Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-12 / 11. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 19CMmárczius 12. 11-ik szám. ' Társadalmi, szépirodalmi és ismeretterjesztő IfcLetila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Fgész évre ................8 kor. | Negyedévre..................2 kor. Eé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Nagy vagy, Uram! — Leborulunk Előtted és kél szivünkben és száll Feléd az imádság: „Szenteltessék meg a Te neved!“ — Mert Te fakasztottál rügyet az ágon, Te hintetted be zöldelö füvei, nyiló virággal a mezőt. A havat Te olvasztottad el, a szivekben Te gyújtottál lobogó lángot. Te adtál ihletet a költőnek, mikor az szilajon belevágott a lant húrjaiba és zengte feltámasztó hangon : „Talpra magyar!“ Beültetted illatozó virágaiddal a letarolt avart, s a hazáért dobogó szivet — melyet már elkeserített a sok csalódás — lázas remegésbe hoztad, mert el küldötted édesszavú, dalos madárkádat s ez zengett, énekelt — a szabadságról. Te adtad ezt a szabadságot is. Te teremtettél hősöket ennek védelmére. A mythos csodás félisteneit. Te támasztottad fel, hogy megvívják azt a legendás harczot, melynek diadalmas győzelmei a titánok mesés korát idézték fel. Te miveltél csodákat ebben a harcz- ban. Az égen villogó csillagokkal, rohanó üstökösökkel adtál jelt. Te adtad a branyiszkói hős piarista kezébe a feszületet; Te adtad ajkára a szókat: „Utánam, fiaim! Itt az Isten.“ Fegyvereinkkel Te voltál, lobogó zászlóinkat Te vitted gyözelemröl-gyö- zelemre. Te ültetted a szivekbe azt az erőt, bátorságot, mely lelkesítette az ifjút, az aggot, mikor körülötte bömböltek az ágyuk, ropogtak a puskák, csattogtak a kardok, hörögtek a halók s folyt a vér — a hazáért . . . * * * De most — annyi év után — mikor már behorpadt a sirdomb, kitört a kard éle, elhallgattak az ágyuk, foszladoznak az átlyukgatott diadalmas zászlók, mikor már porlanak a haza szent földjében azok, a kiket Te támasztottál — óh Uram! velők együtt mennyi elmúlt, eltűnt! A mi akkor — a legendás időkben — nagy volt, most a gúny tárgya; a mi oly szent volt, hogy csak titkon, a szív bensejében élt, azt most a piaczra dobják, a vásári zajba hur- czolják; akkor egy közös akaratba forrt össze a nemzet — most szétdarabo- lódott, visszavonás, küzdelem, pártérdek, elfajult, kiélesitett ellentétek szakítják szét s viszik az örvény felé; szeretet uralkodott akkor — most az önzés rút harcza dúl; azt a tiszta zászlót, a melyet oly lelkesedéssel lobogtattak akkor — most bemocskolják, lábbal tapodják; nincs önzetlenség — csak önérdek, bálványimádás. A haza szent neve oltár volt akkor, a melyhez csak leoldott sarukkal, kitárt kebellel, a honszereteltöl lángoló szivvel s tiszta kézzel lehetett közeledni — most a nyerészkedő, a léha kalmárszellem veszi piszkos szájába ezt a szent nevet s ott dobálózik vele a csőcselék közt; akkor volt még becsület, jellem — most ez csak üres szó ; volt önzetlen, tiszta szív — most az arany sárgálló fénye kiöl minden nagyot és sivár pusztulást teremt. Akkor még szállt fölfelé a templomokban a tömjénfüst s a szívben vigasztaló, enyhítő, imádságos fohászkodás fakadt — most, örök, hatalmas Isten, trónodról