Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-31 / 53. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. ember nincs, kérdi a közgyűlést: óhajt-e belemenni a helyettesítésbe? minthogy a közgyűlés kimondotta egyhangúlag, hogy az állási helyettesítés után betölteni már most szükségesnek tartja, einöklö polgármester bizalmi férfiakul és jegyzőkönyv-hifelesitő- kül felkérte azokat, kik az előző jegyzőkönyv hitelesítésére felkérettek és ezután a sza­vazatszedő küldöttség elnökévé Dr. 8erly Gusztáv, tagjaivá Kubinyi Bertalan és Róth Károly képviselőket, jegyzőül Néma Gusztáv 1-ső aljegyzőt felkérvén, a kijelölő-bizottságba a közgyűlés által polgármester előterjeszté­sére Dr. Adler Adolf és Strohmájer Ferencz képviselők megválasztatván s polgármester részéről a bizottság tagjaivá Dr. Kovács Dezső és Reük Gyula képviselők kiueyezlet- vén, a kijelölő-bizottság működése idejére polgármester a közgyűlést felfüggesztette. Polgármester 20 perez eltelte után a köz­gyűlést újra megnyitván jelentette, hogy be­érkezett 6 pályázati kérvény, de a pályázók egyike időközben kérvényét visszavonta s igy" maradt. 5 pályázó. Ezek közül a kijelölő­bizottság első helyen jelölte Jobbágy Sándor Gyula nagydobosi segédjegyzőt, második he­lyen Tőttős Ede pettyéni segédjegyzőt, har­madik helyen Weisz Ignácz simái községi segédjegyzőt; a közgyűlésen a Jobbágy nevét élénken 'hangoztatták, kevesen Tőttős ne­vét emlegették, minthogy látható volt, mi­szerint a nagy többség Jobbágy mellett foglalt állást s szavazást senki sem kért, polgármester Jobbágy Sándor Gyulát váro­sunk fiát helyettesített hagyatéki aljegyzővé megválasztottnak kijelentette. Az uj aljegyző a közgyűlés színe előtt az esküt nyomban letette, mire a polgármester nevezettet pár jóakaró szóval hivatására figyelmeztette, s ezzel a gyűlés véget érvén, polgármester azt befejezettnek nyilvánította. HÍREK. — Lapunk olvasóinak és munka­társainak boldog újévet kívánunk! — Személyi hírek. Hugonnai Béla gróf főispán f. hó 28-án a hajnali vonattal a fővárosba utazott. — Károlyi György gróf január hó 3-án a hajnali vonattal érkezik városunkba. — Vármegyénk rendkívüli közgyűlést tar­tott f. hó 29-én melyen Hugonnai Béla gróf akadályoztatása folytán Nagy László alispán elnökölt. A közgyűlés a kemény hideg idő daczára igen szép látogatottságnak örven­dett. A gyűlésen a hangulat kissé nyomott volt s a tárgysorozatba felvett 265. szám­mal a közgyűlés másfél óra alatt végzett többnyire elfogadva az állandó választmány véleményét. Az első tárgy volt Tisza István gróf miniszterelnök leirata melyben értesíti a vármegye közönségét, hogy miniszterel­nökké kineveztetett. Az állandó választmány azt javasolta, hogy a miniszterhez üdvözlő felirat intéztessék. Nemestóthi Szabó Antal szerint nemcsak ősi szokásnak kell hogy a vármegye ezzel megfelelvén, hanem azon erkölcsi kötelékhői származó kötelességnek is, hogy a miniszterelnök egy darabé' e var­megyében élt s itt töltötte élete legszebb korszakának egy részét. Ezzel szemben dr. Adler Adolf mint a nagykárolyi független­ségi párt elnöke kijelentette, hogy ha csak udvariassági tényről van szó, ahhoz ö is hozzájárul, de ha bizalom hangsúlyozását czélozza a felirat, akkor —■ tekintettel arra, hogy a vármegye közhangulata a nemzeti követelmények mellett foglalt állást, tekin­tettel arra, hogy a vármegye egyhangúlag irt fel az önálló magyar hadsereg felállí­tása iránt — a vármegye csak akkor marad consequens önmagához, ha a bizalom nyil­vánítását azon feltételhez köti, hogy a minisz­terelnök a nemzeti követelmények megvalósí­tása s különösen a magyar nyelvnek a közös­hadsereg magyar részében leendő érvényre jutása tekintetében