Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-15 / 20. szám

Társa,cLa.l3M.i, szépirodalmi és ismeretterjesztő IZLStllsp.

NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjeleli minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

"Egész évre* . . . . .8 Sör; j| Negyedévre V . Félévre

........................4 kor. [j Egyes szám . . . .

Kö

zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor.

2 kor. 20 fill.

Szerkesztőségi iroda kiadóhivatal:

Deák Ferencz-tér 4. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben).

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.

A Szentlélek ünnepe.

Az embernek mintegy beléje oltott és csaknem második természetévé vált ama tulajdonsága, hogy bizonyos érdeklődő kíváncsisággal fordul az iránt, a mi előtte rejtélyes, a mi a titokzatosságnak jellegét viseli magán. Ezen gyarló vonás sokszor egész önkénytelenül sarkalja öt az előtte elrejtett homály felderítésére; gyakran azonban egész kiszámított tervvel indul a jövendő nagy titkainak felkutatására. Általános jellemvonása ez csaknem minden népnek. Az ókor egyik legműveltebb népe: a görögök, az előttük nagy tiszteletben álló, különféle jóshelyeket keresték föl, hogy ott nyerjenek föl- világositást. A nem kevésbbé müveit rómaiak más utón és módon iparkodtak maguknak a jövendő nagy titkait megmagyarázni. — Más népek ismét másként keresték azt, hogy mi módon lehetne a jövendő titkait megfejteni.

Vájjon mindezen népek czélt értek-e eme mindenesetre különös kutatási eljárás módokkal ? Kiváncsi természetük megnyugtató kielégítést nyert-e? Az ö világnézetükből kifolyólag talán igen, de a mi fölfogásunk szerint határozott nemmel felelhetünk.

Múltak az évek, telt az idő és a téves fölfogások még mindig uralták az emberek értelmét, mindegyre nyugtalanították szivüket. íme azonban egyszerre hirtelen nagy változás áll be. Nem is a gyönge emberi elme idézte azt elő, a végtelen Isten mindenható

akarata teljesedett: az ö egyszülött fia jött a szörnyű bűnösök közé, az emberek közé.

Átalakult az egész világ; megváltozott az emberek fölfogása, gondolkozás világa. Másként kezdtek érezni, gondolkozni és cselekedni. Uj szint öltött minden.

Jézus Krisztus leszáll a földre. Itt megalapítja egyházát, terjeszti országának uralmát. Nagy müvének keresztülvitelére gyarló férfiakat — az apostolokat — veszi maga mellé. Velük együtt fáradozik, tűr és szenved. Az isteni Mester már befejezte a megváltás munkáját. Ujjong, örvend minden hivő lélek, hogy már most itt a nagy szabadító. De kevéssel azután megváltozik minden. Ugyanaz a nép, mely a Messiást lelkesedő üdvkiáltásokkal fogadta, meg-l csúfolja, kigunyolja öt és mint valami gonosztevőt a bitófára viszi. Jézus Krisztus Nagypénteken elesett az ámító zsidók csapásai alatt. Az apostolok .és tanítványok, mint gyarló és félénk emberek csüggedtek, megfélemledtek és reményüket vesztették.

A nagy titkot tehát most is csak mélységes mélyhomály fedte.

De nem sokáig maradt ez igy. A szívfacsaró kínos kereszthalált követő dicsőséges föltámadás után való ötvenedik napra nagyszerű és fönséges esemény történik. Jeruzsálem városon nagy szélvész rohan végig. A föld valami dübörgéses rengés közt megmegrándul. Az ég megnyílik és csodálatos fényt önt ki magából. Tüzes nyelvek láthatók, megjelenik a Szentlélek. Jeruzsálem minden lakója tanúja e rendkívüli jelenségnek.

És mi történik? Az eddig oly annyira gyönge, tudatlan és erőtlen férfiak egyszerre erősek lesznek, mint a megdönthetetlen erős szikla, mindent- tudó, megczáfolhatatlan bölcsek. Előlépnek a zárt szobából, beszélnek minden nyelven, hirdetik a megfeszített Messiást, a kit mindenkoron imádni kell. Bámulatot keltő csodák erösitik minden szavukat. — Hitelt nyernek mindenfelől; az isteni Mester gyilkosai ezrenkint térnek meg. A keresztény egyház megalakul Jeruzsálemben, elterjed egész Judaeában, meghódítja a romiakat és az egész földkerekséget. „Az én országom nem e világról való.“ A jövendöllek ezt a legfölségesebb titkát, melynek megfejtése után epedve sóvárgott az emberiség lelke és a melyet eddig maguk az apostolok sem értettek, most egyszerre megértik, sőt ők magák magyarázzák másoknak. Megtanítanak e nagyszerű titokra mindenkit, oktatnak, mert ök fölvilágosit- taltak; megtanította őket a Szentlélek. Mert miként a Zsoltáros mondja „Be- ; léjük bocsátván leheletedet, fölélednek és megújítod a föld színét.“

