Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-26 / 9. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Legyünk ott mindnyájan! a haza érdeke kívánja, hogy bármely politikai párthoz tartozunk is, legyünk egygyek a haza szeretető- j ben. Éljen a haza ! Kelt Nagykárolyban, 1903. évi febr. 20-án. A pártszinezet nélküli népgvülés összehívására megalakult bizottság: Dr. Adler Adolf Báthory István Csipkés András Czukor Márton Irsik Ferencz Janitzky Albert Kalós Pál Kaufmann Adolf Kaufmann Ignácz Kaufmann Jakab Kaufmann Jenő Kaufmann József Kubinyi Bertalan Dr. X. Szabó Albert N. Szabó Antal Xonn Ferencz Xonn János Papp Béla Peiszner Lajos Pozsonyi László Rooz Samu Serly Ferencz, Schiffbeck Károly Schuszteritsch Ferencz Sotnossy Miklós Sírohmájer Ferencz Toóth Sándor Wagner Lajos Dr. Váradi János Vetzák Ede. HÍREK. — Pápai jubileum. Lélekemelő ünnepe volt a kath. egyháznak a múlt vasárnap. Folyó hó 20-án töltötte be XIII. Leo pápaságának 25-ik évét s mivel a 263 pápa közül ő a harmadik, — IX. Pius volt a második, — ki szent Péter uralkodásának évét elérte, sőt túlhaladta, e fölött való örömének akart kifejezést adni az egyház, midőn az egész földkerekségére szóló ünneppel óhajtott adózni a nagy pápa fenkölt személyének. Városunkban is e nagy ünnephez méltó fénynyel ülte meg a kath. egyház a pápa 25 éves jubileumát. A szépen feldiszitett főoltárnál főtisztelendő Palczer Ernő assistens celebrálta az ünnepi szentmisét, Kontraszti Dezső és Gärtner József tanárok s a másodkáplán segédkezése mellett. A 9 órakor tartott ju-1 biláris szentmisén testületileg zászló alatt jelent meg a helybeli róm. kath. legényegyesület ifjúsága Sinkay Mihály dékán vezetése alatt. Végül a pápai hymnusz fejezte be az ünnepi szentmisét, melynek végeztével főt. Tímár Péter hitszónok lépett a szószékre s szép beszédben méltatta a nagy napnak jelentőségét. A 9 órai misét megelőzte a 8 órai szintén jubiláris nagymise, melyet főt. Hám József igazgató tartott Varjas Endre, Haunstadter József és Niklos János tanárok segédkezése mellett. E szentmise az ifjúság miséje volt. Jelen volt a főgymn. ifjúsága, zászló alatt, a polgári iskola kath. növendékei, s a két elemi fiú- és leányiskola növendékei szintén zászló alatt. A szentmisét itt is a pápai hymnusz fejezte be. —• Temetés. Lapunk múlt számában megemlékeztünk már a vármegyei tisztikar gyászáról, Thoma László árvaszéki ülnök elhuny- táról. A derék tisztviselő temetése folyó hó 20-án ment végbe nagy részvét mellett. Ott volt a temetésen gróf Hugonnai Béla főispán vezetése alatt a vármegyei tisztikar és az összes helybeli állami, a városi tisztikar igen sok tagja. A temetési szertartást dr. Brán Feliczián püspökhely nők, helybeli gör. kath. lelkész végezte, a ki megható szép beszédben búcsúztatta el a derék tisztviselőt. A koporsót ellepték a koszorúk hal-1 maza. A koszorúk a következő felírást visel- ték: Kartársunknak — a vármegyei tisztviselői kar. A felejthetetlen jóbarátnak — Borody és neje. A kedves Laczi bácsinak — a Killer- család. Szeretett Laczi bátyánknak —- a i Vodieska-család. A felejthetetlen jó férjnek — Erzsi. Sok fáradalmaid után nyugodj 1 csendesen —- anyád. Szeretett tiszttársunk- nak — a vármegyei árvaszék személyzete. A jó Laczi bácsinak —■ Leitner testvérek. A koporsót tiszttársai tették fel és vették le a halottas kocsiról, a melyet vármegyei hajdúk kisértek kivont karddal. Legyen neki könnyű a föld! Gróf Hugonnai Béla főispán meleghangú részvétiratot intézett az özvegyhez, melyben fájdalmának ad kifejezést a szorgalmas tisztviselő elvesztése felett! — Rendkívüli közgyűlés. A vármegye közönsége az