Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-22 / 43. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

gebben ajánlhatom az adózó polgárok filléreinek megtakarítása czéljából — a gázgépet, mint eddig, természetesen azonban a szerződés kötésnél óvatosan kell eljárni, de hisz ez a gőzgépeknél is szükséges.

Nem alapulhat ezek alapján tapasztalati adaton, az az állítás, hogy a barna szén gázgeneratorokkal való kísérletezés mindeddig semminemű eredményre nem vezetett, hanem csak azt bizonyítja, hogy a ki ezt állítja komolyan és elfogulatlanul még eddig e kérdéssel nem foglalkozott. Vannak Szász-, országban már 5 év óta dolgozó barnaszén gáztelepek, minden esetre nem oly tökéletesek, mint a jelenleg épülök és tervezés alatt állók. Azok a bizonyos kátrány és porfogó berendezések pedig ma már nem problémák, erről nagyon is sok telepen lehet meggyőződni.

Pozsony város példáját nem tartom szerencsésnek. Erről különben is bajos { itt részleteket feltárni, de hát a legszükségesebbre térjünk ki. Mindenek előtt, ha annak idején engem kérdez-1 tek volna meg Pozsonyt illetőleg, a mai telep mellett én nem döntöttem volna. Különben pedig rósz eredményeket ott eddig nem kaptak, csak a gyár által garantált kedvező eredményeket nem érték el. A vizsgáló bizottság pedig kiderítette, hogy a gépeket úgy kezelték, a hogy még a legjobb gőzgép is tönkre menne, — ugyanis a hűtő viz a kiömlő szelep körül nem keringhetett, oda homok és iszap rakodott le és a henger egészen átégett.

Akár gáz-, akár gőzgépet vesz a város, ahhoz értő és azzal bánni tudó embereket is kell alkalmazni, sőt őket kötelességük teljesítésében időnként ellenőrizni is kell, ha pedig nem odavalók, idejében el kell őket távolítani.

Azt hiszem már most, igen tisztelt Polgármester ur, felvetett kérdéseire megfeleltem és megméltóztatik a tervezetben nyugodni, az jelenleg a legjobb. A módozatokról még sok sző esik“.

Végül pedig a magam nevében arra kérem a város tisztelt közönségét, hogy mindazok, kik magán használatukra a villanyvilágítást óhajtják, de még eddig ezen szándékukról a városi mérnök urat nem értesítették, vagy általa lámpa- szükségleteiket fel nem vétették, legyenek szívesek szándékukat nálam szóval vagy egy levelező-lapon bejelenteni, hogy a felvétel iránt mielőbb intézkedhessen!, hogy igy abba a helyzetbe jöhessek, hogy a november hó folyamán okvetlenül tárgyalandó közvilágítási kérdésnél a képviselőtestületet biztos és számszerű adatokkal világosíthassam fel arra nézve, hogy a város közönsége közül kik azok és hány lámpát akarnak igénybe venni a felállítandó telep megnyitása napján.

Debreczeni István.

Fögymnasiumunk Deák-ünnepélye.

Deák Ferencz születésének századik évfordulóját méltó kegyelettel ünnepelte meg fögymnasiumunk ifjúsága.

Délelőtt 9 órakor ünnepélyes nagymise volt a templomban, melyet Hám József főgymnasiumi igazgató czelebrált KlacsTcó István, Varjas Endre és Kosa István főgymnasiumi tanárok segédlete mellett; a misén a rósz idő daczára nagyszámú közönség vett részt.

