Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-09 / 2. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. I zásban állana egymással, ha — igen, ha ez a „ha“ nem volna. Ha a vételerős és vétel- kedvvel biró. közönség kereskedőink intenczi- óit méltányolva, összes szükségletét helyben szerezné be! Ez az eset azonban nem áll fenn és ebben rejlik a helyi kereskedelem legnagyobb baja. Fogyasztóképes közönségünk legnagyobb része szükségleteit Budapestről és Becsből fedezi. Ugyanaz a fogyasztóképes közönsé­günk teszi ezt, mely a budapesti és még többször a bécsi • kereskedőknek azonnal ' készpénzben fizet. Az áru ugyanaz, mely helyben is kapható volna, de az az illúzió, hogy az áru Becsből vagy Budapestről szerez­tetett be, megéri a vevőnek az árkülönbö­zetet. Miképpen feleljen meg azonban a helybeli kereskedő kötelezettségeinek, ha éppen a legjobb vevők mellőzik a helyi piaczot? Jómódú hölgyeink járnak elől a rossz példával és sok ezer korona vándorol a fővárosi kereskedők zsebébe, mig a hely­beli kereskedőknek meg kell elégedniük ama vevőkkel, kik számláikat csak többszöri meg- intés után egyenlítik ki, sőt még azután is levonnak belőlük, amit a budapesti vagy bécsi kereskedő semmi esetre se tűrne. A közönségnek ahhoz a meggyőződés­hez kell jutnia, hogy ama várossal szemben, melyben lakik, melynek felvirágzását szivén viseli is, vannak — ha mindjárt csak erkölcsi — kötelességei és hogy egyik lakosnak köte­lessége a másikat legalább annyiban segí­teni, hogy a helybeli kereskedelmet és ipart támogassa, anélkül, hogy ezért áldozatokat hozna vagy igényeit leszállítsa. Ha az egész közönség, első sorban a jobhmóduak arra a tudatra ébrednek, hogy a helybeli kereske­delem versenyképessége emelkedik, ha el­űzik a nagyzási vágyat és a meggyőződés hódit tért, hogy a helybeli kereskedelmet és ipart felsegélyezni kell, akkor az virágzás­nak fog indulni; — előbb és másképpen nem. kából hevenyészve összeállított asztalok ki­hordása ntán megkezdődött a táncz. Lassan- kint egy nagy nyüzsgő tömeggé olvad össze a lakodalmi népség, de azért szépen meg­fértek egymás mellett s a tyukszemtaposás jajjal, sziszszenései nem hallatszottak. Kisebb-nagyobb megszakítással igy folyt pár óráig, mig mi az öregekkel a község és egyház dolgait jól meg hánytuk-vetettük kvaterkázva. I Egyszer csak a tánezosok kezdenek állani, a nélkül, hogy valaki szólt volna egyet is, még a menyasszony is megállt tánezosá- val s a kótát híréből sem ismerő czigányok zenéje mellett a körben csak egy ember tánczolt: az igazi tánezos 1 Nem volt lakkezipő lábán, sem hóna alatt klakk, frakk sem libegtette szárnyait utána. Közönséges, nehéz, durva csizma, vastag mellény (a rokkot már letánczolták róla komaasszonyai) bizony nem könnyiték mozdulatait, hanem azért azt a mozdulatot attól a csizmától megirigyelhette volna akár­melyik selyemtrikós ballerina. Az aztán az igazi magyar csárdás volt. Biró és kurátor minden tekintélye ke­vés lett volna már pár perczig is csendet parancsolni s ekkor egy teljes félóráig a muzsikánál egyéb hang nem volt hallható; még a konyhából is kihúzódott minden élő­lény a kutyán s a macskán kívül. És az az ember még nem látott élő tánezmestert s a csárdáson kívül egyéb tán­ezot még nem tánczolt, hanem azt az egyet aztán tudja. Nem ordít a czigányra, hogy lasabban, vagy gyorsabban, tudja azt a czigány, érzi is a mit húz s a mint érzi, úgy huzza íasab- ban, vagy gyorsabban, de érzi a tánezos is, mit mond az a hamisítatlan magyar nóta s a