Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-24 / 52. szám

f * ;V.

XX. évfolyam.

Nagykároly, 1903. deczember 24.

(

52-ik szám.

XV.

Társadalmi, szépirodalmi és ismeretterjesztő Ih_etila/p.

NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjelen minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre

..............8 kor. í: Negyedévre...............2 kor.

Fé

lévre.....................4 kor. j: Egyes szám...............20 fill.

Kö

zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák Ferencz-tér 4. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben).

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Örökre emlékezetes lesz az az éjszaka a keresztyén világ előtt, melyben felragyogott ama fényes csillag a betlehemi kisded jászolbölcsöje felett.

A sötét éj néma csendében, a nyájaikat legeltető pásztorok lelkében a fényes csillag látására egy szent sejtelem fakad, mely imádó érzelmek közt a betlehemi kisded bölcsőjéhez vezeti őket.

A keleti bölcsek is, kik a csillagok járásából azoknak fel- s letütitéböl rendkívüli személyek születését vagy halálát jósolgatták, nem gondolva az ut fáradalmaival, vándorútra keltek s a hol a fényes csillag megállt, megálltak ök is, hogy imádják a született rendkívüli személyt és tiszteletjeléül „vivőnek bölcsőjéhez aranyat, tömjént és mirhát“.

Pedig ez egyszerű pásztorok és bölcsek csak selyditették, vagy talán nem is selyditették azon roppant nagy változást, melyet a kisded születése okoza, melynek ezer, meg ezer áldásait ma már az egész keresztyén világ érzi és élvezi.

Az égből leszált angyal sereg már előre látja s elragadó harmóniában üdvözli Ö benne az örök béke és szeretet fejedelmét midőn úgy énekel „Dicsösség magasságban az Istennek és a földön békesség és jóakarat az embereknek“.

Minden évben inegzendül azóta az összes keresztyén templomokban valahol az evangélium igéi hirdettetnek az angyalseregnek emez örök békét és szeretetet hirdető éneke.

A királytól a koldusig, a fényes palotáktól az alacsony kunyhókig, örömben dobog fel e napon minden áhita- tos kebel s ünnepi öltözetet véve fel, siet az Isten házába, hogy a megváltó és szeretet Istene, az örök béke fejedelme elölt áhitatos szivét, buzgó éneklésben és hálaiinában kiönlse.

Mert ez isteni megváltó tanított meg minket arra, hogy a szeretet és béke épít, a visszavonás dúl és rombol, a béke és szeretet jelvénye virágzó olajág, nem véres pallos; ezért óhajtotta a földi szenvedélyek rabjává szegődött embert azon természetes és rendes útra, melyről öt az emberi szenvedélyek lesodorták.

Azt akarta Ö, hogy a kik a társadalmi életben vallás, nyelv, szokás és életmód által egymástól különböznek, mintegy közös atyának gyermekei a | szeretet és testvériség aranygyűrűjével kapcsoltassanak egybe.

Igen, Ö az isteni lény, az erkölcsi világ világossága, minden bölcsesség kut- forrása, a szellemvilág ragyogó napja.

0 az, ki a legnemesebb felebaráti érzelmeket költötte fel az emberiség szivében, azon felebaráti érzelmeket, melyek osztálykülönbséget nem ösmer- nek, hanem egyenlő odaadással karolnak fel minden embert, ki e nevet megérdemli.

A mindenség és tudomány, a lángoló honszeretet, a tiszta erkölcs, nemes

érzés, az általa hirdetett emberbaráti szeretetböl meríti tápin lékát.

Ezen felebaráti szeretet érzelmei hozták létre azt a sok humánus intézetet, melyek a sors által üldözötteknek enyhítői, a nyomorultaknak fel- emelöi, a szűküli 'időknek segítői.

Ez épített kórházakat a szegény betegeknek, iskolákat a haza reményeinek, ez épit menházakat az árváknak, hogy ne legyen hajléka az ég boltozatja, nyugágya a föld száraz göröngye.

Legyen azért dicséret és dicsőség az Atyának, ki a megváltó Jézust — ki levette vállainkról a bűnnek terhét, halálával meggyőzte a halált, feltámadásával biztosította a halhatatlanságot — hozzánk elküldé.

Hála és tisztelet Ö neki, ki nagyszerű eszmék megvalósítását magára válialá, ki által az isteni és emberbaráti szeretet oly benső szövetségre léptek egymással.