akarnak letaszítani, hadd merüljön minden a mocsárba, az erkölcstelenség pusztulásába. ... Oh Uram! sötét e kép. De fakaszsz Te újra virágot a néma sirokon, frissítsd fel a babérok hervadt levelét, füröszd meg a napsugárban a '■etörWejfákat, hozd dobogásba a szivet, ringass álomba bennünket, hogy ne lássuk ezt a szennyet, ezt a pusztulást — s azután ébreszsz fel egy jobb, nemesebb valóra, a mikor ismét halljuk s megértjük azt az édes, szivet- dobogtató dalt, a mely zeng a hazáról, szabadságról, testvéri szeretetröl! Add, hogy ragyogjon a napfény, jöjjön a kikelet, illatozzék a virág, daloljon a madár! Varázsold elő azt az ünnepet, a milyen nem születik többé! Add, hogy némuljon el az önzés, s mint akkor — legyen egy a nemzet! Hangozzék a templomokból az orgonaszó, teremjenek igaz hazafiak, kik élnek, harczolnak, meghalnak a honért s leborulnak Előtted — mert mindent Te adtál! . . . E hazában kél a hang és száll Feléd, Hozzád a könyörgő sóhaj: „Jöjjön el a Te országod!“ Varjas Endre. A katonai törvény- javaslatok ellen. Lapunk legutolsó számában közöltük, mi- ! szerint a folyó hó i-én városunkban tartott | népgyülés egyhangúlag elfogadta azt az indítványt, hogy a népgyülésnek a katonai törvényjavaslatok ellen irányuló feliratát egy nagy küldöttség vigye fel a képviselőházhoz s hogy egy vármegyebeli képviselő kéressék fel arra, miszerint a feliratot a képviselöház elnökének adja át. A népgyülés elnöksége határozatából kifolyólag Luby Géza, a fehérgyarmati választó- kerület képviselője, mint a vármegye legrégibb képviselője kéretett fel a felirat átadására s a küldöttség egy kis része folyó | hó 5-én délelőtt a személyvonattal, egy része l ugyanaz nap délután a gyorsvonattal, zöme j pedig ugyanaz nap az esteli vonattal uta- ; zott a fővárosba, hogy másnap a felirat j átnyujtásánál jelen legyen. Csütörtök este a szilágysági vonat megérkeztekor a küldöttség egy jelentékeny része már kint volt az indóháznáí s a Zilahról érkezett 36 tagból álló küldöttséget éljenzéssel és zeneszó mellett fogadta és lapunk szerkesztője, mint a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt elnöke, rövid beszéddel üdvözölte ; az érkezők nevében Csetnek István, a zilahi függetlenségi és 48-as párt elnöke szívélyes -szavakban köszönte meg a nem várt, kellemes fogdtatást. A helybeli küldöttség tagjai lassanként összegyűlvén, a vonat indulásáig kedélyesen T ARCZ A.-ÍCHÓda.*) Hkzláirczru.s Id-tasátírta : ISZcsa. Ede. Babylóni vizeknél mikor ültünk, Elnyomatás s rabságunk éjjelén . . . Bánatunkban sírtunk és keseregtünk A szent Sionról megemlékezvén: „Melynél gyönyörűségesebb hely nincsen !u E szent Sión te vagy édes hazám ! Ki sokáig voltál fogva bilincsen, Lelkem virágit, szivem, minden kincsem Oltárodhoz e napon elhozám. Nagy ünnep ez! népek dicső csatáit Ma édes kéj közt végigálmodom; A honfisziv amit érez, mit áhit Dalba öntve elzengem kobzomon. Ima, keserv folynak húrjain össze . . . Lelkem zokog fájó hangjainál, Hogy ajkamat Múzsám csókban füröszsze, A földi porból a magasba szökve Lelkem lebeg; -— hol Isten a király!. Szavaltatott Mező-Tmon a függetlenségi párt ünnepélyén. S nem földi ember! . . . Óh, de hagyjuk Midőn véres napokról álmodom, [ezt