Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-10 / 50. szám
Tdrssx3-£ul:r^LÍ, szépirodalmi és ismeretterjesztő ih-etilarp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..............8 kor. II Negyedévre...............2 kor. Fé lévre.....................4 kor. Egyes szám...............20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A szálloda-kérdés. (—r.) A szálloda-épités kérdése ismét szőnyegre került. Szőnyegre hozta a kérdést egy megfelelő szálloda hiánya és a szinkörépités ügye. Mert hogy egy korszerű szálloda, ezzel kapcsolatos nagyterem, étterem és kávéház előállítása soká nem késhet, az kétségtelen, valamint kétségtelen az is, hogy egy szinielöadások tartására alkalmas hely megteremtése tekintetében most már valamit tennünk kell. A színkör kérdését lapunk legutóbbi számában tárgyaltuk. Midőn a városi pénzügyi-bizottság e kérdéssel foglalkozott, ismét szóba került a szálloda kérdése, a mikor is az a hir merült fel, hogy Hadnagy Ignácz helybeli kereskedő a Deák Fe- rencz-téren egy korszerű szállodát, éttermet és kávéházat szándékszik építtetni és e tekintetben az előmunkálatokat már meg is kezdette. Ha e hir való, ha magánvállalkozó vállalkozik a szállodát felépiltetni, akkor ezen kérdés meg van oldva, s ezzel a városnak tovább foglalkoznia nem kell, mert a város nincs arra hivatva, hogy az ily magánvállalatot elnyomja, hanem ellenkezőleg az ily magán vállalkozást még elő kell segítenünk, hogy ezen kérdés mielőbb a közszükségletnek és a modern kor követelményeinek megfelelő megoldást nyerjen. Arra az esetre, ha a magánvállalat létre nem jönne, a városnak e kérdéssel foglalkoznia kell; bizonyára ezen | esetre gondolt az ezen ügyben tanácskozást folytató bizottság, a mely az építendő szálloda helyéül az eddig tervbe vett helyeken kívül a „Takarék pénztár-egyesület“ telkének egy részét, vagy az e mellett fekvő „Rooz Samu“ ügyvéd tulajdonát képező telket, vagy végül a piacztérnek konyhapiacz nevű részét vette tervbe. Lapunk folyó évi márczius hó 26-án megjelent 13-ik és folyó évi ápril hó 2-án megjelent 14-ik számaiban „Építsünk szállodát“ czim alatt kimerítően tárgyaltuk e kérdést, ott foglalkoztunk a szálloda építésre akkor tervbe vett helyekkel s ezek között a konyhapiacz- czal is. A most újonnan tervbevett helyeket mi szállodaépítésre alkalmasnak nem találjuk, mert nemcsak hogy a helyek mérete — 32 méter utczavonal szélesség — a kitűzött czélnak meg nem felel, mert ily utczavonal mellett impozáns szállodát utczára néző szép kávéházzal és megfelelő — kettős — bejárattal építeni nem lehet; hanem nem alkalmasak e helyek azért sem, mert a piaczi forgalmon kívül esnek; már pedig egy kis városban egy na- gyobbszabásu szállodánál a bérlő a bérösszeg megfizetésére csak akkor képes, ha jó forgalmú ponton van a helyisége; jóforgalmu helynek pedig csak a Wéber Pál-féle háztól a Györfi- féle szegletig terjedő rész mondható, a hol a kereskedelmi forgalom mellett a bérlő a hetivásárok alkalmával a piaczon megforduló idegenektől, köznapokon pedig a kereskedőktől rendszeres — és egy éven át igen nagy mennyiségre rugó — bevételre számíthat. Ha tehát a lapunk f. évi 13. és 14-ik számában a Nasch örökösök telke mellett felhozott érveink meg nem állanának s magánvállalkozás hiányában a városnak kellene a szállodát felépítenie, jövedelmező befektetésre csak akkor számíthatna, ha a szállodát a Wéber Pál-féle háztól a Györfi-féle szegletig terjedő vonalon fekvő megfelelő telkek valamelyikén építené fel. Ismételten kijelentjük azonban, hogy az esetben, ha magánember foglalkozik a szállodaépítés eszméjével s a szálloda a korszerű igényeknek megfelelő kényelemmel, berendezéssel és méretekkel megfelelő helyen építtetnék fel, a városnak az ily vállalatot nemcsak erkölcsi, de még — lehetőség szerint — anyagi támogatásban is részesítenie kell, hogy igy egy, a városra nézve égető kérdés mielőbb — s a város megter- heltetése nélkül — megoldást nyerjen. Ezen ügyben azonban az érdekelteknek haladék nélkül dönteni kell, mert a szinkörépités kérdése el nem odázható s ezen kérdés megoldásánál nagy szerepet