Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-27 / 9. szám
T’s.xss.cLa.lEc.i, szépirod.alrai és isaxcLerettexjeszt;® IxetilsvpNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. |! Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. : Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmeiitetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A társadalmi szükölködés orvoslása. Bálokat, estélyeket és más vigalmakat jótékonyczélokra rendezni régi szokás, mely a világ minden városában és kisvárosában ma is divatos. Eredeti jelentőségét rég elfelejtették és sok esetben a jótékonyczél csak czégér, hogy a folyton növekvő társadalmi szükölködés daczára mindenhol ünnepélyeket, vigalmakat rendezzenek. Ha a farsang kezdődik, a gazdagok palotáiba, a középosztály házaiba vig hangulat vonul be és még az egyszerű varróleány szive is hangosabban dobog. Az élvezet és korlátlan vigság iránti hajlam ráragad mindenkire ; a kirakatokban csillogó ékszerek, sokféle elragadtató ruházatok és fény- üzési tárgyak behálózzák az érzékeket és ha a hamvazószerda lezárja a számlát, mi marad meg akkor? Mennyi tönkrement exisztenczia, mennyi erkölcsileg elzüllött emberélet? ! S mégis legtöbben azzal az erkölcsileg nagyhatású jelszóval, hogy „hiszen jóté- konyczélból történik“ léptek be abba a világba, amelyben mulatnak és — tönkremennek... És ha közelebbről tekintjük meg a dolgot, azt fogjuk találni, hogy mind ennek oka, hogy a szegények kedvéért tánczoltunk és mulattunk és e jó szándékunkban gazdaságilag vagy erkölcsileg tönkre jutottunk. Mert e mulatságok első sorban a munkától terelnek el bennünket, ma inkább, mint évek előtt. Ha elmulasztjuk munkánkat, elmarad a jutalma és a rákövetkező nap fokozott munkássága az elmulasztottat nem pótolja ki. De ennél több, hogy ez a munkamulasztás nem az egyedüli veszteség. Éhes gyomorral, száraz torokkal nem jó mulatni és ennek következtében olyan tulkiadása- ink keletkeznek a mulatozásból, mely meghaladja gazdasági erőnket és a kevésbbé vagyonosokat, sőt még a szegényeket is a legkülönfélébb kiadásokra csábítja. Ha aztán gazdaságunkba már egyszer befészkelte magát a defi- czit, úgy visszatarthatatlanul nö és azt mondják, hogy „a viszonyok kedvezőtlenek, nem lehet megélni“ ... Pedig csak mulató kedvünknek estünk áldozattá és az e mellett elpocsékolt töke a vendéglősök a virágárusok és kocsisok zsebeibe vándorolt, a valóban szegényeknek kevés hasznuk volt abból, hogy javukra tánczoltunk, mulattunk — és tönkrejutottunk. A mulatási kedv korai felkeltése által könnyelmű nemzedék neveltetik, mely nem lesz képes a szükölködéssel, az Ínséggel daczolni, mert tudvalevőleg a könnyelműség okozza az ínséget és ha a könnyelműség helyett takarékosság és komoly törekvés uralkodik az egész vonalon, úgy lehetetlen, hogy a társadalmi Ínség és közgazdasági szükölködés annyira elterjedne, mint napjainkban. Nem kívánhatjuk az önmegtagadás ama fokát, mely minden szórakozást kizár. A dolgos embernek szükséges a pihenés, a szórakozás, a jókedv és a vigság, de ennek mértéket kell tartani társadalmi és közgazdasági erőnkkel. A legkisebb kiadás, a legszerényebb élvezet pazarlássá fajul, valahányszor ez az erőnket meghaladja. Ha ezt felfogjuk és az életben érvényesítjük, a társadalmi Ínségnek határt szabunk. Mert a takarékosság megfékezheti az Ínséget és jómódot terjeszthet a legszélesebb körökben. Legelébb azzal legyünk tisztában, hogy a jótékonyság egyes elvétett esetekben segítséget, enyhítést nyújthat ugyan, de nem képes az általános nyomort leküzdeni. Ha fölosztanék a földkerekség összes Krözusainak vagyonát, csak elenyészően