mit érez, azt fejezi ki tisztán hamisítat­lanul minden mozdulata. A lassan merengőtői, az andalogva lej­tőtől, a vérpezsdítő, felgyulasztó szilajságig keresztül viszi a zene minden változáson s mindenüknek külön, eltanulhatlan kifejezést ad, melyet nem tanult be előzetesen ő sem, csak rávezeti az érzelem, mely eltölti, fel- gyulasztja, eksztázisba hozza s ha a zene meg nem szakadna, képes volna halálig járni. Mintha édes álomból ébredt volna fel, mely delejes öntudatlanságban ringatta, fárad­tan ül le; nem teste fáradt ki, hanem lelke, az bágyadt el és a valóra ébredés lehangoló, talán azért, hogy az álom, mit keresztül tánczolt, eltűnt. Régebben láttam e tánezot. A czivilizáczió halad. Tánczmcster jött, a fiatalság mohón kapót polkán, mazurkán s dreischritten. Lehetséges, hogy ha ismét a biró fia tartja lakodalmát a kurátor leá­nyával, pantallonos vőfély fennen hirdeti: „kérem uraim, hölgyeim négyes következik", de akkor már be lesz harangozva az igazi magyar csárdásnak is. Berey József. tének 24-ik évében reggel 6 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványai folyó hó 5-én délután fél 3 órakor fognak a Mária- utczai klinika halottasházában, az ev. ref. egyház szertartása szerint megáldatni és onnan a központi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, 1902. január 4-én. Béke lengjen drága porai felett! — Esküvő. Arz Albert helybeli betét­szerkesztő albiró folyó hó 5-én tartotta eskü­vőjét Szokolovszky Irmuskával, Szokolovszky Lajos vármegyei árvaszéki nyilvántartó és neje kedves leányával. Násznagyok voltak a vőlegény részéről Nemestóthi Szabó Pál járásbiró, a menyasszony részéről Kleiszner Károly urad. tiszttartó. Boldogságot kívánunk frigyükhöz! — Primiczia. A gör. kath. karácsony első napján, f. hó 7-én a szentmise kiváló ünnepséggel tartatott meg. Ekkor mondta el ugyanis első szt. miséjét Cupcea Péter, uj- misés, volt képezdei tanár, a helybeli gör. kath. templomban. A kistemplom ez alkalom­ból nemcsak hogy zsuffolásig megtelt, ha­nem az ájtatos közönség nagy része a tem­plomon kívül volt kénytelen a misét végig hallgatni. Az ünnepély fényét nagyban elő­mozdította Dr. Brán Felicián helybeli fő­esperes és püspöki külhelynök, ki a manu- ductor és az ünnepi szónok tisztét végezte. Lendületes, művészi szerkezetű beszédében szép szavakkal ecsetelte a nap jelentőségét. Az ünnepség fényének emelésére nagyban közreműködött Kiss Döme kántor is, ki min­dent elkövetett, hogy a mise-énekek minél szebben és pontosabban adassanak elő. Mise végén az összegyülteket, kik között latin szertartásuak és orosz-egyházhoz tartozó hí­vek is nagy számmal voltak, az uj misés áldásban részesítette. — Buborékok czim alatt uj kötetet bo­csátott közre G. Diószeghy Mór, érkávási lel­kész, az ismert Író. — Rajzok és életképek czimet viselnek az elbeszélések, melyeknek egy része régi ismerősünk mert hiszen lapunk tárczájában jelentek meg. Olvasóink is isme­rik Diószeghyt s igy felesleges volna művét keresett epitethonokkal ajánlani, mert hiszen az ő erőteljes irói egyénisége legjobban ajánlja műveit. Egészséges humora, kereset­len, közvetlen irmodora, élvezetessé teszik e kötetet, melyben a szerző nemes kedély­világa nyilatkozik meg. Tárgyát is leginkább a kedélyes családi életből meríti s e tekin­tetben valóban egyedül áll íróink között. A füzet Bölöni Sándor szilágysomlyói nyomdá­jában tetszős kiállításban jelent meg s két koronáért megrendelhető a kiadónál. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Esküvő. Kiss József helybeli kötél­gyártó-iparos a mai napon tartja esküvőjét özv. Erdey Zsigmondnéval. — Ügyvédi iroda. Baudisz Jenő volt árvaszéki h. elnök, Szatmárvármegye tb. tiszti főügyésze január 1-től Nagykárolyban ügy­védi irodát nyitotl. Az iroda január 15-ig Werbőczi-utczai házában van, azontúl Dr. Aáron Sándor orvos urnák a vármegyei szék­házzal szemben lévő házában. — Kereskedők mulatsága. A nagy­károlyi kereskedő ifjak köre folyó évi feb­ruár hó 1-én tartja téli tánczmulatságát. Szakított az eddigi szellemmel és elhatározta, hogy ez idén mulatságának megadja azt — ami eddig hiányzott — a kereskedői jelleget. E czélból a helybeli kereskedők nejeit fogja felkérni a háziasszonyi tisztségre — és úgy tudjuk, hogy eddig mindnyájan kész öröm­mel el is fogadták a megbízatást. Nagyon életre valónak tartjuk a rendezőség újítását és annak eredménye nem is lehet más, mint I egy hatalmas, de amellett — kedélyes — és fesztelen mulatság. Előre felhívjuk olvasóink ! figyelmét ez estélyre, mely bizonyára egyike | lesz a legsikerültebbnek a rövid farsang- idény alatt. — Penzintezeti közgyűlés. A Központi Takarékpénztár részvény-társaság Vll-ík évi rendes közgyűlését folyó hó 19-én délelőtt 10 órakor fogja saját helyiségében megtar­: tani. A részvényeseknek megküldött mérleg szerint az évi nyeremény 15571 korona 65 fillért tesz ki, melyből az alapszabály szerinti jutalékok levonása után részvényenként 2CL I korona osztalék megállapítását hozza az igaz- \ gatóság javaslatba. — Jogász-tánczestély Szatmáron. A szatmári kir. törvényszék és ügyvédi kamara területén működő nőtlen juristák által szat­máron, a szatmári vigadó összes termeiben 1902. január 18-án rendezendő jogász-táncz­1 estélyre nagyban folynak az előkészületek, — a rendezőség mindent elkövet, hogy ez legyen a város és megye legszebben sikerült táncz- estélye a farsangon. Nemcsak a szatmári közönség, hanem városunk intelligencziájá- nak körében is oly nagy érdeklődés nyilvá­nul a mulatság iránt, hogy bízvást mond­hatjuk, hogy a rendezőség fáradozásait a legszebb siker fogja koronázni. E nagy érdek- ! lödésre való tekintettel tért el a rendező- 1 bizottság attól az eredeti szándékától, hogy Előfizetési telte! Január 1-jével lapunk XIX-ik év­folyamába lépett. Egy lap életében mindenesetre számot tevő múlt áll hátunk megett és hogy ezt megérhettük, annak a közön­ségnek köszönhetjük, mely lapunkat mindenkor melegen támogatta, mint oly lapot, mely Nagykároly város' és vidékének érdekeit tartotta mindenkor szem előtt, azoknak mindig hü kép­viselője volt. Társadalmi és kulturális érdekeink­nek lesz szószólója lapunk ezután is, híven, önzetlenül legjobb meggyőződése szerint. Igyekezni fog megfelelni azok­nak a feladatoknak, melyeket a nagy- közönség tőle jogosan elvár, szavát hallatni óhajtjuk minden téren, hol azt városunk fejlődése, jóléte, előre­haladása megkívánja. Szépirodalmi közleményeinkben — mint eddig — úgy ezután is igyekezni árverezése eszközöltetett, mely után Papp Béla igazgató a maga és tiszttársai nevében viselt állásukról lemondott s uj választásra hívta fel a közgyűlést. A választás vezeté­sére elnökül Borger Ármint, tagokul Moson Györgyöt és Nagy Gábort kérte fel. A sza- j vazatszedő küldöttség működését befejezvén. Berger Ármin elnök kihirdette a választás eredményét. Ezek szerint a megválasztott tisztikar és választmány névsora a következő : j Elnök: Debreczeni István. Igazgató: Papp Béla. Jegyző: Nemestóthi Szabó Albert. Ügyész: Baudisz