Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-17 / 38. szám
XX. évfolyam. V Nagykároly, 1903. szeptember 17. 38-ik szá 'Társa.a.a.lrs^.i, szépirodalmi és Issro-eretterjesztő lZL®tila,p>. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Fé lévre . .................4 kor. Negyedévre.................2 kor. Eg yes szám.................20 fill. Községi jegyzők ős tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Nemzetiségeink és a magyar nyelv. (—r.) Vármegyénk közigazgatási bizottságának folyó hó 11-én tartott ülésében a helyettes kir. tanfelügyelő — laptársunk a „Szatmármegyei Közlöny“ szerint — részletes, szépen megindokolt jelentést tett arra nézve, hogy a vármegye mely községeire nézve tesz javaslatot a miniszternek állami elemi iskolák szervezése iránt. A bizottság a tudósítás szerint a javaslatot egész terjedelmében elfogadta, a 63 állami iskolának 5 év alatti felállítását a miniszternek javaslatba hozza és az előadót lelkesen megéljenezte. Helyesen cselekedett a bizottság; az éljenzéshez mi is csatlakozunk. De ez alkalommal fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy miért csak most kerül a sor arra, hogy vármegyénk azon községeiben, a melyet románok laknak, az állami elemi iskola fel- állittassék ? Hogyan van az, hogy eddig e tekintetben az olyan községben, mint például „Vezend“ mi sem történt, s hogy a magyar nyelv kötelező tanítása tekintetében az illetékes forum nem tett semmiféle intézkedést? Hát nem szégyen az, a mi ép e hó 12-én történt, hogy a nagykárolyi járásbíróság előtt egy vezendi 23 éves fiatal ember és egy ugyan oda való 20 éves leány kijelentik, hogy egy szót sem tudnak magyarul? Hát nem futja el a szégyenpir arczunkat akkor, mikor halljuk, hogy a kiegyezés után 36 év múlva még élnek benszülöttek országunkban — melynek neve magyar — kik egy szót sem tudnak magyarul? Hol van még a világon egy nemzet, a mely eltűrje, hogy legyenek polgárai, kik a polgári és politikai jogok teljes birtokában, személy és vagyonbiztonságot élvezve éljenek az országban, anélkül, hogy az állam hivatalos nyelvét értsék? Elérkezett már az ideje annak, hogy ezen reánk nézve szégyenletes állapotnak vége vettessék! Eddig mi alkalmazkodtunk mindig a nemzetiségekhez, most már oda kell igyekezni, hogy a nemzetiségek alkalmazkodjanak hozzánk legalább annyira, hogy tanulják meg azon ország nyelvét, a melyben élnek s a melynek jótéteményeit élvezik. S ezen czél könnyen elérhető, ha a magyar nemzet fajilag összetart s önvédelemből törvényhozását oly tör vények hozatalára serkenti, a mely a magyar faj további fennállhatásának elmaradhatatlan postulatuma. Nevezetesen keresztül kell vinni a következőket: Hozzon törvényt a magyar törvény- hozás oly irányban, hogy politikai jogokkal csak az bírhat ezen országban, ki magyarul Írni, olvasni és beszélni tud! Hozzon törvényt a magyar törvény- hozás oly irányban, hogy állami, törvényhatósági, községi, valamint egyházi hivatalt Magyarországban csak az viselhessen, ki az állam nyelvét szóval és Írásban bírja! Hozzon törvényt a magyar törvény- hozás, oly irányban, hogy bejegyzett kereskedőknek szabályszerűen vezetett könyvei csak akkor bírnak a törvénykezési rendtartásban előirt bizonyító erővel, ha a könyvek magyarul vezettetnek ! Hozzon törvényt a magyar törvény- hozás oly irányban, hogy bíróságok és hatóságok előtt idegen nyelven Írott okiratok csak annyiban vehetők figyelembe, amennyiben azok hiteles magyar fordítása is csatoltatik! Ezen törvények hozatalával az országban élő nemzetiségeken jogtalanságé nem ejtetik, mert az országnak joga a politikai és egyéb jogok gyakorlását azon feltételhez kötni, hogy a jogot gyakorlók az állam nyelvét bírják; mert e nélkül a magyar állam jellege lassanként megsemmisül és az uialkudó faj uralmát idővel elvesztheti. Ezen törvények mellett nincs kizárva az, hogy a nemzetiségek fajukat továbbra is fentartsák, nemzetiségükhöz ragaszkodjanak. De ha ezen törvények életbelépnek és az állami elemi iskolák a most javasolt arányban az országban felállit- tatnak: 10—15 év múlva nem fog akadni benszülött magyar állampolgár, ki a magyar nyelvet szóban és Írásban ne birja. ! Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 13-án délelőtt tartotta meg a szeptember hó 8-ról I vármegyei alispán hivatalos elutazása miatt elmaradt választó közgyűlését. Nagy László alispán délelőtt 10 órakor a meglehetős jól látogatott közgyűlést meg- : nyitván, üdvözölte a képviselőtestület tagjait s előterjesztette, hogy a mai közgyűlésnek egy Il-ik adótiszti és egy adóvégrehajtói állás választás utján leendő betöltése képezi tárgyát s ily választásnak az alispán elnöklete alatt kell megtörténnie; s midőn a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja, felhívja a képviselőtestületet, hogy a közgyűlés tartamára 4 bizalmi férfit válasszon, kik egyúttal a jegyzőkönyvet is hitelesíteni lesznek hivatva a jegyzőkönyv hitelesítésére megválasztandó 5-ik taggal együtt. Egyúttal jelzi, hogy a választás inegejtésére a szükséges előkészületek megtörténtek s a pályázat kellően meghirdet- tetett, a mit a hivatalos iratok igazolnak. Ezután a közgyűlés polgármester javaslata alapján bizalmi férfiakul és jegyzőkönyv hi- telesitőkül Kaufmann Márton, Reök Gyula, Vida Sándor, Strohmájer Ferencz képviselőtestületi tagokat s a jegyzőkönyv hitelesítésére ezekenkiviil Somossy Miklós képviselőtestületi tagokat egyhangúlag megválasztotta. Elnöklő alispán ezután a szavazatszedö küldöttség elnökévé Dr. Serly Gusztáv, tagjaivá pedig Kubinyi Bertalan és Serly Ferenez képviselőtestületi tagokat kinevezte, jegyzőül Néma Gusztáv aljegyzőt kirendelte. A kijelölő bizottság megalakítására térvén át a közgyűlés, polgármester javaslatára a kijelölőbizottság tagjaivá Rooz Samu és Strohmájer Ferencz képviselőtestületi tagokat egyhangúlag megválasztotta, elnöklő alispán pedig a kijelölő-bizottság tagjaivá a maga részéről Csipkés András és Dr. Kovács Dezső képviselőtestületi tagokat kinevezte s a kijelölőbizottság munkálata időtartamára a gyűlést felfüggesztette. Egy negyed óra eltelte után elnöklő alispán a közgyűlést ismét megnyitván bejelentette, TARCZ A. •+5SÍE+JO.z uzsorás. Falusi történet három felvonásban. Irta: Antal István. Helyi szerzőtől adott elő a múlt szombaton egy falusi történetet „Az uzsorás“ czimen színtársulatunk. Mindenesetre érdeklődéssel fogadtuk a kísérletet, mert hiszen szerzője még ifjú ember, ki maga sem kívánja darabját egyébnek tekinteni, mint kísérletnek. Jól tudta, hogy a kezdet nehézségeivel kell küzdenie, a közönség százféle bírálatával szembe állania s ha mégis darabját előadás alá bocsátotta, tette azt azon reményben, hogy jó akaratú kritikával reá mutassunk azokra a hibákra, melyek kiküszöbölése után tisztultabb látkörrel, nagyobb ambitióval, egy sokkal becsesebb alkotással léphessen a közönség elé. Megváltjuk, hogy a szerző közel áll hozzánk, lapunknak szorgalmas munkatársa. S épen azért, mert a tehetségnek kétségtelen jeleit látjuk darabjában, azért foglalkozunk vele bővebben, azért kívánjuk figyelmeztetni, de egyszersmint buzdítani is, hogy a megkezdett útról ne lépjen le, mert a mai anyagias világban egy ifjú embertől csak szép és dicséretre méltó, ha valamit kezdeni is megkísérel. A darab falusi történetnek van jelezve s tárgya a népéletből merítve. Szilágyi Mihály parasztgazda szerelmes Uj Imre gazda feleségébe, a ki iránt érzett szerelme miatt feleségét a halálba kergette. Ezt azonban I csak sejteni engedi a darab s erről senki- sem tud semmit, a közönség is csak Szilágyinak egyes elejtett szavaiból értesül róla. Uj Imre egy uzsorás paraszt, ki tönkretette Hajdú Mihály gazdát s épen ennek házát és földjét akarja követelése fejében elliczitál- í tatni. Uj Imrét szereti a felesége, ki Szilágyi- ; nak szerelmi vallomását visszautasítja, s midőn ez meg akarja őt ölelni és csókolni, férjét hívja segítségül. Uj Imre és Szilágyi között heves jelenet folyik le, mely csaknem tettlegességig fajul, midőn Szilágyinak eszébe jut gyermeke