Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-23 / 43. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. október 23. 43-ik szám. Társadalmi, szé^Dirocda^lrrai és ismere Erjesztő Ih-stllap. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDET SEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . ... 8 kor. Negyedévre ................2 kor. Fé lévre........................4 kor. [| Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész érre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A birtokos középosztály. Általános a panasz, hogy hazánknak nincsen vagyonos középosztálya. Seholsem mutatkozik ez a fogyatkozás feltűnőbben, mint a birtokosságnál, melynek középosztálya nálunk csaknem teljesen hiányzik. A múlt század hetvenes évéig csak dölyfös nemességet és szegény parasztságot ismertünk. 48-ig szabad polgárság és szabad parasztság egyáltalán nem volt. Az egynéhány szabad királyi város alig nyomott valamit a latban és a jászok, kunok és hajdúk kiváltságos kerületei mindössze száz egynéhány négyszögmértföldnyi területen feküdtek. A többi terület a nemesség kezében volt, mely csaknem tősgyökeres magyarokból állott. A parasztság csak kisebb birtokokkal rendelkezik s ma sem bir nagyobbakat. Ezzel szemben a dúsgazdag magyar nemesség szinte országok fölött uralkodó hatalma áll. Valamely földbirtokos egy végben fekvő tagja: uradalom, ez azonban nem mindig egyértelmű valamely uraság egész birtokával, sokan különböző vidékeken több uradalommal bírván. Birtok tekintetében tehát a közvetlen ellentétek országaképpen jelenik meg Magyarország, vagy apró-cseprő parasztjószág vagy fejedelmi birtokok; a középosztály gyenge, vagy nincs. 1848. megtörte a középnemes osztály jelentőségét, kiváltsága nincs többé, adóznia éppen úgy kell, mint más közönséges embernek és boldognak vallhatja magát, ki jókora adóösszeget kénytelen fizetni, mert a legtöbbnek birtokából csak igen kevés jut. A földbirtoknak tehát csak két szélsőségét találni Magyarországban: jószágok tenger tömegét s aránylag apró paraszt telkeket. A két szélsőség közvetítése hiányzik; a magyar mezőgazdaság súlypontja nem középed, hanem egészen az egyik oldalon fekszik: a nagy javadalmakban. A nagy javak tulnyomósága következtében egészen sajátságos szint ölt a magyar mezőgazdaság. Bármit gondoljon is a nyugot- európai ember Magyarország földmive- lésének elmaradásáról, az okszerű mezőgazdaság épp oly jól áll Magyar- országon, mint Európa bármely országában. A paraszt gazdálkodást, igaz, nem lehet eldicsérni okszerűsége miatt, de hol van az másképp? A nagy javadalmakról azonban el lehet mondani, hogy rajtuk jól folyik a gazdálkodás. A sok gazdatiszt a nagy uradalmakban oly nagy számú, mezőgazdaságilag iskolázott személyzetet képez, minőt másutt nem gyakran találni. E szerint abban lehetne keresni a nagy uradalmak jelentőségét Magyarországra nézve, hogy az okszerű mezőgazdaság tanitó- jaiként hivatvák a népre hatni. De az állomást sokkal jobban töltenék be, ha kiterjedésük csekélyebb volna, mert a fenforgó tetemes külömbség mellett nem meri a paraszt gazdaságát a nagy birtokosságéval párhuzamba állítani. Az ügyek mai állása mellett úgy rémlik; a paraszt előtt, mintha terjedelmesebb jószág egyszersmind okszerűséggel járna, mintha mitsem lehetne abból azr ö jószágán foganatosítani, ami nagyobb gazdaságban oly világosan mutatja áldásos következményeit. A paraszt birtokosságtól tehát — értelmiségi foka következtében — alig várhatjuk mezőgazdaságunk fölvirágoztatá- sát. A