Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-17 / 29. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Iskolai értesítők. Az ifjúság helyes nevelése, az ország jövendő boldogságának, haladásának alapja. A sajtónak szigorú kötelessége az ifjúság haladását élénk figyelemmel kisérni, s ennek egyik eszköze, az értesitők ismertetése. Éppen ezért mi mindenkor bőven foglalkozunk az iskolai értesítőkkel és igyekszünk a nagy- közönséggel azok lényegesebb pontjait megismertetni. A folyó évben kiadottt iskolái értesítőkből közöljük a következőket: I. A kegyes-tanitórendiek vezetése alatt álló nagykárolyi róm. kath. fögymnasium értesítője az 1901—1902. iskolai évről. Az értesítőt közzéteszi a fögymnasium érdemes igazgatója Hám József, ki a bevezetőrészt a Vanke József-féle éremgyüjtemény történetének szenteli. Vanke József arany- misés áldozár, kegyesrendi tiszt, kormány- tanácsos, áldásdús életének egyik legnemesebb passiója az éremgyüjtés volt. Úgyszólván szenvedélylyel gyűjtötte össze a legritkább érmeket mindaddig, mig teltek az évek s az érdemesült főgymn. tanár aggkora miatt már nem szentelhette magát többé passiójának. 1901. év végén — Írja az igazgató — magához kérette őt s kijelentette, hogy éremgyüjteményét a főgymnasiumnak adományozza. A gyűjteményt a karácsonyi szünidők alatt kezdették átvenni Lőrincz Gábor tanárral s január vége felé ért véget az átolvasás. 800 darabnál több római érem, magyar pénzek az Árpádoktól kezdve a mai napig, Európa csaknem minden országa képviselve van egy-egy ezüst, vagy rézpénzzel a gyűjteményben. A fögymnasium a nemes, áldozatkész férfiú szívességéből egy tökéletes gyűjteményhez jutott. De az elismerés sem maradt el a nemes adományozóval szemben. A fögymnasium igazgatója értesítette a főigazgatóságot, a minisztériummal leendő közlés végett az intézetet ért szerencséről s a miniszter folyó évi 8889. számú leiratával köszönetét nyilvánította érette az ajándékozónak. Nagykároly város — mint iskolafentartó — közgyűléséből pedig küldöttség utján fejezte ki hálás köszönetét s a polgárság elismerését. Maga a gyűjtemény pedig „Vanke József-féle gyűjtemény“ név alatt lett elnevezve, hogy az utókor is megemlékezzék a szives adományozóról. A gyűjtemény ismertetésére Lőrincz Gábor főgymn. tanár vállalkozott, ki azt szak- szerüleg csoportosítva, rendezte, A római köztársaság korától kezdve, egészen Antonius Fiús neje idejéig terjedő érmek vannak ismertetve, azon ígérettel, hogy a jövő évi értesítőben fog a folytatás következni. Mindenesetre nagy elismerést érdemel Lőrincz tanár ur munkája, ki nem kiméivé a fáradtságot, az érmekről a legapróbb részletekre is kiterjedő leirást adott. Az értesítő második része közli az intézethez kötött újabb alapítványok okiratait. Közölve vannak: az Ágoston-féle 6000 frtos, a Serly Károly-féle 500 frtos, a Vetzák Ede és neje féle 1000 frtos, a Kutassy Pál-féle 200 frtos, Ekker Ferencz és neje féle 1000 koronás, a Vanke József-féle 1Ö00 koronás, a Jelinek Rozália-féle 1000 frtos alapítványok oklevelei, melyek miniszteri jóváhagyást nyertek. A harmadik rész a tanári-testület névsorát adja. A testület tagjai a folyó évben a következők voltak: Hám József igazgató, j Csóti Márk, Haunstádter József, Holczinger Imre, Klacskó István, Kummergruber Emil, Lőrincz Gábor, Majoros Béla, Nádor Béla, Rózsa István, Schultheiss Vincze, Tímár Péter, Voggenhuber Oszkár kegyes-tanitórendiek, Jenser Mihály és Szolomájer János világiak. Mint hitoktatók működtek: Boross János ág. ev. lelkész, Kohn Miksa izr. tanító, Liszer Jakab izr. igazg. tanító, Szabó Ignácz