Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-06-25 / 26. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. jniiius 25. 26-ik szám. / Táxse.d.s.lxxi.i, szé;pix©cLs.lxxxi és israeietterjesztő Ixotila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Fé lévre........................4 kor. Ne gyedévre................2 kor. Egye s szám................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak ogész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-téf 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Közraktár városunkban. (—r.) Lapunk legutóbb megjelent számában emlitést tettünk arról, miszerint felmerült az eszme, hogy nem lenne-e czélszerü a Lamarche-féle fűrész- gyár telepen a gyári épületek felhasználásával egy közraktárt felállítani? Megemlítettük azt is, hogy Debre- czcni István polgármester ezen ügy megbeszélése czéljából összehívta a helybeli pénzintézetek igazgatóit, kik elhatározták, hogy az ügyet fontolóra veszik. Nos tehát ez az eszme olyan, a melylyel úgy a pénzintézeti igazgatóknak, mint városunk minden polgárának nagyon érdemes foglalkozni. Hiszen az eszme nem uj. Márczius 5-én tiz éve múlt annak, hogy városunkban 30,000 frt alaptőkével „Nagykárolyi termény-áru és szeszraktár“ czég alatt egy részvénytársaság alakult, melynek czéljául kitüzetett: „á részvénytársaság által veendő telken egy raktárhelyiség felállítása, a hol helybeli és vidéki termelők és kereskedők terményei, áru- és szeszkészlete bérfizetés mellett elhelyeztetnek, átvétetnek, gondoztatnak, megőriztetnek, ezekre előlegek szereztetnek, illetve adatnak, továbbá termények és áruk bizományképeni vételére, átvételére, eladására és átadására megbízások elfogadása is egyik üzletágát képezte volna a vállalatnak“. Az alaptőke nagy része már be is volt fizetve, az igazgatóság meg volt alakítva, a czégbejegvzés iránt a szükséges lépések megvoltak téve, a mikor egy akadály merült fel, mely a részvény- társaság üzemének megkezdését lehetetlenné tette. Ugyanis a magyar államvasutak igazgatósága a létesíteni czélba vett ipartelepre tervezett vasúti vágánynak a bemutatott terv szerint való engedélyezését forgalombiztonsági szempontból megtagadta s csak az esetben akarta azt engedélyezni, ha akár az állomás Szaniszló-felőli végéhez csatlakozólag, akár az állomás Kis-Majtény-feJöli végén kiágazólag a fővonallal párhuzamosan fektettetik le az iparvágány, a mi nemcsak 10,000 frt költségtöbbletet vont volna maga után a vágány létesítésénél, hanem azonfelül az évi fen- tartási költség is 4—500 forintba került volna és a tolutási költségeket oly mérvben megdrágította volna, hogy vagy azok egy részét a részvénytársaságnak kellett volna pótolni, ha a feleket túlságosan megterhelni nem akarta volna a részvénytársaság, vagy pedig a feleket annyira terhelték volna ezen költségek, hogy ezáltal a közraktár igénybevétele sokkal kisebbeden volna, a mi mindkét esetben a jövedelem rovására esett volna. Az igazgatóság megkísértette egy alkalmasabb telket szerezni, Károlyi István grófhoz is fordult azon kéréssel, hogy illő árért a fürészgyárral szemben levő oldalon négy katasztralis hold telket a társaságnak engedjen át, minthogy azonban alkalmas földet kapni nem tudott s a közgyűlés határozatát az igazgatóság helyesen végrehajtani nem tudta, alkalmas telek hiányában a részvénytársaság azonnal keletkezése után feloszlott s a befizetett pénzek a részvényeseknek egy csekély összeg levonásával visszafizettetett. Az 1893. évi julius hó 16-án tartott közgyűlés kimondotta azt, hogy