Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-13 / 7. szám
T’s.xss.ö.a.lxxxi, szé;pixod.a,lxxxi. és isxxxexettexjeszt© lxetila.^5. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Egész évre Félévre . . Előfizetési árak: . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egyes szám Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fdlér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A demokráczia. Kezd a demokráczia nálunk nagyobb hullámokat vetni, kezd terjedni, és mint a mágnes magához vonzani a tömeget. Minél inkább útját vágni és megnyirbálni akarják ellenesei, annál hatalmasabban nő és erösbödik. Nemcsak a fővárosban, országszerte is mind több hive lesz a de- mokrácziának és a demokrata körök számának szaporodásával újabb és újabb híveket toborzanak a demokrata elvnek. Nem akarjuk e körökről feltételezni, hogy a népet egyedül a vezetők politikai czéljaira kívánnák kizsákmányolni, nem akarjuk őket azzal gyanúsítani, hogy egyedül politikai tervek koholói lennének; sőt akarjuk hinni, hogy tízélzatuk, a politika mellékes üzésével, a nép anyagi és szellemi érdekeit előtérbe küzdeni, a nép jóllétéért minden követ megmozdítani, azért, ha kell, vagyont, ha kell erőt, ha kell, mindent gondolkozás nélkül áldozni. Ha ez a demokrata körök czélzata, ha e jelige áll a nagy zajjal kitűzött zászlón: akkor legyenek sokszorosan üdvözölve a nép minden igaz barátja által, — azok által, kik nem czifra szavakkal, nem, soha nem teljesíthető Ígéretekkel, nem az álmok arany hegyeivel, hanem a bár szegényes és kisszerű szóval, de valóval kívánnak a népen segíteni. Vajha igy lenne! s e nagy szó: demokráczia, melynek rokonfogalmai az emberiesség, a testvériesség, a valódi kereszténység, az erkölcsiség, az igazság, a szeretet — ne használtatnék fel az önzés, a hiúság, a szenvedély, az uralomra törés nyomom törekvései által és ne sülyesztetnék a nép, ez az Isten által jókedvében teremtett magyar nép, vak eszközévé a meglevő viszonyok elleni gyűlöletnek. Ne lennének vezetői demokratáb- bák magánál a népnél, mely, ha magára hagyatik, ha félre nem vezettetik, bizton eltalálja veleszületett egyenes- lelküségénél fogva a helyes utat a politikai téren is és — szintén veleszületett egyenes-lelküségénél fogva — nem hajlandó önmagától árulóját látni a haza szent ügyének oly férfiakban, kik a haza javáért élnek, érte küzdenek, érte fáradoznak — „nem hírért, nem dicsőségért, de nem is jutalomért“, hanem küzdenek érte keblök istenétől vezérelve, jó és rossz napokban ernyedetlenül. Messze vezetne a legújabb viharos események fölötti gondolkozás és igy inkább azt a kérdést akarjuk felvetni, mik voltaképpen a demokráczia és a hazabeli demokrata körök teendői? Nézetünk szerint feladatuk lenne: az emberek egyenjogúságáért a törvény szabta határok között nyíltan és bátran kiállani a küzdőtérre és a humanizmus szolgálatába szegődni. Feladatuk lenne: az ideális eszméket kivinni a gyakorlati életbe és e czélból nép-! nevelési egyleteket alakítani, saját legjobb tervök és belátásuk szerint, — népnevelési egyleteket, melyek a sze- j gény, téli gúnya és könyvbeli hiány miatt iskolába nem küldhető gyermekeket a szükségesekkel ellátnák; szóval feladatuk, nagyszerű, ha azt értik, ha azt felfogják. Ez a valódi feladatuk és nem a politika magas paripáján való lovaglás, hanem kilépés a cselekvés terére ama népnek érdekében, melynek védnökéül vallják magukat. Ha a humanizmus zászlaja alatt nem cselekszenek köreink, ha csak a politikai viták áldástalan terén maradnak, vegyenek föl valamely más alkalmas nevet és ne űzzenek gúnyt oly névvel, mely a müveit világ, a müveit államok kegyeletének méltó tárgya. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 9-én tartotta évnegycdes rendes közgyűlését Debre- czeni István polgármester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, mindenekelőtt kegyeletes szavakban emlékezett meg Domahidy Ferencz haláláról. Bejelentette, hogy a város nevében koszorút helyezett a ravatalra s a tanács megbízásából személyesen is részt vett a temetésen. Majd utalva arra, hogy a megboldogult 16 évig szoros összeköttetésben állott a várossal, mint a- vármegye kormányzó főispánja, hivatkozva a közélet terén kifejtett érdemeire, indítványozta, hogy a megboldogult emléke jegyzőkönyvileg megörökittessék s j erről a gyászoló család jegyzőkönyvi kivonaton értesittessék. Az indítványt a közgyűlés ! egyhangúlag elfogadta. Ezután elnöklő polgármester előterjesz-1 tette, hogy Vánke József kegyesrendi lelki atya, ki már egyizben 1000 koronás alapítványt tett a főgymnasium javára s a lő- gymnasiumi segélyegyletet is 400 koronával i segélyezte, újabban ismét nemesszivü adományt adott a főgymnasiumnak azzal, hogy nagyértékü régiséggyüjteményét ezen tanintézetnek ajándékozta. A közgyűlés ezen, immár második és régészeti értékénél fogva nagybecsű ajándék feletti köszönetét jegyzőkönyvileg fejezi ki, erről Vanke Józsefet jegyző- könyvi kivonaton értesíteni rendeli, mely jegyzőkönyvi kivonatot polgármester elnöklete alatt Dr. Serly Gusztáv, Dr. Jékel László és Strohmájer Ferencz képviselőkből álló küldöttség fogja a nemesszivü ajándékozónak átnyújtani. Végül elnöklő polgármester bejelentette, miszerint özv. Kiss Józsefné képviselőtestületi jogának gyakorlásával meghatalmazottként Kiss Lajost bizta meg. Ezután a napirend első tárgyaként a korcsmák, sörházak és pálinkamérésekről alkotott, a belügyminiszter által jóváhagyott szabályrendelet kihirdette tett. Kihirdettetett továbbá az építési szabály- rendelet 16 §-ának módosítását jóváhagyó belügyminiszteri határozat, (mely elrendeli, hogy a bolti kirakatokért dij nem fizetendő). Az 1897. évben a város kötelékébe települtekre a telepedési-dij személyenkint 24 koronában kivettetett s annak 15 nap és végrehajtás terhe alatti megfizetésére az illetők köteleztelek. Glózner József kérelmére a kálmándi- utcza kövezetének fenntartására elvállalt jótállási határidő — miután az utczát saját költségén újjá burkolta — 4 évről 3 évre leszállittatott. Blum Ede és társainak a bérkocsi üzlet gyakorlására vonatkozó szabályrendelet módosítása iránti kérelmet — miután a szabályrendeletek átvizsgálása a városi tanács által különben is tervbe vétetett — ezúttal érdemleges tárgyalás alá nem vette. Rózenberg Zsigmond és társai kérelmét a Honvéd-utczán aszfalt-gyalogjáró kiépítése s az utcza kikövezése iránt — miután az utcza egyébként is rendezésre vár, de arra fedezeti alap sincs — az 1904. évben tartandó utczarendezésig elhalasztotta. TARCZA. Giling-galang . . . Giling-galang \ Giling-galang! Jaj, de búsan szól a harang! Akkor is ily búsan hangzott, Mikor azt a szép galambot Siratta. Sírt a harang, sírt a lelkem, Ilyen árva akkor lettem; Velem sírtak a harangok, Úgy kisértük a galambot Sírjába. Vad virágos a' sírhalma, Be sok virág fakad rajta! Halvány virág, bánatvirág — Mit is ér már ez a világ Énnekem! Giling-galang ! Giling-galang ! Jaj, de búsan szól a harang! Talán ö is azt a hantot, Azt az elszállt szép galambot Siratja. Szendröi Holozsnyay Cyrill. Vámos hadnagy szive. Irta: Dr. Várad! Öd ön. A kihallgatás már jó óra óta tart. Az őrmester ugyan jól tudta, hogy ilyenkor, mikor a százados szabadságon van, Vámos hadnagy ur, a századparancsnok helyettes, csak az utolsó perczben —• mikor már tovább nem halaszthatja — jön be, de | hát ö akkurátus ember, a ki