Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-25 / 39. szám

Melléklet a „Nagykároly és Vidéke“ 1902. szeptember 25. — 39. számához.

— Az ecsedi-láp területén a földmivelés- ügyi miniszter rendeletéből talaj kémlő fúrások és szakszerű geologiai-vizsgálatok eszközöltettek, annak vizmentesitése után. Közérdekű lévén az ecsedi-láp területe geológiai viszonyainak ismerete különösen gazdasági ipartelepek létesítése kérdéseinek eldöntésénél a kiküldött geológusok elöleges jelentését, a következőkben közöljük : A láptársulat a lecsapolás előtt óriási mocsár-terület volt, náderdővel, vízinövényekkel, itt-ott egy-egy kimagasló szigetecskével. Ma a lecsapolás folytán a mocsárrá összegyüjtetett s elvezettetett. A lápi terület tehát felszabadult a viz alul s átadatott a mezőgazdasági kultúrának. A viz elvezetése után egy óriás zsom- bék-mező maradt vissza, melynek eltakarítása, kivágása, azaz elrónázása képezte a lápon gazdálkodók első törekvését. Egyesek a legolcsóbb zsombék irtási eljárásához folyamodtak s felgyújtották a víztől felszabadult lápjukat. A láp területén több száz talajkémlő j fúrás arról tesz tanúbizonyságot, hogy a talán nagyon vastagnak képzelt tőzeg réteg mindössze 20—140 cm. között ingadozik. Az 1 m.-en felüli tőzegréteg azonban már a legszűkebb határokra szorítkozik az egyes; láprészek, egykori síkvizek mélyedményeiben. Leggyakoribb a 30—50 c/m-es tőzeg vastagság, mely alatt rendszerint vizet találunk. A tőzegréteg alsó része tehát még vízben úszik, melyen a zsombékos felsőréteg termé- j szetes hid gyanánt szerepel. A vizréteg alja iszapos tőzeg, mely azután ritkábban sárga, rendszerint kék agyagba megy át. Ez a tulaj- donképeni lápi terület talajviszonyainak általános képe. A parti részek kiesnek e témából. A nyugati part ugyanis csaknem egész az | Ágerdő-majorig tulnyomólag homokos. Végső nyúlványait találjuk itt a nyírségi homok- buczkáknak a Sárvár, külső és belső Zete- hegy homokdombokban. Az ágerdő-börvelyi parti rész homokos-agyagot sárga agyag j altalajjal tüntet fel, a Kálmánd, Kaplony, Doraahida mentébe eső part pedig az elszi- j kesedés nyomait mutatja elszórt vakszék foltjaival. A keleti part csaknem párhuzamos, bár hullámos vonalban a keleti csatornával a Szamos-iszap határát jelzi a lápi terület felé. A Szamosnak e termékeny hordaléka iszapos, világos sárga homokos agyag, mely j altalajában iszapos agyagos homokot, egyes helyeken homokot, a láppal való közvetetten érintkezésénél tőzeget mutat. Az egész lápterület talajtípusainak e rövid vázolása után visszatérve már most az említett zsoinbé- kolási eljárásokra beláthatjuk, hogy a zsom- bék-égetés mily veszedelmeket rejt magában. Kiégvén az amúgy is vékony rétegű s ma még mindég összébb ülepedő tőzeg, csupán hamuja marad vissza, mely jóllehet elróná- zóbbá tette a hepe-hupás zsombékos felszint j s művelésre alkalmassá is, de bizonyára nagyon rövid időre. A száraz, szeles időszakban e tőzeghamut a szél veszi szárnyaira s { elhordja egyrészét, megmaradt egy része pedig nagyon gyorsan felélődik a kezdetben buja ve- gatátió által s mi marad vissza az imigyen gyorsított telkesítés után? Nem más, mint a tőzeg alatt levő szikes agyagtalaj, mely mint vakszék fog elötünedezni. Nem lehet tehát eléggé ajánlani e káros zsombékirtási eljárástól való óvakodást. Ezzel szemben legczélszeriibb mindenek fölött a legeltetéssel való elróná- zás, melylyel a könnyű * tőzegréteg össze- tömése, megtiprása, agyagosabbá tétele is vele járna. Ez hoszadalmasabb mindenesetre, de a jövőre nézve czélravezetőbb és üdvö- sebb is. A lápterület felső s alsó talaja s j vízviszonyainak kellő figyelembe vétele mellett I mezőgazdaságilag igen jövedelmezőleg művel- j hető főleg oly irányban, mely a szomszéd nyírségi nagy homokterületének termelési viszonyaival párhuzamos, azt mintegy kiegészítő. A lápon az ivóvíz is kérdés. Ez idő szerint levő apró itatókutak vizüket mindenütt a tőzeg alatti talajvízből nyerik, melynek rekesztője 1—2 m. mélységben sárgáskékes szinü s korhadó tőzegdarabokkal teli, mindenesetre nagyon előtérbe tolja a jó ivóvíz nyerhetésének kérdését. Egészségesebb! ivóvíz a mainál csekély költséggel nyerhető, j még pedig az említett sárga és kék agyagba' mélyesztett kutaknál az azalatti sárga durva í folyó homokból, mely csekély, sok esetben már ! 5—15 m. mélységben fellelhető. E kutaknál csak arra kell ügyelni, hogy a felső tőzeg alatti viz beszivárgása meggátoltassék. A jó, esetleg felszálló ivóvíznek nyerése mindenesetre mély fúrások által volna remélhetőleg elérhető. E mély fúrásoknak az alluvi- ális lerakodásokon kívül, melyek tőzeg, fekete, esetleg szürke, kék iszap és agyag, kék iszapos csillámos homok és durvább-finomabb sárga homok s ez utóbbiak változó rétegeiből állanak, még a diluviális képződményeken is keresztül kellene hatolni, hogy a fiatal harmadkori laza lerakodásokból kaphassák a teljesen egészséges vizet.