gör. kath. segédlelkész, Veres Gusztáv ev, ref. segédlelkész. A nem kötelezett tantárgyak közül: Csóti Márk a gyorsírást, Haunstádter József a franczia nyelvet, Jenser Mihály a szabadkézi rajzot, Majoros Béla a műéneket, Szabó Ignácz pedig a román nyelvet tanította. Az értesítő IV. szakasza a tanítás anya-■ gát s a tanításnál használt kézikönyveket ismerteti, melyek a miniszteri rendeletek és i utasításoknak megfelelők. Az V-ik rész az 1901—1902. iskolai! évben végzett Írásbeli feladatokat sorolja el. | A Vl-ik rész a „Kölcsey Önképzőkör“ 5 tizenegyedik évi működéséről számol be. j Az önképzőkör működését mindig a leg-1 nagyobb rokonszenvvel kisértük, minden ünne- j pélyéröl annak idején referáltunk s igy ez | alkalommal nem ismételjük az egyes mozzanatokat, csupán annyit jegyzőnk meg, hogy | a Csóti Márk tanár vezetése alatt álló kör minden tekintetben sikerrel oldotta meg feladatát. A VII-ik szakaszt a Segélyző-egyesület j működésének beszámolója foglalja el. — Az egylet _ tanárelnöki állását Rózsa István töl- j tötte be. Az egyesület 54 tanulót segélyezett* 1 457 drb könyvvel. Volt 142 rendes, 16 pártoló, 4 alapitó és 43 adományozó tagja. I Vagyona a következő: van 743 drb könyve, j 5982 korona 14 fillér készpénze, mely ja helyi pénzintézetekben van gyümölcsözőiéi i elhelyezve. Egyesek ez évben is szép összegű j adományokkal gyarapították a nemes czélu I egyesület alaptőkéjét. A VlII-ik fejezet a szertárak gyarapodását mutatja be, mely szerint a tanári könyvtár vétel és ajándékozás utján 76 művel, az ifjúsági könyvtár 77 művel, a tér- i mészettani szertár 218 korona 15 fillér, a vegytani szertár 34 korona 09 fillér, a rajz- szertár 47 korona 40 fillér értékű beszerzésekkel szaporodtak. Szépen gyarapodott még a természetrajzi és történelmi szertár, valamint az érem és régi pénzgyűjtemény is. A IX-ik fejezet a folyó évi június hó 15-én megtartott tornaversenyt Írja le, melyről annak idején lapunkban megemlékeztünk. „Adatok a lefolyt iskolai év történetéhez“ czimet viseli a X. fejezet, melyből megemlítjük, hogy az előző évi tanári-karból a rendkormány intézkedése folytán Brach József Lévára, Hollóssy Béla Tatára, Niklos János Debreczenbe lettek elhelyezve, Szabó Alajos pedig a rendet elhagyta. A fegyelem és, valláserkölcsi állapotok teljesen kielégítők voltak, mert 332 tanuló közül 62'34°/0 kapott jó érdemjegyet a magaviseletből, 37'04°/0 szabályszerűt, 0‘30°/0 kevésbbé szabályszerűt. Egy tanuló az intézetből csendesen eltávolíttatott. Az egészségügyi viszonyok általában kedvezők voltak. Epidemikus bajok nem pusztítottak. Halottja kettő volt a főgymnasiumnak. Az ifjúság megünnepelte a folyó évben is a márczius 15-iki nagy napok emlékét, az igazgató névnapját, márczius 22-én Leo pápa jubileumát, április 11-ikét, május 17-én pedig a záró-ünnepélyt. E rovat még felsorolja az ösztöndíjas, segélydijas és jutalmazott tanulók névsorát. A Xl-ik szakasz az érdemsorozati jegyek jelentését és fokozatát, a XII. szakasz az ifjúság érdemsorozatát tárja elénk. Mindenből jeles tanulók voltak: az I-ső osztályban Erőss Tibor, Steib Márton, Sternberg Ferencz, a Il-ikban Diczig Géza, Kovács. Lajos, a Ill-ikban Bányay Géza, Hadadi István, j Nagy István, a IV-ikben Müller Miksa, az Y-ikben Kepecs Miklós, Pap József, a Vl-ikban Adler Ernő, Fetzer József, Hornyák Sándor, Sikolya Bálint, a VH-ikben Kaimovics Lajos, j fűszer Emil, Papp György, Weisz Bernát, a VlII-ikban Kovács István és Papp Gyula. A XIII. szakasz a rendkívüli tantárgyakból nyert érdemsorozatot adja. A XIV. szakasz foglalja magában a statisztikai adatokat, melyek szerint