utmesteri iskolák s az ínséges munkák ügyében a márczius 13-iki rendkívüli közgyűlésben fog intézkedni. — Uj tanár fögymnasiumunkban. Nádor Béla fögymnasiumi tanár egészsége helyreállítása czéljából ideiglenesen szabadságoltatván, jelenleg rokonainál Deézsaknán időzik. Helyére Korpás Ferencz világi tanárt alkalmazta a kegyesrend, s az uj tanár ál- j lását már el is foglalta. —• Áthelyezés. A főispán az alispánnal történt megállapodás folytán dr. Képessy László csengeri tiszteletbeli főszolgabírót s Kállay Ödön erdödi szolgabirót, valamint Boros György csengeri és Fényes Gusztáv erdődi járási Írnokokat kölcsönösen áthelyezte. —- Nyilvános nyugta. A Nagykárolyi Önsegélyző-Népbank az iparos tanoncz-munka- kiállitás czéljaira 15 koronát, — a helybeli Szabó-szakegyesület az elaggott iparosok alap- | tőkéje gyarapítására 6 korona 40 fillért adományozott. ügy a fentnevezett pénzintézet, | mint a szabó-szakegyesület ez utón is fogadja a legmelegebb hálás köszönetéin nyilvánítását. Az ipartestület nevében: Lukácsovits János, ipartestületi pénztárnok. — Farsangi estély. Kitünően sikerült farsangi estélyt rendezett a kath. legényegyesület hétfőn, folyó hó 23-án este saját helyiségében. A nagytermet egészen megtöltötte az érdeklődő közönség, mely élvezettel hallgatta végig a műsor minden egyes számát, s valóban elismerés illeti az egyesület vezetőségét azért a buzgóságért, melyet estélyeinek rendezése körül kifejt. A közreműködők mindegyike teljes igyekezettel felelt meg vállalkozásának s őszintén elmondhatjuk, hogy az egyesület alig rendezett még oly sikeres estélyt, mint a minő a jelen estély volt. Lőrincz Gábor elnök megnyitójával vette i kezdetét a műsor, ki pár szóval hívta fel a közönség figyelmét a progranimra s azon reményének adott kifejezést, hogy a közönség az egyesület otthonában jól fogja magát s ennek folytán véres harcz fejlődvén ki, közülök számosán lekaszaboltattak és szét- kergettettek. E csatának egyedüli áldozata lett részünkről Nagy István régi Coburg huszár, ki azon pillanatban, mikor testvérjét Nagy Dánielt az ellenség közé ragadta meg- szilajodott lova, s rajta aggódva neki kiáltó.: forgasd a lovadat, hogy le ne szúrjanak! egy régi határörvidéki katonától tüdejét érintve mellbe szuratott s hosszas szenvedés után élte virágában belehalt sebeibe. Ezen első csatában érdekes epizódnak voltak tanúi önkénteseink. Ugyanis az a báró Luzsénszky Lajos, ki pár hónapok előtt mint első ajánlotta fel fegyveres szolgálatát a hazának, az első csatában egy ügyes régi katona által egy kerítés mellé szorittatott, s a szurony ellen kardjával csaknem a végkimerülésig védekezett, azon pillanatban aztán, mikor vesztét már sejtette, eldobta kardját és az oláhot szivén lőtte, ki ott előtte ki is adta lelkét. Pár perez múlva Maróthy századoshoz lovagolt azon határozott kijelentéssel, hogy Majos és Jeney bajtársival igazolja azt, miszerint agyonlőtt egy ellenséget, öljön meg minden magyar eggyet, a haza meg lesz mentve, — ö azonban többé ellenség eleibe | nem megy és más utón érvényesíti hazája iránt kötelességét, mert idegrendszere alap- i jában megrendült; — s valóban ott is hagyta I századát s később mint szerelő biztos, sok hasznos szolgálatot tett a közügy érdekében, I E csatát követte a szerencsétlen deési csata, mely hogy a tudatlan és helytelen vezetés folytán sok ezer emberünkre vég-1 zetes nem lett, s társadalmunknak csakis egy j kedves, fiatal tagja, Izsák Boldizsár gázolta- tott agyon a svalizserek által, egyedül a bécsi légió 70 tagból álló ifjúságának köszönhető, kik, mint németek, tanpályájokat félbe szakítva siettek a magyar önvédelmi harcz