Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-01 / 1. szám
T’á.xsa.d.alxxxi, szé^iixod.a.lxxxi és isxxxexevtexjesztő Ixetilap. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. * Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Jj Negyedévre...................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. jj Egyes szám...................20 fül. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. \ A tisztelt olvasókhoz I Hat év eltelte után ismét felveszem a szerkesztői tollat, melyet elődöm Papp Béla kellő tapintattal, önzetlenül kezelt és önként letett; átveszem azt tőle már másodízben, hogy folytassam e lapok szerkesztésénél azt az irányt, amit elődöm mindenkor követett és én követésre méltónak találtam. Ismerjük azon nehézségeket, melyekkel egy vidéki lap szerkesztése általában, s különösen ezen lapok szerkesztése jár. Ezek között a legelső és legfőbb az, hogy a szőkébb körben mozgó, városunk és vidéke érdekeit képviselni hivatott lapnak nehéz megtalálnia azon középutat, hogy mig egyfelől a közjóra irányuló nézeteit mindenkor függetlenül és szabadon kell kinyilvánítania, másrészről vigyáznia kell arra, hogy azon kis köröknek, — melyekben mozogni, melyeknek irányt adni van hivatva, — különböző elemeit és érdekeit ne sértse; s ha ezek daczára elvállaltuk ezen nehéz feladat teljesítését, teszszük azt abból kiindulva, hogy amennyiben városunk iránti szeretetünk és előrehaladása iránti forró óhajunk lesz azon vezérfonal, mely bennünket működésűnkben irányítani fog, ha ezen elv y ó szigorú követése mellett egyesekkel összeütközésbe is fog jutni lapunk magatartása, — amit a közjó szolgálatában kikerülni talán teljesen lehetetlen is, — ott lesz a megnyugtató tudat, hogy a mi történt, az a közjó érdekében történt, s velünk tartanak majd mindazok, kik nem az egyesek érdekeit, hanem a köz javát óhajtják előmozdítva látni; s minthogy e tekintetben városunk irányadó egyénei közül többeknek biztató ígéretét és oly meleg pártolást biztositó nyilatkozatokat kaptunk, a melyek a feladat nehézségeit tetemesen megkönnyítik, elvállaltuk ezen lapok szerkesztését, hogy a városunk és vidéke közjólétének előmozdítására irányuló tevékenységet tőlünk telhetöleg mi is előmozdítsuk, s ha sikerül ezen jólét előmozdításához csak némileg is hozzájárulnunk, fáradozásunk bőven meg lesz jutalmazva. Mint eddig, úgy ezután is lapunk egyedüli hivatásának fogja tekinteni városunk és vidéke érdekeinek szolgálatát, s e tekintetben laptársunkkal nemes versenyre fogunk kelni; a poli- j tika e lapok körén kívül esvén, ilyennel foglalkozni nem fogunk; azonban városunk és vidéke, valamint a vármegye ügyeit mindennemű politikai párt befolyásától menten megbeszélés és megvitatás tárgyává teendjük és az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva helyt fogunk adni a közjóra irányuló oly felszólalásoknak is, melyek a szerkesztőség nézetével ellentétesek lesznek. Ellenőrizni fogja lapunk a hatóságok működését és ezeket jóakaratu bírálat tárgyává teendi; de szókimondó, igazságos és éles lesz ott, ahol mulasztást vagy visszaélést fogunk tapasztalni; bárha ekkor is a mértéket a közérdek fogja megszabni, személyekkel csak any- nyiban fogunk foglalkozni, amennyiben azok nyilvános szerepléseinél a személy az állástól el nem választható. A hírlapi polémiát lehetőleg kerülni fogjuk; laptársunkkal a jóviszonyt fenntartani igyekszünk, s a személyeskedés és nem közérdekű dolgokra vonatkozó ■<4101 tárgyaló czikkek előtt még lapunk nyilttere