középbirtokos-osztály el van adósodva, hiányzik a tökéje, melylyel helyzetén s egyúttal mezőgazdaságunk helyzetén javíthatna. A nagybirtokosság pedig terület tekintetében az országnak csak mintegy tizedrészét képviseli. Bármily okszerűen és czéltudatosan vezeti gazdálkodását, tőle egyedül nem várhatjuk mezőgazdaságunk fellendítését. Ebből következik, hogy a közép- birtokos-osztályon kell segíteni. Meg^ kell teremteni a cselekvőképes közép- osztályt, mindenféle könnyítésekkel lehetővé kell tenni, hogy oly pénzeszközök álljanak rendelkezésökre, melyekkel szomorú viszonyaikon segíthetnek. A paraszt gazda inkább követi a középbirtokos példáját a gazdálkodásban, mint a nagy apparátussal dolgozó nagybirtokost és ha az ö helyzetén is könnyi-l tünk, akkor csakhamar ismét lendületnek fog Indulni hanyatló mezőgazdaságunk. A mentés a társadalmi politikában. Egy előkelő német társadalomtudományi folyóirat csak nemrégiben foglalkozott egy olyan halandósági statisztikával, a mely relá- cziókat keresett a kulturális fejlődés és az utolsó ötven év halandósági számadatai közt. Más szóval azt kutatta ez a statisztika, hogy igaz-e az, a mit bizonyos oldalról oly sűrűn hangoztatnak, a hol igen nagy a szeretet és vonzalom a múlt idők erkölcsei és társadalmi institucziói iránt, hogy t. i. a kulturális fejlődés, vagy a hogy általában megjelölik, a modernizmus ellensége az életnek és az egészségnek. A régi jó idők kedvelői szívesen, nagy előszeretettel hirdetik, hogy korunkban nagyobb a halandóság, mint volt bármely más korban s hogy a természettudományi világfelfogás, mely egyre diadalmasabban járja át a lelkeket, nem hosszabbítja meg az életet, hanem rövidíti. Ki kell jelentenem, hogy még abszolúte véve sem igaz ez, relative pedig a képzelhető legnagyobb tévedés vagy megtévesztés, bizonyos konzervatív törekvések és politikai tendencziák szolgálatában. Abszolúte nem igaz, mert hisz számadatokkal van bebizonyítva, hogy a halandóság ma jóval kissebb, mint volt csak ötven évvel ezelőtt is; relative pedig még nagyobb diadalt jegyez föl a modern élet, mert kétségtelen, hogy a gyáripar óriási föllendülése, nagy technikai müvek kivitele, a sok és nagy mozgás, a sűrű érintkezés, szóval mindaz, ami a modern életet teszi, oly sok veszedelmet rejt magában a testi épség és az emberi élet ellen, hogy ha a halandósági szám kissebbedett valamivel, relative igen sokkal kellett kis- sebbednie. Látható, hogy mint minden jelenség közt ezen a világon, úgy a testi épség ápolása és a halandóság közt egyrészről, másrészről pedig a modern élet, illetve a kulturális haladás TARCZ A. A mi történetünk. Sokan vagyunk s igen szegények — Ennyi a mi történetünk. Ennyi, amit rólunk beszélnek. Akik foglalkoznak velünk. Ezen a széles, nagy világon Nem tudnak rólunk egyebet S ha ránk borul az örök álom, Ennyit mond, aki eltemet. Sokan vagyunk s igen szegények — Óh, hiszen ez igaz beszéd!! így van csakugyan ez az élet, Ugy-e bár, drága feleség?? Hogy van sok szép álmunk, reményünk, Arról mitsem tud a világ; — Hogy ezek drága kincsek nékünk, Arra éppen semmit sem ád. Sokan vagyunk s igen szegények -— Ez'bizony úgy van igazán. Jöhetnek idők oly setétek, Hogy meg is éhezünk talán. De azért ngy-e, feleségem, Csak megyünk tovább csendesen. Ha te mindig itt leszel vélem, Sosem félek, hogy elesem. Sokan vagyunk s igen szegények — Nem esik rólunk más beszéd, De, akik csak egymásért élnek, Azoknak ennyi is elég. Ha eljutunk a temetőig, Ez hangzik cl sírunk felett, Aki sírunkhoz elvetödik, Az sem