Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-01 / 1. szám

T’á.xsa.d.alxxxi, szé^iixod.a.lxxxi és isxxxexevtexjesztő Ixetilap. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. * Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Jj Negyedévre...................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. jj Egyes szám...................20 fül. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. \ A tisztelt olvasókhoz I Hat év eltelte után ismét felveszem a szerkesztői tollat, melyet elődöm Papp Béla kellő tapintattal, önzetlenül ke­zelt és önként letett; átveszem azt tőle már másodízben, hogy folytassam e lapok szerkesztésénél azt az irányt, amit elődöm mindenkor követett és én követésre méltónak találtam. Ismerjük azon nehézségeket, melyek­kel egy vidéki lap szerkesztése általában, s különösen ezen lapok szerkesztése jár. Ezek között a legelső és legfőbb az, hogy a szőkébb körben mozgó, városunk és vidéke érdekeit képviselni hivatott lapnak nehéz megtalálnia azon középutat, hogy mig egyfelől a közjóra irányuló nézeteit mindenkor függetlenül és szabadon kell kinyilvánítania, más­részről vigyáznia kell arra, hogy azon kis köröknek, — melyekben mozogni, melyeknek irányt adni van hivatva, — különböző elemeit és érdekeit ne sértse; s ha ezek daczára elvállaltuk ezen nehéz feladat teljesítését, teszszük azt abból kiindulva, hogy amennyiben városunk iránti szeretetünk és előre­haladása iránti forró óhajunk lesz azon vezérfonal, mely bennünket működé­sűnkben irányítani fog, ha ezen elv y ó szigorú követése mellett egyesekkel összeütközésbe is fog jutni lapunk maga­tartása, — amit a közjó szolgálatában kikerülni talán teljesen lehetetlen is, — ott lesz a megnyugtató tudat, hogy a mi történt, az a közjó érdekében történt, s velünk tartanak majd mindazok, kik nem az egyesek érdekeit, hanem a köz javát óhajtják előmozdítva látni; s minthogy e tekintetben városunk irányadó egyénei közül többeknek biz­tató ígéretét és oly meleg pártolást biztositó nyilatkozatokat kaptunk, a melyek a feladat nehézségeit tetemesen megkönnyítik, elvállaltuk ezen lapok szerkesztését, hogy a városunk és vidéke közjólétének előmozdítására irányuló tevékenységet tőlünk telhetöleg mi is elő­mozdítsuk, s ha sikerül ezen jólét elő­mozdításához csak némileg is hozzá­járulnunk, fáradozásunk bőven meg lesz jutalmazva. Mint eddig, úgy ezután is lapunk egyedüli hivatásának fogja tekinteni városunk és vidéke érdekeinek szolgá­latát, s e tekintetben laptársunkkal nemes versenyre fogunk kelni; a poli- j tika e lapok körén kívül esvén, ilyen­nel foglalkozni nem fogunk; azonban városunk és vidéke, valamint a vár­megye ügyeit mindennemű politikai párt befolyásától menten megbeszélés és megvitatás tárgyává teendjük és az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva helyt fogunk adni a közjóra irányuló oly felszólalásoknak is, melyek a szerkesztő­ség nézetével ellentétesek lesznek. Ellenőrizni fogja lapunk a hatóságok működését és ezeket jóakaratu bírálat tárgyává teendi; de szókimondó, igaz­ságos és éles lesz ott, ahol mulasztást vagy visszaélést fogunk tapasztalni; bárha ekkor is a mértéket a közérdek fogja megszabni, személyekkel csak any- nyiban fogunk foglalkozni, amennyiben azok nyilvános szerepléseinél a személy az állástól el nem választható. A hírlapi polémiát lehetőleg kerülni fogjuk; laptársunkkal a jóviszonyt fenn­tartani igyekszünk, s a személyeskedés és nem közérdekű dolgokra vonatkozó ■<4101 tárgyaló czikkek előtt még lapunk nyilttere is zárva