Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-15 / 3. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. január 15. szép>iroca_sil22CLl és 3-ik szájíkj isirLeretterjesztő ii.etila/pNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. RHegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . . . . .8 kor. |[ Negyedévre ................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. |j Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmenletlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A nagypiacztér rendezése. (Két czikk.) I. (—r.) Évekkel ezelőtt Károlyi István gróf ajánlatot tett a városnak, hogy hajlandó a nagy piaczon egy szép parkot létesíteni, ha a vásár onnan ki- telepi ttetik. Az ajánlatot akkor a város nem fogadta el, mert a város féltette a kereskedőket, kiknek a vásártértől kezdve a róm. kath. fiú elemi iskoláig üzletük van; féltette pedig a kereskedőket azért, mivel ezek az amúgy is gyönge forgalom mellett a vásárnapi forgalomtól elesnének s ez kereskedőinkre nézve nagy csapás lenne. Ezzel a kérdés az alkalommal lekerült a napirendről. A múlt év végén a belügyminiszter felliivta városunkat, hogy ameny- nyiben a piacztér mostani állapotában a közegészségügyi követelményeknek meg nem felel, a város a piaczteret köveztesse ki. A képviselőtestület — tekintettel arra, hogy a piacztér kikövezése óriási költségbe kerül — elhatározta, miszerint felír a belügyminiszterhez, hogy tekintettel a kikövezés horribilis nagy költségére, ezen feladat teljesítésére nem vállalkozhatik; s mivelhogy a piacztér elég gondosan kitakarittatik minden vásár után, kéri a belügyminisztert, hogy annak kikövezése iránti kívánalmától álljon el. Ezen feliratra a belügyminiszter még nem nyilatkozott ugyan, de ténydolog, hogy a vásártartás és vásárterek országos rendezése s az állatvásároknak közegészségi tekintetekből a város belsejéből leendő kitelepítése mielőbb be fog következni, s akkor kényszerítő rendszabályokat fognak közegészségügyi tekintetekből a városok ellen alkalmazásba venni, tehát kérdés, nem kellene-e azoknak elébe vágni s már most megtenni mindent, ami egyrészről a város — s igy a kereskedők érdekének is — de egyúttal a közegészségügyi követelményeknek is megfelel. Mi azt hisszük, hogy igen is ezen ügyben cselekedni kell, s a piacztér rendezését továbbra halasztani nem lehet. Előre bocsátva azt, hogy nézetünknek nem vindikálunk csalhatatlanságot, s hogy lapunk ezen ügy megbeszélése és megvitatása czéljából bárki véleményének szívesen tért enged, nézetünket a következőkben jelezzük. Mindenekelőtt a piacztér tulajdonjoga tisztázandó, illetve az erre vonatkozó tulajdonjog — akár a vásárvámnak az uradalmat illető része megvételével — akár e nélkül, a város részére megszerzendő. Ha e kérdés tisztába hozatott, meg kell kísérlem Károlyi István grófot rábírni arra, hogy a múltkori ajánlatát — a park előállítását illetőleg ujitsa meg, amely esetben a nagy piacztérnek a Gencsi-utcza-felé vezető országút jobboldalán és a Mezöpetri-felé vezető ut baloldalán fekvő része egy csinos parkká lenne átalakítható s csak a Gencsi- utcza-felé vezető országút baloldalán j levő rész kikövezéséröl kellene gondoskodni. Városunknak a Kossuth-kert kis sétaterét kivéve, sétahelye nincsen. Mily szép lenne, ha a tervbevett park léte- sittetnék, közepén egy nyári kioszkot lehetne épiteni, ahol a közönség nyári estéken egy kis zenét hallgatva, szórakozást találhatna. Nézzük csak, hogy más vidéki városokban mennyit áldoznak arra, hogy a város belsejében egy kis üdülőhely legyen, ahová az emberek a nyári nap heve elöl menekülhessenek s e mellett egy kis szórakozást is találhassanak. Nem kell messze mennünk ; nézzük meg hogy Szatmár, Debreczen, Kecskemét, Czegléd milyen