támogatására, s kik halált megvető elszántsággal tartották fel a deési hid élén a császári seregeket, míg körülbelül tizenhatezer főnyi, nagyobbrészt megyei nemzetőri és önkéntes seregeink szerteszét futásban nem kerestek menedéket. Ezen vesztett csata mikor már csaknem lehetővé tette Puchner generálisnak és hadtestének, valamint az ötét követő oláhoknak, hogy Nagybányára és onnan megyénk belső részébe betörjön, Isten ujja mutatta az ősz lengyel hadvezérnek, Bemnek az utat, hogy vegye át és szedje össze a szétfutott hadsereget, mit ö megérkezése után harmadnap alatt végezvén, véreinkkel Bányáról útra kelt Erdély felé, diadalmas útjában halhatatlanitotta nevét és megörökítette megyénk ifjúságának dicsőségét, aztán kis-számu táborával csaknem mindenütt, még tízszeres erővel szemben is győzött. Ezen expeditió megindítása után a honmaradt szülék, rokonok és jegyben járó leányok figyelmét a hírlapoknak tudósításai vonták fel és remegve futottak át minden lapot, nem hullott-e le egy-egy csillag hazájuk és családjuk létköréből? Mint tavasz idején a légmérő, úgy hullámoztak a honmaradottak érzelmei. Ma olvasták, hogy a lengyel és magyar szabadsághős maga tűzte fel a távolban harezoló megyei ifjúinknak a dicsőség érmeit, holnap közölve lett, kik hullottak a szebeni, szeiindeki, segesvári, kőhalmi stb. ütközetekben. (Folyt, köv.) érezni. A szeretett elnöknek szavait lelkes1 éljenzés kisérte, mely legjobban bizonyítja, hogy mennyire szeretik őt az egyesület tagjai. Majd Patay Etelka k. a. lépett az emel- j vényre s Dengi Jánosnak „Csáky Lóra“' czimii költői beszélyét szavalta el. Először láttuk őt nyilvánosan szerepelni, reméljük azonban, hogy ezután gyakrabban fogjuk élvezni kifogástalan szép előadását. A hosszú, változatos érzelmekkel telt költeményt oly szépen, annyi érzelemmel szavalta el, kifogástalan hangsúlyozásával oly élvezetben részesítette a közönséget, hogy méltán megérdemelte a felhangzó tapsokat és éljeneket, melyekkel fáradtsága kellő jutalomban részesült. Majd Matesz Róza k. a. adta elő a „Férjhez menjek-e?“ czimü monologot azzal az ügyességgel, melyet már tőle előző szereplésből megszoktunk, élénk, ügyes elő-! adásáért számos tapsot nyerve jutalmul.' A felolvasást Schnébli Károly pénzügyi fogalmazó tartotta. A kereskedelem és iparnak kezdetleges állapotból való kifejlődéséről, a fejlődés módozatairól, az ezt elősegítő i eszközökről tartott igen érdekes felolvasást, mely a kérdésnek komoly tanulmányozására mutat s melyet az iparos-ifjúság nagyon megszívlelhetett. Igazán hálás lehet az ifjúság azért a jóakaratu tanításokért, melyet Schnébli ur élőnkbe tárt s a felhangzó tapsokkal csak csekély mértékben fejezhették ki köszönetü- ket fáradságáért. — Programmon kivül egy kis leányka, Fetzer Jolánka lépett az emelvényre s nagy bátorsággal, ügyességgel szavalta el az „Együgyü paraszt“ czimü költeményt, természetesen sűrű tapsokat aratott helyes előadásával. Az utolsó számot Hegedűs Gyula egyleti tagnak előadása képezte, ki Rákosi Viktornak „Sáska az orvosnövendék“ czimü humoreszkjét adta elő nagy derültséget keltve jól felfogott, ügyes előadásával. Végül Lőrincz Gábor elnök mon- j dott köszönetét a megjelent közönség érdeklődéséért. Majd tánezra perdült az ifjúság s Jónás Gyuri zenéje mellett vígan tánczolt a hajnali órákig. — Uj ügyved. Dr. Vetzák Ede — Vetzák Ede, a nagykárolyi takarékpénztár vezérigazgatójának fia, az ügyvédi vizsgát Budapesten f. hó 23-án jó sikerrel letette. Gratulálunk! — Közgyűlés. A „Nagykárolyi Kereskedő- i Íjak köré“-nek, rendes évi közgyűlése márczius hó 1-én d. u. 3 órakor tartatik a kör saját helyiségében a következő tárgyj sorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. A választmány évi jelentése. 