beiratkozott 351 nyilvános, 6 magántanuló, összesen 357, vizsgálatot tett 337. Ezek között volt róm. kath. 141, gör. kath. 42, ág ev. 7, ev. ref. 57, izraelita 90. Nagykároly városi 237, vidéki 100. Az egész évi mulasztott leczkeórák száma kitesz 6046-ot, melyek közzül nem igazoltatott 30. A tanulásban tett előmenetel szerint: minden tárgyból jeles 21, jó 45, elégséges 184. Egy tárgyból elégtelen osztályzatot nyert 25, két tárgyból 17, több tárgyból 45. Érettségi vizsgára jelentkezett összesen 27 tanuló, érett lett: 19, visszavehetett 8. A XV. fejezet a szülök figyelmét hívja fel a görög nyelv, illetve az ezt pótló tantárgyak tanulására vonatkozó 1890. évi törvény intézkedéseire. Végül a XVI. fejezet a jövő iskolai évre vonatkozókat adja elő. A felvételi, javító és pótló vizsgálatok augusztus hó két utolsó napján d. e. 8 -11 óráig fognak megtartatni. A szeptemberi beiratások pedig 1.,1 i 2. és 3-án. HÍREK. Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán tegnap este Budapestre utazott, honnan e hó 23-án érkezik ismét vissza körünkbe. — Névnap. Gróf Károlyi Istvánné Cseko- nics Margit grófnő e hó 13-án tartotta névnapját, mely alkalommal a grófi kastélynak gróf Teleky Samu, gróf Dessewffy Aurél és Én azt hiszem, hogy ha a báró csakugyan nőül veszi Leonórát, gróf lesz belőle nemsoká. — Hogyan gondolod? — Ugv édesem, hogy most, mint bárónak, hét aggancs van a koronáján. Leonóra pedig majd gondoskodni fog róla, hogy még kettőt kapjon hozzá. — Éles nyelved van piczikém. Vájjon hol lehet a kis gyakornok? nem látom. — Nem szabad magát mutatni itt. Az öreg Csoborházy azt Ígérte neki, hogy kihámozza a bőréből, ha betolakodik. — Fél a botránytól. Ö is tudja, hogy Leonóra fülig szerelmes belé. Szegényeknek most el kell válniok, legalább a világ előtt. Na képzelem, milyen érzékeny jelenet fog lejátszódni köztük. Szegény Leonóra. Szegény báró. Hahaha? — Ugyan hosszasan öltözködik Leonóra. í — Még megérjük, hogy menyasszony nélkül maradunk. Pillanatra hagyjuk itt a készülődő ünne- i pély szinhelyét, ahol a lehelletektől és a I csillároktól úgyis kiállhatatlan hőség kezd! lenni. Tekintsünk le a park hátuljára, mi j történik ott ezalatt. Az előbb még millió csillagtól fedett derült égbolton komor nehéz felhők kezde- j nek tömörülni. A mosolygó képű hold csak itt-ott képes még sugarával áttörni őket. Koronként villám czikázik a láthatáron. A nyugoti szél mindinkább erősebben kezd feltámadni, magával sodorva a fonnyadt szárú faleveleket, melyeket a park alján berzenkedő patakocska csacsogó hullámaiba dob. A füle- milék, melyek az előbb még vidáman hallatták bájos dalaikat, lassanként elnémulnak. A park fái fölött egy lángbagoly suhan át nesztelenül, biztos rejteket keresve a közeledő vihar elől. A patak partján két fehér kérgü nyárfa törzse közzé beékelt pádon egy fiatal pár ül; egy leány és egy férfi. Ők nem látszanak tudomást venni a kitörni készülő viharról. A férfi körülbelül huszonöt-huszonhat éves lehet, sugár, magas termet, fekete kondor hajjal, ugyanolyan kunkorgós kis bajusz- szal. Éz a Csoborházy gyakornoka, Jávori Imre, akinek megvan tiltva az ünnepélyen részt venni. A leány pedig a kastélytulajdonos egyetlen gyermeke, kinek a kézfogójára készülnek. Hullámos szőke haja a legújabb divat szerint fésülve. Finom áttetsző fehér arczbőre szinte beteges külsőt kölcsönöz neki. Ábrándos kék szemeivel epedve nézett a férfi villogó fekete szemeibe, midőn a czi- kázó villám pillanatra megvilágította a tájat. A férfi beszélt: — Az én hazám barátságtalan, zord kietlen ; ahol nincsen délibábos róna, nincsen arany kalászu