Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-05 / 6. szám

ter a jegyzőkönyv hitelesítésére Kaufmann Ignácz, Dr. Jélcel László, Dr. Kovács Dezső, Csőkör Ferencz és Bunda Miklós tagokat felkérvén, a gyűlést berekesztette.

— A helybeli nőegylet Károlyi György grófné elhalálozása alkalmából vasárnap délután 3 órakor a polgármester szobájában Dr. Serly Gusztávné elnöklete alatt közgyűlést tartott, a mely alkalommal elnöknö részvét- teljes szavakban tett indítványára elhatároztatott, bogy a nöegylet a temetésen küldött- ségileg vesz részt, koszorút helyez az elhunyt grófnő ravatalára, részvétét jegyzőkönyvbe foglalja és erről az egylet elnökét: gróf Károlyi Istvánnét, tiszteletbeli elnökét: gróf Károlyi Viktornét és Károlyi István grófot jegyzőkönyvi kivonaton értesíti s ha a grófi család küldöttséget fogad, a részvétiratot küldöttségileg nyújtja át. Egyúttal elhatározta a közgyűlés azt is, hogy az esetben, ha itt városunkban gyász istentisztelet tartatik, azon is küldöttségileg képviselteti magát.

— A helybeli függetlenségi és 48-as párt

végrehajtó-bizottsága folyó hó 2-án, hétfőn délután 4 órakor a polgári olvasókör helyiségében értekezletet tartott, amely alkalommal lapunk szerkesztője mint pártelnök megható szavakkal ecsetelte a veszteséget, mely bennünket Károlyi Györgyné szül. Zichy Karolina grófnő elhunyta által ért, röviden jellemezte a haza körül szerzett érdemeit, s bejelentette, hogy Károlyi István grófhoz intézett táviratban tolmácsolta a párt részvétét, s egy koszorút rendelt, melynek gyászfátyollal borított nemzetiszinü szalagján e felirat lesz : gróf Károlyi Györgynének a dicső honleánynak — a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt. A végrehajtó-bizottság elnök jelentését jóváhagyólag tudomásul vette s elhatározta, hogy a koszorút testületileg fogja Kaplonv- ban a ravatalra elhelyezni.

— A vöröskereszt-egylet helybeli fiókja gróf Károlyi Györgyné elhunyta alkalmából vasárnap délután fél 4 órakor a polgármester hivatalos helyiségében Dr. Serly Gusztáv elnöklete alatt közgyűlést tartott, a mely alkalommal elnök ecsetelte a veszteséget, a mely Károlyi György grófné elhalálozása által nemcsak városunkat, hanem az egész országot érte. Elnök indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a temetésen küldöttségileg vesz részt, a ravatalra koszorút helyez, jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét a példás honleány elhunyta felett s erről a gyászoló családot küldöttségileg átnyújtandó jegyző- könyvi kivonaton értesíti s a gyász istentiszteleten is küldöttségileg vesz részt.

— Vármegyei közgyűlés. Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor a vármegyháza nagytermében.

Állandó választmányi ülés. A vármegyei állandó választmány a rendkívüli közgyűlésen tárgyalandó ügyeket e hó 12-én délután 3 órakor készíti elő.

— Legényegyesületi bál. A kath. legényegyesület ez idei bálját vasárnap, február hó 1-én tartotta meg a. polgári olvasókör helyiségében. Mint mindenkor, úgy ez alkalommal is igen szép számú közönség vett

NAGYKÁROL

részt a kedélyes mulatságon, mely az ez idei farsangnak egyik legsikerültebb bálja volt. A megjelent sok szép leány és ifjú asszony bizonyára kellemesen fog visszaemlékezni a bálra, mert az ifjúság táncz dolgában, ugyancsak kitelt magáért. Vacsora alatt Papp István egyesületi alelnök emelt poharat s megköszönte a megjelenteknek az egyesület irányában tanúsított érdeklődését. A tánczmulatság csak a reggeli órákban ért véget.

— Eljegyzés. Tisza-vályi Beke Gyula

kataszteri segédmérnök Munkácsról, eljegyezte e fió 1-én benedekfalyi Kiszely írónkét, benedekfalvi Kiszely Géza leányát. »

— Választmányi ülés. A Ecsediláp lecsa- poló-társaság választmánya folyó hó 14-én szombaton fogja választmányi ülését megtartani.