— Körrendelet. A magasabb légkörökben való tudományos vizsgálódás czéljából fel- bocsátott léggömbökkel leszállásukkor való mikénti elbánás tárgyában. A magasabb légköröknek tudományos kutatása czéljából

Európa majdnem valamennyi államában időnként kisebb vagy nagyobb léggömbök bocsáttatnak fel, melyek oly készülékkel vannak ellátva, melyek a hőmérséket, a nedvességet stb. egy befeketített papírlapra önmüködőleg feljegyzik. A legközelebbi években minden hó első csütörtökén ezenkívül pedig alkalmilag más napokon is ilyen léggömbök bocsáttatnak fel egyidejűleg Angliában, Franczia- országban, Elszász-Lotharingiában, Bajorországban, Ausztriában és Oroszországban. Poroszországban a léggömbök a kir. meteorológiai intézet aeronautikus observatiuma részéről a Berlin mellett levő tegeli lőtéren bocsáttatnak fel; ennélfogva a léggömb, műszerek és minden tartozéka kincstári tulajdon. Minthogy ezen léggömbök csak készülékeket visznek magukkal, ember azonban nincs velük, fel kell tenni, hogy azokat, ha értelmes emberek találják meg czélszerü módon megőrizni és visszaküldeni fogják. Hogy tehát a lakosoknak lehetővé tétessék, hogy ezen fontos, minden müveit államban gyakorolt kísérletezéseknél szakszerűen közre működhessenek, a szóban levő léggömbökkel leszállásuk s feltalálásuk alkalmával leendő, mikénti elbánására vonatkozólag közhirré- tétel végett a következőkről értesítem a törvényhatóságot. 1. A műszerek felvitelére többnyire gázzal töltött léggömbök, néha azonban sárkányok is használtatnak, a melyek aczélsodronynyal vannak ellátva és a melyeknek felszállása a szél ereje által idéztetik elő. A léggömbök vagy szövetből vagy gumiból és papirosból készülnek alul nyílásuk van a melyen át a gömb óvatos nyomkodásával a gázt ki lehet üríteni, főkép könnyen akkor, ha a nyílást felfelé fordítjuk. A papiros léggömbök, melyeknek burka magában véve értéktelen elszakitás által könnyen kiürithetők. Ezen eljárásnál azonban magától érthetöleg minden nyílt tűz (szivar, pipa, gyufa és más egyéb) a legnagyobb gondossággal távol tartandó, mivel a gáz könnyen felrobbanhat. A szövet- vagy gumiléggömbök a lehető legnagyobb vigyázattal kezelendők, s ennélfogva például a fákról lehetőleg megsértés (rongálás) nélkül veendők le. Az ezen czélra használt sárkányok alakja négyszögletes nyitott fapálczákból álló szekrény, melyet részben gyapjúszövet von be. Előfordul néha, hogy a sárkányon még egy hosszú aczéí- sodrony is van; ez esetben, ha valószínű, hogy a sodrony egy erős áramú villamveze- tékkel érintkezésbe jöhet a sodronynak pusztakézzel való megfogása vagy fedetlen testrésszel való megérintése gondosan kerülendő s a veszély elhárítása czéljából a kezek száraz kendővel vonandók be. Kerülni kell továbbá a nagyon törékeny sárkánynak minden szükség nélküli rongálását. 