most, .4 múlt ködén felém csillan a pallos, Vér piroslilc, folg minden várromon. Hóhérkötél, vérpad, bitó sötétlik, Halálhörgéstöl ég föld megreped . . . S a legyilkolt véres árnyak beszélik A szenvedést, mely fellmtott az égig . . . Am van biró ott a felhők felett. Van! — és Ítél, titok nincsen előtte — Mélység, magasság benne összefoly — Belát a múltba, be a jövő időbe; Hozzá képest az ember semmi, —por!. . . Csak buborék, mely ma van, holnap nincsen, Elvász nyom nélkül, mint az őszi köd. Egy emberöltő — s már emléke sincsen Illő azért, hogy Istenre tekintsen Rongyban, bíborban és bársony között. De nincs helye most a bölcselkedésnek, Szilaj hangot a lantra e napon; Amott Hóreb csipkebokrai égnek . . . Fenn áll Mózesünk ott az ormokon. ., Oldd meg sarud“ ! — hangzik felém e szózat ,Ahol állsz most, szent a föld, szent a hely". Összerázza e hang egész valómat, Almaimat látom lenni valónak S szent áhítattal szivem ünnepel! Oh! szent e hon minden porszeme, halma, „Ezenkívül nincsen számodra hely" Virágozzék szent István birodalma, Ezt kívánja minden honfikebel. Egyenlőség, testvériség, szabadság Boldogítsák itten a népeket'. . . Melyek az embert emberré avatják, Hogy nemzetünk rég el nem taposták Dicső müved, nagy prófétánk neked! Dicső müved nagy prófétánk, vezérünk, Hogy Egyptom földéről kihozál . . . Te általad tudják azt ma, hogy élünk A négy folyamnak kies partinál. Te általad becsül vén Európa S müveit népek sorába besoroz, S hogy a magyar „polgár“ s nem rongy, Neked köszönjük te dicső próféta! [,. helota “ Kit dicsőit kezemben a koboz. Neved beszöve száz regébe s dalba Idő eírja téged el sohse mos . . . A rónaság s e honnak minden halma Zeng szép nevedtől nagy Kossuth Lajos! Élsz a gyermek s a szép leánynak ajkán . . . Lelkesíted a honfikebleket, Bár vihar dúlt az összeroncsolt sajkán Az evezőt kezed erősen tartván Szerzel nekünk „uj földet, uj eget“ / Egy uj hazát! — melyben jog és igazság Meghonosult; — a sajtó is szabad . . . Nincs üldözve a gondolatszabadság, Szárnyakat nyert az eszmegondolat! Beszárnyalja a véget, végtelent hé .. . Alkot, teremt, sok nagy dolgot csinál. Sokszor az „Ész'1 mayát téve Istenné Botlási közt — ugyan már ki hinné? Torzképpé lesz a fényes Ideál ? Ha volna most a mezőnek virága, Füzért fonnék tenéked e napon . . . Kit köriilfoly eszmények szép világa, Kit maga Isten csókolt homlokon. Lelkem rajtad s szép múltadon merengve, Napsugár s könyböl szövődik dalom . . . Ajkad szava édes mézként csepegve, E világot mint mennydörgés bezengve: Félig bűbáj volt, — félig hatalom! Lelkesedjünk ! s hazánk nagy szülötte, Magasan álló szellemóriás! Rólad sugárzó napfényben fürödve Csekély parány én —■ ne legyek hibás. Bontott szárnyakkal a napot kerestem S a napba vágyók balvégzete ért . . . Káprázó szemmel lángkörébe estem. Az el nem ért czél ott csillag felettem . . . Csak saruidhoz nyújthatok babért. Remek kivitelű fényképnag*yitások! Életnagyság!! ml 1896. üw KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. £896 = m e 11 k é p 9 frt 80 kr. "“Tglu«'“1 9 frt 80 kr. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stl). csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb. Márczius 15.