a termény-, szesz- és áruraktárt feltétlenül létesítendőnek tartja, alapos kilátás lévén arra, hogy ez a vállalat virágzani fog s csakis az iparvágány létesítése körül felmerült akadály az oka a közraktár felállítása elodázásának. Most tehát, amidőn a Lamarche-féle fürészgyár megszűnik, midőn a fűrész- gyári telepnek a közraktárhoz szükséges része akár bérletként, akár tulajdonul megszerezhető, mikor a telephez a szükséges iparvágány készen van, mikor a telepen levő épületek — melye ; raktárhelyiségül vagy melléképületek il felhasználhatók — olcsón megszeret .letök, nem kellene-e megragadni az alkaunat a közraktárnak mielőbbi felállítására ? Hiszen a mi 1893-ban a városra nézve czélszerünek és szükségesnek mutatkozott, sokkal inkább szükségesnek montható most, mikor az Ecsedi- láp gazdasági területe ‘26—30,000 ka- tasztralis hold terület termöképessé lett s ezen vidék termésfeleslege — ami megfelel 300—320 ezer métermázsa nyersárunak — elhelyezésre és eladásra fog várni. Ha tehát figyelembe vesszük azt, hogy ezen gazdasági terület nagy része a létesítendő Nagykároly—Mátészalka— Csapi vasút vonalon ide fog gravitálni, ha figyelembe vesszük azt, hogy ha a termelő terményére jó raktárhelyiséget olcsó bér mellett fog kaphatni, terményei kellő gondozás alatt lesznek, s azokra olcsó kölcsönt kaphat, s igy nem lesz kénytelen — mikor pénzre van szüksége — terményein olcsó áron túl adni, tehát a termények nagy részét városunkban a közraktárban fogják elhelyezni, akkor kétségtelen, hogy városunkra nézve egy közraktár felállítása úgy pénzügyileg, mint közgazdaságilag rendkívül előnyős lesz. Közgazdaságilag hasznát látná az egész város, nemcsak a termelők, hanem a fogyasztók és kereskedők is; j pénzügyileg hasznát látnák a pénzintézetek, a melyek egy új forgalmi kört teremtetének meg maguknak, mert hiszen oly idegen elemeket — különösen gazdálkodókat — vonnának ide s oly kölcsönöket effektuálnának ter- j menyekre, a milyeneket most másutt j kapnak ezen termelők, s az amúgy ! is megcsökkent váltóleszámítolás mellett — pénzintézeteink oly üzletkört honosítanának meg, mely nemcsak a részvényesek jövedelmét és a részvények értékét is emelné, hanem a közraktárral oly intézmény is keletkeznék, a mely hivatva lenne piaczunkat ismét oly terménypiaczczá emelni, a milyen az 15—18 év előtt volt, a mikor északkeleti Magyarország legnagyobb búzaüzletének városunk volt a központja. Kiszámlálhatlan az a sok előny, a mi egy közraktár felállítása által városunkra háramlanék. Ha városunk elöT ARCZ A. +$$*Nem hittem én . . . Nem hittem én, dehogy hittem Tiszta boldogságban. Az éleiben bú, csalódás, Csak szomorúság van. Nem hittem én, dehogy hittem, Hogy szeretni tudjak. Szivem soha fel nem ébred, Alszik, mint halottak. Mégis, midőn megláttalak — Mint a nap az égen —- Fürdött szivem a boldogság Súgárözönében. Egy szavad, egy tekinteted, Édes mosolygásod Lángra gyújtá szivemben a Fényes mennyországot! . . . Tóth Erzsiké. Boils asszony. ii. A második nap estéjén zokogó öreg asz- szony jött az üzletbe s kezeit tördelve, szivel- lépő jajongdssal súgva panaszolta neki, hogy az ő egyetlen leánya Malvin, öregségének támasza, végnapjainak felderitője elment, i megszökött; nem tudni hová? kivel? miért? Reszkető kezeivel egy összegyürött, könny- ázolt papirt nyújtott át Boris asszonynak: Elmegyek, ne keress, sohasem látsz többé; ne átkozz meg! Boldog leányod: Malvin. Amint elolvasta Boris asszony a sorokat, kegyetlen világosság derült lelki szemei elé, hiszen ezt a levelet is Valentin