Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-20 / 8. szám

nemcsak a nagyközönség érdekében és jóvoltáért, hanem az övékében is alkalmaztatnak; melyek tehát rokonszenvesek, jóakarók, türelmesek és igy elég alkalmasak is arra, hogy az illető népfajt megnyerjék és azt habár nehezen és lassan is — a rendes polgári élettel inegbarátkoztassák; de amelyek szükség esetében elég határozottak és következetesek is arra, hogy a megfékezendő és a rendes életmódra vezetendő faj belássa, hogy az ő rakonczátlan és a társadalom nyugalmát rettegésben tartó életmódjának ütött a végórája ... Hogy azonban az ujrend alapján az ő rendes életmódja, munkássága és ügyessége által oly békés családi életet alkothat magának, mely az ő jövőjét nemcsak elviselhetőbbé, hanem nyugodtabbá és biztosabbá is teheti...

Ezeknek az eszközöknek a főbbjei részint olyanok, melyek a felnőttek fékentar- tására, hasznos foglalkoztatására és a rendre vonatkoznak; részint pedig olyanok, melyek a gyermekek és az ifjúság okszerű és alapos nevelésével foglalkozván, azok a különféle rendes és hasznos polgári munkára -is kiké- peztetnek, hogy azok annak idejében a községüknek és a társadalomnak minél hasznosabb és békés tagjai lehessenek.

Természetes ugyan, hogy ez a dolog különösen kezdetben — sok nehézségbe fog ütközni; de azért bizonyos, hogy a tudatos és alapos neveléstől és a felnőtteknek a munkára való kényszerítésétől (szükség esetében) a kellő eredmény nem fog elmaradni.

És ez az egyedüli ut és mód, mely már előre is a legszebb kilátással kecsegtet, hogy az óhajtott czélhoz vezet.

Az alkalmazandó gondos népnevelés i szempontjából, mely a gyermekmenhelyen és-népiskolában teljesítendő, legczélszerübb, sőt feltétlenül szükséges lenne, hogy a gyermeknek 3—4 éves kortól kezdve lassankint i teljesen elvonatnának a szülök befolyása alól, és közös tápintézetben gondoztatnának, nehogy a szülők hibáit magokra öltsék .. . amit különben kellő kímélettel és fokozatosan lehetne életbe léptetni.

A jobbviseletü családoknak azonban kilátásba lehetne helyezni, hogy a gyermekeik hetenkinti pár órai látogatását is élvezhessék ... Mert a czélnak az ő nevelő hatásánál fogva ez is javára szolgál... hacsak az engedménynyel a kellő óvatossággal bánnak!

E mellett oly czélszerü munkásházak állitandók fel az illető alkalmas községekben vagy az azok mellett kiszemelt telepeken, amelyekben és amelyek körül a felnőttek s a mindennapi iskolát elvégzett iparostanon- ezok és gazdasági iskolások azon mesterséggel vagy uj iparággal, illetőleg földmivelós- scl foglalkoznak, melyekhez azok legjobban értenek, vagy legtöbb hajlammal bírnak, hogy abban gyakorlatilag is lehetőleg kiké- peztetvén, a legjobb eredménynyel munkálkodhassanak és érvényesülhessenek is ; amidőn aztán azok az intézeti felügyelő-bizottság

belátása szerint a saját szárnyukra is bocsájt- ha.ók.

Kívánatos különben, hogy nemcsak az ismétlő iskolába járó 12—15 éves fiuk és j' lányok, hanem az azoknál idősebbek is addig tartassanak az intézet gondozásában és lel-! ügyelete alatt, inig azok teljesen használható, \ értelmes, keresetképés és megbízható mun-1 kásokká és cselédekké ki nem képeztetnek.

Azért nagy és fontos szerepet kell a telepek színhelyén és pedig mind a két nem i részére külön-külön szervezendő ifjúsági \ önképzö-köröknek is teljesíteniük, melyek úgy ! az értelem és jellem fejlesztésére, mint'a munkásság emelésére s a kedély és nemes érzelmek ápolására és terjesztésére hivatvák és arra a legalkalmasabb is, fökép ha azo-, kát egy-egy jól vezetett zene- és énekkari élénkíti és tartja össze. És pedig annál inkább, mivel e telepeken a rend, munkásság, a polgári erények ápolása a felnőttek részéről kezdetben a legnagyobb nehézségekbe fog ütközni.. .

