Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-06 / 45. szám
XIX. évfolyam. V Nagykároly, 1902. november 6. Társ a, a. Sülről, szé^iroc3_alrrri és iszneretterjesztő lD.etila/pNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . v . . . 8 kor. [| Negyedévre ..... 2 kor. Félévre ........................4 kor. || Egyes szám.................20 fill. Közs égi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmontetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Közvilágításunk. A képviselőtestület e hó 2-án tartott gyűlésében tárgyalta a közvilágítás kérdését. Érdemleges határozatot azonban nem hozhatott, mert az erre vonatkozó adatok még hiányosak. Sőt még az sem volt ezúttal eldönthető, hogy a házikezelés avagy a vállalatba adás (Concessio) lesz-é a városra nézve előnyösebb. Elvileg azonban elhatározta a közgyűlés, hogy a közvilágítás kérdését megoldja, még pedig akként, hogy feltétlenül a villamvilágitást fogja alkalmazni. Mi, akik a haladásnak barátai vagyunk s a közvilágításnak modern alapokra fektetését rég idő óta sürgetjük, csak helyeselni tudjuk a képviselőtestület elhatározását. j Ue őszintén bevalljuk, hogy ezen helyeslésünket nyomban követi az aggály is. Mert a villamvilágitás bevezetése legalább is 300,000, sőt a tervezet szerint 400,000 korona tőkebefektetést kíván, akár maga a város állíttatja fel s házilag kezeli, akár pedig valamelyik villamossági részvénytársaságnak ad consessiőt. Ez pedig ismét a községi pótadó emelését jelenti. Szives örömmel adjuk azonban oda ezen legfeljebb 2% pótadó emelést jelentő összeget, de ki kell fejeznünk ama véleményünket is, hogy ezzel a| fejlődési processus be van fejezve, mert városunk közönsége teljesen képtelen a fejlődés érdekében nagyobb anyagi áldozatra. A községi adó, emez emeléssel eléri ama superlativumot, melyen felül haladni a város polgárainak tulterhelte- tése nélkül nem lehet. Mert hiszen, ha csak a mai állapotot vesszük is, tekintettel arra, hogy maga az egyenes községi pótadó 72%-ot tesz, melyhez még aszfaltjárulék, községi közmunka, tüzoltó-adó, nemsokára az ebadó is hozzájárul, nem is szá-| mitva a kövezetvám adót, melyet nagy részben a kereskedő-osztály fizet, bízvást mondhatjuk, hogy a fizetendő mellékjárulékok ma is majdnem elérik az egyenes állami adó 100%-át, melyen túl már valóban csak a községi háztartás csödbejutásáról lehet szó. S nemcsak abban rejlik a hiba, hogy ezeket a községi adókat fizetnünk kell, de abban is, hogy ez a tulmagas adózás közgazdasági hátrányokkal jár. Köztudomású városunkban az ingatlanok értékének rohamos hányát* lása s az a sajnos tény, hogy ingatlanok vételére vonatkozólag a kereslet teljesen hiányzik, a kínálat pedig tul- nagy. És ez nagyon természetes. Mert ha egy ingatlanból, mely például 400 forintot jövedelmez, annak V4 részét vagyis 100 forintot kell a különböző állami és községi adók czimén elfizet- nünk, kétségtelen, hogy az ingatlan értéke nem a 400 forint jövedelem, hanem a tényleg az adók levonása után megmaradt 300 forint jövedelem tőkésített értékének felel meg. Minél magasabb tehát a közteher, annyival kevesebb az ingatlanok értéke. S még egy szempont az, amit figyelembe kell vennünk. Minden hasonló vállalkozás, — mint a minő például egy villamtelep berendezése — rizicóval jár. Előre láthatólag