2. Ha a léggömb vagy sárkány erős szél mellett még gyorsabb mozgásban van, úgy a megállításnál minden elövigyázat megteendő, hogy ne rángattassék s ezáltal megsérüljön. A mozgás megakadályozása czéljából legajánlatosabb a lecsüngő kötelet gyorsan egy szilárd czövek vagy fa köré csavarni. 3. A léggömbön vagy sárkányon levő eszközöknek és műszereknek különös értékük van, minélfogva azok a legkiválóbb elővigyázattal kezelendők. Mihelyt a fémpapirokkal befedett kis kosárka, melyben a készülék van, a levegőben megfogható, vagy ha az a földön vagy fán függve talál- tatik, minden belső érintés nélkül levágandó és nagy óvatossággal kinyitatlanul, ha lehetséges esőtől is védett helyre teendő. Ha a kosárkán még különös utasítások is volnának elhelyezve, úgy azok rögtön végrehajtanánk; például: ha létezik egy különösen megjelölt zsinór addig húzandó, mig egy rugó elcsattan, minek az a czélja van, hogy a korommal befeketített papirosra történt feljegyzések utólagos letörlése megakadályoztassék. A léggömb, háló, ernyő, sárkány és minden hozzájuk tartozó rész hasonlóképen gondosan megőrzendő. 5. A Poroszországból és a német birodalom egyéb részeiből, sőt más országokból származó ily talált léggömbökről stb. azonnal távirati értesítés küldendő „Aeronautische Observatorium Reimikendorf- Vest bei. Berlin“ czimre, melyben a találó pontos czime is megjelölendő. 6. Minden talált és szakszerű módon kezelt léggömb vagy készülékért a találónak a kezelés gondosságához képest 5—20 márka jutalom fizettetik ki, ezenkívül minden egyéb költség még a sürgönydij is megtéríttetik. — Viszály esetén a porosz királyi országos tanács hivatal dönti el, hogy kiket illet meg a jutalom-dij. A községi elöljáróságok és rendőr- hatóságok felhivandók, hogy a fennebbi előírások minél szélesebb körben leendő terjesztését és azoknak végrehajtását lehetőleg minél inkább előmozdítsák. Különösen pedig kioktatandó a lakosság, hogy a műszereknek minden kinyitása vagy felette törékeny belső részeinek megérintése, kiválóképpen pedig a befeketített papírokkal vagy fémmel bevont hengernek, vagy dobnak megtapogatása a felszállás tudományos értékét helyrehozhatatlanul megsemmisíti és hogy ezen okból is a jutalom nagysága elsősorban attól függ, vájjon a feljegyzések sértetlenek-e, vagy pedig a

találók hibájából vagy ügyetlensége következtében megrongálódtak-e? Budapest, 1902. évi julius hó 29-én. Dr. Sélley s. k., miniszteri tanácsos.