tud rólunk egyebet. G. Diószeghy Mór. Béla — Mariska. Gelsci Bélát mindközönségesen úgy ismerték, mint a kinek nemes vágyai kielégítésén kívül semmi néven nevezendő dolga nem volt. Szerencséje, hogy rengeteg vagyonához erős jeliem járult. Mint nagy természetbarát és műkedvelő festő, a kinek azonban némely sikerei is valának, szorgalmasan látogatta a képkiálli- tásokat. Úgy gondolkozván, nagyon helyesen, hogy a kész nagy festők müveit legnagyobb részben úgy is elkapkodják, inig a kezdők, a kiknek még nincs nevük, bizony sokszor nélkülözni kénytelenek : vásárlásaival ezek érdekeit istápolta. Minapában is az alig megnyílt műtárlatot ment tanulmányozni. Mikor búvárkodása közben az egyik belső terembe ért, meglepődve állt meg egy női arczkép előtt. Sokáig szemlélte a jól megfestett képet, ízekre szedte kritikájával és végre is arra a következtetésre jutott, hogy az a festő kétszeresen ügyes ember. Ügyes először, mert kifogástalanul festette meg a képet, ügyes másodszor, mert igen jó műértő szemmel választotta meg modelljét. Megkeresvén a művész nevét, örömmel tapasztalta, hogy legjobb barátja, Paletta Gyula festette. Addig-meddig gondolkozott a gyönyörű képet szemlélve, mig önkénytelenül is arra gondolt: — Ki lehet ez a hölgy? Hiszen én minden társaságbeli hölgyet ismerek. Gyula sem fest le akárkit. Ki lehet ez a hölgy? . . . Eh, furcsa ! Megkérdezem őt magát. Rögtön Palettához hajtatott és első szava is az volt: — Ki az eredetije a mütárlatbeli női nrczképednek? —- Egy szegény kis lány. — A neve? — Nem mondhatom meg. — Nekem ?! . .. —- Senkinek sem. Szavamat adtam. — De én nem kíváncsiságból kérdezem. Annyira lelkembe vésődött az a nemes arcz, hogy ha lelke is olyan szép, mint külseje, én feleségül veszem. — Komolyan beszélsz? — Ismersz. Tudod, hogy szavammal nem szoktam játszani. Feleségemmé teszem, ha ö is akarja. — Bizony mondom, megérdemli szegényke, mert jó, nemeslelkü és magát két testvérkéjével kézimunkájával tartja fenn. — Micsoda?! Az a gyönyörűség kézimunkázik ?! Akkor bizonyosan angyal. Ilyen szépséggel munkából élni ? ! Mikor megyünk ? — Ha komoly a szándékod, jó, elvezetlek. De el ne feledd, kérlek, hogy én szavamat kötöttem le. — Mondtad már. Én is. Mikor megyünk ? — Hamarabb nem, mint holnapután. Addig majd elválik, hogy eszed mit mond szived szándékához. * * * Harmadnap délután csakugyan kocsiba vetették magukat és elég hosszú ut után fogatjuk egy külvárosi csöpp ház előtt állt meg. Az ablakban nehány cserép virág díszlett, gyönyörű üde voltjával bizonyságát adva a gyöngéd ápolásnak. Béla sietett előre, Gyula alig birta követni. A kopogtatásukra fölhangzott szabad után beléptek. Az arczkép eredetije az asztal mellett ült és hímzett. Gyászmunkán dolgozott. Mert ezt igen jól fizetik. Neki pedig sok pénz kell most. Jön karácsony. A Jézuska ajándékára már előre számit a két kicsi, a kik ott babráltak mellette. Egyiknél egy keze-lábatörött bábu, a másiknál csonka huszár. — Engedje meg Mariska, hogy legjobb barátomat, Gelsei Bélát bemutathassam. — Ne haragudjék rám, kérem, hogy betolakodtam, de igen élénk volt a vágyam Gyula barátom remek festményének eredetijét megismerhetni, — teszi hozzá Béla. Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyságu m e 11 k é p 9 írt 80 kr. 9 frt 80 kr. 1896. liw KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -w® 1896. HUS ZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban, megbízható, szép munkai -pg Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 fpttól feljebb.
