Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-09 / 19. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. kozó vételkedvhiány az akadályok sorában első helyet foglalt el. Ez ma már nagy részben megszűnt, mert a közönség kezdi be- j látni, hogy sok magyar készítmény semmivel | sem áll mögötte a külföldieknek, sőt gyakran látjuk, hogy a külföldön vásárolt, mód fölött I magasztalt iparczikkek — Magyarországon készültek és a külföldről kerültek megint ide vissza, természetesen sokkal borsosabb ár j mellett, mint azokat idehaza be lehetett volna szerezni. Mikor a közönségnek a magyar iparral: szemben tanúsított pártolásáról beszélünk, nem szabad az okot az okozattal összecserélni. Mert hogy most már többet vásárolják a hazai készítményeket, annak oka — a hazafias mozgalmon kívül — első sorban abban rejlik, hogy a magyar készítmények jobbak lettek. Iparosaink tanultak. Megtanulták, hogyan készítik az iparczikkeket külföldön és megkísérelték követni a példát. A kísérlet majdnem mindannyiszor sikerült is. Sőt a magyar iparosok nem álltak meg az egyszerű utánzásnál, hanem továbbfejlesztet- j ték a tanultakat és igy sikerült bizonyos [ technikai önállóságra szert tenniök, melyből i a magyar styl fakad. Számtalan iparezikkünk, különösen a bútor- és textiliparok szakmájából, tehet erről tanúságot. Ebből láthatjuk, hogy a magyar iparos nem irtózik a tanulástól, sőt nagy munka-1 kedvvel, bámulatra méltó kitartással és da-1 czolva a viszonyok mostohaságával törekszik iparát minél nagyobb tökélyre vinni. Amikor ezt a megérdemelt dicséretet nem vonjuk meg a magyar iparosoktól, még sem hallgathatjuk el, hogy még sok a tanulni valójuk. Ők maguk is tudják ezt. Mert eleget tanulni alig lehet, nem lehet különösen akkor, midőn arról van szó, hogy iparunkat konzo- lidáltabb alapokra fektessük, az ipar képezvén azt a jövedelmi forrást, mely mező- gazdaságunk veszendőbe menő millióit van hivatva kárpótolni. Legelőbb is az iparosok szervezésén sok a javítani való. Az erősség a rendben rejlik. Az iparosok ügyének rendezését pedig csak a jól szervezett egyesült erőtől várhatjuk. Azután gondoskodni kell arról, hogy az ifjú erő jól legyen kiképezve és igy sikerre való kilátással léphessen be abba a harczba, mely reá kétségtelenül vár. Nagy, szakadatlan figyelmet kell fordítani az iparos- tanonczok szakavatott kiképzésére, értelmiségük növelésére ; ez iparunk jövőjének alapja. Mindezekkel összeköttetésben áll a pozsonyi ipartestületnek az a rendelkezése, mely szerint megbízta elnökét, hogy tanulmányozza a németországi ipar szervezetét. Az 'elnök most tett e tanulmányutjáról jelentést. Ez a jelentés nagyon érdekes és okulás czéljából kivonatban ideiktatjuk: A jelentés felemlíti, hogy Németországban 14 éven aluli gyermekeket tanonczul felvenni tilos, hogy a tanoncz iskolai képzettségéről vizsgát köteles tenni és hogy egy czéhtagnak sem szabad több, mint két tanonczot tartania. A tanidő a lakatosoknál, asztalosoknál 4 év, sütőknél, czukrászoknál 3 év. A tanonczok évenként csak négyszer lesznek felszegődve és felszabadítva. A segéd- vizsgához való bocsátásért folyamodni kell és segéd-tárgyat kell készíteni. A vizsga- bizottság egy mesterből és egy segédből áll. Ha a tanoncz a vizsgának megfelel egy segéd- bizonyitványt kap, ha nem, úgy egy negyed vagy félév után ismét kérheti a vizsgát és ha ekkor