— Szolgálati jubileum. A múlt hó 31-én töltötte be állami szolgálatának 30 éves évfordulóját Pintér Mihály pénzügyőri főbiztos, a helybeli kir. pénzügyigazgatóságnál a pénzügyőri ügyek előadója. Ez alkalmat a pénzügyőri tisztikar felhasználta arra, hogy barátait és tisztelőit társas-vacsorára hívja össze a régi kaszinó helyiség éttermében. A társasvacsorán megjelent Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató s a pénzügyigazgatósági tisztikar nagy része, a vidéki pénzügyőri biztosok és szenüészek is. A terembe lépő jubilánst szives éljenekkel fogadták s vacsora folyama alatt Lukács Ferencz nagybányai biztos emelt poharat s éltette a főbiztost és* családját. Pintér főbiztos meghatottan köszönte meg az óvácziót s poharát a megjelent jóbarátokra ürítette. Danes József nagykárolyi biztos Kemény Alajos pénzügyigazgatót üdvözölte, Kemény Alajos Pintér Mihályra, Schnébli Károly Barlhos Zsigmondért, Nagy Gábor Obholczer Gyuláért, Schnébli Károly öaudisz Jenőért, Obholczer Gyula a vidéki vendégekért s az őszinte barátságért, Baudisz Jenő a pénzügyőri személyzet tagjaiért, Lukács Ferencz Nagy Gáborért, Nagy Gábor a pénzügyőri biztosokért, s Obholczer Gyula Dr. Kőszeghy Andorért emeltek poharat. A kedélyes mulatság a hajnali órákig tartott. Pintér főbiztos ur még nem régi lakosa városunknak, de már rövid idő alatt is a vele érintkezők közül sok jóbarátot és tisztelőt szerzet előzékeny, lekötelező modorával. E szép emlékű nap alkalmából fogadja a mi részünkről is jókivánatainkat.

— Deák Ferencz századik születésnapja. Folyó évi október hó 17-én lesz száz esztendeje, hogy Deák Ferencz, a haza bölcse szüle! tett. Több fővárosi törvényhatósági bizottsági tag a törvényhatósághoz indítványt nyújtott be az iránt, hogy e nagy napot a főváros méltó módon ünnepelje meg és örökítse meg. Az indítvány nagy lelkesedést keltett s az ország vidéki városai is bizonyára csatlakozni fognak hozzá s méltóan megülik a halhatatlan ember emlékét.

— Tréfás farsangi est. A Nagykárolyi kereskedő-ifjak körének vigalmi bizottsága január hó 30-án tartott ülésében elhatározta, hogy a farsangon bált nem rendez, hanem a bál helyett február hó 23-án este felolvasásY ÉS VIDÉKE.

sál és tánczczal egybekötött tréfás farsangi estélyt fog tartani a „Polgári Olvasókör“ nagytermében 1 koronás belépő dij mellett.

A programm összeállításán most fáradozik a rendezőség. Külön meghívók e mulatságra nem lesznek kibocsátva.

— A Protestáns Társaskör évenként rendezni szokott tánczmulatságát folyó hó 14-én, szombaton fogja megtartani a Polgári Olvasókör helyiségében. A mindenkor igen látogatott s rendkívül kedélyes mulatságra felhívjuk olvasóközönségünk figyelmét. — A kibocsátott meghívó igy szól: Meghív ó.