játszik az, hogy a magán- vállalat mellett létesítendő szálloda egy megfelelő nagy teremmel vagy anélkül épül-e fel, a mennyiben az első esetben csak egy nyári színkörről, utóbbi esetben pedig egy télen is használható nagyterem megteremtéséről kell majd gondoskodnunk. A képviselőtestület közgyűlése. Városunk képviselőtestülete f. hó 6-án tartotta meg szabályrendelet szerinti rendes | közgyűlését. Debreczeni István polgármester d. e. 10 órakor a gyéren látogatott közgyűlést megnyitván, üdvözölte a megjelent képviselő- testületi tagokat s először is bemulattatott a legtöbb adót fizető városi képviselők 1904. évi névjegyzéke, melyet a választás alá nem eső városi képviselők névjegyzékének kiigazítására megválasztott küldöttség jelentése szerint a küldöttség az 1902. évi adólajstrom alapján állapított meg, minthogy 1903-ik évre az adó ki nem vettetett s egyedül azt vette figyelembe a küldöttség, hogy Cservényük Antal, Wéber Pál, Zaják Antal és Schiff Ábrahám elhaltak, tehát ezek helye volt betöltendő ; ezen küldöttségi javaslatot a képviselőtestület elfogadta, megállapította, kihirdette, közszemlére kitenni rendelte azzal, hogy az ellene irányuló felszólamlás a közszemlére tételtől számított 15 nap alatt lesz beadható. Ezután bemutattatott Szentes város kép- I viselőtestületének átirata, — a bor- és húsfogyasztási adónak a városok részére való átengedése czéljából a kormányhoz felirat ! intézése iránt. A közgyűlés kimondotta, hogy | a Szentes város képviselőtestülete által a j bel- és pénzügyminisztériumhoz benyújtott kérvényben foglaltakat teljesen magáévá teszi s a város részéről hasonló felirat felterjesz- I tését elhatározta; a kérelem szóbeli tolmácsolása végett a rendezett tanácsú városok részéről testületileg megjelenő küldöttségben leendő részvételre a polgármestert kiküldi, | egyben utasítván polgármestert, hogy a kül- j döttséghez leendő csatlakozásra a vármegyei főispán urat s a nagykárolyi kerület ország- ! gyűlési képviselőjét a város nevében kérje fel. A helybeli izr. nőegyletnek a Népkonyha ! segélyezése iránti kérelmére a közgyűlés a Népkonyka javára a folyó idényre 300 K í segélyt megszavazott. TARCZ A. _A_ "bi/blia, költészete. Irta és a „Nagykárolyi Oltáregyesiilet“ 1903. évi deczember 5-ikén tartott hangversenyén felolvasta "Varjas Endre. A realismus korszakaiban a szürke, a szintelen ember bontakozik ki önző egyéniségével. Elhalványodnak a közös, az általános érdekek, kicsinynyé válnak az egész emberiség ideáljai — az egyes uralkodik minden fölött. A gyárak kormos fekete füstje belepi a fehér virágok hamvas szirmait, a szív, a lélek elhallgat, csak a test parancsoló szava kiáltoz. A harangok méla zúgása, az orgona felbúgó dallama helyett a gyárak sivitó füttye hajszol izgalmas munkába. A liliomos Madonnák glóriája szertefoszlik s a Venusok áttetsző fátyla az, a mi vágyó érdeklődést kelt. Születnek és meghalnak ez idők emberei. Nincsenek összeköttetésben az emberiség örök szellemi kincseivel, gondolatuk nem szárnyal túl az élet ködös gőzén s csak ennek a párázatos korszaknak élnek. Fényök tűnik és elmúlik, mint a hulló csillag, mert még a legnagyobb geniek is csak praktikusok; nem sugárzik ki belőtök az örök ember szive; hideg eszök a térnek és időnek dolgozik, nem úgy, mint a lélek — az örökkévalóságnak. Az Edisonok törpe szolgák maradnak mindig a Shaksperek mellett. A motoros kocsik, a villamos lámpák sohasem ébresztenek heviilő lelkesedést, megszentült ihletet, álmodó merengést — de Michelangelo kupolás ivei, Raffael angyalai, Palaes- trina zsongó melódiái féltett, örök kincsei maradnak az emberiségnek. íme, van zuzmarás tél az emberi szellem történetében is, a mikor ki fagy minden virág, — de van tündéri tavasz is, a mely Home- rosokat, Dantékat, Miltonokat terem. A legcsodásabb, a legpompázóbb tavasz virága: a „könyvek könyve“, a Biblia. Üdén, frissen marad meg örökké. Lapjait mohó vágygyal forgatja ezer esztendők embere s mig a hindu Védák, a görög mythosok elhalványulnak, a Biblia uj marad bölcsnek és tudatlannak, hívőnek és hitetlennek. Az emberiség legnagyobb