Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-29 / 5. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. január 29. 5-ik szám. Társadalmi, szé;pix©<3_aíli30.i és isrsnierelterjesztő iretlle NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLŐ Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. j! Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak: egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Szinikerületünk. (—ó.) A szinikerület megalakult. Vasárnap, folyó hó 25-én, Festetich Andor országos szülészeti felügyelő, Szatmár, Eperjes, Beregszász és Nagykároly városok képviselői megjelentek Szatmáron s az országos szinészegyesü- let igazgatójának közbenjöttével tárgyalás alá vették a szinikerület megalakításának kérdését s tárgyalásaiknak eredménye, a kerület megalakulása volt. Az elöleges tervezet szerint a kerületbe tartozott volna: Szatmár, Eperjes, Nagykároly, Beregszász, Munkács és Kis-Várda. Munkács azonban Írásban kijelentette, hogy nem csatlakozik, mert neki csupán téli szezonra kell a színtársulat, s igy a kerületből kimarad, mert a téli szezont Szatmár és Eperjes foglalják le. így tehát maradt Szatmár, Eperjes, Nagykároly, Beregszász és Kis- Várda, mint állandó tagok. . A szinikerület egyelőre 3 évre alakult meg, melynek ügyeit egy központi választmány fogja intézni, ennek elnökét Szatmár, tagjai közül négyet Szatmár, négyet Eperjes, kettőt Beregszász, kettőt Kis-Várda, kettőt Nagykároly választ. Ezen választmány fogja megkötni a szerződést a jogositványnyal biró színigazgatóval, a ki a kerületbe tartozó összes helyekre a szerződés megkötésekor kimutatott tagokkal köteles megjelenni. Eperjesen és Szatmáron katonai zenekar, Nagykárolyban lehetőleg katonai zenekar, de Nagykárolyban, Beregszászban, Kis-Várdan legalább 12 tagból álló zenekarral tartozik megjelenni. A kerületben a szerződés tartama alatt más igazgatónak előadásra engedély nem adatik, kivéve az esetleg a budapesti színházaktól kirándulóknak, legfeljebb 3 előadásra. Az idény következőleg lett beosztva : Október és november hónapokban : Eperjes. Deczeinber — ápril 15-ig Szatmár. April 16-tól május 15-ig Eperjes. Május 16-tól jun. 15-ig Beregszász. Junius 16-tól julius 15-ig, esetleg szünet, vagy Kis-Várda. . Julius 16-tól augusztus 15-ig esetleg szünet, vagy Kis-Várda. Aug. 16-tól szeptember 30-ig, Nagykároly. Ezek azok a főbb pontok, melyek a tárgyalás eredményét képezik. Városunkat Debreczeni István polgármester képviselte az értekezleten, ki mindenesetre érdekeinket kellőleg figyelembe vétette. Ha tekintjük a kerület megalakulását, feltétlenül sajnálattal kell fogadnunk, hogy a régi, sokszor hangoztatott óhajunkat, hogy Mármarossziget is belecsatoltassék a kerületbe, elérnünk nem sikerült. Mert a szintársulat- minösége tekintetében ez döntő befolyással bírt volna. Munkácsnak elvesztését is sajnáljuk, mert mindenesetre az előbb említett szempontból ez is veszteség. Hogy a megalakított kerülethez Eperjes is csatlakozott, ez megnyugtató s igy mégis kilátásunk van arra, hogy megfelelő színtársulatot fogunk kapni. A kerületi választmány bizonyára, tekintettel lesz arra, hogy három évre köti le a kerületet és csak oly színigazgatóval fog szerződni, ki minden tekintetben megfelelő garancziákat képes nyújtani. A szerződésnek azon pontja — melyet épen polgármesterünk indítványára vettek fel — hogy a kerület minden városában azzal a társulattal köteles megjelenni a színigazgató, melyet a szerződés megkötésekor kimutat, feltétlenül előnyös s nem leszünk kitéve annak, hogy úgynevezett „nyári“ társulatokkal kínlódjunk. Mert ha közönségünk támogatni kívánja a színtársulatot, viszont meg is követelheti, hogy igényeinek megfelelő társulatot kaphasson. El is várjuk a megválasztandó két ' tagtól azt, miszerint a szinigazató megválasztásánál kellő tekintettel legyenek városunk közönségére és annak igényeire. A kerület megalakításával egyidejűleg szóba került a városunkban építendő nyári