E nehézségeket azonban évről-évré kevesbíti majd az ő gondjaik alul felmentett gyermekeik szokatlan előmenetele, a mi nem csekély hatással lesz rajok nézve s a sorsukba lassan beletörődő megnyugvásig amidőn örülnek majd, hogy azok — különb és boldogabb emberek lesznek, mint ők.

A gyermekek ép úgy nevélendők, mint a község gyermekei a rendes polgári életben, csakhogy szigorúbb felügyelet alatt és lehetőleg a legjobb felügyelet alatt és lehetőleg a telep nevelői szeme előtt. .. hogy az ezek tanítási iránya — és ne a szülőké — | érvényesüljön ...

Az ismétlös növendékek a gyakorlati dolgokban az erre legalkalmasabb felnőttek által képezendők ki és a további felügyelet i alul csak akkor oldassanak fel, ha már elég j értelmes, megbízható és keresetképes munkások vagy cselédekként szolgálhatnak, hogy áldhassák azt az intézetet és azokat a keze- j két, amely és amelyek őket a tisztességes' és otthonos polgári életbe bevezették.

Még a fiatalabb és fogékonyabb fclnőt-! teket is rá kellene, venni, hogy a rendes kézi- i munkájuk mellett időnkint pár órai tanítást élveznének a legszükségesebbekből, hogy j azokat megkedvelvén, annál inkább művelődjenek és alkalmasokká váljanak arra, hogy magoknak s csajádjoknak biztos jövőt alkot- j hassanak és a társadalomnak hasznos pol- ■ gáraivá válhassanak.

A telepen lehetőleg minden családnak legyen meg az ő külön kis lakása és ■— részben háztartása is, melyet az maga gondoz, kivévén az élelmezést, melyben gazdasági szempontból közös konyhából részesüljenek, amelyet azonban mint közöset, felváltva közösen gondoznak is, hogy igy aztán a rendes háztartást is megszokják és megtanulják.

A telepek természetesen úgy hclyezén- dök el és építendők fel, hogy az azok lakói a szintén ott lakó felügyelő engedelme nélkül onnét el ne távozhassanak és az csakis

a felügyelő jóváhagyása és óvóintézkedése mellett történhessék meg.

Igaz ugyan, hogy ez a letelepítés az országnak sok költségébe fog kerülni; de az nemkevésbé igaz, hogy a mi kóborló czigá- nyaink által okozott kár — az erkölcsi károkat nem is számítva — most se kerül kevesebbe!...

És ha azt tekintjük, hogy minden befektetés' költségbe kerül: úgy könnyen beláthatjuk, hogy az a befektetés, mely a nagy közönség biztonságát rettegésben tartó és vagyonát pusztító népség megfékezésére, s hasznos polgárokká való nevelésére, átgyúrására és igy a mi munkás kezeink s nemzeti megerősödésünk tetemes gyarapítására irányul, — minden más befektetésnél sokkal szebb és bővebb gyümölcsöket fog — és már az első évektől kezdve — teremni; és pedig annál inkább, hogy avval kapcsolatban még a dologtalan koldusok és szegények ügyét is megoldhatjuk! . . .

Azért ez az ügy nagyon megérdemelné, hogy azt az arra hivatott hatóságok minél behatóbban tárgyalják és szorgalmazzák!

Ser/i Sándor tr.

HERE St.

— A pápa jubileuma. Február hó 20-án, azaz ma ünnepli a katholikus világ XIII. Leó pápa uralkodásának 25 éves fordulóját. Meszlényi Gyula megyés püspök ez alkalomból körlevelet bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy a jubileumot az egyházmegye területén fennálló összes iskolák és tanintézetek kellő alakban ünnepeljék meg. Városunkban a kath. egyház márczius hó folyamán ünnepli meg a nagy napot, s az ünnepély programmját annak idején közöljük. A kath. legényegyesület szintén fog ünnepélyt rendezni.

