Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-25 / 52. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Különfélék. □ A nő teremtése. Egy nagyon kedves és elmés indus rege elmondja, hogyan al-j kotta meg a mindenség teremtője, a nagy Vulkán, a nőt. Mikor Vulkán nagyjában elkészülve a teremtés müvével, elkészült a férfival is, eszébe jutott, teremtenie kellene a férfi mellé egy nőt is. Csakhogy nagy alkotó kedvében Vulkán bőven bánt a matériával és mindazt, amiből az ember teremtődik, rápazarolta a férfira. Azt tette tehát a nagy1 Vulkán, hogy fogta a kígyó hajlékonyságát, a repkény simulékonyságát, a nád egyenes-; ségét, a napsugár ragyogását, a rózsalevél j bársonyos puhaságát, a harmatot, az őzi tekintetét, a széli állhatatlanságát, a méz édességét, a tigris kegyetlenségét, a tűz forróságát," a jég hidegségét, a gyönge fűszál reszketését és a szarka csörgését — és eze- J két összevegyitve, megalkotta belőlük -— | a nőt. □ A szerelem iskolája. Egy Brookos nevű amerikai tanár Atwood-ben, New-York mellett, megalapított egy iskolát, amelynek az udvarlás és a szerelem tudománya a tantárgyai. Brooks tanár otrombának és a kor szelleméhez nem illőnek tartja a mai szerelmeskedés módját és iskolája által azt akarja elérni, hogy a modern ifjúság rendszerbe foglalt tudományos elvek szerint ébreszsze és közölje szive érzelmeit. A tanítás elősegítésére az iskola vezetője még gyakorló mintákról is gondoskodott, amelyek között talán az erőmérövel ellátott ölelőgép a legérdekesebb. Ez a gép közönséges szabómodell, mely arcz helyett a nyomás , mérésére való órával van ellátva és arra való, hogy a tanítványok rajta megtanulják az ölelésnél kifejthető nyomás erejének a mértékét, nehogy az iskola végzett tanulói úgy járjanak, mint egyik tanárjuk, aki szerelmesének hosszas habozás után kimondott „igen“-jét azzal viszonozta, hogy heves ölelésében betörte menyasszonyának három bordáját. Brooks ur meg van győződve róla, hogy az ő tanítványai nem fognak oly boldogan házaséletet I élni, mint a jelenlegi harmincz millió amerikai házaspár felerésze. □ Hány orvosnő van? A földkerekségén elég szép számmal vannak -már nöorvosok. Számuk mintegy nyolczezer. Amerikában egyedül hatezerén, Oroszországban hétszázan, Angolországban négyszázan, Francziaország- ban nyolczvanöten és Olaszországban húszán, Indiában százharminczhárom kórházban az orvosok közt több a nő, mint a férfi. Nálunk is van már tudvalévőén három orvosnő. □ Mi az anyós ? Egy párisi élczlap dijat tűzött ki az anyós fogalmának maghatározására. A nyerő az anyós fogalmát igy határozta meg: „Bojtorján a nászcsokorban.“ A beérkezett feleletek között azoban akadt jobb is, p. o. „Egy csöpp epe a házasság főző-fazekában,“ „A vő enyhítő körülménye,.