3. A számvizsgáló-bizottság jelentése s ennek alapján a pénztárnok- ; nak a felmentvény megadása. 4. Az évi költségvetés megállapítása. 5. Indítványok, melyek 1 írásban a közgyűlés előtt 14 nappal beadat-1 nak. 6. Az elnökség, tisztikar és a választ-1 mány egy évre újonnan választása. A köz- j I gyűlés az alapszabályok értelmében —■ telein- i tét nélkül a jelenlévő tagok számára —■ okvetlen meglesz tartva, mert jelen alkalom- j mai már másodízben van összehiva. A köz-! gyűlés lefolyása után lesz a használt hírlapok elárverelése. — Függetlenségi bál. A helybeli függetlenségi és 48-as párt által húshagyókedden, I a polgári olvasókör összes helyiségében rendezett bál oly fényes sikerrel végződött, a milyen városunk mulatságai között alig van még feljegyezve. Mintha mindenki összebeszélt volna, hogy találkozni fog farsang utolsó estélyén ezen a bálon. Városunk közön1 sége teljes számban megjelent s a szép asszonyok és leányok egész serege várt arra, hogy a függetlenségi párt által rendezett ezen első bálon kivegye részét a tánczból, a mulatságból, A rendezőség fáradhatatlan buzgalma megtermetté gyümölcsét s úgy ■ erkölcsi, mint anyagi tekintetben a legmosz- i szebb menő reményeket is felülmúlta a valóság. A polgári olvasókör helyiségét valóság- i gal átalakította az ügyes rendezőség. A kapu- j alja, a folyosó, nemzetiszinü zászlókkal volt díszítve. A folyosón az érkező vendégeket „Isten hozott“ felírás fogadta,* a terem bejáratánál pedig kivilágított Kossuth-kép „Sohasem feledünk“ felírással függött. A nagyterem ' maga is gyönyörűen nézett ki. Nemzetiszinü zászlókkal, fenyőgalvakkal oly ügyesen volt feldíszítve, hogy egészen meglepte a közönséget. — Már nyolez órakor este a nagyterembe alig lehetett bejutni. A szó szoros : értelmében szorongásig megtelt a nagyterem. A nézőtéren egyetlen hely sem maradt üre- ; sen. A tágas páholyok, a karzat, sőt még a színpad egy része is telve volt közönséggel s ez alkalommal is bebizonyult, hogy az 1 olvasókör nagyterme nem elegendő városunk közönségének befogadására. A bált a hangverseny műsora előzte meg. A dalárda éneke nyitotta meg a műsort, mely Réti László karmester vezetése alatt Horváth Fábiánnak „Könyörgés“ czimü férfikarát adta elő azzal a preczizitással, melyet dalegyesületünktől megszoktunk. És hogy a dalegyesület éneke la közönségnek is nagyon tetszett, bizonyltja az a felhangzó taps, mely az éneket kisérte. A második számot Dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő által megtartott felolvasás képezte. A felolvasó képviselőt — kinek neve különösen Fehérváry honvédelmi miniszterrel vívott párbaja óta közismertté és népszerűvé lett — Dr. Adler Adolf, a helybeli függetlenségi és 48-as párt elnöke vezette az emelvényre, s midőn jelezte, hogy a képviselő Dr. Bakonyi Samu képviselő helyett — ki gyermeke betegsége miatt nem jelenhetett meg a programúiba vett felolvasás megtartására — volt szives vállalkozni a felolvasásra, a közönség lelkes éljenzése és tapsai között bemutatta s egyben felkérte őt felolvasása megtartására. „Nemzet és király“ czim alatt olvasott fel a képviselő igen érdekes és tanulságos dolgokat. Vázolta, hogy a nemzet csak akkor lehet igazán boldog és hatalmas, ha királyával együtt érez s viszont a király a nemzet kívánalmait, intentióit megérti, méltányolja s azokat teljesiti. A nemzet akkor igazán nagy, ha erejének, hatalmának tudatában van és erejét kifelé úgy, mint befelé irányítani is tudja. Nemzeti királyaink alatt nagy volt a magyar, mert érezte, tudta, hogy királya véréből