Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-10 / 50. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

A nóh. Kirilla Tivadar-féle tanulmányi ösztöndíjról kiállított alapitó okirattervezetet a közgyűlés elfogadta s az alapitó okirat megállapítása mellett az alapítvány kezelését a város elvállalta.

Heim Ferencz abbeli kérelmére, hogy az Attila-utczai telkéhez csatolandó utczarész- let ára 100 koronában állapittassék meg, a közgyűlés elhatározta, hogy a kérelmet nem teljesiti, azonban az 515 K vételárat méltánylandó okokból 257 korona 50 fillérre leszállítja.

Tárgyaltatott ezután a magyar szőlősgazdák országos egyesületének abbeli kérelme, hogy a város az egyesületbe alapitó tagul lépjen be; a közgyűlés kimondotta, hogy a jelenlegi szűk anyagi viszonyok mellett a kérelmet nem teljesítheti.

Ugyanezen indokolással megtagadta a közgyűlés a »Magyarország képes albuma“ kiadóhivatalának városunk ismertetésének az albumba való f'elvétetése iránti megkeresése teljesítését.

Ezután polgármester előterjesztése folytán elrendelte a közgyűlés a tűzkár ellen biztosított városi épületeknek a biztosítótársaság szakértője közbejötté melletti felbecsülését s a szakértő dijának kiutalványozására polgármestert felhatalmazta; szükséges ez azért, hogy ily módon a biztosítási kötvények helyesbittessenek és ezek alapján tűzkár esetén a város a teljes kár megtérítését igényelhesse.

Polgármester előterjesztése alapján a városi irattárból kiselejtezendő ügyiratok átvizsgálására Rooz Samu, Dr. Várady János és Dr. Vetzák Ede tagokból álló bizottságot küldötte ki a közgyűlés.

A november havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv — minthogy különös intézkedés szükségessége fel nem merült — tudomásul vétetett.

Minthogy igy a tárgysorozatba felvett pontok letárgyaltattak, indítvány pedig be nem adatott, polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Csipkés András, Kaufmann Jakab, Reök Gyula, Serly Ferencz és Szabados Pál városi képviselőket felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és berekesztette.

i

HÍREK.

— Személyi hir. Dr. Róth Ferencz törvényszékünk elnöke vasárnap délután városunkba érkezett, azóta itt tartózkodik s a járásbíróság megvizsgálását ma befejezve, I az esteli vonattal a fővárosba utazik.

— Kossuth Ferencz üdvözlése. Ferencz napján a helybeli függetlenségi és 48-as párt elnöksége a párt nevében táviratilag üdvözölte Kossuth Ferenczet nevenapja alkalmából.

— Közgyűlés. A helybeli Kölcsey-Egye- sület folyó hó 6-án tartotta rendes közgyűlését a megyeháza kistermében. A megjelenteket Nagy László alispán, mint az egyesület elnöke üdvözölte s felkérte Bornemissza Gézát, az egyesület titkárát az évi jelentés I felolvasására. Ennek megtörténte után Ne- mestóthi Szabó Antal indítványára, egyhangú lelkesedéssel szavazott a közgyűlés jegyző-1 könyvi köszönetét Nagy Sándor vm. tb. fő-; jegyzőnek a Tiszabecsen felállított Rákóczi j emlék megvalósítása érdekében kifejtett ügy-1 buzgó fáradozásáért. Majd pénztárnokká j egyhangúlag Jeney Géza választatott meg.'

Az 1902—1903. évről szóló számadás meg- j vizsgálására és a költségvetési előirányzat J elkészítésére kiküldött bizottság tette meg jelentését, melyszerint bevétel: 1258 K 67 f, kiadás: 497 K 10 f, igy 761 K 57 fillér maradvány mutatkozik. Az 1903. évi költség előirányzat: 1386 K bevétellel, 670 K kiadással és 716 K maradványnyal állapíttatott j meg. Az ifjúság számára a következő pálya- dij tűzetett ki: »Kölcsey Ferencz mint szónok“ jutalma Kölcsey Ferencz összes müvei. Több kisebb tárgy elintézése után a közgyűlés véget ért.

— Pártgyülés. A helybeli függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága ma esteli 8 órakor a polgári kaszinó helyiségében gyűlést tart, melyre a végrehajtó-bizottság tagjait ez utón is meghívja az elnökség.