irta; az ő nagy, tiszta, gömbölyű betűi ezek, az ő szakgatott mondatokban irt értelmes, világos sorai; csak az utolsó sor és az aláírás a Malviné. Tehát Malvinért a csúnya, sárga, vézna vén leányért hagyta oda örökre őt; a ki ; csupa fiatalság, csupa élet; a ki szép és gazdag; hol van itt a logika ? az élet igazsága ? Malvinnal csalta meg, az ő barátnéjával, akit — bár sokkal idősebb volt nála, — szánalomból, részvétből szeretett gyerekkoruk óta. Már az intézetben, hol szobatársnők vol- : lak. Malvint senki nem szerette, mindenki csúfolta lenézte rideg, zárkózott természetéért, kegyetlen szivéért, vagy ritka csúnyaságáért, ki tudná miért? Volt benne valami nagyon ellenszenves. A tanárnők nem törődtek vele, a növendékek örültek ha végletekig bosszanthatták s egy alkalommal midőn megsokalta a sok bántalmat, beleugrott volna a kútba, ha Ő, Boriska történetesen mellette nincs s meg nem gátolja szerencsétlen tettében. Akkor lettek elválhatatlan jó barátnők s ő azontúl minden alkalommal pártját fogta a bántal- mazókkal szemben. Azután kikerültek a való életbe, az emberek közé; Boriska mindjárt férjhez ment, barátságuk meglazult, elhidegült, a régi ben- sőségteljes képek elhalványultak lelkűkben. Malvin úgy élt, elvonulva, észrevétlen, az emberek között; kevésre méltatva, mint leg- itöbb csúnya szegény leány, a kinek öreg anyja s annak kicsiny nyugdija minden támasza. Boris asszony csak nézte, nézte az összegyűrt papírlapot; szivét valami megnevez- llietlen fojtogató érzés szorongatta, kétségbe- s esés, irigység, szégyen, vagy a kielégíthetetlen düh ; csak a megfulladás környezte: de ez i az érzés sem tartott soká, csak pár másod- i perczig, mig az előbbieken átsiklott a gon- ! dolata; csöndes melankóliával adta vissza a kis papirt az öregasszonynak, még bambán. ! értetlenül mosolygott is hozzá. Azután foly- | latta rendes napi dolgát, alkudozott a vevők- I kel, udvariaskodott velük, csak az arcza lett ! egy árnyalattal még fehérebb, az ajka lázas, pirosabb s olykor ha elfordult öntudatlanul suttogta : igen, hát ezért!... A lelke csak ezzel volt tele ; igen, hát ezért! Ezért hagyta el őt a nagy, erős ember, mert gyönge volt ő is tovább hazudni és viselni a becsületesség jármát. Gyönge volt bevallani neki szemtől-szembe ja világgal, hogy már nem szereti, hogy mást I szeret s ezért elválik tőle, mint más becsületes ember, hogy hitvesévé tehesse azt, a kit szeret. Ebhez nem volt ereje és bátorsága, de ahhoz a nemtelenséghez volt, hogy megszökjön a hites feleségétől és szégyenbe rántsa azt a másik szerencsétlen leányt, a nagy, erős, becsületes Valentin, a hűség, a gyöngédség mintaképe, kinek a lelke oly tisztán, oly nyitottan ragyogott ő előtte, — azt hitte legalább — mint egy tiszta, ragyogó üveglap ; akiről semmiféle álnokságot és kép- mutatást nem mert volna feltételezni. Óh! Istenem, Istenem ki tudna itt eligazodni s megérteni az egészet, jajongott a szegény elhagyott asszony este a bezárt, néma szobában; fejére kulcsolt kezekkel, szép arczán a megkövült fájdalommal olyan volt, mint a szenvedő Dolorosa. Lelkét valami megbomlasztó, zavaros gondolat töltötte be, az a sok, sok nyugalom, mely a katasztrófa megelőzője volt. most olvadt fel szivében egy iszonyatos, elviselhetetlen fájdalommá. Remek kivitelű fényképnagyitások Életnagyság!! mellkép 9 frt 80 kr. 9 frt 80 kr 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -VS 1896. HUSZTHY ZOLTÁN KITŰNŐ HÍRNEVŰ FÉNYKÉPÉSZETE NAGYKÁROLYBAN. MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól feljebb.
