Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-21 / 12. szám
XVIII. évfolyam. Nagy-Károly, 1901. márczius 21. T's.rseicLeblaaa.i, szé;piro<5.a-I:rx3_I és isineretterjesztő JoLetila/p. á —--------------^z--t-----na gy-károly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. '• Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Tavasz. A természet lerázta a hosszú rideg tél kegyetlen gúnyáját és ismét felvette régi, kedves, mosolygós ábrázatát. Itt a tavasz. Madárdal zendül, a fák rügyeznek és a fényes éltető napsugár lecsókolta a vizekről a jégkérget. Minden vidám, csapongó ismét, mert a tavasz a természet ifjúsága és mindenki örvend, hogy a szomorú aggkort ismét a fiatalság váltotta fel. Minden örül, minden boldog, minden a régi újból, a természet örök szépségei ismét üdülést, pihenést kínálnak a munkában elernyedt emberiségnek, de az emberek nem fogadják már azt oly örömmel mint azelőtt, nem vidítja fel őket a természet újraéledése, szomorú csönd honol a szivekben, mert nehéz időket élünk. A vizek már elvesztették jégkérgüket, ám az emberek szivében még nem engedett fel a szomorúság jégkérge, mert még nem tűzött reá a remény napsugara. Még mindig vannak ajkak, melyek munkáért, kenyérért sóhajtoznak. Még mindig vannak szemek, melyek nem tudnak gyönyörködni a természet örök szépségeiben, mert a korgó gyomor megfosztja őket a tiszta látástól. Még mindig nyomasztó a helyzet és mindezideig még nem találtak ki utat e hosszantartó válságból. De mintha Isten ujja volna a természet kora virulásában; szivünkben felujjong a szózat: Vájjon nem-e a Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. természet, a mindent begyógyító csodaorvos segit-e újra mi rajtunk? Vájjon egy jó termés nem fogja helyrehozni idegen körülmények keserves csapásait? Ki tudja vajha a jövendőt . . ! Madárdalos az erdő, vidám daná- jokat visszhangozza a csalit s vígan röpdösnek a visszatért szabad énekesek, hogy dicsőítsék azt, ki mindezt teremtette és aki mindig gondoskodott arról, hogy dicsőíthessék. Csak egyedül minket hagyna el, csak mi pusztulnánk el segedelem nélkül!? Nem hisszük, kell, hogy jobb idők kövessék a rosszat, kell, hogy miként a természetben a rideg, könyörtelen telet az enyhe, zsongitó tavasz váltja fel a rossz időket, a jó a sivár múltat, a szebb jövendő váltsa fel. És minden jel arra mutat, hogy nem fellegvár az a reményünk, hogy eljö még az igaz kikelet is, a valódi tavasz, mikor egy munkabíró kéz sem fog munka nélkül állani és egy éhes gyomor sem fog kenyér után esengni. Itt a tavasz s vele az éltető munka, s a kenyér is eljövend. A szomorú kedélyek pedig vigasztalódjanak, az örök panaszlók pedig reméljenek, mert virrad már. A fák pedig rügyezzenek, bimbók feseljenek, éledjen a természet. Legyen hangos a madárcsicsergéstöl, erdő- berek, enyhe patak vize mormoljon édes danákat a természet gyermekének, hiszen az idők folyása örök, semmi sem változik, csak egyedül mi, kik mindezt élvezzük: az emberek. És ezek sokat változtak, de nem javukra. A sok tudomány, a magas cultura megfosztotta őket az érző szívtől és a könyörület ismeretlen fogalom a nagyok előtt. A nyomorultakat pedig az idők megtanították, hogy ne bizakodjanak a hatalmasok szavában. És küzd az osztályharcz, ádáz küzdelem folyik az emberiség tömegei között a megélhetésért s e viaskodás- ban megkérgesül a tenyér s még inkább a szív. De itt van a tavasz; az éledő természet feltámasztja szunnyadó reményeinket egy jobb jövő után, mely boldognak, megelégedettnek fogja látni a magyart. Isten adja és segítse hazánkat, hogy mi is együtt örvendhessünk az erdők dalosaival, hogy a mi reményeink fája is kizöldülhessen és ne halljuk többé az örök siránkozást és szivettépö panaszt. Eljött a kikelet! Hozsanna neked örök természet! Városi közgyűlés. Nagyfontosságu közgyűlést tartott e hó 17-én városunk képviselőtestülete. A közvilágításról volt szó sbár a kérdés lapunk utján is eléggé ismertetve volt s az elnöklő polgár- mester is hangsúlyozta