— Uj honvódezred-parancsnok. A király Csanády Frigyes honvéd-ezredest, a honvé-1 delmi minisztérium negyedik osztályának j főnökét a gyalogsági állományba való vég- i leges áthelyezéssel a szatmári 12-ik honvéd-' gyalogezred parancsnokává nevezte ki s eddigi szolgálatai elismeréséül a katonai érdemkereszttel tüntette ki.

— Vármegyénk szabadelvű párti országgyűlési képviselői közül a pártból Böszörményi Sándor és Szentiványi Gyula léptek ki.

— Ferencz napján Nonn Ferencz, Serly Ferencz és Strohmájer Ferencz polgártársa- í kát igen sokan keresték fel, hogy őket név- í napjuk alkalmával üdvözöljék. Különösen ' Strohmájer Ferencznél fordultak meg igen ! sokan, s a gratulálok egy része nemcsak j ebédre, de még vacsorára is ott maradt a vendégszerető házban.

— A villanyvilágítás ügyében. A kiküldött bizottság határozatából kifolyólag polgár- mesterünk kérdést intézett a pályázó czégek- hez: hajlandók-e a gázgeneratorért jótállást j vállalni oly formán, hogy az esetben, ha az üzem fennakadást szenvedne, a város jogosítva legyen más világítást eszközöltetni s az ezért felmerülő költségek és kár megfizetése a gázüzemet beállító czéget terhelné ? Egyúttal kérdést intézett arra nézve is, hogy hajlandók lennének-e a mostan alkalmazni szokott villanylámpák helyett az Osmium lámpákat alkalmazni, melyek 40 gyertyafenyü világítást adnak s a melyek Segesvár város világításánál már alkalmazást nyertek, s csinál-e ezen lámpák alkalmazása valami költségtöbbletet s ha igen, mennyit? Ezen kérdésekre vonatkozó válasz és a szakértő

I véleménye beérkezése után a bizottság a villanyvilágítás kérdésében végleg dönteni fog, hogy a szerződés még e hónap folyamán megköthető s az előmunkálatok folyamatba vehetők legyenek.

— Hangverseny. A Nagykárolyi Oltár- egyesület fényes hangversenyét e hó 5-én,

j szombaton tartotta meg a Polgári Olvasókör helyiségében, oly szép számú közönség részvétele mellett, a milyent városunkban igen ritkán lehet együtt látni. A rendezőség fáradtságát teljes siker koronázta s nemcsak a szép anyagi jövedelem, de főként az el- ! ért erkölcsi siker lehet méltó jutalmuk. A hangversenyen részt vett gróf Hugonnai j Béla főispán is szeretetreméltó, kedves nejével együtt. A grófné, mint a. hangverseny egyik védője, annyi buzgalommal és fáradtsággal vett részt a rendezésben is, hogy a szép siker nagy része az ő nevéhez fűződik.

' A műsor egyes számai mind művészi magaslaton állottak s az élőképek pedig, melyek

földére, halála s Istentől való eltemetése! a Nébó hegyen összefüződik nemzetével, a melynek törvényhozója, vezére, parancsolója, honszerzöje, legkimagaslóbb alakja lesz. — A fönség csapkodó szárnyverése hallszik ki e történetből.

Megrázóbb és drámaiabb Jephte leányának bús tragédiája.

Jephte Gálaád fia volt egy parázna asz- szonytól. Testvérei, a törvényes feleség gyermekei, ezért elűzték, de mikor az ammoniták nagy haddal fenyegették Izraelt, elindulának Gálaád vénei hozzá, a gyülölthöz, az elüzött- höz s vezérökké, fejedelmükké fogadták. Jephte legyőzi Ammon seregeit s a győzelem mámoros diadalával közeledik hazafelé. A diadalmas győzelem hire megelőzi, népe várja a hőst. Egyetlen leánya pedig, a szelíd, a kedves, barátnőivel siet elébe, hogy lanttal, dalt zengő kobozzal, koszorúval köszöntse a győztes apát.

S a bátor hős, ime, megtántorodik. Megtépi ruháit s szivéből fájó kiáltás szakad föl: „Jaj nekem, leányom, igen megaláztál és megháboritál engem. Mert fölnyitottam számat az Úrhoz, fogadást tettem és nem vonhatom vissza“.

Mikor a harezba ment, megesküvék s azt fogadta, ha győz: „Valami először kilép házam ajtaján és elém jő, mikor békességgel visszatérek Ammon fiaitól, azt égő áldozatul mutatom he az Urnák“.