Délelőtt 10 órakor a kedvezőtlen idő daczára — szép számú közönség jelenlétében a tornacsarnokban folyt le a társadalmi ünnepély, a következő műsorral:

1. Induló „A drótos tót“-bői, igen szép összhangzással előadta a főgymn. zenekar.

2. Deák Ferencz aranymondataiból néhányat elég lelkesen adott elő Jakab Tibor

Ennyit egyelőre, minden részletre természetesen úgy a bizottságoknak, mint bárkinek a város közönsége részéről hivatásszerűen szívesen rendelkezésére állok. A mi azt a felvetett kérdést illeti, hogy a Város még másokat is meghallgasson: ahhoz természetesen bárki, csak én nem szólok hozzá; csak azt a jó tanácsot adom a városnak, hogy a szakértők megválasztásánál igen óvatosan járjon el, mert arra már nálunk is találhatunk várost, a mely saját kárával fog tanulságot tenni arról, hogy a sok szakértő között pénz- és időbeli veszteséggel, sok kárba veszett munkával oda tért vissza, a hol 3—4 évvel előbb megkezdtük.

VII. o. t.

3. Erkel „Hymnus“-ának első strófáját igen szépen énekelte a főgymnasiumi énekkar Niklos János tanár vezetése alatt; ezt, valamint a Szózatot a közönség állva hallgatta meg.

4. Deák Ferencz életéről és pályájáról olvasott fel Mátyásy Jenő VIII. o. t. egy általa elég ügyesen megirt kis dolgozatot.

5. Ezután Adler Ernő VIII. o. t. adta elő zongorán Sidney Smith-nek „A béke hárfája“ czimü darabját szépen és szabatosan.

6. Kosa Lajos VII-ik o. t. Szász Károly- j nak „Deák Ferencz“ czimü költeményét szavalta el elég jó felfogással.

7. Majd egy quintett következett: Részlet a „Lohengrin“ operából, szépen előadva Kompolthy Béla és Rupprecht Béla VI., Mangu Gyula V., Nagy Gábor VIII. o. tanulók és a karmester által.

8. Ezután Suták Ignácz VIII. o. t. „Deák Ferencz emlékezete“ czimü, pályadijat nyert

élünk. De még nincs veszve minden. Bízzatok, az én hitem szerint az igazságnak előbb vagy utóbb, de egyszer minden bizonynyal győznie kell!“ S a nemzet, a Lsujtott nemzet hitt, remélt, bízott, mert Deák Ferencz igy akarta! A szabadságharcz után absolut, zsarnoki uralom alatt éltünk. A hatalom egy évtized múlva hajlandónak mutatkozott a kibékülésre Magyarország függetlenségének elismerése nélkül! Erre az egyoldalú, félszeg ajánlatra Magyarországnak válaszolnia kellett. Az 1861 -iki országgyűlésen Deák Ferencz válaszolt is bátran, elszántan: „Alkotmányt akarnak nekünk adni. Nem azt, mit tőlünk hatalommal elvettek, hanem azt, mit a birodalom számára készítettek. Nekünk adott alkotmány nem kell! Mi visszaköveteljük ősi alkotmányunkat, mely nem volt ajándék, hanem a nemzet életéből fejlett ki. Mi Magyarország függetlensége nélkül nem egyezkedhetünk!“ A legmagasabb királyi leirat ezt az egyedüli jogos alapot visszautasította. A visszautasításra a nemzet nevében ismét Deák Ferencz felelt férfiasán, büszkén, nagy- lélekkel, egy nemzet méltóságához illően: „A legmagasabb királyi leirat nem áll a magyar alkotmány alapján. Minket pedig a hon iránti kötelesség, képviselői állásunk, önmeggyőződésünk szorosan a magyar alkotmányhoz köt. Mi csak ennek alapján tanácskozhatunk. Az ország alkotmánya különben sem sajátunk. Hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését s mi felelősek vagyunk

a haza és enlelkiismeretünk előtt! Lehet, hogy ismét nehéz idők következnek hazánkra, de azokat a megszegett polgári kötelesség j árán megváltani nem szabad. Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse alkotmányos szabadságát. Mi bízunk a szebb jövendőben és ügyünk igazságában !* ügy állott ott, mint a nemzet élő lelkiismerete, ki a hatalom felé dörgé: „Hatalom, fölötted győzni fog a nemzeti igazság!“ A halhatatlan emlékű védelemre az országgyűlést feloszlatták. A nemzet tűrt, mert tűrni volt kénytelen! A történelem, az igazság tudó-, mánya azonban Deák Ferencznek adott igazat!

