Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-09 / 41. szám
V 4 XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. október 9. szépirodalmi és ismeretterjesztő Ib_etilsp^NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. ‘“i Előfizetési árak: Egész évre ..... 8 kor. Félévre ........................4 kor. Ne gyedévre................2 kor. Egyes szám................20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Megjelen minden csütörtökön. Szei-kesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nein fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Uj nemesség. A demokrácziának is van nemessége. Aki a törekvések és erők titkát ismeri, tudja, hogy e nemesség a munka sikerében áll. A munka nemessége igazán ideális természetű. Ez az ideál az élet és a halhatatlanság alapja és örök időktől fogva örök időkig legszebb dísze az embernek. Külsőleg a munka emberei az idők során sok változáson mentek és mennek ugyan át, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a legnemesebbek mindig a szorgalmas, munkás emberek. Az ókorban a Kelet Asket-je, a görög bölcs, a középkorban a keresztes vitéz valamik az emberiség ideális alakjai. Ma — a szó tágabb értelmében — a „gentleman“ az. Ebben az értelemben a gentleman egyesíti magában az összes előbbi ideálok legkitűnőbb erényeit: feláldozás egy magasabb czélért, hit a lelkesedés csodaerejében, bölcs bizalom a tudás győzelmében, a férfias jellem leküzdhetlen akaratereje és lovagias harcz a gyengék és elhagyatottak ügyéért; de a régi ideálok ez erényeihez a kitarló s vállalkozó munka újabb elemeit és az emberi nem anyagi és erkölcsi haladásába vetett, teljesen modern hitet is csatolja. Az uj nemesség kiváló jellemzésére szolgál a munka kötelességének érzete, még pedig nemcsak az egyesek, hanem az összeség javára irányuló munkásság kötelességérzete is. — Mig ellenben a henyélés „gentleman“-jei folyton kevesbednek és 'remélhetőleg, nemsokára egészen meg fognak szűnni létezni. Ha valamely nemzet a zászlóihoz biztosan és tartósan akarja bilincselni a győzelmet, ngy csak a munka jelvénye alatt teheti ezt. Nem ágyúinak kaliberje, vagy ismétlő fegyvereinek modellje dönt utolsó sorban a népek győzelme fölött, hanem világnézletük kaliberje s erkölcsi alapelveiknek modellje. Mindig és örökké a hellének lesznek a föld urai és a barbárok a szolgák. Mindig a munkások, kik szorgalma minden fáradtságot legyőz, az erős akaraterejü, tisztaszivü férfiak fogják legyűrni a nyers szenvedélyeknek és idegen önkényességeknek hódoló vadakat. De a lélek igaz nemessége nem oly adomány, melyet az istenek gondtalanul vetnek oda választottjuknak. Erkölcsi erőért dolgozni kell s azt ezer harezban meg kell edzeni. Fokozatosan vezet az ut előre. Akiből igaz nemes akar lenni, annak előbb derék férfiúnak kell lennie s aki derék ember akar lenni, az előbb jóravaló munkás, szorgalmas ember legyen. Csak ezen az utón lehet czélt érni. A derék férfiúnál a szellem és a test összhangzatos kiképzése képezi az alapot. Nem kell éppen, hogy mindenről, ami élvezet, lemondjunk ; sőt jobb, ha az élet igaz örömeit, különösen az ifjúságét kivesszük. Ápoljuk egészségünket, ne legyünk kicsapongók, éljünk mértékletesen, de óvakodjunk a túlzott igénytelenségtől. Az igénytelenség az emberi javak közzé tartozik ugyan, de nem lehet életczél. — Kitűnő eszköz, hogy vagyont szerezzünk és előbbre jussunk ; ha azonban a javak és az élet örömei iránt való közömbösséggé fajul és a munkást arra bírja, hogy önmagától és másoktól megvonja azokat a kellemetességeket, melyeknek élvezetét a technika és a tudományok megengedik a kulturembernek, úgy az igénytelenség az egyéni és általános haladás akadályává lesz. Ez a világ nem a lemondás és keser- gés otthona, hanem bátor küzdelem és reményteljes munka helye. Azok, akik e hareztórröl, e műhelyből nem akarnak távozni anélkül, hogy lelkűkbe foglalt erejük és derekasságuk nyomát hagynák s akik nevük áldott emlékét akarják hátrahagyni: dolgozzanak, de ne nélkülözzenek, mert az élvezet szükségessége ösztönzi az embert legjobban a nemesítő munkára. T --------Mu nka és munkakedv. í hogy oly jóllétbe és gazdaságba fognak ! jutni, amely a munkától meg fogja őket i szabadítani. Nem azért dolgoznak tehát, mert munkanélkül nem tudnak meglenni, hanem azért, mert munkájuk keresetéből meg tudnak élni, másképpen nem. Sokan vannak, akiknek csak a megszo- : kás, a hosszú évi gyakorlat adja meg a munkakedvét s mig előbb az volt leghőbb vágyuk, hogy gazdaságukat kényelemben élvezhessék, ha egyszer aztán tényleg megjön a gazdaság, már nem tudják otthagyni a megszokott munkát. Nem utolsó dolog tehát azon gondolkozni, j vájjon nem volna-e ajánlatos az emberek munkakedvét nem egyedül a reménynyel táplálni, hanem magához a munkához való szeretetet fölkelteni. Mert nem szabad elfelejteni, hogy az előszeretettel végzett munka mindig jobb a kénytelenül végzettnél, azután meg, hogy sok olyan jómódú ember van, aki munka nélkül megélhetvén, kerüli a munkát. Világos, hogy ez által éppen a legértékesebb munkaerő megy veszendőbe, 1 mert csak ott, ahol a munka megfelelő tökével párosul, várható igazán jelentékeny eredmény. A munkakedvet semmiféle erőszakos eszközzel felkölteni nem lehet. Födolog, hogy a munka tárgyát kedvel- tessük meg legelőbb. Kellő világításba helyez- , ziik mindazokat a szép tulajdonságokat, | melyekkel ez a tárgy bir; mennyire növeli lelkünket, ha a munka tárgyát megbecsüljük. Már az irás-olvasás tanulásával megkezdhetjük a munka iránti kedv felköltését, ha a gyermeknek megmagyarázzuk nemcsak ennek j szükségességét, hanem mindazokat az előnyöket, melyek ez elemi tudomány bírálásával járnak és szembeállítjuk ezzel az anal- phabeta fogyatékosságát. A kissé értelmes ! gyermek igy tudni fogja, hogy nemcsak azért tanul irni-olvasni, mert szülője és tanítója kényszeríti erre, hanem mert ezáltal oly tudományt sajátít el, mely sok szép és nemes Az egész élet munkából áll s érdekes megfigyelni, miként és miért dolgoznak az emberek. Az a közhely, hogy azért dolgoznak, mert dolgozni kell, bizonyára igaz, de a munka valódi okát preczize nem határozza meg. Általában sokkal nagyobb a végzett munka, mint a hozzá való kedv. A legtöbb ember éppen csak azért dolgozik, mert a munka nyújtja neki a megélhetés módját. Tehát nem a munkához való előszeretet, hanem az a szükségszerűség, hogy munkája által megélhetését tegye lehetővé, ösztönzi a munkára. Se szeri, se száma azoknak a pontos és lelkiismeretes munkálkodóknak, akiket mun- kájok elvégzéséhez csak az a remény készteti, TARCZ A. Holdsugaras csöndes éjjel . . Holdsugaras csöndes éjjel, Ha kerül az álom S méla pásztor bús danája Rezdül át a tájon; Ha a virág, lomb, levélke Szunnyad, alszik mélyen S csak az illatittas szellő Lebben át a légen: Szomju vágytól esdő lelkem Szárnyaira kelve, Mint a pille, nesztelen’ száll Hószin kebeledre. Virághalmát, virágvölgyét Csintalan’ bejárja . S ott enyeleg, inig nem széled Szived titkos álma. És ha jő a biborhajnal Rózsás koszorúban, A merénylő tolvajmódra Legott tovasuhan. Ha visszaszállt lenge szárnyin, Szemeim lezárom, Hallva kedves kis regéit, Oly édes az álom ! Szendröi Holozsnyay Cyrill. T7“ áxtáza.A déli napsugár hevítő tűzzel omlott a bánsági rónára, melyen nem volt már zöld mező, rengő kalásztenger; a fényes kasza letarolta a természet díszét s a borotvált bajszu, kövér sváb gazda most onnan a kazal búza tövéből tekint végig a róna tarlóján, mire hatalmas, hullámzó tengert varázsol a délibáb szeszélye. Távolból a nagy bánsági metropolis vásári zaja egy- . hangú morajjá tompulva úszik át a sik fölött, [ minek egyformaságát nem nagyon messze a várostól egy régi különös alakú épület szakasztja meg, egy idegen darab édes hazánk testén, mely mint a fagyöngy az anyatörzs- höz nőve, abból él, annak életerejét szívja. Ott disztelenkedik annak a sárga falu épületnek kétfejüsassal ellátott homlokzatán régi Góth- betükkel felírva, hogy micsoda is hát volta- képen igy: „Pulver-Magazin Nr. 4.