A Nagy károlyi Pro t. Társaskör saját pénztára javára 1903. évi február hó

14-én, szombaton a Polgári Olvasókör összes termeiben zártkörű tánczestélyt rendez. — Rendező-bizottság: Kovács György, elnök. Nagy Lajos, alelnök. Csőkör Ferencz, alelnök. Lenkey Lajos, jegyző. Dienes István, jegyző. Komódy Lajos, pénztáros. Ifj. Vida István, ellenőr. Berényi Imre, Buday József, Brugós Péter, Csata Gerzon, Csipkés Jenő, Csipkés j Károly, Dajróczj Pál, Éles István, Fetser József, Fonó János, Fried Jenő, Grieszháber Ignácz, Grosz József, Győri Bertalan, Heinrich János, ifj. Heinrich János, Hosszú Endre, Kerekes László, Kisded Sándor, Kisded Zsig- mond, Klug Ferencz, Kolossá Károly, Kondor Béla, Koszorús Lajos, Kovassóc/.y Olivér, Kovács Mihály, Könyves Jenő, Köröskényi Timóth, Kriszt Dezső, Kugler János, Kukucs Gyula, Ludescher János, ifj. Matolcsy Sándor, Mátray Aladár, Mikolay Sándor, ifj. Nagy András, Nagy Elek, Nagy Gusztáv, Nagy István, Nagy Lajos, Nagy Lajos nyomdász, ifj. Nagy Mihály, Pucscr István, Pucser Károly, Puskás Elek László, Rózner Dezső, Singer Márton, Schnell Antal, Somlyay Elemér, Suták István, Szabó György, Szalay Mihály, Szilágyi György, Szteriády Sándor, Torzsa Ferencz, Tóth Dániel, Tóth József, Tóth Lajos, Tóth Lajos festő, ifj. Turenecz Lajos, Vanyete János, Varga Imre, Vida Lajos, Werb János rendező-bizottsági tagok. — Belépődíj: Személyjegy 2 korona, családjegy 5 korona, karzatjegy — mely a terembe lépésre nem jogosít — 1 korona. Jegyek előre válthatók: Kovács György, Pucser Károly és ifj. Matolcsy Sándor urak üzletében. A nemes czélra felülfízetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete este 8 órakor.

— Esküvő. Akkermann Antal helybeli pintér-iparos múlt hó 24-én vezette oltárhoz Papp Sámuel helybeli szabó-iparos leányát, Mariskát.- Köszönetnyilvánítás. Családunk nevében hálásan köszönöm meg mindazoknak szives részvétét, kik a minket ért súlyos csapás alkalmából vigasztalásunkra voltak, s férjem temetésén megjelentek. Nagykároly, 1903. január. 31-én. Özv. Wéber Pálné.

— Vasutasok tánczvigalma. A vasúti altisztek — mint már említettük — folyó

1 hó 7-én, szombaton fogják megtartani fényes tánezvigalmukat. Jeleztük, hogy a tiszta- jövedelem a helybeli Kossuth-szobor alap javára fordittatik. A bál folyama alatt bemutatják a Kossuth-szobor leleplezését, s

szeretet parancsát senki sem követi jobban, mint a nő. Neki szive van, ő szeret. Ott ragyog ez a szeretet a gyermek bölcsője, a férj nehéz gondjai fölött; ott őrködik a kórházak fojtott levegőjében a sínylődő, nehéz betegek ágyánál és ott imádkozik Isten oltáránál övéiért, mert szeret. Ha visszagondolunk arra a kis házikóra, a hol a legjobb asszony ringatta bölcsőnket, elárasztott szeretetének csókjaival és szivének minden nemességét belénk akarta oltani; megtanított minden jóra, összetette kis kezünket, hogy édesen zengő szava után mondjuk az Ur imáját: akkor értjük meg ennek a szívnek mérhetetlen szeretetét.

Ez a szeretet az, a mely megalkotja az otthont, összetartja a családot. Szűk, négy kis fal a birodalma, de nemzetek jövendő sorsa van ama falak közt letéve.

Ma azonban épen ezt a szivet felejtik ki a nőnevelésből. A fiatal leányt vagy a könyvnek, vagy az utczának és a szórakozásnak nevelik, nem az otthonnak.

A nagyravágyás veszi tehát kezébe a lány nevelését az anya helyett. Mert hiszen nem a tudomány szeretete, de a kényelmesebb életmód biztosítása, a kenyérkereset űzi ki ezt a leányt a megszokott otthonból az intézetek rideg falai közé, a hol semmi sem emlékezteti a család édes meghittségére, bizalmas, meleg szeretetére. Hol tanulja hát meg — a mire szüksége van, ha nő akar maradni — az anyának csodás önfeláldozását, a hitvesnek magasztos hivatását, a nőnek varázslatos gyöngédségét, finomságát, ártatlanságát, szeretetét, érző önzetlenségét? Mindezek letörlődnek róla. Egyetlen igazi birtokától: az otthon meleg világától fosztják meg s kiűzik az életbe, a hol legtöbbször szerencsétlen lesz, vagy elzüllik. Egyedül fog állani az ilyen nő ebben a vigasztalan küzdelemben, mert meg nem érti már szüleit, fő kép ha alacsonyabb sorsuak, távol, messze fog állani anyjának szivétől, nőies világától. A férfi mindig büszkén gondol vissza az ö szüleire, ha bogárhátu viskóban is született, sőt annál melegebb rajongással csókolja meg azokat a kérges kezeket, — de az igy nevelt lány sohasem tudja meghajtani fejét, hogy belépjen abba az alacsony, gerendás kunyhóba. Egyedül, senkitől meg nem értve, elhagyatva fog állani az, a ki szeretet nélkül nem élhet; fölzaklatolt, rideg szívvel bolyong és csak tövises útra talál az, a ki virágos mezőt keres.