1866-ban a hagyományos osztrák politika Königrätz mellett kudarczot vallott, Ausztria hegemóniája elveszett, a birodalom állása, a dynastia léte forgott koczkán. Most a hatalom elfogadta azt a jogalapot, melyet előbb Deák Ferencz ajánlott! Megtörtént a kiegyezés. Ebben helyreállították az 1848-1ki törvényeket, Magyarország függetlenségét, önállóságát és szabadságát. Megállapították a nemzetiségi érdekeknek, a teljes vallás- szabadságnak, a népműveltségnek, Magyar- ország és Ausztria közti kapcsolatnak jogszerű, igazságos, méltányos törvényét. Szentesítették a nemzet és a király, Magyarország és Ausztria közt a kibékülést. Bevégzése volt ez annak a halhatatlan műnek, melyet Széchenyi teremtő lángesze kezdett, Kossuth merész energiája folytatott, a nemzet szent vére öntözött, s melyet Deák Ferencz bölódáját adta elő szépen Páskády János VIII. o. t.

9. Ismét az énekkar következett, mely Egressy Benőnek a Szózatát énekelte el igen szép összhanggal.

10. Végül következett az ünnepély fénypontja, az „Emlékbeszéd“, melyet Kontraszti Dezső, a történelem tanára tartott. Az ifjúság ezen egyik kedvelt tanárát már előre is szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fogadta, úgy hogy az alig birt szóhoz jutni; az éljenzés és taps megszűnte után Kontraszti tanár csendesen belefogott beszédébe, azonban abba mindinkább belemelegedett és a közönség igaz áhítattal hallgatta a lángoló í hazaszeretet érzése által sugalt és hazafias lelkesedéssel előadott szabadelvű szép beszédet, melyet tárcza-rovatunkban egész terjedelmében közlünk.

A programm minden egyes száma szépen sikerült, a közönség az összes szereplőket megtapsolta.

Az ünnepély befejeztével többen gratuláltak a főgymnasium igazgatójának és az ünnepélyben résztvett tanároknak a szép sikerhez.

HÍREK.

— Személyi hírek. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja folyó hó 16-án a fővárosba utazott, hogy az ottani Deák Ferencz ünnepélyen részt vegyen s folyó hó 00-án visszatért székhelyére. — Gróf Károlyi István folyó hó 18-án a hajnali vonattal hazaérkezett. — Nagy László vármegyénk alispánja, ki folyó hó 16-án hivatalos ügyben a fővárosba utazott, onnan folyó hó 19-én érkezett haza.

— Deák Ferencz emlékezete a vármegyén.

Szatmár vármegye közönsége őszi rendes közgyűlésén elhatározta, hogy megünnepli Deák Ferencz születésének 100-ik évfordulóját. E czélra november 13-án rendkívüli közgyűlést tart s az emlékbeszéd megtartására Domahidy Istvánt kérték fel.

— A „Kölcsey-egyesület“ tagjai részéről több oldalról intézett felszóllalás folytán kérjük az elnökséget, hogy az évi közgyűlés megtartása iránt a lépéseket megtenni szíveskedjék. Itt az ideje a felolvasó-estélyek rendezésének s a közönség már annyira megszokta azokat, hogy a téli idénynek ezen kellemes szórakozását szívesen várja s különösen a múlt év nagy sikerű estélyei után kár lenne azokból bármily keveset is elveszíteni. Reméljük, hogy mielőbb értesíthetjük közönségünket a felolvasó-estélyek megkezdéséről.