kerteket létesítettek ; s habár távolról sem jut eszünkbe nagyság vagy vagyonosság tekintetében városunkat ezen városokhoz hasonlítani, mégis kijelentjük, hogy a mi városunk lakosainak is lehetnek aránylagos igényei arra, hogy a városban egy megfelelő üdülőhelyünk legyen. Ha tehát ennek létesítése némi áldozatba kerül is, attól idegenkednünk nem lehet, s bárhonnan elő kell teremteni az alapot, melylyel ezen eszmét megvalósítjuk, mert ezzel a nagypiacztér fele része kikövezésének szükségessége elesik, s ez által nagy pénzösszeget takarítunk meg, másrészről a közegészség követelményeinek is végtelen nagy szolgálatot tettünk. Csak az a kérdés, hogy hová helyezzük el a vásár azon részét, amely mostariig a jelzett területen volt elhelyezve, mert azzal tisztában lehetünk, hogy a vásártér jobboldali részének parkká való átalakítása által kárt magánosoknak nem okoznánk, de hogy ha okoznánk is, ez oly csekély kár lehet, amely az ily nagyobbszabásu változás előállításánál elmaradhatatlan. Erről s a további teendőkről lapunk legközelebbi számában fogunk nyilatkozni. Pénzügyigazgatóságunk elhelyezéséről.*) A közelmúlt és legközelebbi napokban e lapok hasábjain szóvá tétetett pénzügyigazgatóságunk hivatalos helyisége. A vármegyei számvevőség és pénztár államosítása alkalmából felmerült ama terv ellen, hogy a kir. járásbíróság és pénzügyigazgatóság helyiségei kölcsönösen kicseréltessenek, érthető okokból ugyan, de oly erős támadás történt a pénzügyigazgatóság helyiségéül szolgáló épület ellen, hogy szinte csodálkoznunk kell azon, hogy a vármegye egész, sőt előbb két vár- megye területére kiterjedő pénzügyigazgatóság, mint lehetett tizenkét évet meghaladó időn keresztül ezen épületben és mint lehet még ma is abban akkor, amikor egy járás- bíróság helyiségéül teljesen alkalmatlannak találtatott. A napokban történt adóhivatali betörésből kifolyólag e lapokban ismét hangoztatott annak szükségessége, hogy gondoskodás történjék egy, a pénzügyigazgatóságnak teljesen megfelelő helyiségről. Habár szerintem a hatás kedvéért tul- sötéten lettek a pénzügyigazgatósági helyiség mizériái leírva, sőt biztonsági szempontból eső utáni köpenyeg az egész elmélkedés, miután az adóhivatal úgy is a vármegyeházába költözik, a legnagyobb tárgyilagossággal tekintve is a helyzetet, annyi bizonyos, hogy *) Közöljük e czikket anélkül, hogy előbbi álláspontunkat megváltoztatnék. T ARCZ A. ZEjgrj7" írás--Eg y írás jött a nagy uraktól. .. Rövidke pár sor volt csupán, Hogy cl kell menni messze földre, Talán már holnap délután. Oh itt kell hagyni minden álmot, Megannyi kurta, röpke dalt.. . Rövid parancs, mindössze két sor S egy percznyi fájdalomba hajt. . . Valahogy asztalomra dűlök Könyűs szemekkel, csendesen ... . .. Egy írás jött a nagy uraktól, Egyéb nem történt semmisem! F/iesz Henrik. Az ének hatása. Felolvastatott a „Nagykárolyi Dalegyesület“ által 1902. decz. 20-án tartott dalestélyén. Méltóztassanak megbocsátani, hogy kénytelen vagyok bevezetésképen egy kérelemmel önökhöz fordulni igen tisztelt hallgatóim! Kérelmemet azonban két kijelentéssel foglalom körül. Az első kijelentésemet a „Dalegyesület“ igen tiszteli elnökéhez, Demidor Ignácz úrhoz intézem. Köszönetét mondok neki megtisztelő bizalmáért, melylyel csekélységemet kitüntette, hogy szerencsés lehetek itt fölolvasást tarthatni. A második kijelentés fölolvasásomra vonatkozik. Sokat gondolkoztam azon, tulajdonképen miről tartsak felolvasást? Végre szerencsés gondolatom támadt, melyet meg is valósítottam: t. i. a „Dalegyesület“ ünnepén a legalkalmasabb tárgyak egyike lehet arról szólni, amivel az foglalkozik: az énekről, annak szív és kedély nemesitő hatásairól. Végül kérelmemmel is előállók. Ez önökhöz szól m. t. közönség. Kérem ugyanis szives