tőle telhetöleg mindent el­követ. Nemestóthi Szabó Antal az előtte szóló óhaját mindenekben osztotta, de a feliratból elhagyni kérte, mert itt csak egy udvariassági tényről van sző. Nagy László alispán ugyanezt hangsúlyozta, mire einöklö alispán az állandó választmány határozatát szótöbbséggel elfogadottnak jelentette y ki. A közgyűlésnek városunkat érdeklő ügyek mikénti elintézését térszüke miatt csak la­punk jövő számában közölhetjük. — Választókerületünk volt országgyűlési képviselőjétől vettük a következő nyílt le­velet : Nyilt levél a nagykárolyi országgyűlési vá-! lasztókerület polgáraihoz! Tisztelt választó 'polgártársaim! ' ■ Felséges királyunk legmagasabb rendel-: kezese és kormányunk megtisztelő bizalma törvényhozói működésem teréről, egy tekin-: télyes vármegye és diszes szabad királyi vá­ros főispáni állásának betöltésére szólított cl. Ennek következtében az önök nagybecsű j bizalmából viselt nagykárolyi országgyűlési j választói kerület képviselői állásáról le­mondok. Tekintve, hogy ezen megtiszteltetés volt nagy részben alapja mostani kitüntetésem­nek, mulasztást követnék el, ha irántam tanúsított szivességük ismételt megküszöné- sén kívül, búcsút nem vennék önöktől. ■ Sohasem fogom elfeledni, hogy kegyesek , voltak bizalmukkal megtisztelve a törvény­hozói állásra megválasztani s ezáltal alkal­mat adni, hogy az ország legelső tanácsko­zási ' testületében helyet foglalva, közismere­teimet gyalapíthassam. Igyekezni fogok a kerület érdekeit — mint nem képviselőjük is *— tőlem telhetöleg lelkeínen viselni. Most pedig tisztelettel kérem önöket, hogy jóindulatú barátságukban továbbra is tartsanak meg, mely kérésein után maradtam Budapesten, 1903. deezember 23. hazafias üdvözlettel Domahidy Elemér. Lapunk nem foglalkozván politikával, Doma­hidy Elemér volt országgyűlési képviselő politikai működése felöl nem vagyunk hi­vatva bírálatot mondani, miért is csak any­nyit kívánunk megjegyezni, hogy személye a választókerület minden partárnvalatu pol­gára előtt szimpatikus volt, mert. ugv a vá­ros mint magánosok érdekében, ha . valami­ben hozzá fordultak, megtette képviselői minőségében azt, a mit megtehetett; főis­pánná történt kineveztetésének igen sokan örvendenek, kik siettek is kifejezni szerencse-; kivánataikat. Hallomás szerint a jövő hó] 11-én tartandó instaljátióra városunkból és vidékéről sokan készülnek. — Gyapay Pál városunkban. Gyapay Pál volt függetlenségi képviselőjelöltünk, kit az őszinte igaz barátság számos köteléke fűz hozzánk, e, hó 26-áu körünkbe érkezett, hogy jó barátai között egy pár napot töltsön. — Érkezésének hírére mintegy százan ki- \ vonultak a vasúti állomáshoz, hol az érke-! zőt harsány éljenzéssel fogadták s igy kísér­ték a városba. — A régi kaszinó helyiségé­ben számosán gyűltek egybe, hogy szerete- tük és ragaszkodásuknak Gyapayval szemben j kifejezést adjanak. Az összejövetel nem volt; előkészítve s épen azért kitünően sikerült. A társaság érzelmeinek Dr. Adler Adolf adott szép szavakban kifejezést, éltetve Gyapayt, j mire Gyapay szépen átgondolt, hazafias be­szédben éltette volt választóit, most jó ba­rátait. A társaság a hajnali órákig maradt együtt. Gyapay a ma reggeli vonattal utazott el, s itt léte alatt Janitzlcy Albert vendég­szerető házának volt szívesen látott vendége. — Halálozás. Néh. Sarkadi Nagy Zsig- mond volt h.