megnyitó beszédében, hogy a közvilágítás kérdése az, mely egy lépéssel közelebb visz a nyugat fejlődő városaihoz, csekély 3 szavazat többséggel lett csak megszavazva, hogy városunk gyarló közvilágítása a modern követelményeknek megfelelő közvilágítással cseréltessék fel. Hiába, nálunk nem akarják megérteni, hogy ama fejlődési processusban, mely ma a városok versenye néven ismeretes, hátra maradnunk még áldozatok árán sem szabad, mert az könnyen a végmegsemmisülés ösvényére vezethetne. Magáról a közgyűlés lefolyásáról a következőkben referálunk. Debreczeni István polgármester a közgyűlést megnyitván üdvözölve a megjelenteket, előadta, hogy a közgyűlést részben a megüresedett tisztviselői állások betöltése, részben a tárgysorozatban felvett tárgyak s különösen a közvilágítás kérdésének elintézése czéljából kellett összehívnia. Első tárgy volt az Atilla- és Hunyady- utczának a vámos-közutak közé felvétele, s ezen utczáknak — a szükséges kisajátításokkal együtt •— leendő kikövezése tárgyában i határozathozatal. A közgyűlés, miután ez utczák kikövezésére az útépítési alapból elég- fedezet áll rendelkezésre, ezen utczák kikö- veztetését elhatározta. Ezzel kapcsolatosan az Atilla-utcza déli végének kiegyenesitése folytán Berzeviczy Istvántól, Stier Józsefnétöl és Varga lumenétől kisajátított telkekért, illetve telekrészletért megállapított kisajátítási összeg’kifizetésére a felhatalmazást megadta. E rendelkezés által el lesz tehát érve ama czél, hogy a teherforgalom a nagyköltséggel, koczakövekkel kiépített kálmándi- utczáról, most már az Atilla-(viz)-utczára lesz átterelve. Most a tárgysorozat legérdekesebb pontja a közvilágítás kérdése került tárgyalásaid. Debreczeni István polgármester hatásos szavakban ajánlotta elfogadásra a pénzügyi I és jogügyi bizottság, valamint a tanács javas- i latát, mely a közvilágításnak, modern alapon leendő berendezését javasolja. Előadta, hogy a lapunkban részletesen ismertetett ! tervezet annyiban nyert módosítást, hogy az j eredetileg 290-re tervezett gázlámpák száma I 250-re, az eredetileg 290-re tervezett petroleum lámpák száma pedig 136-ra redukál- tatott s kimondatott, hogy a lámpák a kisebb forgalmú utczákon nem az eredetileg tervezett 50, hanem 60, esetleg 75 méter távolságra lesznek felállítva, a mi a költségvetést TARCZ A. +?(£+ Dalaimból. I. Szűk odú az én lakásom, Papír benne egy rakáson, Azt mondja az ajtófélfa: Itt lakik a bús poéta. Van benne egy pamlag, asztal, Mind a kettő megvigasztal. A pandagon szövöm álmom, Az asztalon — lefirkálom ! II. Mit mondjak arról, hogy szeretlek.. Nincs eszmém, csak rád gondolok, Vagy azt daloljam, hogy a földön Minden csak ócska, rút dolog ! Vagy azt, hogy majdan a szakácsnő Megkérdi büszke asszonyát, Pezsgővel vagy talán anélkül Méltóztatik a vacsorát? Mig én egy száraz -zsemlye mellett Dúdolva arra gondolok, Hogy egy leányért tönkre menni Bizony bolond, de szent dolog! F/iesz Henrik. Orpheus a pokolban. (Egy vén színész naplójából.) Irta,; IF5 o. 11 o s -Á. ipád. ........ Szegény Arabella, te ártatlan, na iv kis teremtés, még most is elfacsarodik a szivem, ha arra a sok nyomorúságra, arra a sok szenvedésre és nélkülözésre gondolok, melyeken, mint vidéki szubrett-primadonná- nak, keresztül kellett menned ... Ám te azért sohasem csüggedtél; aranyos kedélyed zománczát nem bírta még a legvisszariasztóbb helyzet sem berozsdásitani. Te kaczagva siklottál keresztül a legmeredekebb lejtők felett és e kaczajod megmentett a bukástól. . . Emlékszel-e még reám, ki osztályos társad voltam a nyomorúságban ? Kinek éppúgy mint neked, ha tél viz idején fütetlen szobában próbáltuk a vig operetteket, sokszor fagyott arczomra a kicsordult könnycsepp .. Bizton elfeledtél már azóta . . . Hiszen, hogy is emlékeznél vissza arra a kis vézna fiúra, ki oly imádattal tekintett fel rád, mint a hivő Madonnájára, mint a fetish imádó amulettjére! Avagy talán, ha a jól elköltött ebéd után a délutáni sétát tartod, még is eszedbe jutok én, ki egyszer, — emlékezzél csak visz- sza. abból a rut hínárból szabadítottalak ki. Tudod, arról a jutalomjátékról van szó ... Eltudja-e laikus ember képzelni, mi a színésznek a jutalomjáték ? Egész reménysége, bizalma, üdve, mindene ebbe van helyezve, i Ez az a fellegvár, melyet az egész szezon alatt épit. Erre csinál adósságokat, ebből szándékozik megkopott garderobját megújítani, lakomát csapni, — szóval mindent, mi szép és jó. Ha pedig elérkezik a várva várt jutalomjáték, akkor tudja csak meg, hogy a mit ő legszebb álmaiban kiszínezett, — az nem egyébb, mint fantázia-alkotta, alaptalan légvár. Ami kis jövedelem akadna, abból le- lecsip a direktor, a kellékes, a világositó . . . Emlékszel Arabella, mily izgatottan tanakodtunk, hogy minő darabot válasszunk a te első jutalomjátékodra? Mily nehezen akadtunk Ízlésednek megfelelő darabra ! Ez sem az sem tetszett neked, mindent mindent ákartál nyújtani ez este a közönségnek, hogy jóindulatát, szeretetét meghálálhassad. Végre megállapodtunk. Legyen Orpheus! Legjobb szereped, szép zenéjü és a mi fő, — sok benne a görögtüz ! Ez az, amihez a direktorok a legtöbb reményt fűzik. Ez kell a karzatnak ! — Igen ám. vetém én szerényen közbe, de hiszen Jupiter szerepét a vén részeges Karádi játsza ! Mit csinálunk, ha megint leissza magát ? Botrány lesz ismét, mint a minap is „A trapezunti herczegnőben“, hol mint ezredes, szót sem tudva szerepéből, magyar népdalokkal traktálta a- publikumot! — Majd beszélek a fejével, mondád, és én nem szóltam többé. Elmentél Karádihoz, szépen megkérted : —- Kedves Kálmán bácsi, szombaton lesz a jutalomjátékorn. Orpheust választottam. Maga fogja benne játszani Jupitert! Ugy-e jól fogja magát viselni? Nézze, itt van két forint, igazitassa kissé helyre kosztümjeit. Ugy-e megteszi, kedves Kálmán bácsi ? —- Hogyne, hogyne kedves kis galam- ' bőm, dünnyögte a vén részeges és a két J forinttal sietett a legközelebbi korcsmába, hogy mentői előbb annak nyakára hághasson. És te, ártatlan bárány, ki utolsó pénze- ! det az öregnek adtad, hittél neki. Hiszen te mindenkinek hittél; nem ismerted a világot. De honnan is? . . . Eljött a nagy nap, jutalomjátékod napja. A szinlapok vastag hetükkel hirdették s a jegyek legnagyobb része elkelt, úgy, hogy szép estét lehetett reményeim. Nyolcz órakor kezdődött az előadás; hét órakor már mindenki az öltözőben volt. Az ügyelő összecsöngette az első felvonás első jelenetének szereplőit. Mindenki helyén volt már, csak Jupiter trónja ásított az ürességtől. — Hol van Kálmán bácsi, hol van Kálmán bácsi, hangzott mindenfelől. De Kálmán bácsi sehol sem volt található. Az igazgató hangosan futkosott: — A korcsmában lesz megint a részeg disznó, no de majd magam megyek érte ! Te pedig ugv áltál ottan Eurydike lenge , öltözetében, mint a kit a mennyországból | taszítottak le s most először pillantja meg a rút a sáros földgolyót. . . Jön az igazgató. — Hol van Jupiter? A közönség már türelmetlenkedik! Mit csináljunk ? —- A részeg disznó a korcsma padlóza- i tán hever. Azt üzente, hagyuk még egy kissé Í.SP** liCg'olcsóbB» hevásárláii forrás tavaszi idényre ül Értesítjük a n. é. közönséget, hogy a közelben álló tavaszi idénynek megfelelő czikkek rendkívüli nagy választékban megérkeztek és azokat igen olcsón árusítjuk. Kaphatók: női-, férfi- és fiu-ingek, gallérok, kézelők, lábravalók. nyakkendők, férfi- és fiu-kalapok, keztyük, fegyházban kötött harisnyák, kötények, színes és fehér hímzett alsó szoknyák, fűzők, csipkék, szalagok, pipereszappan, parfüm, gyermekkocsik, kosarak, utazó bőröndök, sétapálczák, nap- és esöernyők, himzö és dobráma, hímző selymek és pamutok, czérnák, pénz-, szivar-, szivarka- és szivartárcza, batisz és vászon zsebkendők, kefék, festik, bajuszkötők és még sok itt fel nem sorolható czikkek. — A nagyrabecsült közönség szives pártfogását kérjük annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! (20-52) Maradtunk kiváló tisztelettel l'ltli:iMIAY\ és l*OLITÍíKR. CCTzletXi.elylseg': 3a.á.z.) fYV
