Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-02-12 / 7. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. szonyok között existálni, ha az üzletébe fektetett tőkét minél többször megtudja forgatni, s épen ezen forgalomnak legnagyobb akadálya a tulságba vitt hitelezés. Az a kihitelezett összeg a kereskedő részére egy ideig holt tőkét képez, mely önmaga emészti meg azt a csekély hasznot, melyet hozott volna maga idejében. Gyakran épen a nagy hitelezés sodorja válságba a kereskedőt, akinek meg van a vagyona — a jövedelme könyveiben, de sokszor annyi készpénzzel sem rendelkezik, hogy legszükségesebb kiadásait fedezhesse, maga is kénytelen hitelt venni igénybe és üzleti nyereségét kamatokban fizetni reá. Ha a közönség meggondolná mindezt, bizonyára másképen fogná fel a kereskedő helyzetét s nem fordulna elő oly eset, hogy ha a kereskedő pénzét kéri, melyért megszolgált, melyért hosszú időn keresztül türelmesen várt, a fizetésre ráadásul azt nyerje, hogy többé felé se menjenek. Levél a szerkesztőhöz. Farsang van ! Hagyományos dolog, hogy társadalmunk ifjú világa az évnek e szakában keresi szórakozását és mulatságát s ezen nehány hét ád életkedvet gondokkal telt pályájának további folytatására. Nekünk öregeknek lelkűk üditésére közreműködni erkölcsi föladatunk, mert érzelmeik az ismerkedések, viszontlátások, kellemes eszmecserék következtében fölfrissülnek. Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy megyei társadalmunk szét van tagolva s1 megyénk ifjúságának egy része, illetve a mulatságok összehozásának tényezői más otthont keresnek élvezetük megszerzésére. ( Ugyanis a lapokból olvasom, hogy a szatmármegyei férfiak és nők Budapesten rendeznek szatmármegyei bálokat. No hát, ha Washingtonban kivándoroltaink magyar bálokat rendeznek, az ellen semmi kifogásom, de hogy ily fényes és nagy megyének, mint a miénk, azon szegénységi-bizonyítványt szolgáltatják ki, hogy itt már mulatni sem lehet, az valóban közülünk senkinek sem eshetik jól. Hol vagytok régi nagykárolyi, szatmármegyei bálok?! Hol van e megye ősereje — az ifjúság, mely 10—12 megyéből vonzotta körébe mulatságára az idegeneket. Az őserő ma is létezik, de derme- detben szenved. Ezen szomorú tapasztalatok daczára, mi a Lorántfi-egylet választmánya elhatároztunk egy kisérletet, ugyanis lelkünk melegével óhajtván együtt látni megyénk müveit és szép közönségét, február hó 22-én Szat- máron a Pannonia-szállodában egy műsorral összekötött tánczestélyt rendezünk, melyre én, mint ez egylet választmányának megbízottja, lelkem melegével hívom meg és kérem a megjelenésre megyénk székhelyének és vidékének felekezetkülönbség nélküli művelt közönségét, mert életemnek egyik föladata és iránya állandólag az egyforma társaság összehozása volt. Engedjék Önök reményleni, hogy megjelenésük által eszményeim teljesedésbe mennek annál inkább, szózatát: Talpra magyar, hi a haza! Pest utczáiról pillanatok alatt hordta szét a szél e haza lakóinak minden rétegébe. A közteherviselés, urbériség megszüntetése megrázkódtatás nélkül czikkelyeztettek törvénybe, mert azon egybe olvasztó kemencze tüzé- töl megriadt a 300 esztendőkön át állandólag állami önállóságunk ellen .küzdő bécsi Camarilla, titokban —- áligéretekkel, — megvesztegetésekkel ellenünk ingerelte, sőt sikerült is neki föllázitani Korona-országunkban lakó idegen nemzetiségű honfitársainkat és miután testvéri szózataink, figyelmeztetéseink, fenyegetéseink pusztába hangzottak el és törvényeink értelmében veszélyeztették a közrendet, sőt Horvátország és az alvidéki Rá- ezok régi katonáikkal fegyverrel kezükben bennünket védelemre kényszeritettek, az országgyűlés