színkör ügye is. Az országos szülészeti felügyelő kilátásba he- j lyezte, hogy az állam hat éven keresztül évenként 2000 korona segélyt ad, : ha a város egy megfelelő nyári színkört épít. Ha Nagykároly nem építi meg, úgy Beregszász nyeri meg a segélyt és ha Beregszász esetleg hamarább áll elő a kész tervvel, úgy Beregszászé az elsőség. Hát mindenesetre köszönettel vesz- szük, hogy az állami segély kilátásba helyeztetett, mert a szilikor kérdését is rendeznünk kell. A kaszinó udvarán épült színkör már nem felel meg rendeltetésének s az épület is annyira rozoga, hogy maholnap gyökeres javításokra fog szorulni s kérdés, vájjon a kaszinó hajlandó lesz-e a szükséges javítások megtételére, egy oly épületbe fektetni be nagyobb összeget, mely a kamatokat meg nem hozza. Az államsegély kilátásba helyezése az első perezben a kérdés megoldását könyünek tünteti fel. De ha alaposabban kezdjük tagolni, a mi specziális helyzetünket tekintve, nagyon nehéz eltalálni azt a módot, mely a város nagyobb anyagi megterheltetése nélkül tudná ezt a kérdést dűlőre juttatni. Debreczeni István polgármester már megtette a lépéseket arra, hogy az építendő színkör költségeire nézve tájékozást szerezzen. A gyulai és orsovai színkörök terveit és költségvetéseit átkérte nevezett városoktól s ha alkalmunk lesz megismerni ezeknek adatait, minden esetre hozzászólunk úgy az építkezéshez, mint a színkör elhelyezésének kérdéséhez is. 1STa,g,37-isdrol37- T7-áros Jsözön.ség’él^.ez. A Nagykárolyi Dalegyesület ez évben fogja megünnepelni fennállásának negyedszázados évfordulóját. A dal nemesitő hatalmát ma már elismeri mindenki s az ország különböző városai hazafiui hévvel, lelkesedéssel támogatják dalegyesületeiket, s a magyar dalnak hatalma előtt még a külföld is meghajolt. Bizonyítják ezt például a debreczeni dalárdáTARCZA.-A. an.5.* * 1 * 1) — Irta: "Va-rjas Endre. — A „Ouo vadis?“ világhírűvé lett nagy Írója megdöbbentő, de igaz képét festi a Nero- korabeli társadalomnak. Sárba taposott erény, tobzódó kéjelgés, aljas hizelgés, megfertőzött nászágy, undorító, szinte reszkető vágy a pénz után, egy velejéig megromlott, vallástalan társadalom, a melynek minden kívánsága „pénz és élvezet“. Ma is mintha ennek az eltemetett kornak képe tűnnék fel újra. Egy ideáljaitól megfosztott társadalom áll előttünk, a mely templomait lerombolja, oltárait szétdulja és csak a földi életben hisz, — ezt igyekszik tehát a maga módja szerint édessé tenni. A test érez és vágyódik csupán ; a lélek régen meghalt. Nagy érzés csak egy él: az önzés. De ennek harczaiban nincs semmi nagyszerűség, ennek szenvedése nem megtisztitó, hanem kétségbeejtő, ennek küzdelme csak vergődés és a bekövetkező bukásban soha sincs tragikum. Pusztító érdekharcz a köziét; a politikát szennyes morál mozgatja; a szereplő alakok kisszerűek, mint a mily kicsinyesek, földhöz tapadtak vágyaik; a legaljasabb jogtalanság és törvénytelenség *) Felölvastatott a „Kölcsey-kör“ 1903. január 25-iki estélyén. is ezer védőre talál, hogyha haszonnal jár; mind jobban elharapózik a jellemtelenség, sikkasztás, csalás, a melynek vége a szökés, az őrülés, vagy egy golyó ; ifjaink kiélt, kimerült vázalakok ; lelkesedés talán csak az öregekben van. Még a művészet is az anyag szolgálatába állott. Hiszen a képírásnak, költészetnek, a mely azelőtt csak a legnagyobb eszmékért I lelkesedett, ma csupán a szerelem szolgáltat í anyagot, de nem a megtisztnltságában fönsé- ges keresztény szerelem, hanem az ó-kor érzéki, perzselő szenvedélye a maga állatias szemérmetlenségében, a mely teljes mezítelenségében uralkodik színpadjainkon. A színházba ma már nem is a megtisztitó tragédiák viszik a közönséget, hanem a gyalázatos mezítelenségek, a melyeket nem pirulva, de nevetve szemlélnek. És ennek az enervált kornak ez sem elég. Nemsokára már visszakivánják a római czir- kuszok játékait, a hol gőzölgött az embervér és dőzsölt a bujaság. A levegőn keresztül is szűrődik és mind erősebben hangzik