Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-31 / 31. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. július 31. > --------------------- ! ■ NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre................8 kor. II Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. j Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Rérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Nemzeti és vallásos nevelés. Amit a gyermek szülőjétől utra- valóul kap: a nevelést, viseli azt egész élete során. Rendesen ez ad irányt életének s kitűzi neki a czélt, amely földi pályafutása előtt lebeg ; halad azon a vágáson, melyet a szülő megmutatott neki. Ez a szabály csak a tünemény- szerü lángeszekre nem áll, mert ezek szabály alá egyáltalán nem foghatók. Utat törnek maguknak mindenen. Ám az általános nevelés iránya, módja és eszközei bizonyára minden értelmes ember kiváló figyelmére tarthatnak igényt, mert a nevelés a jövő nemzedék sorsának alapját képezi. Az általános nevelésen épül a közerkölcs, a tevékenység minemüsőge, ez a nemzet hatalmának kulcsa. Mint a közéletben is vannak viharok, melyek tisztítják a levegőt s uj felfogások perspektíváját nyitják meg előttünk: úgy a nevelés terén is akadnak forradalmak, melyek kíméletlenül elsöprik az elavult s rossznak bizonyait elméletet s uj tanoknak szereznek érvényt. — Gondoljunk csak arra a felforgatásra, melyet Pestalozzi elmélete idézett eiö. Pestalozzi az egész régi nevelési rendszerrel szakított s fellépésének idejét a régi és a modern nevelés időszakainak határmesgyéjéül lehet tekinteni. Nagyon a részletekbe kellene bocsátkozni, hogy a két nevelési rendszer közt összehasonlításokat tehessünk. — De a felületes összehasonlításnál is könnyen felfedezzük a közös alapot: a vallásosságot. Mert a vallásosság minden nevelési rendszer erkölcsi támasza. A zsenge gyermek ártatlan, fogékony lelkét csak a hit nemesítő hatalmával lehet és szabad előkészíteni azokra a küzdelmekre, melyek reá később várakoznak. Legyen a szülő felfogása a vallásról bárminő is, be kell látni, hogy a lelket mással, mint egy fölöttünk álló hatalom gondolatával nem lehet edzeni s nem lehet egyensúlyban tartani akkor, midőn minden földi hatalomtól elhagyatottnak érezzük magunkat. Ha az élet elkoptatja a hitet, amit mindenkor sajnálni lehet, az ifjúságban nem szabad azt miveletlenül hagyni. A csalatkozások hatása ritkán szokott elmaradni s kártékonyságuk különösen a hit rovására mutatkozik. De a gyermek kedélyét ne mételyezzük meg azzal, hogy az élethez való bizalomtól megfosztjuk őket. Ellenkezőleg adjunk neki támaszt, hogy az élet küzdelmeit sikeresen megáll- hassa, hogy szembeszállhasson veszélyeivel és sohasem veszítse el azt az erkölcsi alapot, mely az ö és az egész társadalom létfeltétele. Ez az erkölcsi alap a hitben és a tudásban rejlik. Szerencsésen összeforrasztani kell tehát az ideális és a reális felfogásokat a gyermekben. — Módot kell neki adni, hogy kenyerét megkereshesse, de amellett lelkét se hagyja istápolatlanul. Utóbbi tekintetben amilyen szükséges a vallás, épp oly nélkülözhetlen a haza- szeretet. Aki Istenét, hazáját nein szereti, annak sivár a lelke s bármennyire is meglegyen áldva földi javakkal, igazi,; lelket emelő örömet nem talál, a megelégedettséget csak hírből ismeri, egész élete haszontalan marad. A reális, mely immár érvénybe lépett, helyes. Az emberek szaporodásával nőttek a megélhetési gondok s kénytelen-kelletlen fel kell fegyverkeznünk azzal a tudással s leleményességgel, azokkal az ügyességekkel, melyek az élet fenntarthatá- sához ma már múlhatatlanul szükségesek. De rosszul értelmezi az élet realizmusát, aki érette az ideális eszméket sutba dobja. Az az ember fen- söbbségéröl feledkezik meg, aki csak