Ezt a fönséges átalakulást művelte a Szentlélek kezdetben, ezt műveli mai nap is. Ennek a csodálatos történetnek megünneplésére készülünk a legközelebbi napokban. Magasztos ünnep ez, a Szentlélek Isten mindent átalakító nagyszerű ünnepe. Jöjj tehát Szentlélek Isten! Alakítsd át most is, újítsd meg, — mire megromlott, mélyre

sülyedt modem korunknak oly nagy szüksége van — a föld szinét. Erösitsd meg az eltévedt emberek hitét! Oszlasd szét a hitetlenség, szabad gondolkozás és a közönyösség borongó felhőit! Óh öntsd az emberekbe leheletedet, hogy föléledjenek és megujhodjanak !

Haunstädter József.

Az ember élettartama.

Az emberi élet tartama a legkülönfélébb befolyásoknak van alávetve. Két körülmény gyakorol leginkább, befolyást: átöröklés és életszokások. A gyermekekre nézve legjobb, ha atyjuk, amikor születnek, nem fiatalabb 25 és nem idősebb 40 évesnél és az anya életkora a 35 évet meg nem haladja. Betegségek az átöröklésnél természetesen nagy szerepet játszanak, első sorban a tuberkulózis. Rákbetegségnél az átöröklés veszélye nem oly nagy, mint a nagyközönség azt gyakran hiszi. Ä test súlyától is sok függ. Aki fiatal korában nagyon kövér hosszú életre nem igen számíthat, mert a kövér emberek betegséggé szemben ellen álló képességgel nem igen bírnak. Fontos az ' edény- és idegrendszer állapota. Akinek finomabb iiterei vannak, tovább fog élni, mint akinek literei vastagfaluak. Túlságos élvezetek ártanak életünknek; sokkal kevesebben betegszenek meg a munkától, mint túlságos élvezetektől. A hivatás is befolyást gyakorol élettartamunkra.

Az ember élettartama a legutóbbi húsz év alatt az összes kulturállamokban növekedett. Ausztria—Magyarországban a halandóság ezer lakónál 32-ről 29-re, Hollandiában 21-ről 18-ra apadt. Ez az örvendetes eredmény természetesen első sorban a közegészségügyi berendezések javulásának köszönhető. Az életbiztositódársaságok adatai alapján kiszámították, hogy aki harminczadik évét betöltötte, nagy valószinüséggel számíthat arra, hogy a hatvanadikat is túléli.

T ARCZA.

Pünkösdi Rózsa.

Irta : Limy Jenő.

Fcslő bimbó bokor alján,

Tüske védi báját,

így köszönti pünkösd napján

Himes pille párját.

Tarka lepke epekedve Csókját hinti rája,

Mint — a méz — oly édes a csók Pünkösd szép napjára.

Bárány felhő fenn az égen Irigvli a csókot,

S harmat képben, száll le szépen Belepve a bokrot.

De a rózsa, piros rózsa Eltakarja ajkát,

Hogy — ne Ízlelje a harmat, Hőszerelmes csókját.

Szenvedélytől ég az ajka Kéri esedezve,

De a rózsa, piros rózsa Nem hajt kérelemre.

S mig csatázik rózsa, harmat Kerti bokorágon —

Addig szeme megakad a Pünkösdi virágon —

Leszakítja — gonosz lélek — a rózsát

[az ágról,

Rövid mese — ez a vége — pünkösdi

[virágról.-ifi- <3.0,1.

Irta iTa.g'jr Ulászló alispán, felolvastatott a

Dalegyesület május 3-iki dalestélyén.

E helyen, ez alkalommal a felolvasó ! asztalhoz ülve, önkénytelen a dal hatalmáról, ez elcsépelt, de mégis mindig uj tárgy- ( ról kell szólanom.

Már a vénülő kor hajhullató derétől ] érintett főhöz talán nem is illőnek látszik e tárgy, mely önkénytelen is a múltak édes | emlékeit idézi fel, de csak az a boldog ! vénség, mely nem szégyenli a múlt emlékei- j nek megújulását már a bölcsészet szemüve- ! gével tekinteni, mert látja, hogy annak az I öregkorhoz nem illő csapongásait nem e csapongás értelmetlen, talán idétlen volta i okozza, hanem a haj szálainak ezüstje vagy hiánya, a rugékonyságát vesztett test esetlen mozdulata.