— A miniszter köszöneté. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Vanke József nyug. kegyesrendi tanárnak s tiszteletbeli kormány- tanácsosnak a nagykárolyi kath. főgimnáziumnak adományozott értékes gyűjteményért köszönetét nyilvánította.

— Kinevezés. Ö felsége a király, Galba Lajost a szatmári kir. törvényszék elnökét a pécsi főügyészséghez főügyészszé nevezte ki. A mennyire örvendünk az előléptetésnek, épp annyira sajnáljuk a volt elnök távozását, mert igen rokonszenves jogászt bírtunk benne igazságszolgáltatásunk élén.

Pál napjára a helybeli függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága a párt volt képviselő-jelöltjének Gyapay Pálnak elküldölte a végrehajtó-bizottság tagjainak Huszty Zoltán által remek kivitelben előállított nagyított csoportfényképét. Ez alkalomból Gyapay Pál, ki a képen levők min- denikeinek saját arczképével viszonozta a gyöngéd figyelmet, a következő levelet intézte a párt vezetőségéhez:

Tekintetes dr. Adler Adolf köz- és váltó-ügyvéd urnák, a nagykárolyi 48-as függetlenségi párt elnökének Nagykárolyban.

Kedves barátom!

Hozzám intézett megtisztelő soraidra tudomásodra hozom, hogy a fénykép szerencsésen megérkezett.

Mint a hosszú tél után az első tavaszi napsugár, mely uj életre ébreszti a szunnyadó természetet, oly hatással volt reám pusztai magányomban a meg nem érdemelt figyelemnek ezen nem is sejtett megnyilatkozása. Becsesebb, lelkemet mélyebben és közvetlenebbül érintő névnapi ajándékot nem is kaphattam volna ! Örömkönnyekbe lábbadt szemekkel üdvözöltem a fényképről előttem megjelent derék alakjait azon küzdelemnek, a mit a közel múltban a függetlenségi zászló alatt önzetlen hazaszeretettel és férfiasán vívtunk. Elvonultak előttem az alkotmányos küzdelemnek lelkembe mélyen bevésődött összes emlékei, megelevenültek előttem a kitörő hazafias lelkesedésnek, a függetlenségi eszmékhez való ideális ragaszkodásnak azon megható jelenetei, a miknek közietek tanúja voltam s mély megindulással gondolok a szeretetnek s a ragaszkodásnak azon megnyilatkozásaira, a mikkel engem a párt vezetősége által kivezényelt idegen embert a város derék polgárai és nemes lelkű hölgyei körülvettek és elárasztottak ; s érzem azt, hogy a küzdelmek hevében, mint tűzben az aczél úgy forrtak össze sziveink s az ellenünk mért csapások még szorosabbá és még elválaszt- hatlanabbá tették a mi elvbeli összetartásunkat s ezen egymásba forrt aczél ezentúl már csak szikrákat fog hányni s e szikrák fogják elhamvasztani a corruptió- nak azon fészkeit, a mikből a törvény, jog és igazságot lábbal taposó elemek orvtámadásait intézték a népakarat s az alkotmányos szabadság ellen!

Büszkeséggel fogok reá gondolni mindig, s életemnek kiemelkedő fénypontja leend, hogy Nagykároly városa függetlenségi polgárainak jelöltje lehettem — s örömtelt szívvel adok hálát a magyarok Istenének, hogy e küzdelmeknek részese lehettem, — mert ezen polgárság önzetlen hazaszeretetét, elvhűségét oly lelkesedéssel emelte érvényre, hogy ezen küzdelem erkölcsi utókövetkezmények nélkül nem maradhat s bár a győzelem pálmáját elnyernünk nem sikerült, — de az utódok mégis ezen küzdelem emlékeiből fogják megtanulni, hogyan kell hazánk függetlenségének eszméjéért s az ősök vérén szerzett jogaiért önzetlenül és becsülettel har- czolni; s ha lehetett valaki, a ki kételkedhetett abban, hogy a nemzet akaratának s szivéből kinőtt vágyainak végczélja hazánk önállósága és függetlensége — az most meggyőződhetett Nagykároly város falai között arról, hogy a függetlenségi eszmék ma már vérébe mentek minden igaz érHogy a tapintás mennyire csalhat, megint más, eléggé csattanós példa igazolhatja. Ha asztalon fekvő borsószemet, vagy ahoz hasonló márvány — vagy kenyérbél- golyót úgy érintünk meg egyszerre mutató - és középujjunk hegyeivel, hogy a golyó kissé az újhegyek közé essék, a valóságnak inegfelelőleg egyetlen golyót érezünk. De ha ugyanazon két ujjúnkat egymásra keresztbe fektetjük, s most az előbbi módon azokkal a golyót megint megérintjük, egyáltalában lehetetlen lesz nem azt hinni, hogy ott egy helyett kettő van. Sőt ha oda nézünk és látjuk, hogy ott csak egy golyó van, még akkor sem fogunk megszabadulni a tapintás által előidézett csalódástól. Tréfáé módja ezen kísérletnek az, ha keresztezett ujjain- j kát az orr hegyére illesztjük. Az rögtön kettősnek tetszik; s bármily balga is ezen képzelet, az öntudat meg nem szabadul attól, j inig az érzés tart.