munkában és élvezetekben keresi élet- czélját. Aránylag kevés az ily felfogású ember; sajnos is lenne, ha sok volna. Mert akkor hiányoznék az együttélés feltétele. Az önzés lépne önkényü hatalmába s könyörtelenül el kellene veszniük a gyengéknek, kik az erősebbek támogatására utalvák, soha inkább, mint éppen napjainkban. E mostoha viszonyok arra tanítanak, hogy szorosabban kell összetartanunk istenben és hazában. A nevelés feladata tehát a gyermekekbe vallásosságot és hazaszeretetei oltani. Valljuk meg, hogy hazai tanerőink ezt a feladatot dicséretes buzgalommal, lankadatlan lelkesedéssel teljesitik. — Támogassuk őket e nehéz feladatuk teljesítésében a házi nevelés körében, hogy legyen erős a jövő nemzedék, mert a haza is csak Így lehet boldog és hatalmas. Iskolai értesítők. III. Gróf Károlyi Istvánné Csekonics Margit védnöksége s a Paulai szent Vinczéröl nevezett irgalmas nénék vezetése alatt álló „Margit“ leánynevelö-intézet értesítője az 1901—1902. évről. Az intézetbe beiratkozott 377, időközben kimaradt 14, eltávozott 17, meghalt 1, maradt az év végén 345 tanuló. Róm. kath. volt 329, gör. kath. 23, ev. ref. 21, ág. ev. 3, izr. 1. Helybeli 367, vidéki 10. Kitűnő osztályzatot kapott 56, jelesrendüt 42, elsőrendűt 203, másodrendűt 40, nem tett vizsgálatot 4. A jövő tanévre a beiratások szeptember 1-én veszik kezdetüket s szeptember 9-ig tartatnak, naponként d. u. 3—5 óráig. A nagykárolyi róm. kath. fiúiskola tanulóinak érdemsorozata az 1901—1902. évről. Az év elején beiratkozott 388, kimaradt 47, meghalt 1, maradt az év végén 340 tanuló. Róm. kath. volt 355, gör. kath. 19, ev. ref. 13, izr. 1. Helybeli 379, vidéki 9, Kitűnő rendű osztályzatot nyert 10, jeles- rendűt 42, elsőrendűt 183, másodrendűt 105. A jövő tanévre a beiratkozások szept. 1-én veszik kezdetüket és 9-ikéig tartatnak, naponként 8—11 óráig. A nagykárolyi gör. kath. román ajkú elemi tanodába járó ifjúság érdemsorozata az 1901—1902. évben. A tanodát összesen 116 fiú, 49 leány, összesen 165 tanuló látogatta. A jövő iskolai évre a beiratások szeptember 1-től 8-ig, naponként délelőtt 10—12, délután 3—5 óráig eszközöltetnek az iskola helyiségében. A nagykárolyi gör. szert. kath. (ruthén) elemi iskolába járó tanulók érdemsorozata az 1901—1902. tanévben. Az iskolának összesen 76 tanulója volt és pedig 44 fiú, 32 leány, ezek közül évközben kimaradt 2 fiú, 2 leány, maradt az TARCZ A. Dal. Istenem mi lenne, Hogyha a te fejed vállamon pihenne ! Annyi nehéz évnek annyi titkos álma Mind imába szálna. Kis kezed kezembe, Édes szavad halkan szivembe rezegne; S egy széken elülnénk álmodozva ketten — Roldog-önfeledten. Annyi színes álmom Felragyogna, mint a fény az éjszakákon. Meghalnánk örökre az egész világnak, Minden búnak, árnynak. Hajad, ha rám gördül, Dalolnék az örök, igazi gyönyörről . . . S te hallgatnád némán, hosszan karjaimban, Csókod lenne dijam,! S ha csak igy szegényen Egymást átkarolva merengnénk az égen, Felirná az angyal: im két gazdag ember, Tele szerelemmel! Istenem mi lenne, Hogyha a. te fejed vállamon pihenne! Megtisztulnék minden bűneimtől menten, Én kis tiszta szentem ! Fliesz Henrik.-A- rejtély. Az irodában már homály uralgott, de Picárdo Henrik, Páris egyik legjelesebb vizs- gálóbirája még mindig elmélyedve tanulmányozta a Gróf Ornánó-féle bünpört. Az íróasztalon az ügyirat halmazai és j a corpusdelictik hevertek érdekes rendetlenségben. Annyira bonyodalmas a bűntény, hogy e kitűnő biró elismert talentuma és félévi fáradhatlan buzgalma sem birta földeríteni ; még legtöbb világot vet a bűnre az a telefonjelentés, a melyet a VII. kerületi elöljáróság kapott a tett elkövetésével egy-; idejüleg, még pedig az egyedüli szem- és fültanutól, a komornától. A hivatalos jelentés a következő: „Ornánó Eric gróf palotájában, pár perczczel előbb borzalmas rablógyilkosság történt. A gróf jelenleg Páris melletti nyaralójában tartózkodik; vele volt egyetlen leánya Anna és szolgaszemélyzete; belvárosi palotájára János nevű szolgája ügyelt fel. Ma délután, a gróf leánya Anna, öreg kornornájával a belvárosi kastélyba érkezett azon szándékkal, hogy estefelé a Theater Francéban megnézik a legújabb darabot. Az öreg szolgát, miután az ajtókat gondosan bezáratták, elküldötték jegyekért. A komorna a grófnőt felöltöztetvén, szobájába vonult, hogy maga is felöltözködjék. Anna grófnő vigkedélylyel ült a zongorához és a legújabb operákat játszotta. Egyszerre a komorna megdermedve hallja, hogy az ajtót betörik és egy érdes hang kiáltja: „Ideakaszsza kulcsát!“ Aztán nemsokára Anna grófnő segélykiáltása, majd ! három lövés, egy tompa zuhanás hallszott. A komorna végső elhatározással az ajtaján levő ablakon át a gyilkosra lőtt, ki éppen akkor vette magához a Wertheim- kaszsza tartalmát; borzalommal látta, hogy a grófnő halálra sebzetten fekszik fehér atlaszruhájában ; látta a gyilkost, ki alacsony, fekete hajú és szemű alak és az egyik füle hiányzik. Még annyit hallott, hogy a rabló a nyílt ajtó felé kiáltott: Csak egyszer a hajón legyünk, akkor üthetik bottal a nyomunkat!“ Ennyit tudhattak meg a komorna szavaiból és segélykiáltásaiból. A hazatérő szolga és a kiküldött vizsgálóbíró a következőket észlelte : „Az ajtók j felvoltak törve; a szalonban hatalmas vértócsa volt látható s azonkívül a holttest huzgálásának nyoma; azonban a holttest eltűnt, a komorna ajtaja be volt törve, s maga a komorna ott feküdt a telefon előtt, az orvosi jelentés szerint halálát szivszél- hűdés okozta. A kaszszából ötszázezer forint hiányzott márkában. A földön a revolver hevert, három kilőtt töltéssel és egy csomó álkulcs, melyek semmi nyomra nem vezettek.“ — A vizsgálóbíró csüggedten nézett órájára. — Ma estére Ígérte a leghíresebb orleánsi vizsgálóbíró, Epernon Róbert, hogy j meglátogat még pedig ezen ügyből kifolyólag. — Sohasem látta az öreget, de legyen bármilyen lángész, ezen bűntény előtte is megfejthetetlen marad. Száz, meg száz detektívet mozgósítottak, de egy sem birta elérni j a vágott fülű gonosztevőt, sem szárazon, sem vizen. Istenemre! még ehhez hasonló I furfanggal, nem állottam szemben. Óh ! ha a komorna élne, de őt az egyetlen szemes fültanut megölte az izgalom. Majd meglátjuk, mit tesz a hires Epernon ? A revolver, mely megtöltve most is itt áll az asztalomon, oly általános gyártmány, hogy Páris minden részein található. A szolga belép és Epernon Róbert vizsgálóbírót jelenti be; a másik perezben már ott hajlongott á két vizsgálóbiró egymás elölt. — Kimondhatatlan örvendek, hogy megismerhettem Epernon urat, kiről annyi szellemes dolgot hallottam !... — Részemről a szerencse, hogy fölkereshettem Páris legjelesebb biráját munkája közben. Kedélyesen csevegtek az asztal mellett; egy pillantás az actákra és azonnal áttértek az „Ornano-féle bűnügyre.“ —- Még ily hihetetlen cselszövénynyel sohasem volt dolgom, vélekedik Picardo. —- Én részemről azt tartom, hogy a complicált esetet egyszerűen reducálhatjuk. — De éppen ez lehetetlen; a gonosztevő a grófnőtől a kaszsza kulcsokat kérte, midőn ez ijedten fölsikpltott a rabló három lövéssel megölte öt. A szemtanú leírása után a gyilkost nem sikerült elfogni, hát kétkedjem a meghalt komorna szavaiban. — Picardo ur, volt-e a hölgynek férfi ismerőse ? — Apja és komornája tudtával, kik mindig vele voltak, — nem. — Volt-e valakinek alkalma megismerni a bájos grófnőt? —- Csak egy festőművészt említenek Bellegarde Arnold néven, kinek Anna grófnő modellt ült, ki állítólag halálosan beleszeretett ; ez meg is kérte őt. de Eric gróf hatá\