Azt gondolta, valami barma lesz. S egyetlen lánya lép ki elébe.

„Atyám, ha felnyitottad szádat az Úrhoz, a mit fogadtál, azt cselekedd velem, miután neked a boszuállás és győzelem megadatott ellenségeid fölött“. Ez a lány válasza.

És folytatja búsan: „Csak azt engedd meg nekem, a mit kérek: Bocsáss el engem, hogy két hónapig távozzam a hegyekbe és sirassam szüzességemet társaimmal“.

Megadó, felemelő vallásosság, rokonszenves önmegadás van e lemondó bús szavakban. A pusztaságba könnyeink kisérik Jephte leányát, mikor elmegy „leánybarátaival“ a hegyek közé, hogy elsirassa életét és készüljön a nagy áldozatra.

Tragikus, megrázó sorsa bits emlékül élt népe között; megemlékezve fájó végzetéről, „szokás lön Izraelben — mint az írás mondja — és rendesen megtartatok, hogy minden év fordultával összegyülének Izrael leányai és a gálaádi Jephte leányát négy napig siratták.“

Csak épen költői részére mutattunk a j Bibliának e két történetében. Mert ez Isten- töl sugalt könyvnek nemcsak az ember a szereplője. A Fönséges, a Láthatatlan, a Megnevezhetetlen is ott lebeg minden sorában : kezének intéző mozdulata napot teréint s i vizözönt zuhogtat; virágot fakaszt és pusztulással fenyeget; kiáradó szeretete Megváltót igér és megtestesülve igéit és vércsöppjeil hinti szét a hegyen, a városokban, a Goi ■ gothán.

Van-e ennél magasztosabb és általáno

sabb, a mely jobban megihlethetné a művészt, az embert? Már pedig az igazi művészet böicsökorától kezdve a legnagyobbat és legáltalánosabbat választja tárgyul. Fön- ségesebb és általánosabb nincs semmi a vallásnál, Istennél. Az emberiséget mindjárt születésénél elbűvöli, magával ragadja a Megfoghatatlan. Ha még dadogó ajkkal is, de Neki zeng éneket, Hozzá fohászkodik és ezzel az ösvallással megszületik a művészet is. -— Vánnyad, gyengül, elerötlenedik ez a művészet, mihelyt kicsinyes tárgyakat keres. Ezért hanyatlott le oly nagyon a inának költészete, mert tárgya alantas és szükkörü; csak a szerelmet, nem az égit, de az érzékit tudja megénekelni.

Mintha azonban egy nagy vallásos rena- | issance fénye villogna a távolban, a mely bizonyára mássá és hatásossá formálja át a művészetet. A múzsa visszakivánja régi elemét: a vallást... Munkácsy Krisztust fest, ! Gerhard Hauptmann betéved a vallás birodalmába, Sudermann már egyenesen a Bibliához fordul tárgyért; Feszty hatalmas triptichonját bámulattal szemléli a művészvilág; Sienkiewicz „Quo vadis“-át mohón olvassa egész Európa.

— Most már csakugyan elmondhatjuk Carlyle-nak, a nagy angol aesthetikusnak jóslatát: „A. világ ismét őszinte lesz, hivő: sok hőssel hősies világ. Akkor lesz diadalmas, előbb nem“.

Ezen az utón csak egy könyv vezethet: a Biblia.