Színészet.

Az elmúlt színi hétről beszámolást tartva konstatálhatjuk, hogy a hét a nyári szini- évadnak legélvezetesebb hete volt. Lónyai i Piroska betegsége miatt nem játszthatván, egyrészt ennek tudható be a közönség hideg ! részvétlensége. Lónyai betegsége mellett is a hetet érdekesnek nevezhetjük s méltán. Mei't eltekintve attól, hogy helyi szerzők premiérje is műsoron volt, kicsiny színpadunkon nagy művész mutatta be tehetségét, kinek személyéhez annál inkább fűződik meleg rokonszenvünk, mert vármegyénk fia, ki Szat- máron nyerte neveltetését, ott végezte be középiskolai tanulmányait s ott fogamzott meg benne az elhatározás életét, tehetségét a magyar drámai művészetnek szentelni. Bakó László e fiatal művész, ki vendégszereplésével négy estén át valódi műélvezetben ré- i szesitette a közönséget. Elismerés illeti derék ! igazgatónkat, hogy áldozatot nem kiméivé, ja közönség igényeinek kielégítésére a Nem- | zeti Színház jeles fiatal művészét vendég- szereplésre megnyerte. Annál meglepőbb a közönség közönye, melynek magyarázata egyedül abban keresendő, hogy kevesebb érzékkel bir a komoly igazi színművészet | iránt, mint a könnyed játszi darabok iránt.

Bakót már volt alkalmunk látni s mostan négy alakításával fényesen beigazolta, hogy | művészete azóta mily meglepő haladást tett, tehetsége kiforrt s alakításai egyéniségének,

: tanulmányainak s valódi művészi érzékének specziális eredeti alkotásai. A természet megadományozta mindazzal, a mi őt a drámai művészetnek hivatott papjává teszi, orgánum, hang, hatalmas alak, temperamentum, tudás, eredetiség, lelkes ambiczió oly tulajdonok, melyek őt nagygyá, vármegyénk büszkeségévé tenni hivatva vannak.

A heti műsor a következő volt:

Szerdán, szeptember hó 17-én: Guti Soma ; énekes bohózata a „Házasodjunk“ elöadá- ! sára — nagyon helyesen — kevés közönség jelent meg. A gyér meséjü, laza szerkezetű, j közönséges, durva komikummal telitett alkotás a szinmüvészetnek csak kárára lehet. A szereplők jól játszottak s hogy a kellő elismerés elmaradt, annak hibája pusztán a darabban rejlik. Krémer, Ligeti, B. Polgár i Páni, Jávor Aranka, Szilágyi, Baróti ambiczió- i val játszottak.

