Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-22 / 43. szám

XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. október 22. 43-ik szám. TársacLsbla^d.!, szépiro<á_a<l2^CLÍ és isirso-erettetjesztő !b.@tilaop­_________ =_____ \T NA GYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.................8 kor. Fé lévre..........................4 kor. Negyedévre.................2 kor. Eg yes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda' és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nvilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A villanyvilágítás. A város közvilágításának megoldása már két és fél év óta foglalkoztatja a város közönségét. Ismerve a város nehéz pénzügyi helyzetét, elengedhe­tetlen kötelességemnek tartottam a közvilágítási kérdés megoldása körül a legnagyobb körültekintéssel eljárni, mielőtt a képviselőtestületnek a vilá­gítási kérdés mikénti megoldására ha­tározott javaslatot tettem. A közvilágítás kérdését ismertető javaslatom megküldtem a képviselő­testület minden tagjának, közrebocsá­totta ezt a „Nagykároly és Vidéke“ 32-ik számában. Vártam a közvélemény megnyilat­kozását ezen nagyfontossága kérdés eldöntésénél, nagyon szükségesnek tar­tom a legkisebb részletre is kiterjedő bírálatot, vagy módosító indítványt, mert nem tartom elhallgathatnak, hogy a közvilágításnak petroleum helyett más világitó anyaggal való felcserélését nem annyira a közvilágítás javítása, hanem a középületeknek és magánosoknak egy tisztaság és kényelem tekintetében a mai kor kívánalmainak megfelelő vilá­gitó anyaggal való kicserélése teszi fokozottabb szükséggé, mert ha a város közönségének azon lakosai, a kik a modernebb és drágább világítási esz­köz felhasználása által biztosítják a város összes közönségének azt, hogy a közvilágítás a mai kiadások mellett uj és modern világítási anyaggal meg­oldható — úgy méltán megvárhatják, hogy a város összes közönsége pedig tegye lehetővé részükre a jobb és ké­nyelmesebb világítási eszköznek a be- szerezhetését. A világítás ismertetésének nyilvá­nosságra hozása után a „Nagykároly és Vidéke“ 33-ik számában jelent meg Hoffmann Tivadar urnák egy felszóla­lása, melyet a kereskedelemügyi minisz­ter ur által a város részére bocsátott szakértő Hollós József úrral azonnal közöltem. Hollós ur külföldi tanulmányi utjából azonban csak szeptember hó végén jött haza. Hoffmann Tivadar ur felszólalására vonatkozó nyilatkozatát alábbiakban szószerint fogom közölni. Más felszólalás a világítási ismer­tetéshez nem történt, annak közre­bocsátása óta két hő eltelt, igy — azt hiszem — közismertté vált a világítási kérdés annyira, hogy a képviselőtestü­let most már legjobb meggyőződése szerint határozhat ezen ügyben. Időközben tették a lapok közhírré Csányi ur találmányát, melyről az első hírlapi czikkek olvasása után oly vé­leményre lehetett jutni, hogy a villany­világításhoz nem szükséges többé a nagy költséggel felállított központi telep, mert azt minden háztulajdonos fel­állíthatja a maga részére, abból ellát­hatja világítással saját helyiségeit min­den más teleptől függetlenül és ön­állóan ; — nagyon természetes tehát, hogy Hollós József úrhoz ezen talál­mányról adandó véleményéért is kér­dést intéztem. Hollós ur válasza a következő: „A Csányi-féle dolgot ne tessék komolyan venni, ott csak arról lehet szó, hogy a ki tud vele bánni, az rövid időre nagyobb árammennyiséget is kaphat, de ezt is oly méregdrágán, hogy megköszönné, ha mindjárt csak 2—3 lámpát akarna világítani, hátha még nagyobb számú lámpáról volna szó. E felett nem érdemes egy perczig sem a megkezdett munkával megállani.