nálunk mint újdonságok, már előre is nagy érdeklődéssel találkoztak, rendkívüli hatást értek el s a közönség nem győzött eleget tapsolni. — A műsor első száma egy élőkép volt Liezenmayer „Szent Erzsébet“-je Szemléi- Ferencz prologjával, melyet Kerekes Irén k. a. érzésteljesen szavalt. Az élőkép személyei Jeney Margit k. a., Merk Mariska k. a. és Papp Béláné úrnő voltak, kiknek alakítása és jelmeze egyaránt hozzájárult azon hatás előidézéséhez, melyet az ember akkor érez, midőn a vallásosság és hitszülte megnyugvást megtestesülve látja maga előtt. A hálás közönség megtapsolta a jelenetet, mire a függöny ismét felgördült és ismét látható volt a szép élőkép. Ezután Wagner Mariska k. a. a tőle megszokott szabatossággal, gyönyörű interpretatióval adta elő zongorán Beethoven „Sonata Op. 31. Menuettó. Praesto“ czimü müvét, melyet nemcsak laikusok, de a jelenvolt zeneértők is élvezettel hallgattak és lelkesen megtapsoltak. Varjas Endre fögymnasiumi tanár, lapunk kitűnő munkatársa, a hangverseny lelkes és fáradhatatlan rendezője ült ezután a felolvasó asztalhoz, hogy a vallásos ihlettel sa- turált és az élőképek tárgyát felölelő felolvasását megtartsa. A remek kis munkát — melyet lapunk tárcza-rovatában közlünk s melynek előadása méltó volt annak tartalmához — a közönség lelkesen megtapsolta. — A műsor negyedik számaként Sántha Irén k. a. énekelte el Tarnay A. dalait előttünk már ismert remek hangján, szépen, szivhez-szólóan, Lang Margit k. a. kiváló és diserét zongorakisérete mellett. A zúgó tapsvihar meg nem szűnt addig, mig a k. a. még egy darabot nem énekelt, a mit ismét tapssal jutalmazott a közönség. A következő szám Boér Endre és Haller Jenő urak zongoraelőadása lett volna, a mely azonban Boér Endre ur gyöngélkedése miatt elmaradt. Ismét élőképek következtek ezután Dóré G. képei után. Először Jephte leánya és társnői Jephte elé mennek, másodszor Jephte leányai és társnői a pusztában. Az élőkép személyei voltak: Kemény Gizi úrnő, Császi Erzsiké, Elbl Ilonka, Ilosvay Margit, Kerekes Sarolta, N. Szabó Magda, Strobencz Gizi és Toóth Erzsiké k. a. Ezen élőképek valóban impozáns szépségüek, természetesek voltak, a résztvevők mindenike mint egy-egy élő szobor úgy hatolt a szemlélőre és az összhatás oly szép volt, hogy a közönség nem birt ezen képek hatásával eltelni s habár mindannyiszor ismét felhúzták a függönyt, a j közönség még szerette volna tovább látni 1 azokat, kik keseregtek, mert látták a hitért j való szenvedést és azokat, kik önként kivet- ! ték részüket a szenvedésből. Szűnni nem í akaró tapssal honorálta a közönség a remek i látványosságot. Majd Dr. Schönpflug Richárd gordonkajátéka következett. Egy pár szép | magyar dalt adott elő. Már több ízben volt j alkalmunk hallani az ö játékát s mindannyiszor a legnagyobb élvezetet találtuk abban, mert oly mesterileg kezeli ezt a nehéz hangszert, hogy valósággal elbűvöli hallgatóit. A remek játékot természetes, hogy ez alkalommal is szűnni nem akaró tapsvihar kisérte. A 8-ik számot egy melodráma képezte. Tóth Erzsiké k. a. adta elő a „Regina coeli“ czimü költeményt, melyet zongorán Lang Margit k. a., harmoniuinon pedig Diczig Ádám kisért. A költemény refrénjét pedig egy énekkar kisérte, melynek tagjai voltak: Boross ; Antal, Csernus József, Letlinger Béla és Demidor -Ignácz. Úgy a szavalat, mint a

kiséret teljesen kifogástalan volt s a szavaló kisasszonynak szép, csengő orgánuma, helyes hanghordozása megtette hatását s megérdemelt tapsokat nyert jutalmul. Azután egy nagybányai műkedvelő Schönherr Sándor hegedüjátékában volt alkalmunk gyönyörködni, ki Volkmann: „Chant du Troubadur“, Alard: „Valse Brindisi“ és Hubay: „Csárdajelenetek“ czimü müvét adta elő Kemény Gizi úrnő zongorakisérete mellett. Schönherr Sándor, mint hegedűművész igen szép hírnévvel bir s ezt ez alkalommal előttünk is beigazolta, mert mesteri kézzel kezeli a vonót s kifogástalan tisztaságú játékával, szép technikájával a zeneértő közönség figyelmét megragadta. Kemény Gizi úrnő precziz zongorajátékát pedig már ismerjük és tudjuk, hogy az ő művészi játékát dicsérni nem kell és nagyon természetesnek tartjuk, ha a közönség zajos tapsokkal adott kifejezést megelégedésének és elismerésének. Kitünően sikerült a 10-ik szám is, egy énekduett, melyet Filep Margit és Sántha Irén kisasz- szonyok adtak elő Lang Margit k. a. zongorakisérete mellett. A szépen csengő, tiszta hangok, a szöveg ájtatos dallamával egybeolvadva, megragadta a hallgatóság érzelmeit s templomi csendben énekelték végig a dalt, melynek végeztével zajos tapsok jutalmazták meg fáradtságukat. Az utolsó számot ismét élőkép képezte „Mózes megtalálása a Nílusban“. Ennek személyei voltak: Brandsch Berta, Hetey Blanka, Irsik Margit, Nábróczky Mariska, Schöberl Erzsiké és Tollee Gizi. Egyike volt a legszebb számoknak, mely rendkívül tetszett. Igazán nagy elismerés illeti meg Varjas Endre tanárt, Cs. Tattay Irén úrnőt és Jenser Mihály tanárt, kik a programmszámok és élőképek betanítását vállalták magukra. Rendkívül fáradtságos munkájuknak csakis az elismerés lehet kellő jutalma s a közönség felhangzó tapsaiból az ő számukra jutott az oroszlánrész. — A hangverseny 10 óra után ért véget.