királyához föliratot intézve, kérte a közrend helyreállítását. A magyar király az osztrák seregből rendelt részünkre segítséget, nehány század hazánkban állomásozó magyar katonaság a hely. Nádor és az ország kormánya által utasittatott a küzdtérre és lezajlott 50—60 nap, mig még mindig azon káprázatos szemüvegen tükröződtek vissza a tények a nemzet szemében, hogy a Camarilla által föllázitott nemzetiségek megfékezésére koronás királyunk is együtt küzd a nemzettel. Mig végre báró Blomberg és gróf Berchtold dzsidás ezredeseknek positiv tényeiböl meg nem győződtek velők harezoló magyar katonáink és kormánybiztosaink, hogy ellenségeinkre a ráczokra ezredeikkel vaktöltésekkel lövöldöztetnek s ezen cselekedeteiket igazolta is azon következés, hogy a fölfedezés után 48 órával láthatárunkról eltűntek, s az ellenség sorai közzé álltak. (Folyt, köv.) miután az élvezetest a hasznossal össze óhajtván kötni; az összejövetel bevételi összege a jótékony-egylet pénztárának gyarapítására fog fordittatni. Szives üdvözletem mellett maradtam az igen tisztelt szerkesztő ur igaz híve Domahidy István. HÍREK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja folyó hó 9-én este 8 órakor székhelyére érkezett, a hol is folyó hó 14-ig marad. — Meghívás. A képviselőtestület t. tagjait 1903. év február hó 15-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1903. évi február hó 10-ik napján. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Az „Erdélyi kár-, pát-egyesület“ kérelme 200 K alapítvány megszavazása iránt. (8221—1902. k. szám, fj.) 2. Heim Ferencz és nejének a város ellen folyamatban volt kártérítés iránti perében j hozott bírói végzés bemutatása. (543—1903. j k. szám, fj.) 3. A „Nagykároly r. t. városi közkórház alapszabályzaté“-nak tárgyalása. (166—1903. k. szám, kj.) 4. Szigeti 8ándor kéményseprő kérelme a kéményseprési szabályrendelet módosítása iránt. (8175—1903. k. sz. kj.) 5. A Csúcsa—Nagykárolyi állami-ut | Nagykároly város belterületén átvonuló sza-! kaszának kőburkolattal ellátása költségeihez ! a városi hozzájárulási összeg meghatározása. (8616—1903. k. szám, kj.) 6. A városi-utak megállapítására vonatkozó közgyűlési hatá- : rozatot jóváhagyó 23,998—1902. sz. alispáni véghatározat bemutatása. (356—1903. k. sz. kj.) 7. Grósz Ignácz nagykárolyi lakos kérelme kövezetvám visszatérítése iránt. (8435— 1902. k. szám, kj.) 8. A kálmándutczai 3. népsorszámu telekhez utczaterületből csatolt 6P2 m2 terület árának megállapítása.i (6600—1902. k. szám, kj.) 9. Az 1877. évi XX. t.-cz. 178. §-a alapján (Szerv, szabály- j rendelet 53. §.) 6 szavazó városi árvaszéki j ülnök választása, (kj.) 10. Az 1890. évi) I. j t.-cz. 52. §-a értelmében a községi utak fel- J ügyeletével megbízandó előljárósági tag kijelölése. (kj.) 11. Az esküdtek alaplajstromát összeállító, bizottságba 3 tag megválasztása, j (fj.) 12. Az adókivető-bizottságba 4 bizalmi férfiú megválasztása, (fj.) 13. A m. kir. pénzügyigazgatóság átirata az 1901. és 1902. évi adófőkönyveknek pénzügy igazgatósági kiküldött általi átdolgoztatása tárgyában. (1047—1903. k. szám, fj.) 14. Sebek Jakab városi adóvégrehajtó betegsége következtében az adóvégrehajtási teendők elvégeztetésére egy ideiglenes alkalmazott felvételére az engedély megadása. (1056—1903. k. szám fj.) 15. Polgármester előterjesztése a második adótiszti állás betöltéséig ezen állás javadalmazása terhére egy szakértő napidijas alkalmazása iránt. (1110—-1903. k. szám,ffj.) 16. Az 1903. év január havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. (700—1902. k. ez. kj.) 17. Illés József városi mérnök kérelme folyó évi márczius 15-ig szabadságidő