-vámospéresi ref. lelkész öz­vegye : V i d a Ágnes életének 75-ik évé- j ben ma éjjel 3 órakor rövid szenvedés után elhunyt. Temetése január hó 1-én, pén­teken délután 3 órakor lesz a Petöfi-uteza 52. szám alatti háznál. Az elhunytban lapunk kiadója Sarkadi Nagy Zsigmond édes anyját gyászolja. Béke poraira ! — Főispáni beiktatás. Domahidy Elemér Debreczen szab. kir. város és Hajduvár- rnegye főispánjának instaliátiója január hó 11-ik napjára lett megállapítva. — A nagykárolyi választókerület függet­lenségi és 48-as pártja közgyűlése által ki­küldött bizottság lolyó hó 27-én 9 órakor a Népbank helyiségében gyűlést tartott. Dr. Adler Adolf pártelnök bejelentette, hogy Károlyi György gróffal közölte a közgyűlés határozatát, a gróf a nyelvkérdésben magáévá teszi a szabadelvüpárt által hozott határo­zati javaslatot, a másik két pontot, vagyis az önálló vámterületet, amennyiben azt még nem tartja eldöntöttnek, hogy az az országra üdvös lenne, feltétlenül nem hajlandó el­fogadni, csak akkor, ha Ausztriával az egyez­ség úgy nem lenne megköthető, hogy az; ország érdekei minden oldalon megóvássá- > nak. Azon kikötést, hogy a Tisza-pártba be 1 nem lép, a gróf nem hajlandó elfogadni. Erre a pártelnökség azt a javaslatot terjesz-1 tette elő, hogy az önálló vámterületnek a! programúiba való felvételétől a párt ezúttal tekintsen el a többi pontok fenntartása mel-! lett az esetre, ha a képviselőjelölt kijelenti, hogy mindaddig, a meddig a hadseregben a nemzeti nyelv jogainak érvényesítése körül jelentékenyebb eredményt a szabadelvüpárt pusztán képzeletünk szüleménye, hanem tényleg megfelel valami kivülöttünk lévő j valóságnak. Hogy Locke — tekintve a homályos tért, melyen mozog, — elég világosan beszél, világosabban, mint a hogy a metafizikusok általában szoktak, nem tagadhatni; s éppen azért is idéztük öt a sok közül. Mind a! mellett sem akarjuk állítani, hogy teljesen j érthető; sem azt, hogy feltétlen igazságot tanit. Daczára ennek, a kérdés Locke-féle megoldását igen sokan elfogadták. Mondhatni, hogy Angol- és Fraricziaországban ez al-! kotta minden elmélet elvét. Voltak ellenben feles számmal, a kik azt vitatták, hogy is­meretünk eredetének Locke-féle forrásai tökéletlenek, hiányosak. Az ellenvetésekre nem terjeszkedhetünk ki, de azért hallgatással mégsem mellőzhet­jük Kantot a nagy német filozófust, a ki „A tiszta ész bírálata“ czimü világhírű mü­vében, az idő és tér eszméjével szinte be­hatóan foglalkozik. Hogy nagyon rövidek legyünk, Kant sze­rint a tér s az idő képzete is a priori szem­lélet és nem fogalom. Forma mindkettő, s nevezetesen a tér a külső, az idő a belső érzék formája. Csakhogy Kant nagyon két­értelmű, mert amennyiben a forma készen hever az elmében, annyiban az csakugyan a priori ; de amennyiben meg azt nem te­kinti feltétlenül létezőnek, hanem csak akkor, ha a tapasztalat létezését támogatja, a pos- tetiori-nak tekinthető. Szóval az elmét Kant­nak, a nagy metafizikusnak magyarázata sem elégíti ki. Valószínű, hogy kezdetleges alakjában az idő fogalma nem egyéb, mint az öntudatunk állapotában véghezmenő változások egymás után való következésének felismerése. Az abszolút igaz és tiszta idő Newton szerint egyenletesen folyik, s nem függ az anyagi tár­gyak mozgásának gyorsaságától, vagy lassú­ságától. Érintkezésünk aztán másokkal, s az egyenletes vagy ritmusos mozgással lefolyó természeti tünemények körül szerzett tapasz­talataink reávezetuek bennünket, az időszá­mítás bizonyos rendszerének lehetőségére, a melyben helyet talál minden esemény; le­gyen az bárminő té rné:/ te, s vonatkozzék akár reánk, akár másokra. A viszonylagos, látszólagos és közönséges idő a testek rnoz-, gása szerint felbecsült tartam. Ilyenek az órák, a napok, a hónapok, az évek. Ponto­sak annyiban, a mi nnyiben pontosak észle­leteink és mérőeszközeink. Nagyobb idősza­kok a kisebbek összetételei, még kevesebb jogosultsággal a pontosságra; könnyebb lé­vén megállapításuknál hibát követni el. Legkevésbbé bizható meg az