Gyújtsuk fel az ö tiszteletére ma hajlékainkba a karácsonyi örömtüzet, béküljünk ki Istennel és embertársainkkal. Menjünk el az Istenházába s énekeljük szent áhítattal „Dicsőség magasságban Istennek, békesség a földön és az emberekhez jó akarat!“

Asztalos György.

i =

Gondolatok karácsony ünnepére.

Templomba siet a keresztény hivök jámbor sokasága. Fényben, díszben pompázik az Isten háza. Az orgona hangjai oly magasztosan szólnak; a hívők éneke oly fölemelően hangzik. Öröm tölti be a sziveket’ boldogság sugárzik le az arczokról. Honnan, miért mindez? Nagy, jelentőségteljes nap van ma. A keresztény világ legszebb, leg- meghatóbb ünnepét üljük: a földreszállott isteni szeretet megszületésének emlékünnepét. Karácsony van.

*

Menjünk Bethlehembe ! Csendes, zajtalan éj van. A természet mélabus egyhangúságát megszakitja az égi jelenség. Szokatlan fényű csillag világítja be a sötét földet. Csillogó sugarai az egyszerű, szegényes istálló fölött tündökölnek. Fenséges látvány e megfejthetetlen tünemény. Benső félelem, mély rettegés szállja meg a közeli táj pásztornépét. De im váratlanul bátorító mennyei hang hallatszik. Az Ur angyala glóriától körülvonva szól biztatóan. Ne féljetek emberek, nagy, vigasztaló örömet hirdetek nektek : ma született pólyába takarva, jászolba fektetve a világ Megváltója. Örvendezzetek, imádkozzatok: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratu embereknek.

így beszélt az Isten régen ; de igy szól hozzák ma is. S mi e szózat? Dicsérő imá- dás, gyengéd szeretettél párosult békehirdetés. Van-e a világtörténelemben ehhez fog- i ható nagyszerű gondolat? Nincs, mert nem is lehet. A végtelen szent, végtelen bölcs és igazságos Isten mennyei fenségéből lejön a gyarló emberek közé, szivében a legszebb erénynyel: a békére tanító szeretettel.

A mai szenvedélyes, rohanó korban álljatok meg emberek egy pillanatra e fönsé- ges gondolatnál; eszméljetek.

Vigasztalan, szomorú állapotok uralkodnak. Nehéz, gyötrő bajok rombolják a társadalmat. Föltartóztathatlanul, rohamlép- I tekkel közeledik a pusztulás. Kiveszett a i társadalomból a szeretet, elvetette az emberiség e szent érzelemnek mindent gyógyító | gondolatát, elérhetetlen után tör, eltávozott ! a Megváltó tanaitól. Innen a tengernyi baj, iez okozza a gyászos pusztulást: „Mert ime

TARCZ A.-♦38S+Karácsonyban.

Jöjj be mihozzánk is karácsonyi angyal, Hozz egy kis örömöt, biztatást magaddal. Látod, látod milyen nehéz gonddal élünk, Hogy sokáig bitjük, fogy a reménységünk.

Jöjj be csak mi hozzánk, hogy Te magad

[lássad,

Hogy milyen közel jár lelkűnkhöz a bánat. Sötét aggodalmat, jer, űzz el mi tőlünk,

A kísértő ellen légy vigyázó őrünk.

Jer, éleszd szivünkben a lankadó hitet,

Hogy az a Megváltó eljött mindenkinek.

És amikor itt élt e földi világba’,

Ő nálánál nem volt elhagyottabb árva.

Taníts meg, hogy akkor nem bánt mélyen

[semmi,

Hogyha megtanulunk mélyebben szeretni. Akit egész világ a halálig bántott Keblére ölelte az egész világot.

Karácsonyi angyal, jer, várunk mi téged, Hogy tedd melegebbé a családi fészket.

Még azt is, aki a fagyos rögöt rój ja,

Meleg tűzhely mellé vezesd nyugovóra.

Hozz a szívbe békét, tölts be minden vágyat. Hogy ne legyen ma szem, amely könybe

[lábbad. '

A jászolbölcsötől lásson fel az égig S kövesse azt híven, ki azon ment végig.

G. Diószegiig Mór. Karácsonyi mese.

Régen volt, de azért olyan világosan emlékezem reá, mintha csak "tegnap történt volna. Intézetbeli kis leány voltam s a karácsonyi szünidő előtti héten áhitatosan elmerülve hallgattuk a jó, öreg Molnár tanár ur lassú, rezgő hangon előadott magyarázatát a vallásórán.