hullámzó vetés, tarkázva pipacs és búzavirággal. Nem látjuk a nap bibor- szinü feljöttét s nem a lementét. Itt a te világodban a végtelen rónán, van valami felséges, valami magasztos, mely felemel s közelebb hoz Istenhez, tanítva imádkozni. Nincs határ szabva a szemnek, nézhet, ahol az ég és föld egymást ölelni látszik. Ez a szabadság valódi hona. Itt születtél te. Ezt mind itt kell hagynod és midőn elvesztetted, akkor fogod majd érezni a valódi becsét. Vissza fog inteni ősz atyád képe, vissza az anyád sírja. Szeretsz? A leány hévvel válaszolt: — Szeretlek, megyek veled. Az ifjú folytatá: —• Az én hazám égignyuló bérezek közt van, miknek tetején viharok szántják az örökös havat. Sivár kősziklákat fogsz látni magad körül; úgy fogod érezni magad, 1 mintha örökös börtönben volnál. Csak felül fog kékleni az ég, hogy meglássad a felhő- j két, melyek hirt fognak hozni neked elhagyott honodról. A csalogányok énekét el kell feledned ; pótolni fog helyette a fenyvesek szomorú j búgása, melyből kihallik a vadak vérfagyasztó j üvöltése. A kényelmet és jólétet felfogod váltani a nyomorral és nélkülözéssel. Kicsi- j nyes és alacsony gondolkozásu emberekkel {léssz körülvéve, akik nem fogják gondolatai- i dat ellesni. Szegény ember felesége leszel, j aki kora reggeltől késő estig munkában görnyed. Idehaza kitörlik neved az emlékezet- j bői, meg fog tagadni mindenki. Szeretsz ? A leány szeme könybe lábadt, de azért szilárd hangon válaszolt az ifjúnak: — Nagyon szeretlek, megyek veled. Az ifjú akkor felállt s egy falevelet vett a szájába, melylyel éles sikoltást hallatott. Nemsokára egy óvatosan közeledő kocsizörgése hallatszott, mely a szökevénypárt a legközelebbi vasúti állomásig vitte, ahonnan tíz perez múlva a tüsszögö, zakatoló vonat ! a vihar danái mellett röpítette őket a bizony- j tálán, vak sors elé. És elment a leány anélkül, hogy egy Isten hozzádot intett volna az ősi laknak, vagy egy imát rebegett volna anyja hamvainál. A szerelem mindenre képes. Bent a teremben a vendégek már türelmetlenül várták a menyasszonyt. A nagynéni félbehagyta a báró mulattatását, rábízta egy hasonló korú tisztes matrónára, hogy vigyázzon reá, mig megsürgeti Leonórát. Mikor azonban megtudta a rettenetes valót, elájult; azután görcsöket kapott. Rögtön hivatta Csoborházyt, közölte vele a rémes dolgot. Csoborházy már nem görcsöket kapott, hanem öldöklés! rohamot. Üvöltött, mint a sebzett oroszlán. Puskát, kardot ragadott elő ; halomra akart lőni, vágni mindenkit. Mindenkiben a lánya megszöktetőjét látta. A cselédség futott előle padlásra, pinezébe, ki hova tudott. — Hol a báró, híni kell a bárót! — kiáltott magánkívül a vén Csoborházy. A bárót azonban nehezen lehetett kicsalni a vendégek közzül, de végre mégis csak kijött. Félig bosszúsan kérdé: neje, Losonczy Mihály, Kovács Leo nyug. ezredes vendégei voltak. A vendégek czigánv- zene mellett ünnepelték a kedves háziasszonyt névünnepén. — Rendkívüli közgyűlés. Mint már említettük, a vármegyei tisztikar egy rendkívüli közgyűlés összehívását kérelmezte a főispántól, melyen a „Magyarország“ támadásaival szemben a belügyminiszteri vizsgálatot fogják megkérni. A rendkívüli közgyűlést a főispán folyó hó 23-án délelőtt 11 órára hívta össze, melyet ugyancsak 23-án délelőtt fél 11 órakor az állandó választmány ülése fog megelőzni. j f Schlauch Lörincz~~| Schlauch Lőrincz nagyváradi bíboros püspök f. hó 10-én hosszas szenvedés után elhunyt. Nagy gyásza van a mi püspöki megyénknek is, a melynek Schlauch sok éven át főpásztora volt. De közéletünket is nagy veszteség érte. Mert a bíboros, mint szatmári