Az ifjú kor csapongásainak képét iga- - zán és híven a táncz tükrözi vissza. Illik,

| sőt elengedhetetlen kelléke az ifjú kornak, s az arra vonatkozó emlékek hiánya a szégyen, és nem teljes annak az öreg kornak eniié- j kezete az örömökről, mely fiatalon a zene I hangjai mellett nem karolta át azt, a kit ! szeretett vagy legalább szeretni hitt.- Én, a ki nem voltam szerencsés a dal i művészetével bírni, érzem legjobban meg- | ítélni a dalnak erejét, mert ügy nekem látszólag indokolatlan hangzavar által a gondolatok,

ábrándok egész raja vett körül, hogy a legnehezebb időkben is a megnyugvásnak .egy különös, megfejthetetlen varázsa ringassa nyugalomba vagy töltse he érthetetlen, de uj erőt lehelő reménynyel lelkemet.

Nekem, a dalban tudatlannak, kellett ereznem azon csodálatos hatását a dalnak, hogy vigsággal tele lelkemet szomorúvá tette s a búval tele szívnek fájdalmát megenyhi- tette s ma midőn látszólag már csak egy uj ének van számomra, a sir körül felzokogó zsolozsma, a dal szeretete ettől a gondolattól sem csökken meg s azt hiszem, hogy az érezni megszűnt szív még egyszer feldobog a dal hangjaira s annak szárnyain emelkedik a lélek egy szebb hazába.

A dalnak e szerepe a sírnál szentté teszi a dal művészetét, mely nemcsak a szerelemnek, egyéni vigságnak és búnak kifejezője, hanem a hit és a hazaszeretet leg- meghatóbb kifejezése.

Minden nemesebb érzelem legmagasabb fokát a dalban fejezi ki. A ki dalolni tud, az szerelmének kifejezésében túlszárnyalja j azt, a kinek a dal művészete meg nem adatott s a hitéért martyr halált szenvedő vértanú ajkán a dallal volt képes szembenézni bor- í zasztó halálával s minél kevesebbszer zug fel egy nemzet ajkán a nemzeti ének, annál inkább elhunyóban vagy alszik a hazaszeretet.

Szegény érzelmekben az a nemzet, melynek nemzeti dala sincs, s szellemileg értelmetlen az, melynek népe nem teremtett magának dalt, hogy a munkások dalától hangozzék a róna, völgy és a hegy.

A mit a nemzetről mondtam ismételem az egyénről is s bármily derék, bölcs és

okos legyen is valaki, ha a dalnak nincs semmi hatalma felette, hiányzik jelleméből egy melegebb, egy rokonszenvesebb vonás, mely nélkül bármily bőven vegye is ki részét a tiszteletből, számára a szeretetnek csak paránya marad. Nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy elfásult sziveket a dal bűbája megejt s nálok nem is sejtett érzelem világot hoz létre.

A színek hatását a távolság nem csökkenti, sőt legtöbb esetben neveli, ha figyelmen kívül hagyjuk is az emberi kéz remekeit, még a természet is gyakran a színek határait mereven szabja meg és szükséges bizonyos távolság, hogy a színek egygyé olvadjanak, összhangot s vele bizonyos melegséget, mely a vonzódás csirája, nyerjenek. A hang a távolságban is képes bizonyos melancholicus hatást teremteni, de a dal valódi hatást csak a közelben tehet, mikor az egyes hangok árnyalata tisztán kivehető.

A természet nem képes úgy összevissza hányni színeit, hogy a hatás a rut fogalmát keltse fel bennünk, de nem képes arra sem, hogy a borzadáíy vagy félelem érzetét keltse fel bennünk. Nehogy valaki kifogást tegyen, nem a fényről s annak ellentétéről beszélek, de a színekről. A hang ellenben természetben is képes dissonáns kellemetlen lenni, a mit bizonyit némely állati hang, képes félelmet szülni. Ez magában elég bizonyság annak igazolására, hogy a hang. nagyobb képességgel bir az érzelmek kifejezésére. A hangot minden phonograph daczára sem vagyunk még képesek állandósítani, mert ha ezt tehetnők, s a dal bűbája ép oly tisztán hamisítatlanul hangzanak fülünkbe, mint a színek pompája Titian, Raphael festményeiről, azt hiszem, a dal-