Az otthon poézisétől fosztja meg az a másik nevelés is, a mely a hiúság tükrét tartja kezében. A kényelemnek, szórakozásnak nevelt lány nem érzi magát jól otthon; a házias munkákat nem ismerve üres könyvek, lelkét megölő ábrándozás közt tölti életét a szülői házban unatkozva, arra vágyva, hogy mielőbb kimeneküljön a leányszoba fehér világából. Az otthont, a családot utál- tatják meg azzal, a kinek majd épen ezt kellene meghitté, bájossá, meleggé varázsolnia ! A folytonos szórakozás, a inunkátlan élet nem elégíti ki vágyait, lelkét meg üressé teszi s megfosztja nőiességétől az a folyton változó, a hiú pompázás és ragyogás vágyát fölidéző divat. Az a férfiaskodó viselet, az a kivágott ruha ártatlan, bájos szemérmességének hamvát törli le leikéről.

Ne mondják, hogy szükség van az ily nevelésre, hogy egyetemeken kell a leánynak tanulnia, mert nem tud férjhez menni. A nagyravágyás, nem az igazság hangja ez. Am különben is miért nevelik beléje azt a gondolatot, hogy ő csak „feleség“ lehet, mintha egy nő nem tudna az ő meleg szivével másképen is hatni erre a beteg társadalomra. A nőiességet fejleszszék benne, ne az értelmet, mert ez erősen megboszulja magát és igazi „nő“ helyett proletárokat képez. A felelet különben erre legyen az, hogy a szellemnek nincs neme. Ám vegye föl a harezot a férfival. De a történet azt igazolja, hogy az értelem országában a nő sohasem uralkodott.

Természetes ilyenformán, hogy nem mehet férjhez az, a kit nagyravágyásból többre neveltek saját hozzáillő körénél. Hiszen még a legegyszerűbb családok lányai is a bált, a színházat, a mulatságokat, a piperét, a fényűzést szokták meg, de nem a munkát s az egyszerűséget. Kivezették őket az otthon szelíd boldogságából úgy, hogy az ilyen leány már nem is érzi jól magát otthon, hacsak nem olvas valami franczia regényt, vagy nem ül az ablaknál. Hogyan is válhatnék az ilyenből anya? Hogyan is vehetné el egy hozzáillő, szerény jövedelmű férfi, a mikor már elői’e látja, hogy nem feleséget, hitvest, anyát talál benne, hanem mulatni vágyó nőt, a ki ragyogó szellemét legföljebb különböző, -újszerű divatok kitalálására fordítja? — Hei- nénak abban a finom gunyjában, hogy Évának, mikor megizlelte a tudás almáját, legelőször is a ruha jutott eszébe — észreve vén mezítelenségét — bizony sok igazság van.

Az ily módon üres lelkűvé nevelt nőnek Istentől nyert adományai: a szellem, a szépség, a szív ekkor romlására lesznek. Ha nem keresi föl a nyomorgókat, ha nem látja a fájdalmat, és nem hatol szivébe az esdeklő könyörgés jajszava; ha kihal belőle a szeretet a többi erénynyel és a vallással együtt és ő maga is a föld porához ragaszkodik: átka lesz az emberiségnek. Mert a milyen nagy erényeiben, ép oly mélyre siilyed a bűnben. Maga áll be csábitónak, Delilává, Heródiássá válik. Így lesz igaz az írás megrázó keserüségmint lapunkat értesítik, ez a hazafias jelenet a helybeli dalegyesület közreműködésével történik meg. Ismételve ajánljuk ez igen kedélyesnek Ígérkező tánczestélyt közönségünk pártfogásába.

— Búcsú. Mindazon jó barátaink és ismerőseink, kiktől az idő rövidsége miatt eltávozásunk alkalmából személyesen búcsút nem vehettünk, fogadják ezúton szívélyes „Isten hozzád“-unkat. Nagykároly, 1903. február 2. Reich Sámuel és neje.

Virághullás. Dr. Cservenyák Károly, helybeli gyakorlóorvost és neje szül. Tattay Irént, a helybeli áll. polgári leányiskola igazgatónőjét fájdalmas csapás érte, kis fiacskájuk Palika elhunytával. A kis csecsemő halottat pénteken helyezték örök nyugalomra a helybeli mesterrészi családi sírboltba nagy részvét mellett. Béke legyen örök álma felett!