“ „A válás bacillusa,“ „A hitvesi perpatvar mikrobája,“ „A családi boldogság Damokles kardja,“ stb. Az anyósok védelmezői, akik oly ritkák, mint a fehér holló, ilyen válaszokat küldtek be: „A vők bűnbakja,“ „Anagy megrágalmazott,“ „Bizonyos humoristák kenyérkereseté“ stb. Az efajta pályamunkák; persze nem számíthattak jutalomra, mert állítólag .az itélőszékben csupa „vő“ ült, akik az előbbeni véleményeknek előnyt adtak. Q A női lélek. Henri Marion egyik érdé- J kés művében foglalkozott a női lélek pszichikai sajátságosságával. Marion nem elégszik | meg általánosságokkal és üres móndásokkal, hanem szigorú szakszerűséggel hatol tárgyának mélyére s a női öntudat életéből és ; irodalmából meriti megfigyeléseit. Miután a t két főtényezőt, melyekből a női természet | áll, egyrészt az asszony testi-lelki szervezetében, másrészt a nő históriai múltjában ismeri föl, röviden rátér az asszony anatómiai-fiziológiai sajátságainak ismertetésére. Itt utal arra a különbségre, amely már a gyermekkorban a fiú és a leány között van, s ebből kiindulva, kutatja az asszony lelki életét. Aztán hangsúlyozza az asszony erősen kifinomodott érzését, amely a gondolkozását is nagy mértékben irányítja. Vizsgálja továbbá az asszony legönzőbb és legönzetlenebb érzéseit, s főképp az erkölcsi érzéseket, melyek a nő lelkében külömböző formában és mértékben kialakulnak. Egy tekintetet vet aztán a nő szépérzékére és vallásosságára, majd a női értelmességet elemzi s arra a következtetésre jut, hogy a nő a praktikus életben legalább is épp oly intelligens, mint a férfi, különösen az alsóbb néposztályokban. A női intelligenczia élénkebb, de felületesebb is, mint a férfié. Kitűnő az emlékező tehetségük, nagy a képzelődő erejük, a fantáziájuk ereje azonban jóval kisebb. A nő képességeit a tudományra semmiesetre sem lehet elvitatni, e téren nincs akadály képességeik előtt, főképp, ha nevelésüknél tervszerüleg irányítják őket tudományos munkálkodásra. Végül ami az akaratot illeti, annak ereje jóval kisebb bennük, mint a férfiakban, bár a nő kitartásra, hősiességre, önállóságra is akad nem egy példa. □ A női szépség ápolása. A női szépség ápolásának titka nem mai keletű. A római és görög nők egész sereg titkos szert használtak testük, hajuk, arczuk szépítésére. Az egyiptomi nő kéz- és lábkörmeit festék vonta i be, szemhéját pedig befeketítette. Tetának,: az első egyiptomi királynak anyja találta ki az első, fennmaradt haj festőszert. A római nők előtt már egész sereg különböző kenőcs, j arczfesték és szagos viz volt ismeretes, úgy, | hogy Martial például igy énekel: Hogyan magyarázzam meg magamnak csókod myrha-1 illatát? — Mindezek az ókori szépitő-szerek föléledtek a franczia forradalmat megelőző nőuralom korában. Pompadour marquise idejében arczukat, nyakukat, homlokukat, sze- j műket, sőt újaikat is kipingálták a hölgyek ] és ekkor találták ki a különböző helyeken! alkalmazott „szépség“-flastromokat is. Ez' utóbbiak természetesen nem tarthatták feníVj magukat, de a különböző festőszerek még■ ma is nagy kereskedelmi czikket alkotnak, számuk és forgalmuk is napról-napra emelkedőben van. Újabban még a testalkat módosítása végett is mesterséges eszközökhöz folyamodnak. A számos soványitó szer eléggé ismeretes. Nagy súlyt fektetnek a mai hölgyek a haj szépségére. A hajhullásának elejét lehet venni, de festése mindenkor ártalmas dolog. Orvosi segélylyel minden általános utóhatás nélkül eltávolithatók a bőr hibái, foltjai, pattanásai, szeplői, sőt redői is, az elhizás ellen pedig az orvosi tudomány által jóváhagyott massage az egyedüli becsületes gyógyitószer. Az arczfestés természetesen még most sem szűnt meg. Egyes hölgyek