ez a rizicó a jelen esetben nagyon csekély, de jöhetnek közbe körülmények, — mint azt más városoknál is tapasztaltuk, — hogy ez a rizicó oly mérvű lehet, mely a polgárok áldozat- készségét a legnagyobb mértékig veszi igénybe. Nálunk a húr már a legvégsőkig fel van feszítve — ha tovább feszítjük, elszakad s következményei előre ki sem számíthatók. Jól tudjuk, hogy most s különösen az adott viszonyok közt eme fejtegetésünk nem mindenütt fog tetszeni, de nézetünk az, hogy a sajtónak kötelessége a közdolgokat az igazsághoz híven minden oldalról megvilágítani, minden eshetőséget, minden mellék- körülményt feltárni, mert csak igy lehet joga ahhoz, hogy a közvélemény orgánumának tartassák. S ha a közvéleménynek egyik ilyen orgánumát mesterkélt utón elhallgattathatnák is, annak hamvai felett Phö- nixként egy uj orgánum éled fel, mely még nagyobb energiával őrködik a közérdek felett s ad a közvéleménynek kifejezést. —p.— tőlse értélre. Körülbeltil egyremegy, akár a munka gyümölcsozéséből való megtakarításnak, akár fölöslegnek tartassék a tőke. Keletkezni mindjárt kezdődik, mihelyt a munka haszonhajtása s a termelő fogyasztása közt az első előnyére áll be külömbség s aligha nem bajos megmondani, mi voltaképp a tőke- képződés alapja; vájjon a termelő takarékossága-e vagy a munka gyüinölcsözése ? A munka egyenlő haszonhajtása mellett azonban a tőkeképződés foka bizonyára egyedül a termelő takarékosságának a fokától függ, épp, mint egyenlő takarékosság mellett a munka gyümölcsözésétöl. De bár talajt lelne a tőke, hol tevékenységét kifejtse, mégis korlátolt a tere hazánkban a szaporodásra. Henyének ugyan nem mondhatni a magyart, de szorgalma nincs annyira a keresetre irányozva, mint például a németé; az ő munkája, nagyban és egészben, inkább más dolgokat vesz tárgyul, mint a gazdászat. Magyarország a politika hazája; itt a nép minden gyermeke az állam eszméjében növeltetik s abban él. A fő-fő foglalkozás a politika s nemcsak az előkelő osztályoké, hanem az egész középrendé s minden egyes ember a paraszt és napszámosig — ha nem is politikai napi kérdésekből, de bennök él. E miatt a nép gazdasága tetemes rövidséget szenved, mit ugyan tagadnak, de az államjog és függelékeivel foglalkozó fők nem fordíthatják egy időben minden erejüket a nemzetgazdaság emelésére s az a sok óra, mely naponkint TARCZ A. Ha majdan . . . Ha elmúlnak az ifjú évek, Nyomában az aggkor s a vég .. . Elszakítva addig egymástól, Szivünk fog-é szeretni még? .,Te őszhajjal, én hófehéren“ Ah, én tudom mi lesz velünk: Gyötrelmesen sjrunk a múlton, Ha majdan öregek leszünk. Egy elvesztett életnek múltán, Hullatunk fájó könnyeket. Atkozva a sorsot, mely tőlünk Elrabolt annyi éveket. Midőn szivünk kihűlt a vágytól, Erőtlen, reszket á kezünk, Késő bánat lesz csak az élet, Ha majdan öregek leszünk. Most egy képzelt nagy kötelesség Ró reánk nehéz terheket. És nincs erőnk — megküzdve bátran — Letenni a kereszteket. Néma ajkkal, égő kebellel, Panasztalan úgy szenvedünk, Mi kárpótol az elveszettért? Ha majdan öregek leszünk. Csak úgy lehet boldog az aggkor, Ha két szív ifjan egyesül. S a boldog múlt édes emlékkel Regél a szép napok felül. S mi elfutunk a boldogságtól, Te jobbra, én balra — megyünk, Ah, hiába tér össze utunk, Ha majdan öregek leszünk. Akkorra bár lelohad