való vér össze van forrva a nemzettel teljesen. Négyszáz év óta azonban a magyarnak szüntelen csak az önfeláldozás jutott osztályrészül, mindig csak áldozatot kell hoznia, viszonzásul azonban azt nyeri, hogy hadseregének nyelve idegen, uralkodói idegen földön születnek, idegen földre mennek meghalni, idegen földön temetik el. Pedig ha csak egyetlen sírja volna a magyarnak, melyben királya feküdnék hazai földben, szeretettel, kegyelettel avatná fel búcsújáró helyévé! — Azt óhajtja, vajha minél előbb megérné a magyar nemzet boldogulását. A felolvasást mindvégig figyelemmel hallgatta meg a nagy közönség s végeztével szűnni nem akaró tapsokkal adott kifejezést elismerésének, s a képviselő ur nem győzte megköszönni a lelkes tüntetést. Az éljenzés lecsillapodtával Halmos Ilona úrnő és Demidor Ignácz rendőrkapitány kettős éneke következett. Énekszámukat oly szépen, annyi érzéssel adták elő, hogy a közönség valódi műélvezetben részesült. Halmos Ilona úrnőnek gyönyörű, csengő, szépen iskolázott hangja remekül érvényesült s Demidor Ignácznak kifogástalan kísérete méltó volt partneréhez. S ha ehhez hozzávesszük, hogy az éneket Réti László dalegyesületi karmester minden tekintetben kitűnő zongorajátékával kísérte, megérthetjük a közönség lelkesedését, mely tüntető tapsokkal adott kifejezést tetszésének s addig meg nem szűnt a taps, mig egy másik darab eléneklésével eleget nem tettek a közönség kívánságának. A figyelmes rendezőség a szereplő úrnőt egy remek csokorral lepte meg. Majd Szabó Matild kisasszony lépett a színpadra és Ábrányinak „Mi a haza“ czimü költeményét szavalta el. Maga a költemény is remek s megható, de a kisasszony előadásában érvényesültek igazán annak szebbnél-szebb részletei. A kisasszony annyi érzéssel, oly remek hanghordozással s tiszta, csengő hangon adta elő a költeményt, hogy annak minden egyes sora bevésődött a hallgatók szivébe s a mit előadott, azt a közönség is érezte. Zúgó tapsok, éljenek kisérték a gyönyörű szavalatot, mely ismételve megújult, midőn a kisasz- szony a rendezőség által ajándékozott remek csokorral kezében helyére ment. A mü- ; sort a dalegyesület éneke zárta be, mely Kücken „HonfidaU-át énekelte el nagy hatással, a hallgatóság élénk tetszése mellett. Ezzel vége lett a műsornak, de a lelkes közönség még hallani óhajtotta Halmos Ilona úrnő remek énekét, ki engedve a közóhajnak, czigányzene-kiséret mellett elénekelte a „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos“ czimü népdalt, természetes, hogy tomboló tetszés-zaj kisérte az elhangzó kedvelt népdal hangjait. J A közönség egy része azután az éttermekbe vonult, a fiatalság pedig tánczolni kezdett. Vacsora folyama alatt a közönség többször megújuló tüntetésben .részesítette a megjelent Dr. Lengyel Zoltán és Uray Imre függetlenségi képviselőket s több ízben kívánta őket hallani, kik nem győzték a lelkes kö- | zönség szeretetének és érdeklődésének nyil- vánulásait megköszönni. A vacsora folyama I alatt az első pohárköszöntőt Dr. Adler Adolf pártelnök, lapunk szerkesztője mondotta, ki | szépen átgondolt és átérzett beszédben éltette Kossuth Ferenczet, az országos függetlenségi és 48-as párt elnökét, továbbá a I megjelent két képviselőt Uray Imrét és Dr. Lengyel Zoltánt. Uray Imre képviselő kifej- | tette az ő politikai álláspontját s utalt arra I a harezra, melyet a függetlenségi párt jelenleg vív a haza érdekében, örvend azon, hogy a nagykárolyi függetlenségi párt is ki- ! bontotta ismét zászlóját s kívánta, hogy | azt a zászlót mielőbb diadalra is juttas- ' sák. A felhangzó kívánságokra Dr. LenAI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