úgynevezett korszakok időtartama, mint például a geoló­giai korszakoké, vagy az emberi művelődés korszakaié. Pedig érdekes, hogy különösen az utóbbiakat megáll api tani, mindig kedvencz foglalkozása volt a költőknek is, a filozó­fusoknak is. Hesiod öt kort fogadott el. Az arany — az egyszerű és pátriárkái kort Kronosz ural­kodása alatt ; a buja és istentelen ezüst- kort, a harczias és erőszakos érczkort; a hőskort, melyben a viszonyok ismét javul­tak ; Végre a vaskort, a mikor kiveszett minden igazság, erény és hűség, s a mely­ben meggyőződése szerint a költő is élt Ovid ,Átváltozásai“-ban Hesiod nyomán ha­lad, s csakis a hőskort mellőzi; bezárja pe­dig a korszakokat a Deukalion-féle viz- özönnel. E gondolat aztán a költészetből bejutott a filozófiába is, és tudományos színbe bur­koltan fejlődött tovább. A korszakokat a nagy világév részeinek tekintették ami ak­kor végződik, mikor a csillagok és bolygók, pontosan abban a kölcsönönös helyzetben lesznek, a melyben a nagy év kezdetén vol­tak. Ma agy mondanák és tényleg mondják is : a mikor a végtelen térben minden ugyanazon állapotba jut, minden .ugv történik, a miben már egyszer, sőt tekintve az idő végtelensé­gét, már többször, végtelenül sokszor volt és történt. Vagyis: volt már idő, a mikor én ugyanezen asztalon ugyanezen papírra és tollal ugyanezeket irtani, s ugyancsak azok olvasták, a kik most. Ez már megtörtént végtelen sokszor s meg is fog történni vég­telen sokszor. A nagy év tartamának megállapításában a mithologia és az asztronómia testvériesen működlek közre ; s az első nagy aranykort Saturnus, a második vagy ezüstkort Jupiter, a harmadik vagy érczkort Neptum, s a ne­gyedik vagy vaskort Fluto, mások szerint Apolló kormányozta. A nagy év hosszát né­melyek 3000 nap évnek számították; mások 7777 (titkos szám) ev hosszának. Ciceró azt 12.954, Heraklit 18.000 év hosszúnak mondta. A Szibillák könyvei a nagy évet tiz száza­dos hónapra osztották fel négy évszakkal, a mik közül a tavasz megfelel az arany-, a nyár ezüsí-, az ősz Deukálion vizözönévei az érez-, s végre a tél a vaskornak és ennek elmúltával a cziklus újra kezdődik. Különben a világkorszakok eszméje egé­szen megfelel a természetnek s ezert bele volt illesztve a legtöbb nép vallásos felfo­gásába is. Bizonyítják ezt a „Titkos látások“ ezer éves országa, s a hinduk szentkönyvei; ’ mig az újabb filozófusok azok létét meta- fizikailag bizonyítgatták. Fichte három kor­szakot vett fel, a melyek közül mi a har­madikban élnénk. Hegel ötöt és szerinte is most folyik a harmadik. J)r. Lúcz Iynácz. fel nem mutat, addig ezen párt kötelékébe be nein lép, eliogadja s ezen pontokat prog- rannnbeszédébe beveszi, akkor elvi fenntar­tása mellett Karolyi Gvörgv gróf ellen jelöl­tet nem állít. Többen az elnökség javaslata ellen foglaltak állást s követelték az azonnali jelöltállítást. Hosszas vita után a szavazás megejtetvén, az elnökség javaslata ellen ugyanannyi szavazat volt, mint mellette s igy az elnök az elnökség javaslata mellett szavazván, ezzel ezen javaslatot elfogadott­nak és végrehajtandónak mondotta ki azzal, hogy azon esetre, ha Károlyi György gróf ezen kikötést el nem fogadná, a párt feltét­lenül jelöltet állít. — A vármegyei központi választmány f. hó 24-én d. e. 11 órakor tartott gyűlésében végleg megállapította jövő évre ervénynyel biró országgyűlési képviselőt választók lajstro­mát, melyek egy bekötött példányát a belügy­miniszterhez, egy bekötött példányát a vá­lasztókerület illetékes közjegyzőjéhez küldi, egy bekötött példányt pedig a vármegye irattárába helyez el a választmány. A ne­gyed példány választókerületenkint a nagy­községeknek és a körjegyzői székhelybeli