s ekkor magába tér s nagy esküvel megfogadja, hogy nem fog többé Uj Imre ellen törni. Szilágyit nyomja bűnének súlya, hogy elhalt feleségével méltatlanul bánt, másrészről pedig Ujné iránt érzett szerelme is bánatossá teszik s épen azért vasárnap nem a templomba, hanem a kocsmába tér be, hová bevetődik Hajdú Mihály, az Uj Imre adósa is. Hajdú elbeszéli neki a bajait, majd Szilágyi eltávozik, de véletlenül ott felejti a fokosát. Eltávozik hazulról a korcsmáros is s csak egyedül a korcsmárosné marad otthon, az is kint a konyhában. Midőn csak egyedül Hajdú van a korcsmába, belép Uj Imre. A két ellenség között heves szóváltás támad, miközben Hajdú Mihály szemére lobbantja Újnak viselt dolgait, Uj pedig azzal vág vissza, hogy valami búzalopási történetet juttat eszébe Hajdúnak, ki ezért börtönt is ült. A szóváltás tettlegességgé fajul s midőn Uj Imre megüti Hajdút, ez felkapja Szilágyinak ott felejtett fokosát s a kifelé menekülő Ujt agyonüti vele. Hajdú megrémül tettétől s midőn észreveszi Szilágyi fokosát, tudva tudja, hogy nem öt fogják gyanúsítani s bár megrémül a gondolattól, hogy ártatlan embert keverjen a szörnyű bűnbe — elmenekül. Véletlenül ekkor jön vissza a korcsmába Szilágyi, ki midőn észreveszi Uj Imrét s látja az ő véres fokosát, sejti, hogy a gyilkosság gyanúja reá fog háramlani, mert álmában megjelent a felesége, ki megmondotta neki, hogy egy olyan bűnért fog szenvedni, melyet nem ő követett el. Sejtelme valóra válik, mert a korcsmárosné, ki a verekedés zaját hallotta, épen e perczben lép be s meglátva a földön élettelenül fekvő Új Imrét, lármát csap s az összecsődülő emberek előtt Szilágyit nevezi meg gyilkosul, habár magát a gyilkos tettet nem is látta. A hírre előrohan Ujné is, ki férje holttestére borulva megátkozza a gyilkost és fogadást tesz, hogy üldözni fogja haláláig azt, ki reá a csapást mérte, de midőn megtudja, hogy Szilágyi a gyilkos, nem akar ennek hitelt adni, mert nem tartja Szilágyit erre képesnek. Hiába erősiti ártatlanságát, a gyanuokok alapján Szilágyit elfogják s a törvény négy évi börtön- büntetéssel sújtja. A harmadik felvonás négy évvel későbben játszik. Szilágyinak árván maradt fia, ki már a katonaságtól visszajött, szereti Ujné leányát, kinél viszontszerelemre talál, de Ujné nem tudta leküzdeni lelkifurdalásait, s bár az ifjak vonzódását nem nézi rósz szemmel, még mindig habozik, vájjon egy párt csináljon-e belőlük? De a plébános meggyőző érveinek engedve, végre is beleegyezik s épen a kézfogó napját ülik. Hajdú Mihály a gyilkos, ki ezalatt teljesen tönkrement, Szilágyi házához kerül cselédnek, de bűnének súlya alatt egészen megtört és szüntelenül gyötrik lelkifurdalásai is. Bármihez hozzáfog, semmi sem sikerül neki, s mindenben az Isten sújtó kezét látja. A plébános előtt többször hangoztatja, hogy lelkét nagy bűn terheli, de mégsem vallja azt be ; de látva, hogy minden tettét szerencsétlenség kiséri, a faluból elbúj do kölni készül. A Szilágyira kiszabott négy év letelt s I épen fiának kézfogójára érkezik a faluba, hol I volt szolgája is csak akkor ismer reá, midőn megnevezi magát előtte. Midőn megtudja, hogy fiának épen akkor van a kézfogója, el akar távozni, hogy jelenlétével ne zavarja meg az ünnepélyt, de szolgája nem engedi, lármát csap s midőn az ifjú pár is a zajra elösiet, az apa és fiú között fájdalmas jelenet játszódik le, melyben a fiú szemrehányja édes apjának az elkövetett gyilkosságot. Szilágyi hiába erősiti ártatlanságát, fia nem hisz neki, midőn csendőrök között megjelen Hajdú Mihály, ki Szilágyit látta hazajönni s ennek hatása alatt önként jelentkezett, s csak arra kérte a csendőröket, hogy vezessék j Szilágyi elé. Abban a perczben érkezik meg, 1 midőn a fiú kérdőre vonja apját, hogy ha ő ártatlan, ki hát akkor a gyilkos ? s ekkor bevallja, hogy ő gyilkolta meg Uj Imrét. Az ártatlanul szenvedett Szilágyi neki rohan Hajdúnak, de lefogják s fia is bocsánatot kér magaviseletéért s a darab Hajdúnak el- vezettetésével ér véget. Alfa. (Vége köv.)