— Dalestély. Dalegyesületünk november 7-én 25 évi fennállása megünneplési költségeinek fedezésére a polgári olvasókör helyiségében dalestélyt rendez. Az egyesület által előadandó darabokon kívül nagy érdekességet ad az estélynek, hogy azon Réthv Lina k. a. énekszámmal, Varjas Endre főgymn. i tanár pedig felolvasással fog közreműködni. J ügy a czél, mint maga az egyesület nagyon megérdemli a pártfogást s reméljük, hogy ( azon közönségünk kellő számmal fog megjelenni. A szinlap alakú meghívó — melyet a napokban bocsátanak ki, igy szól: A Nagykárolyi Dalegyesület 1903. évi november hó j

csesége védett, kipótolt, kiegészített, befejezett ! Röviden a kiegyezés a zsarnokság halála, a magyar szabadság feltámadása. Ez volt Deák Ferencz politikai működésének koronája, világtörténelmi missiója, feladata. A nagy munka után nyugalomba vonult, hogy a természet örök törvényét betöltse, hogy meghaljon. 1876. január havában elérkezett életének végső határához. A haldoklók szentségét fölvéve hosszú, férfiasán tűrt kínok után halálra vált. A „haza bölcse“ a haza halottja lön! Halálakor gyászfátyolt kötött a királyi család, az árvaságra jutott nemzet "és az egész müveit emberiség! Az általános gyászban a nagy halott fölött hatalmas ellenfele, Kossuth mondotta ezt az ítéletet: „Deák Ferencz volt a magyar nemzet legfényesebb csillaga !“ S hogy a „haza bölcsének“ dicsősége teljes legyen az európai közvélemény szerint Deák Ferencz a legnagyobb magyar államférfim íme, mélyen : tisztelt ünneplő közönség, ez volt nekünk Deák Ferencz. Magyar ifjak! utolsó szavaim hozzátok intézem. Apáitok éltek a múltban, i mely látta őt; mi élünk a jelenben, mely visszasóhajtja öt; ti nektek — ha a hazát nagvgvá akarjátok tenni — élni kell a jövőben az ö szelleme szerint! Éljetek, lelkesüljetek, harczoljatok a nemzet szent jogaiért bölcsen, becsülettel, bátran, rendületlenül, j mint — Deák Ferencz ! Amen.

7-én, szombaton, a Polgári Olvasókör dísztermében Réthy Lina k. a. és ft. Varjas Endre ur főgymn. tanár szives közreműködésével 25 éves fennállása megünneplésének költségei fedezésére tánczczal egvbekötött hangversenyt rendez, melyre Nagykároly város és vidéke nagyérdemű közönségét ezúton hívja meg az elnökség. — Műsor: 1. Népdalegyveleg“, férfikar, Zöld Károlvtól. 2. „Felolvasás“, tartja főtiszt. Varjas’ Endre ur főgymn. tanár. 3. „Mi volt nekem a szerelem“, férfikar, Fortuner Elektől. 4. „Opera részlet a Hugenották“-ból, énekli Réthy Lina k. a., zongorán kiséri Réthy László dalegyleti karnagy. 5. „Magyar dalsorozat“, férfikar Hoppe Rezsőtől. Helyárak: A négy első sorban 2 korona; a többi sorok 1 korona 20 fillér; földszinti állóhely és karzat 60 fillér. Kezdete pont 8 órakor.

— Szüret. Szőllőskertünkben ma kezdődött meg a szüret. Vidámság tanyája lett a szőllőskert s mindenütt felhangzik a szüre- telők vidám zaja, s a gazda szívesen látott vendégeivel együtt élvezi a szüret örömét. Eredmény tekintetében habár az utolsó három évnél mindenesetre jobb a termés, mégis a múlt hónapi szárazság nagy befolyással volt a mennyiségre és nem lesz oly termés, mint a milyennel a nyár kezdete kecsegtetett. De minőség tekintetében az idén első rendű borunk lesz, a mi mindenesetre kárpótlás lesz a mennyiségben előállott veszteségért. Szőlősgazdáink vidám szüretelése a mai napra egészen megváltoztatja a város képét is. Az üzletek nagy része zárva van s mig kint a kertben vidám élet uralkodik, addig a városban még a megszokottnál is csendesebb.