úgy festik az arczukat különböző festékekkel, mint valami képet, de ennek az arcznak azután oly nyugalomba kell maradnia, mintha élettelen kép volna, mert az arczkép legcsekélyebb mozgása nyomokat hagy az elborító festékrétegen. □ Európa gazdagsága.' A „Dictionary of Statistices“-ban Mulhall érdekes adatokat I tesz közzé a tizenkilenczedik század gazdagságáról. Szerinte Európa összes ingó va- i gyona : 1175 milliárd, ingatlan: 500 milliárd. Az összes vagyonban egyes országok a kő-1 vetkezöleg részesednek: Anglia295, Franczia- j ország 247, Némethon 201, Oroszország 160, Ausztria-Magyarország 103, Olaszhon 79, Belgium 25, Holland 22 milliárd márka. Az ingó tőke: Anglia 106, Franeziaország 65, Németország 37, Oroszország 14, Ausztria- Magyarország 10, Olaszhon 7, Belgium 7, Holland 6 milliárd. Az ingónak százalék- aránya az ossz vagyon ban a következő: Anglia 35, — Belgium 28, — Holland 27, Franeziaország 26, Németország 18, Orosz7 és Olaszország, Ausztria-Magzarország 9 százalék. Tekintetbe véve a lakosok számát, minden egyes fejre esik az összvagyonból: angol 5920, franczia 5200, hollandi 3680, belga, német 3120, osztrák, magyar, olasz 2000, orosz 1200 márka. Ha csak az ingó vagyont vennök tekintetbe, jut minden angolra átlag 2120, francziára 1360, hollandusra 1000, belgára 855, németre és olaszra 560, oroszra 115 márka. Az évi budget terhe igy alakul: Németország 4 milliárd (az össz- vagyon 2 százaléka), Anglia 3 milliárd (1 százalék), Franeziaország 3J/2 milliárd (1'4 százalék), Oroszország 2'7 milliárd (1'7 százalék), Osztrák-Magyar monarkia 2 milliárd (1'8 százalék), Itália 1‘8 milliárd (2'3 százalék), Belgium 375 millió (1'5 százalék), Holland 300 millió (i’4 százalék). A nemzeti vagyont az évi költségvetés legjobban megterheli Olaszországban; a többi államok igy sorakoznak utána: Németország, Osztrák- Magyar Monarkia, Oroszország, Belgium, Franeziaország, Hollandia, Anglia. Q A török nők. A török nőkről érdekes tanulmányt tesz közzé egy amerikai hölgy, aki egy konstantinápolyi leánynevelő-intézet vezetője. A török nőkről, elzárkózott életmódjuk mellett nem igen hall az ember valamit és éppen ezért a külföld semmi jelentőséget sem tulajdonit a Kelet hölgyeinek. Az amerikai nő könyve azonban egy kis betekintést nyújt ebbe az elfátyolozott j világba, mely a modern czivilizáczió hatása J alatt jelentékeny haladás jeleit mutatja és kétségkívül nemsokára életjelt fog adni magáról. Igaz, hogy a török asszonyok nagyrésze még ma is olyan, mint volt: egykedvű unalmas életet él, minden tudás és munka nél- j kül. Egyedüli szórakozása a czigarettázás és nyalánkságok élvezete. Házi munkáit a rabszolgák végzik el, gyermekeit pedig egy nevelönő neveli. — Egészen más fajta nő I a czirkasszi, aki egyedül szépségének, a piperének, a fényűzésnek és a szórakozás- I nak él, a modern mulató eruópai asszony teljes mása, de minden komoly gondolattól, 1 vagy cselekedettől távol áll. — A török nők I legkisebb része az, amely az életben hivatást 1 keres. Ma már számos olyan asszony van Törökországban, aki elkülönítve él a hárem- I töl, olvas, tanul, gondolkozik, művelődik és ! általában törődik a külvilággal, még pedig í nemcsak a szórakozások kedvéért. Az