A szeretet nagyságáról és önfeláldozásáról beszélt megragadó, tiszta igazságokat; a szivünkbe lopta magát bizalomkeltő, szeretetteljes hangja s mi a sejtelmes ilju leánykor derengő hajnalán, tiszta szivünk világában rajzoltuk tovább és színeztük ki magunknak a befejezett magyarázatot.

Oh bizonynyal a mosolygó, ábrándos' leányfök között egy sem volt, aki készen ne lett volna az elképzelt nagy áldozat véghezvitelére, melyet a szeretet sugall a szívnek.

Igen leányok — fejezé be a tanár a magyarázatot — valamely igen nagy veszélyben, midőn sok, sok élet van koczkára téve és rajtatok állana valakinek a megmentése, mint férjezett nőkön s választani kellene szülök és férj között, a jó szülőket, a kik felneveltek benneteket, akiknek mindent köszöntök, fájó, gyötrelmes szívvel bár, de elhagynátok őket veszni, hogy helyettük megmentsétek a szeretett férfit, kit Isten segitő társul rendelt mellétek egy életre. Ti még ezt most nem értitek teljesen, de majd megértitek egykor.

Elégedetlenkedő moraj hagyta el a piros leányajkat, ebben az egyben nem adtunk igazat a tanár urnák. Oh nem. Az édes anya mindenkinél előbbvaló s a saját életünk koczkáztatásával is öt, csak őt mente- j nénk meg a veszélyből.

Hiszen ez világos igazság, hogy is lehet, j azt csak feltételezni is, hogy egy harmadik idegen legyen az első, mikor életkérdés forog szóban. Első az édes anya, azután mi és | legvégül következik a harmadik a férj; tag- i laltuk tovább; többféle variátiokban mi az j életet oly kevéssé ismerő s az édes anyát oly forrón szerető gyermekek.

A legelőbbkelö házak egyike volt a megyében a Székely Bertalan háza. Olyan barátságos, kedélyes összejöveteleket, mint náluk, senki sem tudott ügyesebben rögtönözni. A szó teljes értelmében nyílt házat vittek s a vidék fiatalsága lelkesültebb örömmel sietett oda, mint a megyei bálokra, mert azt a fesztelen, kedélyes hangot, azt a kellemes otthoniasságot sehol sem találta fel, csak a Székely Bertalan házánál.

Az öreg ur, még a régi, gentri világból való; lovairól, vadászkutyáiról hires, fiatalabb korában gavallér bravourjai ellenálha- tatlanná tette minden szép asszony szemében.

Felesége, a nagyasszony, egyike azoknak a tiszta lelkű, puritán, egyenes jellemű nőknek, akik önkénytelen tiszteletet gerjesztenek a szemlélőben. S az életből vett, ritka, finom éleslátással ellesett tapasztalatai nyomán adott okos tanácsait orákulumként vette és becsben tartotta mindenki, aki abban részesült.

De talán legnagyobb vonzerő volt a háznál a három leány; Ilona, a legidősebb és legszebb, szemeiben valami ellenálhatatlan kedves varázserővel. Emma a középső a legvidorabb, leghamisabb kis teremtés, ki naphosszant dalolt, nevetett, csicsergett, mint egy kis madár. S Gabriella a legfiatalabb; aki nem volt szép, de graeziöz, csinos ; kevés szavú, okos, temperamentumos, akár egy férfi; irodalmilag is művelt; ritkán beszélt, de akkor, mint a drága gyöngy oly szépen és értelmesen pergett ajkán a szó s mint gyakori szokás, mert ő volt a legfiatalabb, ő volt a család beczézett kedvencze is.

A két idősebb leány korán férjhez ment, de Gabriella nem talált magához méltó férjet.

Talán büszkeségből, vagy tulkövetelő volt jövendőbelijével szemben; avagy nem jött még el, akit szeretni fog, az igazi.

Sokat találgatták az ismerős körökben, mig férjhez menendő leánykorban volt, de aztán múltak az évek, egyik a másik után, a buszból huszonöt lett, azután a harmincz év is közulgett s az okos, kellemes Gabriella, aki igazán megérdemelte volna a szerencsét, a boldogságot — igy tartották az ismerősök — még mindig otthon volt, járván a vénleány szánandó, nehéz utait.

Avagy neki nem volt szánandó és nehéz ?

Kinézése arról tanúskodott, hogy nem; az évek igazán nyomtalanul suhantak el fe-