— Deák Ferencz ünnepély. A helybeli róm. kath. legényegyesület folyó hó 25-én, vasárnap délután 6 órakor, a „haza bölcsének“ Deák Ferencznek tiszteletére ünnepélyt rendez a következő tárgysorozattal: 1. Deák emlékezete, szavalja Hegedűs Gyula egyleti tag. 2. Ünnepi beszéd, tartja Haunstädter József főgymn. tanár, egyleti másodelnök.

3. Deák Ferencz emlékezete, irta Komócsy József, szavalja Deák Sándor egyleti tag.

4. Hymnus, énekli az egyesület énekkara. E hazafias ünnepélyig az érdeklődő t. közönséget tisztelettel meghívja az egyleti elöljáróság.

— Eljegyzés. Popovits Gyula közös hadseregbeli ideiglenesen nyugdíjazott tüzérfőhadnagy, m. kir. postatiszt oroszvári lakos a múlt napokban eljegyezte Bartha Juliska kisasszonyt, m. kir. posta és távirda kiadót, helybeli lakos Bartha István leányát.

— Helyettesítés. Főispánunk Galgóczy Árpád közigazgatási gyakornokot szolga- birónak helyettesítette és az alispán szolgálattételre az erdődi főszolgabíró mellé rendelte ki.

— Köszönetnyilvánítás. Harász Pál ur, a helybeli róm. kath. legényegyesület könyvtára számára a „Pallas“-féle lexikon két kötetét ajándékozta. Fogadja a nagylelkű adakozó az egylet leghálásabb köszönetét.

— Egyházmegyei közgyűlés. A nagykárolyi ev. ref. egyházmegye elég népes gyűlést tartott október 6-án Mátészalkán, Segesváry József esperes és Domahidy Elemér gondnok elnöklete alatt. A gyűlés megnyitásakor legelsőben is imádkozott az aradi Golgothán elvérzett vértanukért. Főbb tárgyak voltak: esperesi jelentés az egyházmegye anyagi és szellemi állapotáról és pedig elég kedvező színben. Felesküdtek az uj világi tanácsbirák : Gőnyei István és Bányay Endre. A tanügy emelkedik. Nehány egyház ellen szigorúan kellett fellépni, mivel számadásait nem küldte be felülvizsgálatra. Segélyekért folyamodók mind pártolólag terjesztettek fel. Két szomorú ügy is került tárgyalásra: egy egyház csaknem gyámság alá került, önmaga nem tudván rendezni adósságai törlesztését; a másik ügyben egy lelkész ellen saját kollegáinak kellett kimondani a fegyelmi eljárás megindítását. Ez alkalommal bírósági ügy nem volt. A Hungáriában kiszolgáltatott közebéd, a gyásznapra való tekintetből, csendesebben fogyasztatott el, mint más alkalommal.

— Az érettségi vizsgálatok reformja. Az érettségi vizsgálatok reformja, melyet Wlassics Gyula kultuszminiszter pendített meg, megoldása felé közeledik. Ä miniszter felszólította most a közoktatási tanácsot, hogy a mostani tanév első feladata gyanánt az érettségi vizsgálatokat az uj szabályzat értelmében akarja megtartani. A kultuszminiszter felszólította a tanácsot az iránt is, hogy a középiskola általános reformjára vonatkozólag is dolgozzon ki tervezetet, hogy az erre vonatkozó törvényhozási intézkedéseket még a tanév folyamán megtehesse.

— Hivatalvizsgálat. Gróf Hugonnai Béla főispán Steinkogler János titkárjával f. hó

20-án megvizsgálta a mátészalkai főszolgabírói hivatal kezelését.