is zárva leend. Igyekezetünk oda fog irányulni, hogy városunkat, illetőleg a józan haladás iránya megvitattassék, megvilágit- tassék és kijelöltessék; a már meglevő intézmények fejlesztessenek, a hiányzók pedig megteremtessenek anélkül, hogy az adózó közönség áldozatkészsége az eddiginél fokozottabb mértékben igénybe vétessék; hacsak oly intézmény megteremtéséről nem lenne szó, mely a belefektetett töke kamatait bőven visszatéríti. Az erre irányuló közhangulat megteremtése tekintetében a szunynyadozó érőket felélesztve, a meglevőket tömörülve és együttes munkálkodásra serkentve — közreműködni óhajtunk a tekintetben, hogy városunk a vidéki városok közötti méltó helyére emelkedjék. Siinkó Géza úrral, ki továbbra is lapunk fömunkatársa marad és Fliesz Henrik úrral, ki lapunknak belmunka- társa lesz, azon leszünk, hogy megfelelhessünk mindazon igényeknek, amelyek egy vidéki társadalmi, szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilappal szemben formálhatók. Hogy lapunk mindazon várakozásoknak megfelelhessen, melyeket fentebb jeleztünk, az akkor lesz elérhető, ha a tollforgató egyének, kik városunk és vidéke viszonyait ismerik és városunk és vidéke iránt érdeklődnek, valamint a vidékiek, kik e vidék viszonyai iránt közvetlenül érdeklődnek, lapunkat ezen czélunk elérésében, mint czikk- irők és tudósítók szellemileg is támogatni fogják ; ezen támogatást és lapunk további szives pártfogását kéri Dr. Adler Adolf, felelős szerkesztő. Boldog újévet! (—r.) Ó és újév! Két pillanat. Az egyik még az ó-esztendőé, a másik már az újévé. A csillagok járása meg nem akad erre az egy pillanatra sem, a mi közbeesik, s mi emberek fennvirrasztva ó-esztendő utolsó éjszakáján családi és baráti körben lessük, várjuk a sylveszteri éjfélt. S mintha megállana egy pillanatra az idő; ebben a rövidke pillanatban, mintha hátunk megett lenne a múlt és elöltünk a jövő, mintha az a pillanat se ide, sem oda nem tartoznék, mint a határjelző domb semleges területe. Csak egy pillanat, hogy visszatekintsünk a múltra és belebámuljunk sejtelmes gondolatokkal a jövőbe. Mert a következő pillanatban már az óramutató túl van a tizenkettőn: T A RCZ A. Sylvesterkor. Éjfél. Egy évvel ismét kevesebb. Igyunk fiuk, temessük az évet! Már rég begyógyult, mit ütött, a seb. Éljen a mámor! Éljen az élet! Kedvünk cseppjét dobjuk ki a hóra, Fakadjon belőle piros rózsa. S a végtelen, fehér rónaságon A dal, mint az orkán zengjen, szálljon. A balga, ki gazdagságra vágyik, Csak számolgassa: az év mit hozott ? Mennyivel nőtt boldogító kincse, Mit éhezők százezritől lopott. Ha ütni fog az utolsó óra, Bedobják egy keskeny koporsóba, Közpréda lesz a vagyon azután: Cháron nem szállít kincset csolnakán. Kinek eltűnt rózsaszínű álma, Csak sírja el panaszát az éjbe. Az aluvót felébredés várja, Reménységnek csalódás a vége. A ki vágyik örök boldogságra, Bízza magát sorsának szárnyára, Mert az élet minden eseménye A véletlen czéltalan szeszélye. Egy évvel ismét idősebbek vagyunk! Igyunk fiuk, mert száguld az idő. És bort, dohányt, szerelmet itt hagyunk, Ha majd a halál vig körünkbe jő. Nem az bölcs, ki hosszú éjszakákon Virrasztva tűnődik problémákon. Az igaz bölcsek, fiuk, mi vagyunk, Kik jóban, rosszban egyre vigadunk. Rósenfeld Zsigmond. Milyen legyen a férfi — és melyik az igazi férfi?! Felolvasta szerző Kemény Alajos, kir. pénzügy igazgató, az irodalmi szakosztály elnöke, a „Kölcsey- egyesület“ 1902. deczember 28-án tartott estélyén. Ha igaz, hogy a férfi a teremtés remeke és