Jenő. Pénztárnok: Nagy Sándor. Számvevő: Maresch Emil. Könyv­tárnok : Erdőhegyi Gyula. Választmány: Dr. Adler Adolf, Barkóczy Ferencz, Berger Ár­min, Csipkés András, Csilléry Dávid, Gőnyey István. Ilosvay Aladár, Dr. Jékel László, Jeney Géza, Jeney István, Kaufmann Ignácz, Kaufmann Jenő, Kacsó Károly, Kemény Alajos, Killer Nándor, Kőszeghy Gyula, Marsó Lőrincz, Márton Sándor, Nagy László, Nonn Gyula, Obholczer Gyula, Péchy László, Reök Gyula, Rőth Károly, Dr. Serly Gusztáv, Dr. Schönpflug Richárd, Nemestóthi Szabó Antal, Nemestóthi Szabó Pál, Wagner Lajos, Vetzák Ede. — Könyvtári választmány: Gorzó Ber­talan, Hám József, Jenser Mihály, Dr. Ko­vács Dezső, Madarassy Gyula, Tóth Sándor. Ezzel a közgyűlés befejezést nyert. — Primiczia. Kegyeletes és mélyen meg­ható ünnepély folyt le vizkereszt napján a róni. kath. templomban. Ekkor mondotta el ugyanis első szent miséjét Haunstädter József főgymn. tanár, kit a karácsonyi ünnepek alatt szentelt föl pappá Meszlényi Gyula megyés­püspök. A délelőtti 9 órás misén igen nagy közönség jelent meg s áhítattal hallgatta meg a fölszentelt pap első miséjét, melyen a manuduktori tisztet Kosztra Ignácz tiszt, kanonok akadályozása miatt — Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök töltötte be s a tanári­kar fényes aszistentiája mellett folyt le a rendkívül szépen feldiszitett főoltár előtt, melyet Báthory Istvánná úrnő volt szives ez alkalomra feldisziteni. Az ünnepi szónok Lőrincz Gábor fögynmasiumi tanár volt, ki szívhez szóló szép beszédben vázolta a papi és szerzetesi élet kötelességeit. Mise alatt a főgymn. énekkar énekelt és Demidor Ignácz rendőrkapitány gyönyörű szólóját volt alkalma a közönségnek élvezni. Mise után igen nagyszámú közönség része­sült az uj-misés áldásában. Délben ebéd volt ■ a kegyesrendi társházban, melyén az uj mi- sés édes atyja, nővérei, megjelent rokonai s egy pár jóbarátja vett részt. Számos pohár­köszöntő hangzott el, melyek sorából külö­nösen Palczer Ernő házfőnök köszöntője emelkedik ki, ki könyezve üdvözölte rend­társát eme nehéz és tövises pályán, melyre í lépett s kívánta neki, hogy minden tekintet­ben ezután is úgy megállja helyét, mint azt eddig tette. Magunk részéről is szívesen üdvözöljük az uj misés tanárt. — Tánczmulatság. A Protestáns Tár­saskörnek vasárnap, e hó 12-én tartandó tánczmulatságára ismételten felhívjuk közön­ségünk figyelmét. Reméljük, hogy a jótékony- czélu egyesület mulatságát a közönség abban a pártfogásban fogja részesíteni, melyet ed­digi sikeres működésével megérdemel. — Eljegyzés. Nagy Annát, Nagy László alispán kedves leányát eljegyezte Köröskényi I Miklós Budapesten. A szinügyi bizottság folyó hó 6-án tartott ülésében azon határozatot hozta, hogy a nyári idényre a játszási engedély megadá­sát Krémer Sándor színigazgató részére fogja véleményezni, ha nevezett igazgató társulata tagjainak névsorát április 8-ig bemutatja s a bizottság meggyőződik arról, hogy minden tekintetben megfelelő társulattal fog váro­sunkba jönni. — Eljegyzés. Egregi és nyirvadai S Tömpe Bertalan városunk községi bírója és | árvaügyi tanácsosa e hó 5-én váltott jegyet j galgói Rácz Miklós és neje buji Jékey Anna kedves leányával Ilonkával. Sok boldogságot j kívánunk a szívből kötendő frigyhez ! — A múlt év statisztikája. A múlt | 1901. évben az anyakönyvekbe városunkból bejegyeztetett: 567 születés, 404 halálozás i és 128 esketés. 