csekély összeg jutna minden szükölködönek, mert a szegénység és szükölködés nagyobb, mint az összes gazdagság. Ha ezt felfogjuk és szakadatlanul szem előtt tartjuk, magunk is be fogjuk ismerni, hogy a nemzedékünket fenyegető szükölködést és Ínséget csak egy utón küzdhetjük le: takarékosságunk által. Ha a takarékosságot többet gyako- rolnók és ha gazdagok és szegények egyaránt ez erény nagy jótéteményéről meg lennénk győződve, úgy sok exisztenczia tönkrejutasától és köz- gazdasági válságoktól is meg lennénk kiméivé. A táplálkozás a közegészségügy szolgálatában. Tanárok, orvosok, bölcsészek és jogászok akadnak immár honleányaink közt s alig létezik manapság pálya, mely a női nem előtt nyitva nem volna. De a diplomás, tudós vagy hivatalt viselő nők száma a lakosság számához viszonyítva mégis elenyészően csekély még s a nők nagy zöme a természet által kijelölt hivatását tölti be: végzi a háztartás teendőit. Itt aztán otthonosnak érzi magát és ez a foglalkozás jobban is illik hozzá, mint a bölcseleti dogmákról való vitatkozás vagy a corpus juris csalafintaságaival való lapdálódzás. Az az asszony, aki gondozza férjét és gyermeiket, végzi a házi teendőket, síit-főz, kedvesebb a férfiaknak a világ legtudósabb' asszonyánál. A hazának is jobban szolgál a jó gazdasszony, mint az a nő, akire a férfiak pályáin — ha ott félig-meddig betöl- tené is a helyét, — szükség nincsen. Az általános haladás közepette a-háztartást vezető nő sem maradhat vissza s kell, hogy a haladással lépést tartson ő is. Azért a magyar háztartási iskola-egyesiüct mindenesetre hézagot pótol s a feladatok, melyek teljesítésére vállalkozik, nem kisebb jelentőségűek, mint például a tudós nőket képező iskoláké. Nagy érdeklődéssel olvastuk nemrégiben, hogy ez egyesület növendékei vizsgálati ebédet főztek, mely alkalommal számtalan jobb- nál-jobb ételt szolgáltak fel — nem drága puddingokat meg pástétomokat, hanem a polgári asztalokon tálalni szokott ételeket. Szívesen látjuk, hogy a nőket a természet által kijelölt hivatásban kiképezik, de különösen főzés tekintetében egy-két észrevételt kell a kiképzéshez fűznünk. Sokat kell még a nőknek tanulni, hogy úgy főzzenek, hogy övéik az egészségügyi szabályoknak megfelelően táplálkozzanak. Mert tekintsük meg rövidesen, mi mindent kellene egy gazdasszonynak tudnia, hogy családja körében észszerű táplálkozást honosítson TARCZA. Fa tetején ... Fa tetején turbékol a gerlicze, Hogyha elszáll, nem száll nagyon messzire; Visszakészti hű párjához valami, A mit szóval ki sem lehet mondani. Én sem tudom elgondolni, mi lehet Mi annyira vonzza hozzád szivemet ? Pedig érzem, hogy hiába imádlak ... — Hej de mégis, mégis vágyom utánad! Tóth Lajos. Adóról, bélyegről. Felolvastatott a „Kölcsey-Egyesület“ f. hó 23-án tartott felolvasó-estélyén, szerző, Kemény Alajos által. Értekezésem annyiban különbözik hasonló komoly tárgyú felolvasásoktól, hogy ebbe mindenkinek szabad belebeszélni . . . Tudományos és mégis népszerű tanulmány ez, mert az anyag könnyen érthető feldolgozásában alkalmazkodni igyekszem — tisztelt hallgatóim felfogásához. E szerény bevezetés után megkezdem: I. Adó ! •— Itt minden egyenes gondolkozást! magyar ember azt hihetné, hogy ez nem is „valami“, hanem „valaki“ még pedig olyas valaki, a ki valamit ad. —- Hiszen mindenki úgy tudja, hogy például „kenyéradó“, ez egy olyan becsületes ember, a ki valamely szolgálatért — vagy —- ritkább esetben — ingyen — kenyeret ad. Nohát ilyen értelmezés nagyon téves volna, mert az az adó, a miről én beszélek, tényleg nem „valaki“, hanem „valami“ — és nem is olyan valami, a mit mi kapunk, hanem valami, a mit