mégis megkülönböztetést akarunk tenni I remek és remek között — úgy ezzel a kérdéssel egy roppant súlyos probléma előtt állunk .. . De azzal sem csekélyebb a probléma nagysága, hogy a férfi remekvolta iránt tetemes a nézeteltérés,... és kivált a nőnem többsége ezt személyes tapasztalatánál fogva — vagy egyéb okokból — határozottan kétségbe vonja ... A kérdés megoldása nehezebb, mint az aranycsinálás!... mert ott csak néhány fémnek sikeres egybevegyitéséről van szó, itt azonban millió észjárás, ugyanannyi eltérő felfogás és önkényes megállapodás egyeztetése volna a nehéz feladat. Nem is volt még bátorsága e kérdésbe belekapni — csak ezúttal nekem és ezelőtt ' 55 esztendővel Petőfi Sándornak. Az örökemlékü dalnok lánglelkének egyik fellobbanásában odakiáltotta a világnak: „Ha férfi vagy, légy férfi“. S én azt hiszem, jobb lett volna ezzel az egy sorral lefejezni az egész verset! S : nem kellett volna erőszakos zseniálitással ; járomba törni a természetet, az egyéni akarat I szabadságát, — és tételes regulákkal szembe- szállani a múlt, jelen és jövő ingatag Ízlésével ... De nem !... Neki lódul a mi édes lantosunk, kikezd először a sorssal; azt „ félén- kebb“-nek mondja, a mely „csahol“ és „a ' bátraktól szalad“ I... Pedig ugyancsak fordítva van a dolog, — mert bizony mi vagyunk a félénk négylábúak és férfi ide, férfi oda —- gyakran elszaladnánk a sors elől, ha ugyan lehetne ... Aztán arra biztat bennünket, hogy „rontsunk, mint a vihar" és „hallgassunk, ha a művünk kész“ !... Igen ám, mintha nem volna kihágási törvény! Avagy bizony tán otthon tördeljük össze a drágán vett holmikat ? ... Persze neki nem volt altdeutsch divánja és ebédlőjében nem lógtak a Manczika által féltve őrzött czifra tálak! . . . Aztán — még ha mi magunk hallgatnánk is, „mint a lecsen- desült vihar“, — de manap a vihart is ágyúval oldalba lövik és nem hallgat a rendőrség! . .. Végül feltüzel bennünket, hogy ,,mondjuk ki az elvünket, ha mindjárt vérrel fizetjük“, — s hogy jelszavunk legyen : „koldusbot és függetlenség. “ Szerinte igy leszünk igazi férfiak! Vájjon számolt-e ő a princzipálisokkal, a választók szeszélyével, a háztartási költségekkel és az asszonynyal ? ? ?!! Mennyi bátorság, mennyi elszántság, mennyi vakmerőség van szavaiban!!! Ilyeneket csak ö írhatott: a költő, — a szabadság lángsugarától találva — akkor, mikor vulkán volt minden kebelben a haza- szeretet és 1847. év azon hónapjában — mikor ... Juliska asszony még nem tette fel a fejkötőt... Hát,... megvallom — imádom Petőfit, rajongok dalaiért, csodálom lelkét, — de megvádolom a szegedi gymnasiumot azért, hogy e zabolátlan fejet nem tanította több ] életbölcsességre. Mindjárt a vers megírásakor evidens volt, hogy az ideális költő eme életszabályai a gyakorlati Ausztria-Magyarországon nem lesznek hosszú életűek, — s csak a dalnokóriás iránti kegyelet gátolt mindeddig abban, hogy vele előbb polémiára keljek. Vártam tehát 55 esztendeig, hogy az igazi férfi inivoltjának kérdésében Petőfi úttörő munkáját kritika tárgyává téve — ma egybe- állitsam a mély elmélkedés bölcsességének | összes tényezőit, melyek alapján az égető Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyságu ggilB MMlTiTali m e 11 k é p 9 frt 80 kr. 9 frt 80 kr. 1896. hlMF- KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON, -wä 1896. HÜSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. SJ^- MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, * testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.