Csütörtökön, szeptember hó 18-án premiére volt. Helybeli szerzőknek: Rósenfeld Zsig- mond és Fliesz Henriknek énekes falusi tör- ! ténetnek nevezett műve, a .,Másodvirágzás“ került színre. A darab maga drámai tárgyú népszínmű. Tassy László, az előrehaladt korú gazda, szerelmes Párái Trézsi özvegy menyecskébe, a kibe azonban fia, István is szerelmes. Az öreg gazda előbb szeretőjévé akarja tenni az özvegy menyecskét s midőn ez nem enged, házasságot igér neki. Miután az özvegy ajánlatát nem fogadja el, azzal akar reá hatni, hogy az árverés alá került ingóságait megveszi s azokat ajánlja fel szerelme viszonzásául, a mit az özvegy szintén nem fogad el. A harmadik felvonásban találkozik a menyecskénél fiával s egész czinikusan értésére adja, hogy ezt szeretőjévé akarja tenni; midőn pedig fia szintén szerelmére hivatkozik, azt arczul üti. A fin tehetetlen dühben tör ki s a függöny legördül. A negyedik felvonásban megtudjuk, hogy az öreg Tassyt meggyilkolták. A csendőrök keresik a gyilkost és elfogják Sólyomnét, s midőn a halottas házhoz kisérik, Párái Trézsi felkiált: „itt van a gyilkos!“ s meghal, mire Tassy István kijelenti, hogy ő a gyilkos. A csendőrök megvasalják s ezzel véget ér a darab. -— A thémá ebből láthatólag nem uj, — összeütközés az apa és fiú szerelme közt, a mit már láttunk színpadon több darabban. A tárgy mégis olyan, a mit sikeresen lehet feldolgozni. A drámai hatás — különösen akkor, midőn a szerelmes apa fiát — kiben vetélytársát tudja — arczul üti teljes, s most várjuk a leghatásosabb jelenetet. E helyett azonban a befejezés ellapul. Mert az lélektanilag elképzelhető, ha az arczulütés perczében a szerelmese előtt meggyalázott fiú még apjával szemben is a megtorlás terére lép, de az, a mit a szerzők elénk állítanak, hogy a fiú csupán tehetetlen dühre gerjed — s később a kulisszák megett megfontolva s talán orozva (mert hisz e kérdésben is bizonytalanságban hagynak a szerzők) követ el gyilkosságot apja ellen, már lélektani képtelenség. Lélektani szempontból azt sem hihetjük el, hogy az apa fia előtt vallja be azt, hogy kedvesét a maga szeretőjévé akarja tenni. Hibája még a darabnak, hogy oly epizód alakok vannak benne és pedig feles számmal, á kik a cselekmény főtárgyával semmiféle összeköttetésben nincsenek. Így pld. Kaplonvi Tamás, a képviselőjelölt megjelenik s programmbeszédet mond az első felvonásban s azután eltűnik. Sólyom András panaszkodik a felesége hűtlensége ellen, a kivel csak a darab végén találkozik.

! midőn a csendőrök elfogják, a ki ekkor lábaihoz veti magát s a kinek akkor sem bocsát meg. Azt kérdezzük s méltán, mit akarnak ezek, miért járnak-kelnek, mikor ténykedésük semmiféle összefüggésben nincs a cselekmény főtárgyával ? Azzal sem vagyunk tisztában, hogy kerül a gyilkosság gyanújába Sólyomné, a kit mindvégig még színpadon sem láttunk? Egyszóval a fiatal szerzőknél hiányzik még az élet és a színpad ismerete.

| Ezek a darab hiányai, a melyek mellett előnyeiről sem kell megfeledkeznünk. Látszik, hogy a szerzőknek irodalmi vénája van, fantáziájuk termékeny, nyelvezetük — az utolsó felvonás egy drasztikus kifejezésétől eltekintve — gördülékeny, irodalmi színvonalon : álló. Az első felvonásbeli programmbeszéd pl. sikerültén van megírva s kellő helyen és környezetben feltétlen hatásra számíthat, de i ebben a darabban nem érvényesülhet. Általában a meseszövés ellentétben áll az epizód alakokkal s azt a benyomást teszi, hogy a szerzők nem tudták a szöveget három felvonásra beosztani s ezek az epizód szerepek csak a hézagok betöltésére vannak hivatva. Mindazonáltal általánosságban tetszett a darab s ha nem kritikai szemüvegen, csupán a színpadi hatás szempontjából tekintjük, meg is lehetünk vele elégedve. — A már említett képviselői programmbeszéd, a nyílt színen tartott árverés, a búcsúsok stb. tarka jelenetei eléggé tetszettek s a szerzőket többször is kihívták s zajosan megtapsolták. Mi is hisszük, hogy emez első kísérlet feljogosít arra a hiedelemre, hogy a fiatal szerzőktől, midőn látkörük, emberismeretük szélesedik — a színpadi élet technikáját jobban megismerik : számottevő munkát várhatunk. A Parnasszusra rögös és hosszú az út; az első lépés nem lehet biztos. Az első 1 kísérlet i azonban a legszebb reményekre jogosít. Az előadás sem volt egészen sikerült. Tordai Adél (Farai Trézsi) és Ferenczi (István) ját- ; szották meg jól szerepeiket. Bátosi (Kaplonyi képviselőjelölt) eléggé jól szavalt, de már egyik főszerepben Krémer (Tassy László) nem emelkedett a kellő drámai magaslatra. Baróti Rezsőnek (Ordító kántor) — kinek pedig a darab jutalomjátéka volt — szerepe is alig volt. A szerep nemtudással is küzködtek s a súgó dominálta a helyzetet.