szellemei épen úgy, I mint a kicsinyek és erőtlenek megtalálják benne a nekik szóló szavakat. Kezdődik a teremtés hatalmas munkájá-i val és utolsó lapjai a pusztuló világ romjain kiáltoznak a némaság vak éjszakájába. Köz-1 bül van az ember, az örökké élő. Felujjong | kiáltó életkedve, jajongva zokog szörnyű fájdalma; megzeneg a dal merengve, lüktetőn, forrón és szerelmesen, s felnyög esdekelve j a bünbánat fájó zsolozsmája. Fönségböl és mélységből, magasztosság-, ból és egyszerűségből van összeszőve ez | isteni könyv. Belőle táplálkozott az emberi-; ség minden nagy szelleme ; költők dalba fog- j lalták, képfaragók kőbe vésték, festők ecset-! jökre vették, zeneszerzők melódiás hangokba szedték szavait és a forrás nem merült ki, habár egy Caraccio, Beethoven, Munkácsy is merített belőle. Az elmúlt évezredek semmit sem töröltek le üde bájából. A Voltairet könnyekre fakasztó Józsefnek története ma is megható, Ruth idylli regénye mindig friss, a Job leikéből feltörő fájdalmas kiáltás: „Az asszonytól született ember rövid ideig élvén, sok nyomorúsággal telik el“ — igaz most is; Salamon keserű mondása: „Hiúságok hiúsága s miden csak hiúság“ Schoppenhauer ajkán újra életre kél; Jeremiás bus siralma ma is fölfakad a szivek mélyén; az Apocalypsis borzalmas fensége a modern embert is megdöbbenti, s ellágyitja, meggyőzi, hívővé teszi a Megváltó malasztos paramythiája. Nem szándékunk s erőnk sincs hozzá ez örök könyv minden szépségét méltatni, feltüntetni megkapó egyszerűségét, elragadó fenségét, leírásainak, hasonlatainak kifejező mélységét — csak egy-két csodásán szép történetét akarjuk vázlatosan elmondani a bemutatandó élőképek kapcsán. Ma szükség van erre. A családok régi könyve, a Biblia, ismeretlenné vált. Az Újszövetség örök szépségű példabeszédei s az Ó-szövetség költői és keresztényi szempontból és értékes és fontos eseményei helyett az újságok kicsinyes híreibe, üres és felületes czikkeibe temetkeznek az emberek és lassan elfásulnak az igazán nagy dolgokkal szemben. A költő nem találhat szebbet, a művész nem alkothat nagyobbat a Bibliánál; a hívőnek pedig Chateaubriand szavait szeretném leikébe Írni : „Ha az ember szem előtt tartja, hogy az Ó-szövetségben a pkysikai ember alatt mindenütt az erkölcsi ember alakja lappang; hogy Ádám bukása, Ábel vére, Noé eltakart meztelensége, ez apának átka gyermeke fölött még ma is ismétlődik az asszony szülésében, az ember nyomorában és kevélységében, a vértengerben, a mely a testvérgyilkos Kain óta elboritá a földet, a Chámtól leszármazó megátkozott törzsekben, kik a világ legszebb részeit lakják (a négerek) ; végre ha látja az ember Dávid Fiát a meghatározott időpontban megjelenni, hogy helyreállítsa az igaz vallást és igaz erkölcsöt, hogy a szeretetben egyesítse a népeket, hogy a benső ember áldozatával helyettesítse a véres áldozatokat: ekkor csodálattal telve nem talál szavakat, vagy fölkiált a prófétával: „Isten a mi királyunk öröktől fogva !“ Deus autem rex noster ante saecula ! Egyik legcsodásabb alakja a Bibliának Mózes. Történetében gyékénykosarától a Nébó-hegyi istenásta sírig egyesül az idyll bájos dala az eposz fönségével s a dráma komor méltóságával. A zsidókat elnyomó egyptomi törvény az újszülötteket vízbe fojtani parancsolja. Az anya szeretete gyékénykosárban helyezi a gyermeket a Nílus hullámaira, ő maga a sásba rejtőzve vigyáz reá. Aztán jő Termu- this, a Fáraó leánya, hogy megfürödjék a Nílus vizében. A hab lassan felé hajtja a gyékénykosarat, megesik a zsidógyermeken a szive, magához veszi s a Fáraó palotájában nő fel Mózes. Ez az idyll; több sincs Mózes életében. — Vérei elnyomását látva, megöl egy egyptomit s menekülése közben adja tudtul a csipkebokorban megjelenő Jehova hivatását: népének uj hazába való vezetését. A Fáraónál megjelenő Mózes Isten küldötte; csodák, csapások bizonyítják ezt. Élte további része: népének átvezetése a Vörös tengeren, a Fáraó pusztulása, bolyongás a sivatagban, a vezető tüzoszlop, a Sinai hegy megdöbbentő jelenete, Mózes törvény- hozása, végzete, hogy csak Kánaánig vezetheti népét s maga nem léphet be az ígéret