“ A Nagykároly és Vidéke 33-ik szá­jában Hoffmann ur a nagykárolyi vízre tesz megjegyzést. „Mindjárt az a megjegyzés, hogy a nagykárolyi vízre vonatkozó megjegyzé­sem nem alapulhat tapasztalati adaton, azt mutatja, hogy a czikkiró a város je­lentésének annyi időt sem szentelt, hogy azt átolvasta volna, mertajelentés 11-ik oldalán vannak a viz analízisek, ezt pedig a Nagykárolyból felküldött ritka szép kazán kö alapján találtam szükséges­nek, ha ezen adatok nem elég elked- vetlenitök és ha ezek nem elég gyakor­lati adatok, akkor bajos jobban demonst­rálni“. A Hoffmann ur kazánrendszere nagyon jó lehet malom üzemhez, de azt már meg fogja engedni, hogy a mi jó malom üzemhez, az nem jó villamos telepen. Végül, ha kazánban tisztítja a vizet, úgy nagyon jó lesz vigyázni, mert ha még egészen ép a kazánja, akkor a legkisebb mulasztásra igen szomorú tapasztalatot szerezhet“. „Ami Győr város példáját illeti, azt nem ellenem, hanem csak mellet­tem lehet felhozni, mint a város szak­értője vétettem igen is fel a gázgépet a pályázatban és ugyancsak a pályá­zatok elbírálásánál tettem félre a gáz­gépet és a város teljesen úgy határo­zott. A telep építés azonban nem kaptafa, amire a döntést minden esetben reá kell huzni. Győr város nem világit, hanem motorokat hajt, még pedig csatorná- zati, vágóhídi és vízvezetéki motorokat és a beadott egy gázgép ajánlat alap­ján megejtett tényleges számítások egyrészt a gép túlságos nagy ára, más­részt a felette kedvezőtlen üzemviszo­nyok folytán azt eredményezték, hogy a gázüzem még valamivel drágább lett volna, mint a gőz üzem, miután tehát itt semmi kimutatható előny a gáz­géppel nem járt, kötelességszerüen nem is ajánlhattam, Nagykárolyban a viszo­nyok másak, számításaimat közöltem, azok elég világosak. Teljesen csak hangulatcsinálás az adózó polgárok filléreivel való rémit- getés; azt hiszem, mint némi múlttal bíró köztisztviselő a várost soha nem­csak könyelmü, de semminemű kísér­letezésbe bevinni nem fogom. A kísérletezés a megrendelés elé való és ha a kísérlet sikerült, akkor is a megrendelés, a mint erről már be­széltünk, csak úgy történhetik, hogy a szállító a kötendő szerződésben a szállí­tott berendezésekért a legmesszebb menő oly garancziát vállal, a mely mellett a várost károsodás nem éri. Innen ered­het, hogy a deutzi-gyár ajánlatát ille­tőleg is első lépésnek kikötöttem, hogy a generátort, melyet ajánl, látnom kell, hogy dolgozik, csak akkor beszélhetünk megrendelésről. Ezt én láttam és láttam másokat is tanulmányi utamon és mondhatom, ma még mele­T ARCZ A. Halványul a táj... Halványul a táj, mert az ősz eljött már, S ö erdőt-mezőt halvány színre fest, Lehetői hullnak a lombok, levelek, Innen hallom ezt a szomorít neszt: Mely azok halk sóhajaiból támad, S elfogja szivem egy csöndes bubánál. Nem azért, hogy látom a lomb hullását — És ebben a komor enyészetet. Nem, hogy rám is az a sors várakozik, Hiszen tudom, kivétel nem leszek: Nem is vágyom rá, e sivár világon -— Elég, ha a rendes utat bejárom __/ Ne m az elmúlás bánt, hanem az élet, Mert hát mi is ez a mi életünk ? Egy örökös harcz, örök tépelödés ... Dicső eszmékért küzdünk — szenvedünk; De megvalósítani egyet sem bírunk, Sőt napról-napra hervad a babérunk... Hervad babérunk, melyet ők kötöttek Diadalmas múltban a hős apák: Reánk bízván, hogy tartsuk meg virulón, S utódainknak is úgy adjuk át... S bár lelkesülénk nem egyszer e vágytól Mi nem bírtuk megóvni hervadástól. Bus őszi virág! ki nem élsz sokáig, Jer te díszítsed a hervadt babért: Ha nincs tavasz, mely hozzon ékesebbet, Ne maradjon merő árván azért: Lesz tán e földnek még dicsőbb virága, Mikor betelik szebb jövönknek álma...! Igen, ez álom neyn száll el magában, De még megérjük, hogy való leszen: Hiszen a régen alvó honszerelem Fölébredett s lobog a sziveken ... Csak ősink lelke szálljon még le ránk, S bizton kivirul babérunk, hazánk. Dénes József. Emlékbe széd a főgimn. ifjúság által rendezett s folyó hó 17-én megtartott Deák Ferencz-ünnepólyen. Tartotta: Kontraszt! Dezső, főgimn. tanár. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves tanuló ifjak! A XVIII. század végét hatalmas, hosszú időkre szóló mozgalom rázta meg, mely romba döntötte a régi, megvénhedt világot és alko­tott helyette újat, jobbat, igazságosabbat. E hatalmas, hosszú időkre szóló mozgalom volt — a franczia forradalom ! Győzelmével három erkölcsi hatalom diadalmaskodott: a jog hatalma a kiváltságok fölött, az igazság ha­talma az előítéletek fölött, a nemzetakarat hatalma a kormányok fűlött! Egyenlőség a törvény előtt, szabadság szóban, gondolatban, ; lelkiismeretben, testvériség az emberi jogok­ban ! E magasztos, lélekhevitő, örök eszmék diadaláért küzdöttek nemzetünk legnagyobbjai és köztük a jog halhatatlan védője — Deák Ferencz! Magyarország újjászervezését megkezdi Széchenyi István, ki nemzetébresztő gondo­lataival, korszakalkotó műveivel, emberfölötti munkásságával fölrázta nemzetét a tespedés- böl! A mozgalom lassan indulva, fokozódó erőteljességgel haladva eljut a parlamentbe, hol a mozgalom lelke, vezére — Deák Fe­rencz ! Valóban vezérnek született. A magán­életben egyszerű, szerény, derült, napfényes kedélyű, nemes, nagylelkű ember. A parla­mentben lelkes, tüzes, mély, lángeszű, le­győzhetetlen erejű szónok. A közéletben egyenes, határozott, önzetlen, kemény, ren­dületlen magyar jellem. Politikai működésé­ben mindig a törvényes rend, a békés hala­dás. az igazi szabadelvüség, a magyar nem­zeti függetlenség és szabadság föltétien, el­szánt harczosa. Eszményi hazafisága, politikai j bölcsesége, erkölcsi nagysága révén a szabad­elvű párt vezére, a kormánynak félelmes, csodált ellenfele, a haza bölcse. Hatalma, tekintélye évröl-évre növekedik és az 1839— j 40-iki országgyűlésen már a legnagyobb te­kintélyű törvényhozó, világhírű magyar jog­tudós. Széchenyi, Kossuth egy értelemmel, lelkesült örömmel vallják be, hogy köztük Deák Ferencz a legelső. A későbbi ország­gyűlésen nem jelent meg. Megválasztása al­kalmával vér folyt és egy Deák Ferencz nem vállalhatott el oly mandátumot, melyhez erö- : szak, embervér tapadt. Barátai megdöbbenés­sel hallották a hirt és mindenáron rá akar­ták venni a megjelenésre, de ö Kossuth ! gyönyörű szavai szerint „lelkiismeretűnek í szent sugallatát követve“ hajthatatlan maradt. A reformok lassan haladtak. A közvéle­mény nyugtalan, lázas, ingerült. Uj vezér támad. A szilaj, szenvedélyes, lánglelkü szó­nok — Kossuth! Merész, heves izgatásai folytán megvalósul Széchenyi eszméje: a nemzeti függetlenség és az általános szabad­ság nagy gondolata. Megszületett az uj Magyar- ország ! Megalakul az első magyar miniszté­rium. Igazságügyminiszter lön Deák Ferencz, kinek jelszava volt: „Ha szabadok akartok lenni, legyetek igazságosak!“ Mámorban úszott minden. A történelem sietni, rohanni látszott. Azután jött egy rövid eposz — a szabadságharcz s egy hosszú tragédia —■ az elnyomás. Egy év múlva minden elveszett! A nagy alkotások megsemmisültek. Széchenyi lángelméje elborult, lelke gyászba öltözött, szive megszakadt a honért, melyet nálánál egy magyar sem szeretett jobban! Kossuth szomorú száműzetésben siratta hazájának elpusztult reményeit. A nemzet hőseinek a bosszú, a kérlelhetetlen ásott sirt. A szabad­ság költőjét nem bántotta már többé az „Egy gondolat!“ A sötét jóslat teljesült. „Eljött a nagyszerű halál és a temetkezés fölött egy ország vérben állt. A sirt, hol nemzet sülyedt el, népek vették körül s az ember millióinak szemében gyászköny ült“... A nemzet kétségbeesett. Csak egy férfiú volt, ki a borzasztó napokat átélve még hitt. remélt, kinek törhetetlen hite a nemzetet önérzetre, önbizalomra, a politikai feltáma­dás reményére vezette. E férfiú volt — Deák Ferencz! Nagy, magasztos szózattal vigasz­talta nemzetét: „Magyarok! Nehéz időket

Next

/
Thumbnails
Contents