— A házi-ipari kalapkészitő iskola városunkban igen szép látogatottságnak örvend. Folyó hó 5-én Szávay Gyula, a debreczeni kereskedelmi- és iparkamara főtitkára meglátogatta az iskolát, kit meglepett a növendékek már is eredményes haladása, miért is a tapasztaltak felett teljes megelégedésének adott kifejezést.

— Felolvasó-estély. A helybeli „Protestáns Társaskör“ e hó 6-án tartotta meg saját helyiségében első felolvasó-estélyét, igen szép számmal megjelent közönség előtt. A Programm első számaként Dienes István, Kiss József „Gedövár asszonya“ czimü költeményét szavalta nagy hatással. Ezután Tőttős János tartott „Jászó váráról“ igen csinos felolvasást. Majd Nábróczky Mariska k. a. Vörösmarty Mihály „Szép Ilonka“ czimü költeményének elszavalásával nyerte meg a közönség tetszését, mely lelkes tapssal honorálta az ügyes szavalót. Ujlaky Miklós a „Legátus ur“ czimü humoros felolvasásával nem egyszer derítette hangos nevetésre a megjelent közönséget. Végül Filep Margit k. a. „Szeretem a férfiakat“ czimü monologot adta elő ügyesen, nagy hatást keltve a darabban előforduló énekkel úgy, hogy a monolog végeztével a közönség határozott kívánságára egy csinos énekszámmal toldotta meg a programmot. Szép csengő hangjával teljesen meghódította a közönségei, a mely szűnni nem akaró tapssal jutalmazta meg a kisasszonyt. Az ügyesen összeállított Programm a kör elnökségét dicséri.

— Tánczmulatság. A nagykárolyi M. Á.

V. altisztikar 1904. év január hó 9-én a Polgári olvasókör helyiségében a helybeli

í Kossuth-szoboralap javára nagyobb szabású tánczmulatságot rendez. A tánczmulatságot élőképek bemutatása fogja megelőzni és pedig az 1848-iki szabadságharczból merített tárgyakkal. Azonkívül lesz szavalat is. A rendkívül érdekesnek ígérkező tánczmulat- ságra felhívjuk közönségünk figyelmét. A díszesen kiállított meghívókat a napokban fogják szétküldeni.

— Legközelebbi országos vásár lesz

1 Nyíregyházán e hó 14-én, városunkban e hó 21-én és Krasznabélteken e hó 22-én.

— Világosságot kérünk. A pénzügyigaz- ! gatóságtól a csizmadiaszin mellett elvezető í kövezet a beállott esőzések miatt oly sáros,

hogy teljes lehetetlen azon most járni. Ha hozzávetjük azon körülményt, hogy e járda mellett egyetlen-egy lámpa sincs felállítva s azt a pokoli sötétséget a mi ott uralkodik nem tartja-e méltányosnak a városi hatóság : hogy világosságot kérünk ? (Több pénzügyigazgatósági tisztviselő.)

— Kedvezmenyes vasúti jegy iparosok részere fővárosba való utazásra. Az állandó technológiai munkagépek kiállítása megtekintése czéljából a kereskedelemügyi miniszter az iparosok, segédek és tanonezok részére újabban kedvezményes vasúti jegy kiváltásához szükséges igazolványokat bocsátott ki, ezen igazolványok beszerzését a helybeli iparteslület szívesen közvetíti, mire ezennel felhívjuk iparosaink figyelmét.