engedélyezése iránt. — Károlyi Tibor gróf betegsége. Károlyi Tibor gróf, volt főrendiházi elnök, mint sajnálattal értesülünk, súlyos betegségben fekszik mácsai kastélyában, annyira, hogy va- J gyoni viszonyainak rendbentartására képtelen. Ezért gyermekei kérvényt nyújtottak be az aradi törvényszékhez, melyben atyjuk gondnokság alá helyezését kérik. Az aradi! törvényszék ezen kérvényt a napokban fogja tárgyalni. — Rendjel adományozás. A király Kiss Zsigmond ezredesnek, a szatmári 12. honvéd- gyalogdandár parancsnokának a hartnad. osztályú vaskorona-rendet díjmentesen adományozta. Kiss Zsigmond ezredes, szombaton \ este Budapestre utazott, hogy ö felségénél kitüntetését megköszönje. A király ezredesünket tegnap d. e. fogadta az általános kihallgatások során. — Választókerületünk országgyűlési képviselője Domahidy Elemér, folyó hó 9-én az országházban beszédet mondott, a mely alkalommal az ujonezlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslat mellett foglalt állást. — Küldöttség a grófi családnál. Folyó hó 4-én délután 5 órakor Debreczeni István polgármester vezetése mellett Asztalos György, Demidor Ignácz. Péchy László, Palczer Ernő, Kubinvi Bertalan, Róth Károly és Vetzák Ede városi képviselőtestületi tagokból álló küldöttség tisztelgett Károlyi István grófnál. Debreczeni István tolmácsolta szép szavakban Nagykároly város közönsége nevében azon nagy veszteség feletti igaz részvétet, mely a grófi-családot, városunk közönségét s a magyar hazát gróf Károlyi Györgyné el- hunytával érte. Károlyi István gróf Kovács Leo nyug. ezredes társaságában fogadta a küldöttséget s meghatottan mondott köszönetét a részvét eme megnyilatkozásáért. Ez alkalommal fejezte ki dr. Seri? Gusztáv is a Vöröskereszt-egylet nevében az egylet részvétét, mit a gróf ur szintén meghatottan köszönt meg. A küldöttség ezután a nagy elfogadó terembe mintegy félórát töltött, mialatt a gróf elbeszélte megboldogult édes anyja végnapjainak eseményeit s ezek között azt a kívánságát, hogy hült teteme hová lesz helyezendő, hogy temetése minél egyszerűbb legyen, de annál inkább jutalomban részesittessenek a szegények és a cselédség. —- Kölcsey-est. A február hó 15-ére tervezett Kölcsey-estély közbejött akadályok miatt márczius hó 1-én tartatik meg a vár- megyeháza nagytermében egy korona belépődíj mellett. A műsor összeállításán most fáradozik az irodalmi szakosztály elnöke s értesülésünk szerint igen gazdag s változatos programmal fog kedveskedni a közönségnek. — Tanárok gyűlése. A szatmárvármegyei tanári kör f. hó 1-én gyűlést tartott Szatmáron Orosz Alajos főgyinn. tanár, a kör alelnöké- nek vezetése mellett. A körnek szép számban egybegyült tagjai beható eszmecserét folytattak a felmerült kérdések fölött. A kör gyűlésen jelen voltak városunkból Hám József igazgató s Woggenhuber Oszkár tanár. A gyűlést bankett követte a kath. kaszinóban, melyet számos pohárköszöntő fűszerezett. — Felhívás. Az almafákat pusztító vértesinek irtása s jelenlétének felismerésére a téli időszak lévén legalkalmasabb, felhiva- tilc a város közönsége, hogy a kertekben levő- almafákat vegyék szigorú vizsgálat alá s a vértetü jelenléte esetén annak irtását azonnal foganatosítsák, s ide haladéktalanul jelentést tegyenek, hogy a védintézkedések idejében megtehetők legyenek. Nagykároly, 1903. február 4. Debreczeni István, polgár- mester. — Gyászmise. A múlt szombaton tartották meg a gyász istenitiszteletet az elhunyt nagyasszony gróf Károlyi Györgyné lelkiüdveért, a helybeli kegyúri templomban. A misét fényes segédlettel Palczer Ernő kegyesrendi kormánysegéd mondta. A gyász istenitiszteleten megjelent Nagy László alispán