leend. Igyekezetünk oda fog irányulni, hogy városunkat, illetőleg a józan hala­dás iránya megvitattassék, megvilágit- tassék és kijelöltessék; a már meglevő intézmények fejlesztessenek, a hiányzók pedig megteremtessenek anélkül, hogy az adózó közönség áldozatkészsége az eddiginél fokozottabb mértékben igénybe vétessék; hacsak oly intézmény meg­teremtéséről nem lenne szó, mely a belefektetett töke kamatait bőven vissza­téríti. Az erre irányuló közhangulat meg­teremtése tekintetében a szunynyadozó érőket felélesztve, a meglevőket tömö­rülve és együttes munkálkodásra ser­kentve — közreműködni óhajtunk a tekintetben, hogy városunk a vidéki városok közötti méltó helyére emel­kedjék. Siinkó Géza úrral, ki továbbra is lapunk fömunkatársa marad és Fliesz Henrik úrral, ki lapunknak belmunka- társa lesz, azon leszünk, hogy megfelel­hessünk mindazon igényeknek, amelyek egy vidéki társadalmi, szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilappal szemben for­málhatók. Hogy lapunk mindazon várakozá­soknak megfelelhessen, melyeket fen­tebb jeleztünk, az akkor lesz elérhető, ha a tollforgató egyének, kik városunk és vidéke viszonyait ismerik és váro­sunk és vidéke iránt érdeklődnek, vala­mint a vidékiek, kik e vidék viszonyai iránt közvetlenül érdeklődnek, lapunkat ezen czélunk elérésében, mint czikk- irők és tudósítók szellemileg is támo­gatni fogják ; ezen támogatást és lapunk további szives pártfogását kéri Dr. Adler Adolf, felelős szerkesztő. Boldog újévet! (—r.) Ó és újév! Két pillanat. Az egyik még az ó-esztendőé, a másik már az újévé. A csillagok járása meg nem akad erre az egy pillanatra sem, a mi közbe­esik, s mi emberek fennvirrasztva ó-esz­tendő utolsó éjszakáján családi és baráti körben lessük, várjuk a sylveszteri éjfélt. S mintha megállana egy pillanatra az idő; ebben a rövidke pillanatban, mintha hátunk megett lenne a múlt és elöltünk a jövő, mintha az a pilla­nat se ide, sem oda nem tartoznék, mint a határjelző domb semleges terü­lete. Csak egy pillanat, hogy vissza­tekintsünk a múltra és belebámuljunk sejtelmes gondolatokkal a jövőbe. Mert a következő pillanatban már az óramutató túl van a tizenkettőn: T A RCZ A. Sylvesterkor. Éjfél. Egy évvel ismét kevesebb. Igyunk fiuk, temessük az évet! Már rég begyógyult, mit ütött, a seb. Éljen a mámor! Éljen az élet! Kedvünk cseppjét dobjuk ki a hóra, Fakadjon belőle piros rózsa. S a végtelen, fehér rónaságon A dal, mint az orkán zengjen, szálljon. A balga, ki gazdagságra vágyik, Csak számolgassa: az év mit hozott ? Mennyivel nőtt boldogító kincse, Mit éhezők százezritől lopott. Ha ütni fog az utolsó óra, Bedobják egy keskeny koporsóba, Közpréda lesz a vagyon azután: Cháron nem szállít kincset csolnakán. Kinek eltűnt rózsaszínű álma, Csak sírja el panaszát az éjbe. Az aluvót felébredés várja, Reménységnek csalódás a vége. A ki vágyik örök boldogságra, Bízza magát sorsának szárnyára, Mert az élet minden eseménye A véletlen czéltalan szeszélye. Egy évvel ismét idősebbek vagyunk! Igyunk fiuk, mert száguld az idő. És bort, dohányt, szerelmet itt hagyunk, Ha majd a halál vig körünkbe jő. Nem az bölcs, ki hosszú éjszakákon Virrasztva tűnődik problémákon. Az igaz bölcsek, fiuk, mi vagyunk, Kik jóban, rosszban egyre vigadunk. Rósenfeld Zsigmond. Milyen legyen a férfi — és melyik az igazi férfi?! Felolvasta szerző Kemény Alajos, kir. pénzügy igaz­gató, az irodalmi szakosztály elnöke, a „Kölcsey- egyesület“ 1902. deczember 28-án tartott estélyén. Ha igaz, hogy a férfi a teremtés remeke és mégis megkülönböztetést