adunk ... Különféle sajátságainál fogva alig lehet meghatározni, hogy az adó tulajdonképpen a világi teremtmények melyik fajához tartozik ! . . . Először tartozik az, az állatvilághoz. — Mert önfentartására élő emberek szipolyozásából, sőt némelyek szerint véres verejték megemésztésével táplálkozik ; megeszi a lovat, ökröt, szamarat és tetszés szerint tud felemelkedni; másodszor tartozik a növényvilághoz, mert buja kinövéseinek legdusabb ágai a földbirtokban gyökereznek, s mert elvitázhat- lanul gomba módra szaporodik; harmadszor tartozik az ásvány világhoz, mert jegeczesedelt hátralék alakjában úgy nyomja az ember szivét, mint a kő, mert csak úgy hasznos, ha kellően ki van aknázva, és mert forgalmának testesülése — végül is — leginkább aranyban és ezüstben lel anyagi alakot... Az adót némelyek „közteher“-nek nevezik, pedig elég rosszul; mert minél többet raknak abból valakire, — az illető annál könnyebb lesz. Származásának különfélesége szerint elnevezése is annyi, hogy az eddig már felfedezett alakjainak keresztnevei végig sétálnak az ABC minden betűjén sőt ezek egyikét másikát többszörösen is veszik igénybe, így betűrendben: A — Általános jövedelmi pótadó — svány-olajadó; B — Bányaadó, betegápolási adó be- zállásolási pótadó ; C — Czukoradó, cselédadó; D — Díjjak, czímek, rangok, kineve- ésekért; — Dohány fogyasztási adó; E -— Ebadó, értékpapír forgalmi adó, gyenértékadó, egyházi adó; F — Földadó, fegyveradó, fogyasz- isi adó; G — Gabonavám; H — Házadó, hadmentességi adó, húsdó, halászati adó ; I — Italadó, iparkamrai adó; J ■— Játékkártya, járdaadó, járadékadó ; K — Keresetadó, községi adó ; L — Lottóadó ; M — Megyei pótadó ; N — Nyilvános számadásos vállalatok dója ; 0 — Oskolaadó; P — Pénzintézeti adó; B — Rabtartási dij; 8 —- Söradó, sóadó; Sz — Szállítási adó, szeszadó; T — Tőkekamatadó; U —- Útadó ; V — Vadászati adó, vám vizszabályo- ási adó ; Z — Zsidó templomszék adója. így összehoztunk hamarjában vagy 43 ile adót, de bátran elhihetjük, hogy szorosabb utatás mellett ennél sokkal többet is fe- ezhetnénk fel, — sőt egészen meg lehetünk yugtatva arról is, hogy ha a német kultúra jrjesztésének ujabbi lendülete folytán édes nyelvünk ABC-je szaporodik, úgy az adó a haladás és nemes verseny terén bizonyára nem fog hátramaradni. És most — miután tudjuk, hogy mi az adó, áttérhetünk annak politikai, társadalmi és irodalmi szempontból való méltatására. Politikai legfőbb kincse minden honpolgárnak — a szabadság,, s e szabadságból kifolyó egyéni önrendelkezési jog. — Nos tehát! az adó a szabadság elöhar- czosa, — mert az önrendelkezési jogot minden egyéb törvényes intézménynél legjobban kiterjeszti: mig ugyanis valaki csak 24 éves korában nagykorú, katona csak 20 éves korában lehet, házasodni 18 éves korban szabad, addig adót fizetni már 16 éves korban van megengedve. Az adó tehát a legszabadelvübb politikai intézmény s ennek alapja a legnagyobb politikai garantia: a polgári becsületszó; — ergo polgár becsület — becsület politika — és politika adó nélkül —• tehát Mocnik egyenleti elmélete szerint polgár politika és adó nélkül nem lehet. Ezt, azt hiszem, ért- hetőleg demonstráltam. Társadalmi szempontból az adó a legnagyobb védes.zköz a fenyegető szoczializ- mus ellen, mely tudvalevőleg minden felsőbb- 1 séget és rendi fokozatot romba akar dönteni: Mert az adókulcs tele van fokozatokkal, melyekbe a honpolgárokat osztályozza, s ez által a socialistikus törekvések megsemmisité- vel sokkal jobban mint a főrendiházi törvény — örök jogon megkülönbözteti az embereket s megállapít a jelen és jövő kornak megfelelő uj társadalmi osztályokat.