vezetése alatt a vármegyei, Debreczeni István polgármester vezetése alatt a városi, Péchy László műszaki tanácsos vezetése alatt az Ecsedi-láp lecsapoló-társulat, Brandsch Mihály vezetése alatt a nagykároly—-somkuti h. é. vasút-társaság üzletvezetöségének tisztikara. Hegedűs József jószágigazgató vezetése alatt a grófi uradalmi tisztikar. Képviselve volt a helybeli bíróság is N. Szabó Pál kir. járás- biró által, valamint a városi képviselőtestület, nemkülönben a helybeli függetlenségi párt is képviseltette magát. A nagykárolyi nőegylet testületileg vett részt a gyász istenitiszteleten dr. Serly Gusztávné vezetése mellett. Ezenkívül a tanárok vezetése mellett ott volt gyászlobogó alatt a főgymnasiumi ifjúság, a polgári iskola, elemi fiú- és leányiskola tanulósága is. — Érdekes tárgyalás. A Nagy László alispán és Luby Géza országgyűlési képviselő között lefolyt s lapunkban már ismertetett párbaj ügyében Nagy László ellen folyó hó 7-én szombaton tartotta meg a tárgyalást járásbíróságunknál Jancsó Gyula kir. aljárásbiró. A bizonyítási eljárás befejeztével az eljáró aljárásbiró kihirdette az ítéletet, mely- szerint Nagy László alispán 1 napi önköltségen eltöltendő államfogházra Ítéltetett. Az ítélet jogerős. Nagy László jegyzőkönyvbe vétette az igazságügyminiszterhez intézett azon kérelmét, hogy a büntetést Budapesten az Alkotmány-utczai fogházban tölthesse el. Az ítélet igen ügyesen van megindokolva, miért is azt a következőkben közöljük: „Enyhítő körülménynek volt tekintendő a büntetés kimérésénél vádlott őszinte beös- merése, büntetlen előélete, továbbá az, hogy az ellenfelére nézve sértő hírlapi czikket sem nem irta, sem nein sugalmazta, végül a nagy nyilvánosságnak minden oldalról kitett társadalmi állása, mert Szatmármegye köz- igazgatási kormányzatában oly széles körű politikai téren mozog, hogy csaknem minden ténye és nyilatkozata alkalmat nyújt a jogos és jogtalan kritika megszólalására. A kritika jogos avagy jogtalan megnyilatkozása fölött pálezát törni e bünper keretén kívül esik. De igenis összefügg ez ügygyei annak megállapítása, hogy még az emberi fogalmak alapján §-okba szedett tételes jog, a vonatkozásaiban mindig valláserkölcsi alapon nyugvó közmorál és a követelményeiben szigorúan következétes esztétika sem képes biztos határvonalat huzni az egyéni és hivatali tisztesség, ha úgy tetszik — becsület közt, mert ahol cselekedett Nagy László, ott nyomán megnyílt az alispán felelőssége. Innen van, hogy párbajvétsége czimén vonta felelősségre a kir. Járásbíróság Nagy Lászlót, az alispánt, aki a kihívást elfogadta s kezében fegyverrel párviadalra kiállott. Ugyanis a párviadalra kihívott fél a kihívást vagy elfogadja, vagy visszautasítja. Ha elfogadja, meghajlik a mondvacsinált közvélemény és a társadalom fölfogása előtt, annak a modern társadalomnak fölfogása előtt, mely vasmarokkal dobta el magától a sötét középkor korhadt intézményeit, csak egyhez nem volt elég erkölcsi bátorsága — ahhoz, hogy a kebléh lidéreznyomásként ülő párbajmániát elűzze magától. Ha visszautasítja a kihívást, a törvény oltalma alá fut, mely bizonyára megmenti a kihívó ellenfél üldözésétől, de — sajnos — nem óvhatja meg a társadalom apró tűszurásaitól s fulánk- marásától, melyek magukban véve becsület- sértésnek nem minősíthetők, de összeségük- ben elég erővel bírnak arra, hogy a legféltékenyebben őrzött becsületet is meggyilkolják ... íme ez az a rúgó, mely kiemeli sarkaiból a büntető törvénykönyvet és nehéz aggodalomba ejti a leghiggadtabban gondolkodó bírót is. Ez a titkos rugó idézte elő a kényszerhelyzetet és az a kényszerhelyzet űzte párbajba Nagy László alispánt. Ebből