a mindinkább szaporodó elem az, amely nemsokára fogja irányítani a figyelmet a török nőkre és amely előbb-utóbb bizonyára ki fogja vinni a Kelet hölgyeinek is azt a társadalmi szerepet, a melyet a Nyugat asszonya betölt. Szerkesztői üzenet. Justus. A névtelenül beküldött czikkeket egyáltalán nem szoktuk közölni. Az eleje elég jól indult, de a vége egészen ellapul. Az összes szereplő személyeket nem szabad kivégezni, különösen karácsonykor, az öröm napján. Az ilyen bús história a böjti időszakban még megjárja. Különben dicsérjük csinos, tiszta írását. CSARNOK. A menyasszony románcza. Bánatos menyasszonyt visznek esketöre, Vinnék inkább szegényt ki a temetőbe; Ki a temetőbe, édesanyja mellé, Mint azzal a völegénynyel A szent oltár elé. Lesir a szenvedés halovány orczáról, Messze száll a sóhaj remegő ajkáról; Messze innen, messze, egy város zajába, Hol érette küzd egy ifjú Tőle üdvét várva. Ott áll az oltárnál jegyese oldalán, Végig pereg könnye bánatos orczáján; Összesúg a násznép sóhajtozva, szánva: „Szegény leány, be nagy lehet Boldogtalansága!“ Elhangzott az eskü, elhangzott az „igen !“ ..Hazugság az esküd!“ felelt rá az Isten ... ... Kivonul a násznép, robog a sok hintó, Csak a halvány szép menyasszony Belke marad síró. Fölharsan a zene, táncz, vigalom járja, Összecseng a pohár a fiatal párra; Élteti mindenük, boldogságot esdve, De a halvány menyasszonynak Mégse jő meg kedve. Bánatosan fölsír lánykori nótája, Belesír lelkének gerle-zokogása; Megered a könnye, kirohan az éjbe, Onnan meg a vadvirágos Temető kertjébe. Temető körijébe, anyja sirhalmára, | Enyhülést keresni szilaj fájdalmára; j Háborúi zokogva, öleli fejfáját, \ Megtört szívvel panaszolja Boldogtalanságát. ,, Bocsáss meg, bocsáss meg, édesanyám lelkem Hazugság volt esküm, most is őt szeretem, Öt, aki értem küzd éjt nappallá téve... . . . Két szerető szivet tör meg Edesatyám vétke ...“ S megvillan kezében gyilkos tör aczélja, Egy döfés a szívbe — elérve a czélja; Kedvese nevével száll el galamb-lelke.,. \ Álom, ábránd, bú, fájdalom, I Minden eltemetve!:.. ... Messze innen, messze, egy zajos városba Gyászos jelentést visz a szomorú posta; Fekete betűin hull egy ifjú könye... ... Az a sötét gyászjelentés Szívét összetörte. Szendró'i Holozsnyay Cyrill. Karácsony. Nyomor és éhség szerte a világon, Halált hozó levél, te szent karácsony, Adj fát, kenyeret fázó embereknek, Te mindenkit megváltó égi gyermek! Ez az egyetlen napja legyen édes Annak, akinek kamrája szegényes, A békesség a földön ne csak ének Legyen ma határin a földtekének! Panasz, jajszó cseng, zokog fel az égig. Az angyaloknak égi szíve vérzik. Halálhörgés, nyomor, künn a világon, Szent békeünnep, édes, szép karácsony! Uj szívet, lelket adj az embereknek, Te leghatalmasb, boldog, drága gyermek, A régi szív rossz, sivár és kegyetlen, Mostan csalódol épp az emberekben! Adj uj szívet, jót, szeretőt, azoknak, Kiket alkottál nagynak, gazdagoknak, Hogy el ne űzzön senki lélek bárkit, Aki karácsonykor kenyeret áhit! Oh! mert az ima megfagy annyi ajkon, Temető lesz a fényes, büszke templom, A hol lerogy átfázva, elcsigázva, Ezernyi lélek karácsony napjára! Adj fát, kenyeret fázó embereknek, Karácsonyra, te