókör dísztermében 1903. márczius hó 15-én tartott ünnepélyen. Tisztelt hölgyeim és uraim! A nemzet ünnepnapjainak egyikét — talán a legnagyobbikát — üljük ma. Miért és mimódon lett azzá, tudjuk mindnyájan; ismerjük a nap történetét az első sóhajtástól az utolsó hozsánnáig. 1848. márczius 15-nek reggelén esett az eső, de mire estére hajlott az idő, egy uj nap támadt fel diadalmas fénynyel — nem az égen, hanem az emberek szivében — a magyar szabadság dicsősége. Bizony ünnepnap ez; méltó emlékét megszentelni, mig Árpád népe él a hármas halom, a négy folyó táján. Ám az ünnep napot megelőzi a munkálkodás ideje. Nehéz iparkodás vetni azért, hogy a jövendők arassanak. Méltó és igazságos visszagondolni azokra, kik híven fáradoztak a jövőért, mely nekünk ime múlt lett, kik nem sajnálták meleg vérükkel öntözni a gyönge csemetét, melynek árnyékában ma egy nemzet ünnepel. A történelem az a tudomány, amelynek lelke van. A lelket pedig megölni nem lehet! Hiába akarták azt hamuvá égetni, hiába vérbe fojtani. Lángtenger és vértengorböl feltámad az újra, s felül lebeg rajta. El nem némitható I szavával hirdeti világgá az elnyomott, a le- I tagadott, de soha meg nem ölhető igazságot, hogy 300 esztendő óta egy egyetlen eszme körül forog a magyar közélet. Hogy egy eszméért küzdöttek a nemzet hősei eleitől fogva, mind máig. Hogy azoncgy eszme harczosai voltak a hősök Bocskaytól Damjanichig; egyazon eszmét énekelték a költők lantos Tinődy- tól Petőfiig; egy eszméért éltek-haltak mind a nagyok és a legnagyobbak, Rákóczytól Kossuthig. Felemelő érzés, végig gondolni rajta! Vajmi erős lehet az eszme, mely annyi nemzedéken át végig húzódik, mint szent hagyomány, hogy azért küzd a késő ivadék, a miért századok előtt ősei vérzettek. Ha egy nemzet története újra meg újra ismétli önmagát, akkor a történet philosophiája bizonyítja, hogy örök igazság az, melyet, ha százszor levernek, százszor újra támad. És annak végül győzni kell, mert nem veszhet el a fájdalmas áldozatok gyermeke. Soha meg nem szakadt folytonossággal vezet e gondolat az ónodi országgyűléstől a debreczeni országgyűlésig. Azért ne mondja senkise, hogy nem ma van a napja emlékezni a kuruczok- ról. Egy a honvéd a kurüczczal, mint egy a nemzet igaza, hogy Magyarország önálló , és független állam, melyet csak saját tör- | vényei szerint szabad kormányozni. Menjünk végig e kapcsolatnak fonalán. Mintegy látnoki sugallat folytán hozta meg az 1505-iki országgyűlés az összes tagjai által aláirott végzést, mely szerint, ha az épen utolsó férfiivadékában uralkodó Jagelló család kihalna, többé idegent, külföldit, királyul választani nem fognak. E nevezetes határozat eredeti, pecsétes példányát dárda hegyére tűzve mutatá fel 20 év múlva dicső Verbőczy nádor — a nagy törvénytevő — a királyválasztó országgyűlésnek: „íme magyarok, ez volt fogadásunk; akarjátok-e tehát most az ausztriai herczeget választani mégis?“ Egy hang zúgott rá vissza: „Világért sem! Éljen János király!“ Föl volt emelve a nemzeti dinasztia. A végzet nem engedett neki hosszú életet. Jöttek az idegenek s velük jött a bajok minden kútfeje. Nem a vallási villongás volt a legnagyobb. Ez csak egy súlyos tünet, de nem a lényeg. A lényeg az, hogy önálló, szabad ország nem tűrheti el, hogy idegen kormányhatalom igazgassa idegen törvények szerint; hogy külföldön tartsa otthonát. a kinek fejét egyszer Szent István angyali koronája illeté; hogy betöltetlen hagyassák legfőbb közjogi méltósága: a nádori állás. Ezen és egyéb sérelmeit panaszolta fel a magyar; de nemhogy orvosolták volna ellenkezőleg mintegy büntetésül elárasztották az országot zsoldos hadakkal; kifosztották a szegény népet betevő falatjától; börtönbe és gályákra hurczolták a protestánsok lelkészeit s országgyűlésen kívül — tehát törvénytelenül — rendelt adót erőszakkal kezdettek behajtani. Ez a kettő pedig az alkotmány sarkpontja: vér- és pénzadót, adót és ujon- czot csak az országgyűlés adhat meg. — A nemzet elvesztette alkotmányát, sőt ami rosszabb, lemondott róla, ha a törvénytelen adót erőszakkal behajtani engedi. Nem is engedte! Bocskay szabad hajdúival megtagadta az alávetést s minden magyart felhívott az alkotmány szerinti ellentállásra: „Istenért és hazáért!“ Teljes sikert, tökéletes diadalt vívott ki, mint előtte, sem utána, egyetlen nemzeti felkelés sem. Örök kár, hogy győzelmének hasznával élni nem akart! Maga kereste a kibékülést a megfenyített dinasztiával s miután az minden jót ígért — nevezetesen, hogy az alkotmányt és vallásszabadságot ezután tiszteletben tartja -— megkötötte vele a bécsi békét. Hogy milyen híven lett azután megtartva az esküvel és hitlevéllel is erősített Ígéret, arra felel egy emberöltő múlva az agg lip- pai herczegprimás elkeseredett kifakadása, ki a saját két kezét átkozza, melylyel Leo- poldot királvlyá koronázta. És felel a Wesse- lényi-féle szövetkezés, hol a legnagyobb, a leggazdagabb urak — a kiknek ugyancsak volt mit veszteni — szövetkeztek az immár elviselhetetlen idegen uralom ellen. Börtön és vagyonelkobzás, vérpad és öriilés lett jutalma a nemes férfiaknak: minden ősi szabadságnak elvesztése a szegény országnak. Besorozták az örökös országok közé, Remek kivitelű fényképnag-yitások! Életnagyságu 11I11B1I m e 11 k é p 9 frt 80 kr. 9 írt 80 kr. I39S. ÜW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSOM. -w3 1896. H u S Z TIIY ~ZOLT Á N kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. s&r megbízható, szép munkai m Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól feljebb.