akarunk tenni I remek és remek között — úgy ezzel a kér­déssel egy roppant súlyos probléma előtt állunk .. . De azzal sem csekélyebb a probléma nagysága, hogy a férfi remekvolta iránt tete­mes a nézeteltérés,... és kivált a nőnem többsége ezt személyes tapasztalatánál fogva — vagy egyéb okokból — határozottan két­ségbe vonja ... A kérdés megoldása nehezebb, mint az aranycsinálás!... mert ott csak néhány fém­nek sikeres egybevegyitéséről van szó, itt azonban millió észjárás, ugyanannyi eltérő felfogás és önkényes megállapodás egyezte­tése volna a nehéz feladat. Nem is volt még bátorsága e kérdésbe belekapni — csak ezúttal nekem és ezelőtt ' 55 esztendővel Petőfi Sándornak. Az örökemlékü dalnok lánglelkének egyik fellobbanásában odakiáltotta a világnak: „Ha férfi vagy, légy férfi“. S én azt hiszem, jobb lett volna ezzel az egy sorral lefejezni az egész verset! S : nem kellett volna erőszakos zseniálitással ; járomba törni a természetet, az egyéni akarat I szabadságát, — és tételes regulákkal szembe- szállani a múlt, jelen és jövő ingatag Íz­lésével ... De nem !... Neki lódul a mi édes lan­tosunk, kikezd először a sorssal; azt „ félén- kebb“-nek mondja, a mely „csahol“ és „a ' bátraktól szalad“ I... Pedig ugyancsak for­dítva van a dolog, — mert bizony mi va­gyunk a félénk négylábúak és férfi ide, férfi oda —- gyakran elszaladnánk a sors elől, ha ugyan lehetne ... Aztán arra biztat bennünket, hogy „ront­sunk, mint a vihar" és „hallgassunk, ha a művünk kész“ !... Igen ám, mintha nem volna kihágási tör­vény! Avagy bizony tán otthon tördeljük össze a drágán vett holmikat ? ... Persze neki nem volt altdeutsch divánja és ebéd­lőjében nem lógtak a Manczika által féltve őrzött czifra tálak! . . . Aztán — még ha mi magunk hallgatnánk is, „mint a lecsen- desült vihar“, — de manap a vihart is ágyúval oldalba lövik és nem hallgat a rendőrség! . .. Végül feltüzel bennünket, hogy ,,mondjuk ki az elvünket, ha mindjárt vérrel fizetjük“, — s hogy jelszavunk legyen : „koldusbot és füg­getlenség. “ Szerinte igy leszünk igazi férfiak! Vájjon számolt-e ő a princzipálisokkal, a választók szeszélyével, a háztartási költ­ségekkel és az asszonynyal ? ? ?!! Mennyi bátorság, mennyi elszántság, mennyi vakmerőség van szavaiban!!! Ilyeneket csak ö írhatott: a költő, — a szabadság lángsugarától találva — akkor, mikor vulkán volt minden kebelben a haza- szeretet és 1847. év azon hónapjában — mi­kor ... Juliska asszony még nem tette fel a fejkötőt... Hát,... megvallom — imádom Petőfit, rajongok dalaiért, csodálom lelkét, — de megvádolom a szegedi gymnasiumot azért, hogy e zabolátlan fejet nem tanította több ] életbölcsességre. Mindjárt a vers megírásakor evidens volt, hogy az ideális költő eme életszabályai a gyakorlati Ausztria-Magyarországon nem lesznek hosszú életűek, — s csak a dalnok­óriás iránti kegyelet gátolt mindeddig abban, hogy vele előbb polémiára keljek. Vártam tehát 55 esztendeig, hogy az igazi férfi inivoltjának kérdésében Petőfi úttörő munkáját kritika tárgyává téve — ma egybe- állitsam a mély elmélkedés bölcsességének | összes tényezőit, melyek alapján az égető Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyságu ggilB MMlTiTali m e 11 k é p 9 frt 80 kr. 9 frt 80 kr. 1896. hlMF- KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON, -wä 1896. HÜSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. SJ^- MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, * testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.

Next

/
Thumbnails
Contents