“ — a miből kitűnik, hogy a hadsereg tulajdona, j arra mutat az a feltüzött szuronynyal kö- j rőtté sétáló hadfi is, ki rezes csákója alól álmos szemekkel bámulja, hol a délibáb vizét, hol meg a távolabb fekvő város füstölgő gyárkéményeit s irigyli a sváb legényt, ki mint békés polgárhoz illik, nyugodtan alussza déli álmát a kazal alatt. Emlékezetes épület az a lőpor-raktár én előttem. — Midőn isten a tudója, hogy nem önként — fölvettem a császár czifra ruháját, annak oldala mellett villogtattam először, mint „Post“ a gyiklesőt. Hideg, metszös januári szél kavarta akkor a fagyos havat, a csillagok úgy ragyogtak, mintha mindenikük akkor került volna ki a mennyei gyárból, a fegyveremre feltüzött rövid szurony messze villogott a holdas éjben; azt hiszem meg is. rémült volna tőlem, marezona fegy- | veres katonától abban a farkasrikató hidegben valaki, ha ugyan járt volna ott valami élő lény, de hát csak magam kopogtam a ' fagyos havon, villogó fegyverrel, — resz- | kető tagok s vaczogó fogakkal. Aztán, — de mennyit fáztunk még addig, ] — jött a forró nyár. Szaharai hőségben ismét oda kerültem vártára a „Pulver- Magazin Nr. 4.“ mellé s hűvös oldalán, — melyén minden árnyékossága mellett is nyom- ; masztó hőség terjengett „villogtattam a hatalmas gyiklesőt“ — s végtelenül unatkozva, hol a távoli várost bámultam, —- hol meg — és többször oda — a közeli füves rétet, hol fehér-pirosra festett arczu oláh lányok gyűjtötték a szénát festői népviseletükben ; hímzett ingválluk fedetlenül hagyta a gömbölyű kart, minek fehérségét a déli nap forró heve sem képes megbarnitani, s : hófehér ruhájukra simuló két czifrán kivart katrincza csintalanul lebegve látni engedte a formás lábakat, miket de kár ily melegben a vastag pamutharisnyába bujtatni, ép úgy, mint az arezot elrejteni mélyen a homlokra ! kötött fehér fejkendővel. A széna zamatos illatát felém csapta a szellő s ezer csintalan j gondolat kezdett fejemben motoszkálni. De szépek is ezek az oláh lányok, ha én szabad lennék, hej dehogy aludnék most a kazal tövén, mint az a sváb legény, kit eme tisztes szándékában nem á szép szénagyüjtő lányok csak az éhes legyek zavarnak, melyek heves támadást intéznek a legény orra, füle s keze ellen, a sváb gyerek öröklött nyugalmát tűzpróbára téve. A lányok messze voltak, a sváb legény legyekkel vivott harcza nein érdekelt, meleg is volt és én igen elálmosodtam. Hja ! vártán nincs az éjnek nyugalma; az őrség nem alszik, hanem, aki nem áll poston az vigyáz, hogy hem jön-e vizsgáló tiszt: igy aztán nem csoda, ha vártán néha oly nehéz az ember szeme, mint egy gömöri malomkő, alig képes nyitvatartani. Ott hagytam a czifra lányokat és alvó sváb legényt, hisz mindenik elérhetlen dolog nekem most (a legénynek csak az álma) s az épület másik végéhez mentem. Nehány lépésre tőlem az utón két ember törte a követ, közel voltak hozzám, jól kivehettem arczvonásukat; az idősebbnek öreges, sovány, mondhatni aszott arcza volt a svábok sajátságos lapos tekintetével, de borotválatlan bozontos bajuszszal, a fiatalabb széles csupasz képű legény lomhán emelgette a kalapácsot, azt hiszem a kőtörés helyett ö is szívesebben aludt volna a hüs árnyon. Távolabb az utón egy nőalak tűnt fel s feléjök tartott, kezében edényeket tartva, valószínűleg ebédet hoz a munkásoknak. Tudja Isten hogyan ! Hirtelen ismerős vonásokat fedeztem fel a kőzúzók arczán, mintha álomból ébredve régi ismerősök állnának előttem szokatlan helyzetben . .. Igen ök azok ... Semmi kétség ... Az öreg, aszott arczu ember, ki szorgalmasan zúzza a követ az én felejthetetlen kékszemii, szőke szépRemek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyságu WBMMBBB mellkép 9 frt 80 kr. papirkerettel = együtt. 9 frt 80 kr. S896. Br KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. É896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! 'pg Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f i*t4ól feljebb.