féltékenyen őrzi a század becsületét: nem hiába dicsérte meg őt egy díszszemle alkalmával a tábornok ur. De hát kell is a pokol pozdorjáinak — szokta mondani az őrmester — hogy legalább is egy óráig vizsgálja őket, vájjon nincs-e hiba valamelyiken. Mert a Vámos hadnagy ur kemény legény. Bárha neki, ki már huszanöt éve szolgálja a királyt, fia lehetne, olyan fiatal, | de amellett olyan árgus szeme van. hogy felfedez minden legkisebb hiányt, a miért i azután hatalmasan kijár neki az őrmesternek a porczió. — Őrmester, nézze csak e ficzkót, — kiáltja ilyenkor neki — úgy néz ki a szij- | jazata, mintha három hónapig még se pu- czolta volna... Ennek .meg a zsinórja van leszakadva... Hát az a lomha fráter, ez meg talán a szemétdombról szabadult ide, hogy ilyen poros a zubbonya. S csak úgy hull rá a házra minden ilyen kihallgatás alkalmával a kurta vas. Az őrmester lelkére esküszik, hogy az egész I ezredben nincs olyan szigorú ember, mint I a Vámos hadnagy ur, a ki oly szaporán 1 tudja osztogatni a büntetéseket. Alaposan megmustrálja hát a kihall- j gatás alkalmával minden egyes bakát. — Na te lajhár — kiáltja az egyik- j nek — barátságosan megrángatva fülczim- 1 páját — azt hiszed,, azért találták fel a bajuszpedrőt, hogy oda állítsa az a felcser a kirakatba, hogy azután az olyan borjú, mint te, megbámulja. Miért nem pederted ki a bajuszodat, te föld csúfja... — Hát te ragyaverte Kovács Lajcsi, te meg a kefének sem hallottad hírét sohasem. No ne busulj, majd kiporollak én, tudom, hogy egy hónapig nem kell majd azu- ; tán az anczugodat tisztítani. De csak akkor lobban az őrmester | igazán haragra, mikor a szemléje során Veres Palkóra kerül a sor. De hogy is ne haragudnék! Veres Palkó a század legkülönb legénye. Ügyes, mindenre használható ficzkó, aki a disz- menetnél is mindég a legjobban kivágja a lábát, hogy csak úgy dobban föl; mikor pedig a fegyverforgató gyakorlatokra kerül a sor, olyan keményen vágja kezét a tusára, hogy ágyuszónak vélné az ember. Csak ne volna olyan kikapós természetű. Az igaz, szép gyerek, nem hiába akad | meg a leányok szeme rajta, de vissza is él j evvel a szépségével. Hiába ad neki a százados minden héten egyszer kimaradást, j kevés annak, az éjjel megint engedély nélkül kimaradt. — Nem megmondtam — kiáltja neki ! az őrmester — most húzd össze magad. A i százados urnái talán kihúztad volna egy kurta vassal, de a hadnagy ur majd ad neked egy pár napi szigorított fogságot, vagy pedig csücsülhetsz itt 30 napig a laktanyában. Veres Palkó argza elborul e szavak hallatára. — A menyasszonyom jött be a faluból engem meglátogatni, a kihallgatásról már elkéstem, nem tudtam engedélyt kérni, igy hát kimaradtam. — Jól van, lásd az eredményt! Nemsokára megjön Vámos hadnagy ur ! Ma különösen jó kedve van. Mivel meg van elégedve, nem kifogásol Semmit. Egyszerre Veres Palkóhoz ér. Veres Palkó a reglama szerint harsány hangon jelenti. — Hadnagy ur, alázatosan jelentem, kihallgatásra vagyok rendelve. Félelmes csend támadt. Mindenki remegve gondolja, no, most lesz haddel-hadd. Teljes erejével ki fog most törni a zivatar. Éppen tegnapelőtt a parancs kiadásánál mondta Vámos hadnagy ur, hogy senki ki ne merjen maradni többet engedély nélkül, mert aki kimarad, szigorúan fogja büntetni. Vámos hadnagy közönyösen kérdi: — Miért? — Alásan jelentem az éjjel engedély j nélkül kimaradtam 2 óráig. A várakozás a tetőpontra hág. Most következik a haddel-hadd. Még az őrmestert is valóságos láz gyötri, bizonyosan ő is kikapja majd a maga részét, miért nem oktatta ki jobban a legénységet, pedig Isten látja lelkét, ö eleget prédikált nekik. — De a várt vihar még mindig nem tört ki. Vámos nyugodtan kérdi:
