Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-19 / 38. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

szabadelvű párti közgyűlésen hozott határo- I zatot felolvassam. (Itt felolvasta a párt határozatát). És végül azon kérelemnek adhassak | kifejezést, hogy valamint méltóságodnak ősei kik századokon keresztül nemcsak kegyurai, hanem valódi jótevői voltak városunknak méltóságod is valamint eddig, úgy a jövőben is városunk ügyei iránt érdeklődni és azokat magos tekintélyével pártfogolni kegyeskedjék. A jó Isten kegyelme adjon méltóságodnak még hosszú életen át teljes boldogságot és. megelégedést. A beszéd elhangzása után gróf Károlyi István azt válaszolta, hogv családi s egyéb ügyei miatt nem vállal többé mandátumot, de azért ígéri, hogy úgy a kerület, mint a város érdekeit ezután is szivén fogja viselni s mint atyja, úgy ő is mindenkor azon lesz, hogy tőle telhetői eg támogassa1 mindazt, mi a város és a vidék előhaladása érdekében történik. A választ, mely ugv a. küldöttség tagjaira, mint a város és kerület közönségére nézve bizonyára megnyugtató hatással lesz, a küldöttség tagjai megéljenezték.

— A nagykárolyi függetlenségi párt

vasárnap, folyó hó 15-én délután a régi; kaszinó színkörében igen népes értekezleten vitatta meg a képviselőjelölés kérdését. Papp Béla elnök nyitotta meg a gyűlést s tudomásulhozta, hogy a párt jelöltje, Haviár Dániel nem fogadta el a jelölést, mert már más kerületben lépett fel. Tehát ismét kérdést intéz a választókhoz, hogy óhajt-e jelöltet állítani s kinek kívánja felajánlani ? A vidék egyik képviselője, Csighi István szentmiklósi ev. ref. lelkész emelt szót s felemlítette, hogy a vidéknek nagyrésze a függetlenségi párt késedelmezése miatt már ígéretet tett Domahidy Elemérnek, a szabadelvű párt jelöltjének s kéri a pártot, hogy a maga részéről ne állítson jelöltet, hanem az elvek fenntartása mellett támogassa Doma- hidyt, mert elleneseiben félő, hogy a néppárt fog túlsúlyra vergődni. Ugyanilyen értelemben szólott Kalmár Ferencz gencsi és Havas Gyula börvelyi lelkész is. De a pártnak egyes lelkes tagjai kijelentették, hogy a függetlenségi párt részéről okvetlenül óhajtják, hogy jelölt legyen s kihez szivvel-lélekkel fognak csatlakozni s különösen a vidék képviselőinelctettek szemrehányást, amiért magukat előre lekötöttek. Majd Gsóti Márk alelnök emelkedett szólásra és önérzetesen utasította el a vezetőség ellen emelt vádat, mintha a néppártnak akarna kedvezni azzal, hogy jelöltet akar állítani; a maga részéről kijelentette, hogy ő a függetlenségi jelölt állítását óhajtja s ha esetleg a pártnak jelöltje nem lesz, úgy a szavazástól tartózkodni fog. Végül abban történt megállapodás, hogy Madary Gábor budapesti nagyiparosnak ajánlják fel a jelöltséget, ki jelenleg nincs Budapesten s mig válasza megérkezik, addig a kérdés eldöntetlen marad.

— Kinevezem. Főispán ur Öméltósága Nagy Sándor vármegyei aljegyzőt tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki.

— A szabadelvű part kedden este a Polgári Olvasókör helyiségébén értekezletet tartott, melyen a tagok igen szép számban jelentek meg. —- Az értekezlet tárgyát a végrehajtó bizottság tagjainak megválasztása

képezte. Reök Gyula nyitotta meg és üdvözölve a megjelenteket, összetartásra buzdította őket, hogy a párt zászlaját diadalra vezethessék. Majd felhívta őket a végrehajtó bizottság megválasztására. Elnöknek egyhangúlag Reök Gyula lett megválasztva. Jegyző : Sternberg Jenő, tagok: dr. Kovács Dezső, Rooz Samu, dr. Jékel László, Albanézi Mihály, Matolcsy Sándor, Somossy Miklós, Szabó János, Rácz Mihály, Nagy Lajos, Szabó Lajos, Horváth Károly, Lucz György, Papp József, Csőkör Ferencz, Szikszay Kálmán, Kaufmann Jenő, Nyusztay Lajos, Rozenberg i Bernát és Nagy Pál. Megválasztották még az utczabiztosokat is, melylyel az értekezlet véget ért.

—- Helyettesitós. Gróf Hugonnai Béla főispán a Domahidy Elemér lemondásával megüresedett nagykárolyi főszolgabírói állásra Gőnyei István vármegyei első aljegyző, tiszteletbeli főjegyzőt helyettesítette.

— Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését október hó 10-én délelőtt fél 11 órakor fogja megtartani a vármegyei székház nagytermében. Közgyűlést megelőzőleg okt.

8- án d. e. 9 órakor állandó választmányi,

9- én d. e. 10 órakor számonkérő széki ülések lesznek.

— Primitia. Ernyi J. Gilbert, kassai praemontrei szerzetes, főgymnasiumunk volt jeles növendéke, folyó hó 15-én itthon, szülőI városában, mutatta be az egek Urának első ; szentmise-áldozatát. Az özvegy édes anya I családi körében tartott ünnepi ebéden jelen- . voltak közül az elsőmisés manuducto.ra, Tímár Péter, lélekemelő szép beszédben emelt poharat az ifjú szerzetesre, megható szavakban fejtegetve nehéz, de annál nemesebb életpályájának magasztos voltát, melyre az ünnepelt meghatottságtól remegő beszéddel válaszolt. Az ebéden szintén megjelent Kummergruber Emil pedig azzal a rövid, de megkapó fordulatu mondattal ürített poharat, hogy a jó Isten áldja meg az olyan anyát, a kinek ilyen fia van és az Isten tartsa meg az olyan fiút, a kinek ilyen anyja van. A zajtalanul lefolyt, emlékezetes családi ebéd csak a késő délutáni órákban ért véget. Részünkről is örömmel csatlakozunk városunk derék szülöttje üdvözlőinek jókivánataihoz.

— Kirendelés. Az igazságügyminiszter I Unger Géza szatmári kir. albirót az ottani

kir. járásbírósághoz mint végleges székhelyére ügyészi megbízottul rendelte ki.

— A nagykárolyi főszolgabírói állás, mely Domahidy Elemér lemondásával iire! sedctt meg, az október hó 10-én tartandó j rendes őszi közgyűlésen lesz választás utján betöltve. Ugyanekkor az esetleges előléptetés | utján megüresedő egyéb állások is betöltet- ; nek. Pályázati kérvények a főispáni hivatalhoz október hó 2-ig nyújthatók be.

— Hymen. Lévay Béla, városunk ifjú I aljegyzője folyó hó 15-én tartotta eljegyzését

Kádár Menyhért egri-i földbirtokos kedves í és müveit leányával, Erzsikével.

— Honvédeink itthon. A helybeli hon- I védzászlóalj folyó hó 15-én reggel az 5 órás

vonattal érkezett haza a Rimaszombat környékén tartott hadgyakorlatokból. 14-én Put- nokon ültek fel a vonatra, természetesen nagy örömmel, különösen a három évet kiszolgáltak, kiknek ütött a szabadság órája. A hadgyakorlatok alatt zászlóaljunk derekasan viselte magát s egy pár gyengélkedőt leszámítva, minden baj nélkül kerültek haza.

— Előfizetési felhívás. Leginkább e lap olvasóihoz fordulok, akik — úgy hiszem — dolgozataimról eléggé ismerik a nevemet és akik —- talán — leginkább is megértenek. Én az elbeszélő irodalom terén — több mint 20 éve működöm. Nem széles körben ugyan, de nem is egészen ismeretlenül. Ide tartozó munkáimból szándékozom egy kötetet •—- immár a másodikat — kiadni: Buborékok czim alatt. Nagyobbrészt humoros, tárcza- szerü dolgok lesznek. Nem tagadom és nem szégyenlem, hogy én szegény ember vagyok, tehát ezen könyvem kiadásával nyomasztó helyzetemen is reményiek javítani. Ezt csak úgy érem el, ha az olvasók felfogják ügyemet és könyvemre előfizetnek. Remélem, hogy a pártolást a könyv tartalma megfogja érdemelni. A kötet előfizetési ára: fűzött példány 2 K, díszkötés 3 K 60 f. Előfizetést avagy megrendelést szeptember 30-ig kérem czimemre, vagy ezen lap szerkesztőségébe annál inkább is megküldeni, mert ezeknek számától függ a könyv sorsa. — Ér-Kávás, (Szilágymegye, posta Helyben), 1901. szept.hó. tí. Diószeghy Mór, ev. ref. lelkész.

— Dalestély. Dalegyesületünk választmánya tegnap délután tartott választmányi ülésén Demidor Ignácz elnök beszámolt a Debreczenben tartott dalosünnepély sikeréről. Felemlítette, hogy úgy a nagyközönség, mint a sajtó egyhangú elismeréssel nyilatkoztak egyesületünk működéséről s indítványozta, hogy a szép sikerért Kohn Miksa karmesternek jegyzőkönyvi köszönet szavaztassék, mit a választmány egyhangúlag magáévá tett. Határozatba ment továbbá, hogy október hó 12-ón a Polgári olvasókör nagytermében dalestély tartassék, még pedig nem terített asztalok mellett, hanem rendes ülőhelyekkel. A rendezőségnek sikerült közreműködésre megnyerni: Dr. Fechtel Samu szatmári fő- gimn. tanárt, a kiváló irót felolvasásra, Simkó Gézáné úrnőt szavalásra, Kemény Gizella úrnőt és Kemény Emilt hegedű-zongora előadásra. Ezenkívül a dalárda fog három darabot előadni. Az érdekes estélyre előre is felhívjuk a közönség figyelmét.

— Áthelyezés. Bárdos Sándor honvéd- főhadnagy Szatmárról a nagykárolyi honvédzászlóaljhoz helyeztetett át.

— Szüreti mulatság. A nagykárolyi kath. legényegyesület folyó hó 29-én vasárnap este tartja meg szokott szüreti mulatságát a polgári olvasókör összes termeiben. A tekintélyes számból álló rendezőség minden lehetőt elkövet, hogy közönségünknek e kedvelt mulatsága minden tekintetben sikerüljön. Rendezők : Papp István egyl. alelnök, Irsik Ferencz egyl. pénztárnok, Horváth István egyleti titkár, Bálintfj Károly, Dézsi Zsiginond, Ernyi István, Evert István, Gabriel Ferencz, Gáspár József, Gergely Mihály, Guffárt Antal, Lang János,

hogy baj lesz még ebből, ha a barázdámon túl mer szántani, mégis tette.

Én meg keserűségemben rosszat ítéltem felőle.

Akkor nap is láttam amint jön a földek felől, késő este volt már, de azért megismertem, jól hallottam a szilaj nevetését amint egy czimborájával beszédbe eredt az utczán.

Én is meghúzódtam az utcza szögletén, a harag mint méreg öntötte el a szivemet, elvette az eszemet s kivettem a csizmászár mellől a kést s midőn kevéssel azután elhaladt előttem,— mert ott kellett elmennie hazafelé — hirtelen beledöftem a kést; azután elszaladtam.

Csak másnap tudtam meg mit cselekedtem, kit öltem meg véletlen, nagy haragomban. Akkor azt gondoltam, hogy magamat is elemésztem, mert azt a nehéz vétket nem bírhatja el a lelkem, de mikor a sok siró pulyára esett a tekintetem s elgondoltam mi lesz ezekből végezetre nálam nélkül, csak lehanyatlott a karom.

Most hát mindent elmondtam a tekintetes járásbiró urnák, ez az én nagy vétkem ; a szegény pénzes Mák Demeterért, aki soh sem volt haragosom, a ki sohse bántott, akit még is megöltem egy más ember helyett; ezért ítéljenek el örökös rabságra; mert egy Istenem, egy lelkem, olyan igaz, hogyha még egyszer innen kiszabadulok, csudaképpen fogom felesufolni Pető Lőrincz szomszédot a miért ilyen bűnbe keverte a lelkemet. Isten úgy segéljen.

Szomorán hangzott el az eskü szó a nehéz bűnös ajkairól; ez alatt pedig az elhagyott kis faluban siró hangon szólalt meg a lélekharang egy véletlenül s ártatlanul megölt szegény ember lelkiüdveért.

Tóth Erzsiké.

Értesítem a n. é. közönséget, hogy az őszi és téli idényre

férfi- és nőidivatáru czikkeim óriási választékban megérkeztek,

u. m.: férfi-ingek, gallérok, kézelők, meleg alsóruhák felnőttek és gyermekek részére, keztyük, fegyházban kötött harisnyák, sapkák, kalapok, nyakkendők, övék, utiböröndök, nöiszabó kellékek és még ezer és ezerféle e szakmába vágó czikkek. Mivel a legelső gyárakból szereztem be áruimat, abban a helyzetben vagyok, hogy igen jutányos árak mellett árusíthatom. A n. é. közönség szives pártfogását kérve, maradtam ---------“ - - —-—a----------------------------------------..........................................................öctojpXteL.

tö

rténik meg aztán, hogy a kereskedő nem ura többé üzletének és a szükség arra kényszeríti, hogy hitelének fenntartása végett olyan eszközökhöz nyúljon, amely a tisztességes kereskedő jellemével össze nem egyez- tethető. A hajó nem engedelmeskedik többé kormányosának, mert a szél által korbácsolt hullámok kedvűk szerint hányják-vetik. Mialatt a bensőleg megkínzott kereskedő a közeledő hajótörést látja, külsőleg nagy üzletéhez mérten még mindig igyekszik látszólag kötelességének eleget tenni, mig nem bekövetkezik a katasztrófa, mely magával rántja nemcsak a kereskedőt, hanem a mitsem sejtő családot is.

Ezek általánosságban okai a tömeges fizetésképtelenségeknek és boldog az, aki idejében letérhet a lejtős útról és megmentheti azt, ami még megmenthető.

HÍREK.

— Meghívás. A képviselőtestület tagjait a folyó év szeptember hó 22-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1901. szeptember hó. 18-án. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: 1. A' Kálmánd-utcza vasút felőli végének szabályozása a Bing Mór és társa tulajdonát képező ingatlanból eszköz- lendő kisajátítással. 2. Az 1902. évi legtöbb adótfizetök névjegyzékének beterjesztése. 3. A Lövölde-kert bérbeadása tárgyábani árverési feltételek megállapítása.

— Személyi hir. .Gróf Hugonnai Béla főispán, kedves nejével együtt kedden a délutáni gyorsvonattal hosszabb tartózkodásra székhelyére érkezett.

— Küldöttség tisztelgése. A nagykárolyi szabadelvű párt múlt heti gyűlésének határozatából folyólag Dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos vezetése alatt Palczer Ernő, Asztalos György, Debreczeni István, Reök Gyula, Dr. Jékel László és Csipkés András tagokból álló küldöttség, vasárnap, e hó 15-én déli 12 órakor tisztelgett Gróf Károlyi Istvánnál, kerületünk volt képviselőjénél, hogy kifejezést adjon a választók elismerésének, hogy ezen kerület és annak székhelye érdekei iránt oly melegen érdeklődött s annak ügyeit annyira szivén viselte, s egyúttal kifejezze a választók sajnálatát, hogy nem hajlandó többé mandátumot vállalni. A küldöttség szónoka Dr. Serly Gusztáv a következő beszédet intézte a grófhoz : A nagykárolyi kerületi szabadelvű párt képviseletében és megbízásából megjelentünk méltóságod előtt, hogy kifejezést adjunk mélyen érzett hálánknak és köszönetünknek, hogy kerületünket hosszú éveken át oly kiváló hazafisággal, szakértelemmel és tekintélylycl képviselte és mély sajnálatunknak is kifejezést adjunk, hogy a képviselőséget a legközelebbi választáskor elfogadni nem hajlandó, ezt annál inkább sajnáljuk, mert biztos tudomásunk van arról, hogy oly nagy népszerűséggel és tekintéllyel bir kerületünkben, hogy fellépése esetében egyhangúlag lett volna megválasztva. Engedje meg méltóságod, hogy a.z igen népes

— Nem bántottam én kérem alásan, iszen együtt nőttünk fel, mint gyermekek, együtt játszottunk a porban; együtt katonáskodtunk, egy falu szülöttei vagyunk — beszélt tovább, neki tiizesedve — ha valami illetlent modtam neki haragomban, borosán, de megkövettem azután érte.

Hanem, kérem alássan a tekintetes Járásbiró urat, nem ez most a beszéd, ne ezt firtassuk kérem tisztelettel, hanem a nagyobbik vétkemet, kirül nem tud senki a jó Istenen kívül.

— De már nem tudom tovább elviselni, mert nagyon nyomja a lelkemet.

Nehéz mély sóhaj fakadt fel a Barila melléből szomorú önvallomása előtt, nem volt különben rósz ember, csak hirtelen haragú és vad, gyülöletteljes. Családját szerette, kis gyermekeiért mindent áldozni képes volt, embertársain szívesen segített; de ha meg- haragitotta valaki, felébredt benne az állat s nem tudott parancsolni neki, s mindenre i képes volt.

Néhány másodpereznyi nyomasztó csend után, mint vészharang, tompán csendült a szerencsétlen bűnös önvallomása.