Hogy mennyi csalódás fordulhat elő a j hallásnál, ki ne tudná. Harangozást, zenét, j éneket vélünk hallani anélkül, hogy haran-: goznának, zenélnének vagy énekelnének. A5 hangforrás helyét illető tévedésnek legmin- j deünapibb bizonyítéka a visszhang.

A mit hasbeszélésnek nevezünk, s a miről nem ritkán mint valami titokzatos erőről hallunk beszélni, mely képes valahol másutt hangot előidézni, mint a gégében, az épen azon a pontosságon alapszik, mely- lyel a bűvész különös jellemű hangokat utánozni képes, és azon az ügyességen, mely- lyel azt hiteti el velünk, hogy azon hangok nem természetes módon keletkeznek. Ha például a hasbeszélö azt akarja elhitetni, hogy bizonyos hang valamely földalatti üregből származik, akkor nagy pontossággal utánozza az olyan félig elfojtott beszéd hangjait, s mivel szavait és taglejtéseit a mélység felé irányozza, elhiteti, hogy olt más valaki beszél. Tulajdonképen ez sem érzéki csalódás tehát, hanem ítéleti.

Az úgynevezett láttani, vagy optikaij csalódásoknak aztán se szeri se száma; mert azok a miket egyszerű látérzéselmek gon- ; dőlünk, valódikig igen összetett csoportok látási érzetekből, Ítéletekből és korábbi érzetekből és ítéletekre való visszaemlékezésekből.

Tévedünk a látott testek színét, alakját, nagyságát, távolságát és mozgását illetőleg. Hányszor hisszük a vasúton, hogy haladunk, pedig állunk; hogy állunk, pedig haladunk. Hogy a tárgyak rohannak felénk, pedig mi megyünk eléjük. Szemünk idegei, ha egy szin hatásának vannak kitéve, elfáradnak, s ilyenkor ha szemünket behunyjuk, vagy fehér lapra fordítjuk, a látott szin kiegészítőnek nevezett színét véljük látni. Innét van, hogy ha a nap veres színben megy le, körülötte az eget zöldnek látjuk ; : innét, hogy a fehér szövet földje, ha sárga idomok vannak reá nyomva, kékesnek,'—' ha kékek, sárgásnak látszik. Ugyancsak fehér alapon a fekete babokat mindig kisebbeknek látjuk, mint feketén az épen olyan nagy fehéreket. A felkelő nap vagy hold nagyobbnak látszik, mint mikor magasan jár az égboltozaton, mert felkelésükkor összehasonlíthatjuk azokat a velők egy irányba j eső, s nagyoknak ismert fákkal, épületekkel, vagy más tárgyakkal.

Van igen sok készülék is egyenesen ! azon czélból szerkesztve, hogy azokkal tükrök és prizmák segélyével sokszor nagyon szórakoztató és kellemes optikai csalódásokat létesítsünk. A művészetek egyik legnagyobbika pedig a festészet, ha láttani csalódást nem tud előidézni, nem is művészet többé; s valóban a jó festő feladata épen abban áll, hogy képén a tárgyakat viszonylagos nagyságuk és helyzetük, szinök és megvilágításuk tekintetében úgy csoportosítsa, hogy azok a szemre ugyanazt a hatást gyakorolják a mit az eredeti.