a socziá- lizmustól elvakitott tömeg követelése, Nero népének kiáltása: „Panem et circenses“ ! Mert ma már nem munka és erény, de do- logtalanság és gyönyör kelt fönt és alant. A régiek azt mondták, hogy a hazát az oltárok és tűzhelyek alkotják. De a vallás és haza fogalmát megöli az elharapózó önzés, a tűzhelyeken pedig kialszik a láng. A család, az otthon nem a fölüdülés, a megpihenés helye. Megrontotta a hallatlan fényűzés, a féktelen nagyravágyás, I megfertőztette az erkölcstelenség. Hisz a házasságtörés annyira mindennapi, hogy föl sem tűnik. S különben is ma már a családban nem is esik szó Istenről, lélekről, —- a ! rágalmazás, a kereskedés szavai ütöttek ott is tanyát. Hol lássa hát a gyermek az iskolában hirdetett tanításokat példákban is ? Pedig a tűzhely, a család alkotja a tár- J sadalmat. A család lelke pedig a nő. Tehát j ha ma nincsenek ifjak, mert korán megrontják őket a rossz lapok, erkölcstelen könyvek, szemérmetlen színházak; ha a társadalom j szive lázas elfajultságában csak gyönyört | kivan; ha hiányzanak a lelket fölemelő ideá- ! lók; ha a vallásosság legfölebb babonában: í a spiritizmusban nyilatkozik meg; ha a család mást hirdet, mint a mit a katekizmus tanít, mind ennek az egész emberiséget elgyöngitő, tönkretevő bajnak oka — a nő. A mai kor hazug jelszavai ledöntötték azt az egyetlen megmaradt fényes templomot is, a melynek minden hulló köve egy-egy virágot tiport le, minden omladéka után egy- egy madárdal hallgatott el. Mert a mikor még a Nőemancipatió hazug szava nem terjedt el, egy egész lovagvilág fényes kardja I villant meg a nő becsületének védeimezé- ! sére, —- ma pedig buja érzéki vágygyal beszélnek róla. Kétezer év előtt pislogó | fáklyafény mellett ájtatos áhítattal vésték be a nő alakját a katakombák mélyén a falakba I és emelték oltárokra, — ma vakító fény mel- I lett mutogatják mezítelenségében a színpadokon. Azelőtt szűzről szólt az ének, ina I házasságtörő asszonyt, lietaerát zeng a lant. De van-e szükség a nő felszabadítására, a mikor a kereszténység századaiban Isten oltárairól tekint le ránk a Boldogságos ? i Hiszen nem is fölszabadítás ez, hanem le- alacsonyitás. Olyanforma hiú munka, mintha a rózsát arra kényszeritenők, hogy ne illatozzék, hanem gyümölcsöt teremjen. Nem is nevelnek a gymnasiumak és az egyetemek tökéletes nőket, hanem tökéletlen férfiakat. Más a nő útja, mihelyt letér róla, megszűnik nő lenni. Igaz, születnek ugyan Michel Luj1 zák is, de ezekről már letörlődött a nöies- ! ség fénylő zománcza, ez csupán a Gonzága ! Júliákon, a Zrínyi Ilonákon van meg. A feminismus nem uj és mindig komikusán végződött nagy harczaihoz különben csak any- nyit hozunk föl feleletül, hogy Hubertine t Auclerc, a mostani emancipatió megindító lelkes apostola annyi sok szó- és tollharcz után egyszerre nagyon csöndes lett. Férjhez ment s most már talán boldog nagymama. Nem is a mai modern gondolkozás, de a nagy bölcsességü Isten jelölte meg a nő hivatását, megteremtvén öt, mint a férfihoz „hasonló segítő társat“. S a paradicsom elvesztése után csupán a férfinak mondja, hogy arcza verejtékével keresi meg kenyerét, — a nőnek fájdalmakat igér. A nő hivatása tehát segíteni a férfit, megosztani gondjait, fájdalmát, résztvenni örömében és nehéz munkája, az élettel való küzdelme után eszébe juttatni végső czélját, az Istent. Ez az isteni kétfelé osztása az emberi természetnek, de meg az emberiség szellemi története is azt igazolja, hogy az a Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagysága. HüfiSi HHHÜ m e 11 k é p 9 írt 80 kr. 9 frt 80 kr. 1896. ÜW- kitüntetve szakkiállításon, -«is 1896. Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, TTXT^^r.^r^7 T rn I „ testületi, stb. csoportfényképek HL 8Z1H1 ZOLI AiN a szokott, természetim, kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. gondos kivitelben. ígag' MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! "©g Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.