— Megöltem egy ártatlan jó embert, j I haragosom helyett.

A járásbiró mintegy megzsibbasztva a j í meglepetéstől, meredten hallgatott a beszélőre j s önkénytelen ijedelemmel húzódott el tőle.

Barila folytató.

— Ugv volt az kérem alássan, • úgy j ! értsük meg egymást, hogy a nagy Pető j

Lőrincz az én haragosom, aki minden észtén-; dobén elszánt egy darabot a földemből, mivel j hogy szomszédok vagyunk.

Sokszor ungorkodtunk már e végett j egymással, sokat megfenyegettem, de hiába; szent Lőrincz vásárkor is mondtam neki,1

Jóravaló józanéletü, békessóges ember, nem istenkáromló, tiszteli az édes anyját, takarékos, szorgalmas, az ellensége se tud rá egy körömfeketényi hibát, még is ezelőtt, mintegy öt nappal, esteli tizenegy óra tájt, vagy több is lehetett már, az éjjeli őr úgy talál a meg az utczasarkon, ahogy Bariláék- tól a Bisztrónak kanyarodik az ut. Ott feküdt szegény pénzes Mák Demeter a fagyos földön, elalélva eszméletlenül; úgy kellett kézen haza vinni s azóta se jött magához.

Pedig nincs semmi látható nagyobb baja, mint a bal lapoczkája alatt egy kis késhegyni mély seb, de az igen mély lehet; vagy a sok vérvesztéstől van úgy oda az az erős ember, mert midőn megtalálta az éjjeli őr, csűrön vér volt rajta a ruha.

De nem tudja megmondani ki cselekedte ezt a csúfot vele ; vagy nem is ismerte fel a támadót. Édes anyja hiába kérdezgeti, ha nagy ritkán alább száll a nehéz sebláz s a beteg pár perezre magához tér.

— Mondjad drága szülöttem ki bántott, mért bántott, kivel volt összekülönbözésed, verje meg az Isten, veretlen ne hagyja.

Fényesen süt a hideg őszi nap, egy aranyos sugár besurran a tiszta kis ablakon, éppen a beteg fejéhez, kinek kíntól eltorzult sápadt arcza kifelé van fordulva. Éppen magához tért; fekhelyét a szűrrel letakart szalma-dikót, több jó czimbora állja körül, közöttük a biró uram is, ki félig meddig rokonságot is tart a házhoz. Az istenitisztelet elvégeztével bejött a többiekkel meglátogatni a beteget.

Ismét előveszik a legfontosabb kérdést, ki bántott, mért bántott ?

De pénzes Mák Demeter csak azt felel: a kérdésre lankadt, el-elakadó hangon:

Ne kérdezzék, akárki volt, tudom nem akarattal tette, én megbocsátok mindenkinek.

Hangtalan mély csend következik erre, a résztvevő fájdalom némitja el a bentlevő- ket, jól tudják és látják, hogy ez volt az utolsó szava a betegnek, nem szólal az meg soha többé ezen a világon. Hiába hozatnak neki doktort, az is csak a csöndes halálvivó- dást constatálja már.

Ezalatt a rab is beérkezett a városba a két csendőrrel együtt.

A járásbíróság bűnügyi osztályánál vai- latóra fogják a bűnöst.

Az elhízott, mogorva képű, kopasz járásbiró idegesen járkál a nagy barátságtalan hivatalos szobában, olykor megáll a bűnös előtt, szúró, vizsga tekintettel igyekszik belenézni annak vésztjósló, mogorva szemefbé, kérdezve a legfurfangosabb módon, hogy zavarba hozza a vétkest.

Azután diktálja a vallatás eredményeit a sarokban álló asztalnál ülő, hosszú hajú, bárgyú képű Írnoknak; sorba diktálja.

— Pont, vonás, pontos vessző, kérdőjel; ahogy következik az irás szabályai szerint.

A bűnös pedig vall mint a parancsolat semmit sem tagadva, ez könnyű neki, ez a í kisebbik bűne.

— igenis, kérem tisztelettel a tekintetes járásbiró urat. szembe szálltam a jegyzőnkkel, mert hogy csúnyául lepoeskolt az esküdtek előtt, olyan hibáért, melyben nem én

I voltam a vétkes; azután ittas is voltam egy kicsit, azért vagdaltam össze a hidat is mérgemben, meg az én hidam volt, nem a másé, meg is csináltam azóta.

— De becsületében is megbántotta a jegyző urat, szól rá hangosan a járásbiró.