püspök, a Széchenyi Társulat megalakításába is részt vett, annak diszelnöke volt halála napjáig. Mikor gr. Károlyi István megtette indítványát az 1 százalékos közművelődési pótadó iránt, Schlauch nagyszabású beszédet mondott. Benne a magyar kath. világ egyik büszkesége szált sírjába, a ki óriási tehetségével, remek szónaklatával, sima alkalmazkodásával nagy szolgálatokat tett egyházának. A halál hírére főispánunk táviratilag fejezte ki a káptalannak részvétét, melyre a káptalan nevében Steinberger kanonok a következő sürgönynyel válaszolt; Méltóságodnak felejthetetlen főpásztorunk mélyen lesújtó halála keltette fájdalmunkban kegyes részvétéért káptalanunk háláját tolmácsolja : Steinberger. — Legyen az elhunyt nagy férfiú emléke áldott. Eljegyzés. Szegő Ödön a helybeli fürészgyár főkönyvelője, cs. és kir. tart. hadnagy folyó hó 13-án tartotta eljegyzését Róth Rózsika kisasszonynyal, Spitz Antalnak, a helybeli izr. hitközség elnökének kedves unokájával. Boldogságot kívánunk nekik ! Gyászeset. Ujfalussy Miklós Szatmár- vármegyének egykori főispánja, Kővár vidék volt főkapitánya, Krassó-Szörény vármegye királyi biztosa folyó hó 11-én, életének 93-ik évében Remetemezőn elhunyt. Nagy eszü és nagytehetségü ember volt, lei mint politikus is szép pályát futott meg egész 1880. évben bekövetkezett bukásáig. Egy ízben nevét belügyminiszteri jelöltként is emlegették. Temetése vasárnap délelőtt fél 11 órakor történt meg. A vármegye nevében a temetésen részt vettek gr. Hugonnai Béla főispán, Ilosvay Aladár főjegyző, Dr. Schönpflug Richard t. főügyész és Dr. Péchy Péter főszolgabíró s a ravatalra diszes koszorút helyeztek el. Béke hamvaira! — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 11-én rendkívüli közgyűlést tartott gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A tárgysorozat megkezdése előtt Nagy László alispán szólalt fel és bejelentette a vármegyei tisztikarnak azon határozatát, hogy a „Magyarország“ czimü lap támadásaival szemben küldöttség utján felkérte a főispánt egy rendkívüli közgyűlés összehívására, melynek utján a belügy— Na mi dőlt fel ? — Báró ur, ha férfi vagy, most mutasd meg. A menyasszonyodat megszöktették, -—• tombolt Csoborházy. A báró nagyot pislantott, egyet előre lépett s a kezeit ökölbe szorította. Olyan mozdulatot tett, mintha Csoborházyt akarta volna felöklelni. De csakhamar visszanyerte hidegvérét. Úri embernek minden körülmények közt urnák kell maradni s a megtörtént dolgon már változtatni nem lehet, gondolá; malicziózus gúnynyal válaszolt: — Ha az volt megírva a csillagokban. — Ördög vigye a csillagodat. — Már elvitte. —- Szaladj utánnok rögtön, aprítsd össze őket paprikásnak, azután hozd vissza őket. Nesze itt van ez a kard, damaskusi penge. — Öreg barátom, ilyesmiket én tőlem ne kívánj; tudod, hogy reuma van a térdem! ben és most fű a szél odakünn. Tedd le a ! kezeidből a gyilkoló szerszámot s keresd elő ja kártyát, megtanitlak az alsósra; valakit 1 azonban fogjál a vendégek közzül még, mig j el nem szöknek. Csoborházy csakugyan földhöz vágta a fegyvert, de nem a báró tanácsára, hanem a fölötti dühében, hogy hol lakozhatik egy j emberben annyi hidegvérüség. Szidott minden kékvérűt, közte természetesen a vőlegényjelöltet is. A báró látta, hogy Csoborházy- nak kisebb gondja is nagyobb a kártyakeresésnél, előkereste tehát ő. Leült egy ; asztalhoz s nagy lelkinyugalommal keverni kezdte. — Na majd aztán, ha kikáromkod- tad magad, ne felejtsd el partnert hozni. Mászaváry Dini jó lesz egynek, —- szólt a báró. A vendégeknek jó orruk volt; mihama- í rabb megszimatolták a bajt.