szent, te égi gyermek. Nyomor és éhség szerte a világon, Búsan köszöntlek, boldog, szép karácsony! Fliesz Henrik. HKZolTbdsz. Én nem értem, hogy mit tud sok ember szeretni a kolbászon! Hát olyan jó az ? Ugyan gondoljunk csak a kolbászkészités gyermekkorára ! Na! Tisztelem azokat a kolbászfogyasztókat ! Még ha valami ritka madár lenne a kolbász ! De hát nem az. — Tudjuk a mesékből, hogy van egy város, a hol a fövény is kolbászból van. Az meg aztán nem a mesékben van; de való-igaz, hogy igen sok a kolbász s kolbásznál csak nap van több. — Innen van az a közmondás, hogy „több nap, mint kolbász“. Az tehát bizonyos, hogy sok van belőle. — Hogy jó-e ? Azt nem hiszem. Csak nem hiszem; mert tudni nem tudom s nem is akarom megtudni; mert én még sohasem hallottam azt, hogy ha valaki ajándékkolbászt ovett, azt ne mondta volna, hogy „nem olyan ! ez, mint a mienk.“ Na már most kérem! Fel kell tenni, ! hogy az otthon készült kolbászt mindenki (jónak tartja; de a másét nem: ennek folytán a más kolbásza okvetlenül rossz kolbász i s miután én nem csináltatok kolbászt, minden kolbász a más kolbásza, következésként : minden kolbász rossz kolbász. Apropó! Fogadjanak el tőlem egy őszinte jó tanácsot : ne küldjenek soha senkinek kolbászt. Egyrészt hasznothajtó lesz a tartózkodás s másrészt sok kellemetlenséget előznek meg vele. Először is megmarad a kolbász és miután otthon minden kolbász jó kolbász, igen i jó izüeket fognak abból falatozni. Másodszor miután az elküldött legjobb kolbász is másnál feltétlenül rossz kolbászszá | válik, nem csinálnak vele másnak bosszúságot. Harmadszor az ajándékkolbászt illő meg- (köszönni s dicsérni. — Evvel aztán hazug- I ságba kergetik az embert; mert bár meg vau győződve mindenki, hogy a küldött kolbász rossz kolbász, azt csak nem mondhatja senki a küldőnek, hogy „bizony nem olyan az, mint a mienk“. — Ha azt mondaná, pedig szive szerint ezt kellene mondania, micsoda patába lenne ebből! — Hát inkább nem mondja ki, a mi a szivén fekszik. Csodálatos ! Sok is van belőle, rossz is és mégis szeretik az emberek a kolbászt! Pedig még nem mondtam el mindent! Kolbászmérgezés is van! Hát hallott valaki mártásmérgezésről, palacsintamérgezésről vagy — mondjuk — pezsgőmérgezésről ? Nem. — Na lám! Ezért szeretem én a mártást, a palacsintát s a pezsgőt; ellenben a kolbászt megvetem. Bár gondolkoznának s tennének igy pezsgőivó czimboráim is! Ezek ugyan mindig azt hangoztatják, hogy nem jó a pezsgő; de azért olyan szorgalmasan iszszák, mintha csak azt akarnák rám bizonyítani, hogy pezsgömérgezés is van. Hála Istennek nem állok egyedül a kol- bászgyülölet terén! Velem tart e tekintetben az egész németség! Bizonyíték erre az, hogy a német, ha fitymál valamit, úgy fejezi azt ki, hogy „das list mir Wurst“. Magyarul: az nekem kolbász ! Ha a disznók nem lennének analfabéták, számíthatnék hálás röfögéseikre; igy azon- ! ban különösen a mostani időszakban, a mi- í kor éltök virágában tömegesen esnek a í kolbászkedvelők szenvedélyének áldozatul, a világnak utolsó üdvözletképen azt visítják ők is: das ist mir Wurst! Borítsa, égő szalmaszemfödél kolbászszá válandó testöket! Nagyon kérem: ne mondják e karezo- latra, hogy: das ist mir Wurst! Trilby.