A tiszta festészet ugyan csak szemeinket akarja megcsalni; de ha aztán, mint a nagy színpadokon és a diorámánál, másnemű érzéki csalódásokkal is társul, akkor igazán hihetetlen dolgokat tud mivelni, s képes bennünket egészen idegen világba varázsolni.

Azoknak, a kik ilyeneket már láttak, nincs szükségük reá, hogy a mondottakat bővebben fejtegessük; valamint azt is beláthatja mindenki, hogy sokkal kevesebb csalódásoknak volnánk kitéve, ha mindig eszünkben tartanok, hogy mennyire ragaszkodunk hamis ítéleteinkhez, a melyek pedig csak igaz érzéseknek mesterséges vagy természetes utón való ferde egyesítésén alapulnak.

Csakhogy fájdalom, néha elménknek sem vagyunk urai. Nem, különösen lázas betegségekben, s általában ha az idegek vagy épen azok központja az agy nincsen- nek normális állapotban. Ilyenkor aztán sokszor nagyon is kellemetlen érzéseink támadnak, olyanok, melyeknek valódiságát felette nehéz kétségbe vonni. Nehéz különösen akkor, ha arról, hogy idegrendszerünk meg van támadva, magunknak sincs tudomásunk.

És valóban vannak egyének, kiknek füleiben éber állapotban szokatlan hangok zenéje zendül meg minden.ismert ok nélkül. Voltak és lehetnek tehetségeik teljes birtokában lévők és kitűnő elméjüek káprázatos vízióknak alávetve, melyeknek oka fel nem fedezhető. Az ilyen érzések az úgynevezett alanyi érzések, a mik sokszor nagyon is erélyesek lőhetnek.

Ezekhez tartozik a viszketés és mászás érzete a bőrben, melyek a vérkeringés bizonyos állapotainál nem szokatlanok s az alanyi kellemetlen szag és rossz íz némely betegségeknél. A ki valaha delirium tre- mens-ben (iszákosságböi származó betegség) lévő ember szenvedéseinek tanúja volt, s figyelt látománvainak tisztaságára, melyek

| olykor ördögök, olykor egerek, pókok, kigyök I s effélék alakjait, de mindig elrettentő tár- | gyak alakját öltik fel, csak annak lehet ! igazán tudomása a látóérzék terén fellépő ; alanyi érzések erélyéről.

Ide számítható a kettős látás is, midőn valaki felizgatott állapotban saját képét kettőzve látja. Ide sok más ideges érzés j és vízió.

Mindaddig mig az ilyen látományok- ; nak alávetett tudomással bir azoknak alanyi- í ságáról nincs semmi veszedelem. De lehet eset, hogy a tünemények alanyiságának : tudata az illetőben nincsen meg; vagy azért; mert azok nagyon is élénkek, vagy mert az illető az eszmélödésre kevés, a csodálatosban való hitre pedig sok hajlammal bir. Ilyenkor pedig kész a veszedelem: a félelem, szorongás, a kedély babonás zavarai, — sőt végső esetben az őrültség.

És bármily ellentmondónak tessék, be- következhetik az is, hogy többé nem a külvilág izgatja az idegek révén az agyat, de 1 az agy működése, a képzelem, a fantázia . hozza izgalomba az idegeket. Csakis igy történhetik meg aztán, hogy egy némelyik,

! kivált borzadályos környezetben valóságos kisértetvilágba keveredik, hangokat hall, szcl- : lenieket lát. s ha meg van benne a babonás hajlam, éleményeinek tárgyilagosságáról, valódiságáról kétségtelenül meg van győződve.

Az egykori boszorkányokat a legtöbbször vallomásaik alapján ítélték el; ők pedig magok is hitték, hogy igazat vallanak. Benvenuttó Cellininek a valamikor olyan hires szobrásznak és vésnöknek, börtönbe vettetvén, vallásos rajongásában megjelenik a szent szűz, s ő haláláig hitt a látomány valódiságában. A legkülönbözőbb népek, országok, vallások aszkétái, bőjtölve, virrasztva, vallásos szorongások közepette, mindenféle hangokat hallanak, látják a szenteket, vagy magát a gonoszt saját személyében.