Pénteken, folyó hó 19-én a mi legnagyobb büszkeségünknek Kossuth Lajos születésének i századik évfordulóját lelkesen, szívből fakadt hazafiassággal ünnepelte a társulat. El kell ismernünk Krémerről, hogy ritka akaraterő ’ párosul benne a kitartással és szorgalommal, í Az ünnepély, a díszelőadás a legfényesebb sikerrel végződött. A zsúfolásig telt aréna közönsége hosszantartó tapsokkal fogadta a Kossuth-hymnus gyönyörű accordjait. Ezt követte a mi kedves Ferenczynk művésziesen szép éneke : Nyugodj békén Kossuth Lajos ... A meghatottság a legridegebb, legfásultabb kedélyeket is elfogódtatta. Lőrinczi Erzsi szavalta ezt követőleg Rósenfeld Zsigmondnak mély, igaz eszméket hirdető nagybecsű ódáját. Az előadás művészi volt, a költemény szépségei legmegkapóbban domborodtak ki a mesterkéletlen előadásban.

Befejezte az ünnepélyt a Hymnus egyszerű, de égigszárnyaló dallama.

Az ezt követő némaképlet a maga nemes egyszerűségében a legbájosabb volt. Szerdahelyi kitünően alakította Kossuthot.

Előadásra Petőfi Sándor, Egerváry P. Ödön hazafias, alkalomszerű darabja került. A szereplők egytől-egyig remekeltek. Bátosi szép, hatalmas Petőfi volt. Játéka előkelő, szenvedélyességében is művészi volt. Lőrinczi Erzsi Szendrei Julia szerepében brilliáns alakításával ragadta tapsokra a közönséget. Drámai tehetsége ez este a legerősebb módon érvényesült. Jávor Aranka meghatóan kedves volt szerepében. Tanulás, szorgalom által haladni fog. Az öreg Bem apó méltó sze- mélyesitőt talált Krémerben, mig Ferenczy, Ligeti, Tordai, Tordainé, Dombi Ilona jogosan követelnek részt az általános sikerből.

Szombaton, f. hó 20-án : Bakó László a nemzeti színház tagja első felléptével szinrekerült Dumas Sándornak világhírű színmüve „Kean Edmund“. Egy részt a Kossuth ünnep, másrészt közönségünknek a komoly dráma iránti ismert hidegsége következtében meglepően csekély számú közönség nézte végig az előadást, a megjelentek azonban valóságos műélvezetben részesültek. A czimszerepet Kean Edmundot Bakó játszotta oly megkapó eredetiséggel, hogy művészi alakítása tökéletes képét adta Keannek a könnyelműség s lángész megtestesült képviselőjének. — E szerep alkalmas volt tehetségének sokoldalúságát érvényesíteni, a fejedelmi udvar kifogástalan szalon embere, büszke, önérze- I tes szerény egyszerre, otthon természetes,