— Közigazgatási bizottsági ülés. A főispán a folyó havi közigazgatási bizottsági ülés kezdetét — a 13-iki rendkívüli közgyűlésre tekintettel — délután 3 órára halasztotta.

— Téli sport. Lépes Viktor cs. és kir. főhadnagy, városunk fia, a múlt hét folyamán az Óriás hegységben megtartott nemzetközi „ski'‘ (hóczipő) versenyen két (egy 1. és egy II.) dijat nyert.

— Áthelyezés. Nagy Ákos honvédhadnagy Nagykárolyból • saját kérelmére Mármaros- Szigetre helyeztetett át.

—- Meghívó. A Nagykárolyi Kereskedő-ifjak Köre február hó 15-én, vasárnap délután 3 órakor tártja saját helyiségében rendes évi közgyűlését, melyre van szerencsém a kör tagjait meghívni. Pucser Károly, elnök.

— Dr. Falb Rudolf február havára sürü havazást és kevés esőt jósol.

— Orvosi körökben már rég ismert tény,

hogy a Ferencz József keserüviz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is tetemesen felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferencz József keserű- vizet. a—2G

— Az állami anyakönyvekböl. Folyó év január havában 43 születés, 14 házasság- kötés és 45 halálozás lett a helybeli állami anyakönyvekbe bevezetve.

— Házasság. Deutsch Sándor szilágycsehi kereskedő, városunk fia f. hó 15-én délután 3 órakor esküszik örök hűséget városunkban Blum Jeni kisasszonynak, Blum Mayer helybeli kereskedő leányának.

— Nagyszabású LorántfFy-estély Szat- máron. Folyó hó 22-én a Pannónia-szálló termeiben igen érdekes műsorral egybekötött tánczestélyt rendez a Szatmármegyei Lorántffy Zsuzsánna-egyesiilet. A műsorban a vármegyéből közreműködnek: Németh Jenőné (Ökö- ritó), Boér Endre (Mező-Petri), Kacsó Mariska, Halmos Ilona, Demidor Ignácz (Nagykároly), Schönhern Sándor (Nagybánya) stb. Húsz előkelő hölgy vállalta el a védnökséget, a vármegyéből, s SzatmárróL A programmot jövő számunkban közölni fogjuk.

— Lapunk mai számához negyediv melléklet van csatolva.

gél mondott Ítélete: „Asszonytól lett kezdete a bűnnek és miatta halunk meg mindnyájan."

Térjen csak vissza a családba a nagyravágyás helyett az egyszerűség, a léha mulatság helyett a munka, a fényűzés helyébe a vallás. Álljon mintaképül a nevelésben a Boldogságos Szűz, a ki egyesíti magában a nő két leggyönyörűbb tulajdonságát : a szűzies tisztaságot és anyaságot, — akkor majd ismét lesz tűzhely, lesz oltár, haza, társadalom. De addig fájó szívvel látjuk, hogy teljesednek a Biblia szavai: „Megbüntetem a szülők vétkeit gyermekeikben hetediziglen“, mert ez a ma élő, tönkretett társadalom annak a következménye, hogy nem volt igazi, szivével élő anyja.

Ne tépjük hát le a rózsának szirmait, csak tövis marad akkor utána! Ne vonjuk el hivatásától, a gyermek bölcsőjétől, a beteg ágyától, a férfi nehéz gondjától, Istennek elhagyott templomaitól a nő szeretetét! Mert akkor sok könny folyik letörletlen, sok fájdalom nem talál vigasztalást, -—- ha nem lesz nő; sok gyermek vész el erkölcsileg örökre, sok ifjúnak lesz tévesztett, keserű élete, ■— ha nem lesz anya; sok férfit zúz össze az élet gondja, vigasztalan, nehéz terhe, — ha nem lesz feleség.

Nehéz fájdalom ül az emberiségen. Sötétség van, szétterjedt a halál árnyéka. Tépett remények, összezúzott szivek sóhajtoznak: „Rorate coeli —- kamatozzatok egek!“ És addig meg nem szűnik a zokogás, a borongó, sötét homály el nem oszlik, tisztákká, jókká nem leszünk: a inig újra nem látjuk a nőben az oltárokra emelt Boldogságost, a ki — szűz volt és anya.