községeknek azzal adatnak ki', hogy azokat bárkinek megmutatni és abból másolatok ki­vételét megengedni kötelesek. A névjegyzé­kek aláírására — minthogy azok 300 pél­dányban Írandók alá — valamint a jegyző­könyv hitelesítésére a választmány Berger Armin és Róth Károly választmányi tagokat kérte fel. Egyúttal tudomásul vette a vá­lasztmány azt, hogy a Curia a Szolomájer József fényi tanitó, valamint Papp Illés nagy- somkuti lakos nyugalmazott tanitó ügyé­ben hozott elutasító választmányi határoza­tokat jóváhagyta. — A nagykárolyi választókerület párt­szinezet nélkül összegyűlt polgársága folyó évi deezember 30-án délelőtt 11 órakor a régi kaszinó helyiségében Nemestóthi Szabó Antal elnöklete alatt rendkívül látogatott ér­tekezletet tartott, a melyen Nagy László al­ispán ajánlatára egyhangúlag és nagy lel­kesedéssel gróf Károlyi György cs. és kir. kamarást kiáltották ki képviselőjelöltté. Ez­után az értekezlet dr. Kovács Dezső indít­ványára a párt elnökévé N. Szabó Antalt, jegyzővé dr. Vetzák Edét és Sternberg Jenőt egyhangúlag megválasztotta, úgyszintén meg­választotta a 150 tagból álló végrehajtó­bizottságot. Gróf Károlyi György, a mint halljuk 1904. évi január 4-én délután 2 óra­kor tartja programinbeszédét a polgári ka­szinó nagytermében. — Felolvasó-estely. A „Protestáns Társas­kör“ 1904. január 3-án, vasárnap este 6 órakor, saját helyiségében felolvasó-estélyt tart, a következő sorozattal: 1. Szavalat. Előadja Fülöp Lajos ur. 2. Felolvasás. Tartja Simító Géza ur. 3. Mi hallik az erdőn. Gyulai Páltól. Szavalja Márton Margit k. a. 4. A vis á-vis. Magánjelenet. Előadja: Schnell Margit k. a. 5. Szórakoztató előadás a va­dászatból. Szabadon előadja: Márton Sándor ur. 6. Kurucz dalok. Előadja a városi da­lárda 12 tagja. Beléptidij 20 fillér, a könyv­tár javára. Felülfizetések köszönettel fogad­tatnak és hirlapilág nyugtáztatnak. Ezen estélyre a tagokat és érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja — Nagykárolyban, 1903. deezember hó 30. Az elnökség. — Felhívás. Több oldalról érkezett fel­szólítás következtében felkérem Nagykároly város közönségét, hogy az újévi üdvözlések­nek megváltása cziméii a városi szegények sanyarú helyzetének javítása czéljából ado­mányaikat vagy hivatalomba beküldeni, vagy pedig az általam kibocsátott Ívre feljegyezni szíveskedjék. Nagykároly, 1903. decz. hó 30. Debreczeni István, polgármester. — Képviselői beszámoló. Vettük a követ­kező sorokat: Meghivó. A jelenlegi vál­ságos politikai viszonyok között, mint e kerület országgyűlési képviselője szükségét érzem annak, hogy politikai ténykedésemről beszámoljak és kerületein közönségének a jelenlegi politikai viszonyokkal szemben tanú­sított magatartásáról tudomást szerezzek. Ugyanazért tisztelettel felkérem a máté­szalkai járás választó közönségét, hogy a Mátészalkán, 1904. évi január 5-én délelőtt fél 11 órakor a Hungária vendéglő nagy­termében tartandó beszámolóra minél szá­mosabban megjelenni szíveskedjenek. Géber- jén. 1903. deezember 24. Hazafias üdvözlet­tel Jélcey Zsigmond. országgyűlési képviselő. — Kinevezés. A debreczeni kir. ítélő­tábla elnöke Kálmánchev Endre végzett jog­hallgatót a debreczeni kir. Ítélőtábla kerü­letébe ideiglenes minőségű díjtalan joggya­kornokká nevezte ki. — Kiállítás. A „Nagykárolyi Oltáregyesü­let“ Hugonnai Béláné grófné indítványára a két hónapon át tartott munkaórák eredmé­nyét kiállítja január 3-án délelőtt 10 órától kezdve délután 4 óráig az irgalmas nővérek intézetének nagytermében. Kiállításra kerül­nek : iniseruhák, piuviálék, ollártakarók, mise­ingek, karingek, oltárvánkosok, csipkék, anti- pendiumok és egyéb egyházi ruhák. Az ér-

Next

/
Thumbnails
Contents