szépen A lelkünket emésztő láng. De nem is fog ragyogni többé A boldogság szép napja ránk. Az alkony-est hideg ködében Borzongva, félve reszketünk, Htjába várunk a virradatra, Ha majdan öregek leszünk. Tóth Erzsiké. A nagy birtokper. Hogyan lehet az, hogy Dr. Vámos | Aladár, a fiatal, hírneves fiskális, ki mindig | százezer forintos hozornányu leányokért epe- j dett, s ezeknek udvarolt, elvette a kis Almási | Katinkát, akinek nem volt semmi hozománya — ennek története van. * Dr. Vámos ügyvédhez egy szép délutánon előkelő kinézésű idősebb urhölgy és egy bájos fiatal aranyos hajú szőke leány nyitottak be. Almási Katinka volt a szép leány s az idősebb nő az édes anyja. Özv. Almásiné nagy beszédkészséggel elmondotta az ügyvédnek, hogy szeretné, ha az ügyvéd csinálná meg 2000 holdas birtokáról a haszonbéri-szerződés fogalmazványát. Mint özvegy asszony nem ért az ilyen ágas- bogas dologhoz s bizony nem szeretne károsodni. Dr. Vámos nagy örömmel végezte el a munkát, a mi annál is könnyebben ment, mert Katinka igen kedves, szeretetreméltó leány volt, a kivel közben nagyon kellemesen lehetett társalkodni. Özv. Almásiné egy 200 koronás bank- jegygyel honorálta Dr. Vámos fáradozását. Az ügyvéd örömmel vette fel a szép tiszteletdijat, melyet megpótolt Katinka bájos mosolya. E naptól kezdve gyakori vendégek voltak a fiskálisnál a mama s nevető szemű leánya. Máskor egy nagy örökösödési perről tanácskoztak, özv. Almásiné elmondta, kik ellen akar fellépni s Dr. Vámos elbámulva látta, hogy a sikerrel biztató per mennyivel fogja majd az előkelő özvegy vagyonát növelni. Majd utalvány kiállítására kérte fel az ügyvédet, mert mint inondá, egyik volt cselédjének akar hálából 2000 koronát küldeni öreg napjaira. S a milyen mértékben nőttek a százasok, melyet özv. Almásiné adott kedvelt fiskálisának honorarium gyanánt, Dr. Vámos asztal- I fiókjában, épen oly mérvben nőtt Dr. Vámos- | ban a Katinka iránti érdeklődés. Dr. Vámos igy gondolkodott. — Itt van egy vagyonos, dúsgazdag özvegy asszony. Ügyvédi honoráriumokban fizetett csak eddig ki nekem 2500 koronát, van nagy földbirtoka, sok pénze, hiszen még egy cselédjéről is 2000 koronával gondoskodik. Itt van a leány, a Katinka. Bájos, szeretetreméltó, szellemes, nem gondolkodom, elveszem. Dr. Vámos nem habozott sokáig. A mint özv. Almásiné legközelebb elment hozzá leányával jogtanácsért, odaállt eléje s megkérte Katinka kezét. Katinka mélyen elpirult s boldogan mondott igent, a mama még boldogabban. Az esküvő után Dr. Vámos udvariasan kérdé a mamát, hogy adja át neki a hozományt. 100,000 frttal gyönyörű birtokot tudna I venni s olcsó ár is lenne érte. Özv. Almásiné csodálkozva feleié: — Kedves vöm uram, én átadtam magának a leányom hozományát! — Hogyan ? — ügy, hogy oda fizettem magának jogtanácsokban a 3000 korona hozományát. Most már megvallhatom magának ezt a kis ; csalafintaságot. Katinka nagyon szerelmes volt magába. De szegény leány volt s is- i merve a maga nagy igényeit, nem is mert Remek kivitelű fényképnag-yítások! Életnagyságu mass®® m e 11 k é p 9 frt 80 kr. 1896. &r KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON, -w* 189b. 9 frt 80 kr. papirkerettel = egyUtt. — HUSZTHY ZOLTÁN KITŰNŐ HÍRNEVŰ fényképészete-nagykárolyban, MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.