látható, hogy a párbajt szüli a nagy társadalom és neveli a mondvacsinált közvélemény, mely elöl az egyesek vajmi ritkán térhetnek ki. Pedig a párbajban sem ész- szerüség, sem osztóigazság nincs, mert esélyei ki nem számíthatók és mert legtöbbször az ártatlan fél életének kioltásával nyer befejezést. Azért minden habozás nélkül ki kell mondani, hogy amig a társadalom a párbaj- vivókat a lovagiasság fényes mezébe fogja öltöztetni; amig a törvényhozás a párbajt közönséges bűntettnek minősítve, irgalmatlan szigorral sújtani nem fogja — és amig a párbaj csaknem büntetlenül fogja szedni áldozatait továbbra is : addig alig tulajdoníthatunk komoly jelentőséget a nagy Széchenyi ama arany mondásának, hogy kegyelmezzünk meg az apagyilkosoknak is, mert mi magyarok kevesen vagyunk“. — Nyilvános számadás. A nagyméltóságu boldogult gróf Károlyi Györgyné koszorújára átvettem az aláiró hölgyektől 73 koronát, ebből a koszorú került 60 K 40 fillérbe; a nőegylet pénztárába a megmaradt 12 K 60 fillér beutaltatott. Az igen tisztelt egyleti tagok fogadják meleg köszönetemet szives adományaikért. Nagykároly, 1903. febr. 11. Serig Móricz Ilka, nőegyleti I. alelnök.--- A Nagykárolyi Protestáns Társaskör hatodik évi rendes közgyűlését f. 1903. évi február hó 22-én, vasárnap d. u. 2 órakor a társaskör helyiségében fogja megtartani, melyre az egylet tagjait tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1903. február 1. Lukács Mihály, h. elnök. —A közgyűlés tárgyai: 1. A választmány jelentése az 1902-ik évről. 2. Pénztárnok számadásának bemutatása s részére a felmentvény megadása. 3. Költségvetés megállapítása. 4. Az alapszabály 11. §-ának f) pontja értelmében netán benyújtott indítványok tárgyalása. 5. Az alapszabály 13. és 14. §-a értelmében az egész tisztikar és a választmány egyharmad részének megválasztása. — A függetlenségi és 48-as párt által részben a helybeli Kossuth-szobor javára folyó hó 24-én tartandó estélyre nagyban folynak az előkészületek. A rendezőség azon fáradozik, hogy igen jó programmot állítson össze. Hallomás szerint a közönség is nagyban készül a mulatságra, amelyen egyszerűség, barátság és jókedv lesz a jelszó. A meghívók már legközelebb kibocsáttatnak; a műsort lapunk legközelebbi számában fogjuk hozni. — Eljegyzés. Nők János kereskedő, folyó hó 5-én tartotta eljegyzését városunkban Tátorján Mariskával, Tátorján István helybeli polgár leányával. — A vasutasok tánczvigalma, melyet folyó hó 7-én szombaton a polgári kaszinó összes helyiségeiben tartottak, minden tekintetben igen szépen sikerült. Már a kaszinó kapualján és a folyosón meglátszott a gondos kezek munkája, amennyiben nemzetiszinü zászlókkal, drapériákkal és fenyőgalyakkal voltak a bejáratok gazdagon díszítve. A bejárat i „Börvely* állomás névvel volt jelölve és itt egy vasúti altiszt üdvözölte az érkezőket. A terem Kossuth-képekkel, tükrökkel, vörös drapériával, nemzetiszinü lobogókkal, fenyögalyakból készült girlandokkal szépen volt díszítve. Az emelkedettebb hely, mely színpadul szolgál, igen csinos volt. Elől egy vasúti sorompó, baloldalon egy teljesen berendezett táviró- állomás, a balközépen egy vasúti mozdonyt ábrázoló csinos festmény, a két vörös lámpával, „vigyázz, ha jón a vonat“, kivilágított transparent, vasúti jelvények, távirdaoszlopok, ; azonfelül egy harangjelző-készülék s a jobb középen a 48-as számú vasúti őrházat ábrázoló festmény voltak elhelyezve. Az emelvény hátterében volt felállítva a Kossuth- szobort jelző kép. Az estély 9 órakor vette kezdetét, amikor Tóth Kálmán, helybeli állomás-főnök, a mulatság védnöke nejével AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