elnézésüket, ha fölolvasásom talán untató vagy kevésbbé érdekes találna lenni és ez esetben jutalmazzák legalább jóakaratomat, melylyel feladatomat gyenge tehetségemhez képest a lehető legjobban iparkodtam megoldani! Vannak egyes alkalmak, bizonyos időszakok, mikor az emberi lélekdek jól esik, ha rendes napi foglalkozásainak megszokottá vált körét s annak sokszor leverő küzdelmeit elhagyva és felejtve, oly kört kereshet föl, melyben a lélek mintegy fölfrissül s oly magasabb örömökben részesülhet, melyek minden embernek nemes élvezetet okoznak. Ily kedves öröm. nemes élvezet lelkűnknek, ha oly mulatságon vehetünk részt, ahol szépen csengő, szivvidámitó énekben gyönyörködik| ■ j tünk. A költő is mondja: „Ahol vidám dalt hallasz, ott örömest maradsz.“ Most m. t. közönség, ily szerencsés helyzetben vagyunk. Helyzetünket ily kedvezővé teszi a ..Dalegyesület“ a mai estélylyel, mint szív- és kedélynemesi tö mulatságával, itt hallunk dalt, melyben van érzelem, van hangulat, melyet oly egyszerű és mégis megkapó alakban ad elő. A dalban az érzelmek teljes melegséggel és bensőséggel csörgedeznek elő a lélek forrásából. Innen van az, hogy annyira gyönyörködünk benne és hogy oly nemesitőleg hat kedélyünkre, szivünkre. A dal csak az érző szívnek való, a rideg ész, a gondolkodó elme nem érti azt meg. És ha mégis ennek világánál akarjuk azt magyarázgatni, értelmezni, akkor igen könnyen úgy járhatunk, mint egy bizonyos néger. A néger ugyanis szép zenét hallott, melyet valami hozzáértő férfin a fuvolából csalt elő. Szegény négerünk kevésbbé müveit leikével eléggé gyönyörködött abban, vagy talán nem is annyira élvezte, hanem inkább azt bámulta, hogyan lehetséges ilyen egyszerű faalkotmányból ezt a szép zenét létrehozni. És hogy megtalálja a hangot, mit tesz ? Szétforgácsolja a fuvolát és úgy keresi. A hang a nagy természetnek számtalan működésében nyilvánul. Ott halljuk azt az enyhe szellő suttogásától, a legvadabbul dühöngő orkán zúgó morajában, a csendesen folydogáló patak csörgedezésétöl a mérhetetlen óczeánok felkorbácsolt hullámzásaiban, mindenütt. De mi ez a hang ahhoz viszonyítva, melyet szivvel-lélekkel érzünk és élvezünk t. i. mikor énekszót hallunk. Ez már művészet, mely különféle lélekállapotokat rajzol. Igaz, hogy e művészet csak a pillanatnak szól, mert annak érzéki része, a hang, hamar elröppen. Honnan van az mégis, hogy ez a művészet sokkal jobban ragad meg bennünket, mint bármely más művészet? Onnan, hogy a hang érzelmeinkkel benső, titkos rokonságban áll. Ha énekszót haliunk, megmozdul kedélyünk; mert a hang zengő ut, melyen át a lélekhez, a szivhez juthatni és arra hatni lehet. A dalnak nagy hatalma van, egész át- alakitólag hat testünkre, lelkünkre egyaránt. Általános érvényű meggyőződés volt ez minden korban. Ott vannak az ó-kor leghatalmasabb népei, a rómaiak. Azt mondották ők, hogy ez által „megfinomul a szív, eltűnik a nyerseség testből és lélekből.“ A nem kevésbbé hatalmas görögök e nagy igazságot érzéki képbe öltöztetve megörökítették az Orpheusról szóló mondában. — Öt tartották leghíresebb dalnokuknak. Róla mondták, hogy lantját oly utolérhetetlen tökéletességgel kezelte és oly elbájolóan énekelt, hogy dalára megmozdultak az állatok, fák és a kősziklák s követték lépteit. Orpheust azonban nagy csapás éri, neje egy kigyómarás következtében még fiatal korában elhunyt. A dalnok bánata a kétségbeesésig fokozódott, panaszaival meg. telt a föld, a levegő és az ég. A nagy dal. Remek, kivitelű fényképnagyitások! Éietnagyságu iiiül illiiill mellkép 9 frt 80 kr. 9 frí 80 kr. S896. UW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. 1896. HUS/TII V ZOJ TÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Tgsg Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb. U, c