1900. év folyamán 572 szü­letés, 387 halálozás, 133 házasságkötés volt bejegyezve s igy a múlt év mérlege az 1900. i évihez képest mindhárom anyakönyvnél ked- ! vezőtlenebb. — Gyászeset. Egy reményteljes ifjú élet semmisült meg a napokban. Kerekes József jogszigorló, özv. Kerekes Istvánná fia e hó 5-én Budapesten hol a sorvasztó beteg­ség ellen gyógyulást keresett, elhunyt. A boldogultban lapunk szerkesztője öcscsét vesz­tette el. A korán elhunyt ifjú haláláról gyászoló családja a következő jelentést ada ki. Özv. Kerekes Istvánná mint édes anya, Kerekes István, Margit, Sarolta, Irén és Anna mint testvérek úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik a felejthetetlen forrón szere­tett fiúnak, testvérnek, illetve rokonnak Kere­kes József jogszigorlónak folyó hó 2-án éle­fogunk, hogy közönségünk szórakoz- i tató élvezetet találjon. Iránya, béltartalma nem fog vál- tozni s megfelel ama követelmények­nek, melyek a t. olvasóközönség bizal­mát és pártfogását részére eddig is biztosították. Kérjük ezen bizalmat és pártfo­gást jövőben is, mert. egy lap csak úgy tud megfelelni nemes hivatásának, ha a közönség is támogatja. Lapunk előfizetési ára helyben ház­hoz hordva, vagy vidékre postai küldéssel Egész évre ... 8 korona. Á Félévre .... 4 „ Negyedévre ... 2 „ A Nagykároly és Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala. H I R E K. — Városi közgyűlés. Városunk kép­viselőtestülete e hó 5-én rövid közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnök­lete alatt. Elnöklő polgármester mindenek­előtt bejelentette, hogy az elhalt dr. Áldor Adolf, továbbá Kaufmann Jenő, Booz Samu és Norm Ferencz képviselők helyére (kik közzül a három utóbbi a választott képviselő- testületi tagságot tartotta meg) a póttagok közzül özv. Kiss Józsefnét, Dr. Kovács Dezsőt, Guth Jakabot és Szokolovszky Lajost j hivta be, illetve Kiss Józsefnét helyettes be­jelentésére szólította fel. Füzy Istvánné Ősz Mihályt, Schuszterits Ignácz pedig Bandisz Jenőt jelentvén be jogaik-gyakorlására meg­bízottul, ezek, valamint Jasztrabszky Irma képviseletében Jasztrabszky 1.. S. Kálmán a képviselőtestületbe szintén behivattak. A be­jelentések után a napirend egyetlen tárgya­ként a nagykárolyi 45. szánni telekjegyző- könyvben 580. hr. szám alatt felvett Murvai Sándor és Dán Erzsébet tulajdonát képező ingatlannak a közkórház részére eszközölt j megvételéről kiállított szerződés jóváhagyása vétetvén tárgyalás alá, miután kellő szánni képviselő nem volt jelen, ezen ügy tárgya­lása a február 9-én tartandó közgyűlés napi­rendjére tűzetett ki. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a közgyűlést berekesz­tette. Személyi hir. Gróf líugonnai Béla, vármegyénk főispánja, hivatalos ügyeinek el­intézése czéljából tegnap este pár napi tar­tózkodásra városunkba érkezett. — Kaszinói közgyűlés. A helybeli régibb kaszinó e hó 6-án tartotta évi rendes köz­gyűlését Papp Béla igazgató elnöklete alatt. Elnöklő igazgató üdvözölve a megjelent ta­gokat, a közgyűlést megnyitotta. A múlt köz­gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után az Í900. és 1901. évi számadások megvizsgálás végett a számvevő Vetzák Ede és Csipkés András tagokból álló számvizsgáló-bizottság­nak adattak ki, azzal, hogy azok a költség- előirányzattal együtt a február első vasár­napján tartandó közgyűlés elé terjesztendők. Az alapszabályok némely szakaszai módosit- tattak s bevétetett, hogy a tagsági-dij 24 koronán felül nem emelhelö. A pénztárnok és könyvtárnok tiszteletdija 200 200 koro­nában állapíttatott meg. Majd a hírlapok el- I ^ .

Next

/
Thumbnails
Contents