sem felel meg, akkor mesterétől bizonyítványt kap arról az időről, melyet nála mint tanoncz eltöltött. Ha bebizonyítható, hogy a mester az oka a tanoncz rósz vizsgájának, akkor a tanoncz más mesterhez kerül és ennél az előbbi mester költségén tanul kii Tanonczot csak oly mester tarthat, ki szakmáját tökéletesen érti. A mestertől a tanoncz- tartási jog hosszabb időre megvonható, ha a tanonczot a szakiskolák látogatásában akadályozza. A czéhek működésére vonatkozólag megjegyzi, hogy főtörekvésük az iparosság értelmiségének fejlesztése, a segédeknek betegsegélyezése, az aggkori ellátásról való gondoskodás, rendes munkaközvetítés, a ta- nonczügy szabályozása és a szakiskolák ellenőrzése. A betegsegélyző-pénztárakkal egyesítve vannak a testületi szállodák. Ezek kis szobákból állanak, amelyek 3 segéd részére vannak berendezve. Ugyan a szállodák vezetői teljesitik a munkaközvetítést is. Minden segéd köteles egy nyugdíjintézetbe belépni, ahol befizetési osztály szerint megfelelő nyugdijat, vagy munkaképtelenség esetén megfelelő segélyt kap. A mester a betegsegélyző- és nyugdíj pénztári dijak felét fizeti. Összehasonlítja azután a németországi viszonyokat a hazaiakkal és rámutat azokra a hibákra, a melyek nálunk az ipar előrehaladását gátolják. Az ipartörvény módosítását, önálló kézmives-kamarák felállítását és a tanonczügy szabályozását sürgeti, mert ezektől várható csak a fennálló bajok orvoslása. Kívánjuk, hogy derék iparosaink tanuljanak e jelentésből, de nem kívánjuk, hogy a külföldi rendszert egyszerűen majmolják. Át kell venni a német rendszerből mindazt, a mi jó és alkalmazni a mi viszonyainkhoz. Mert a mi kitűnő lehet a külföldön, az a mi fiatal iparunkat esetleg érzékenyen károsíthatja. HÍREK. — A „Kölcsey-egyesiilet“ igazgató választmánya folyó hó 5-én délelőtt fél 12 órakor, a vármegyei székház kis termében Nagy László egyesületi elnök elnöklete alatt ülést tartott, mely mindenek előtt a beérkezett pályamunkák sorsa felett határozott. A kiküldött pályamunka bíráló bizottságnak lapunk más helyén közölt jelentése szerint a prózai pályatételre beérkezett egy munka, melyet a biráló-bizottság a dij kiadására érdemesnek tartott. A jeligés levélke felbontatván, kitűnt, hogy annak szerzője Egri Csomay Győző a szatmári kath. főgymn. tanulója. A választmány örömmel vette tudomásul, hogy épen egy gymn. tanulónak sikerült elnyernie a jutalmat. Az ódái pályázatra 18 mű érkezett be, ezek közül a jelentés j szerint „Csak magyarok legyünk“ jeligéjű | mű érdemesnek találtatván a pályadijra, a felbontott jeligés levélkéből Szabados Ede szatmári ev. ref. főgymn. tanár neve tűnt ki, mint szerzőé. A választmány tagjai éljenzéssel fogadták az ismert költő győzelmét s egyben elhatározták, miszerint felkérik szerzőt, hogy a megtartandó Révay ünnepélyen ódáját szavalja el. Ezután Csóti Márk, a „Főgymn. Önképzőkör“ vezető-tanára tette meg előterjesztését a főgymn. tanulók részére kitűzött pályakérdésre beérkezett munkáról. A pályakérdés volt: „Révay hatása irodalmunkra“. Egyetlen egy munka érkezett be, mely azonban a Kölcsey összes munkáiból álló pályadijra érdemesnek Ítéltetvén, az Ruff Ferencz VIII. o. t., az önképzőkör főjegyzőjének, mint szerzőnek kiadatni határoztatott. Ezután az évi rendes, ez alkalommal tisztújító közgyűlés megtartásának ideje és módozatai képezték megbeszélés tárgyát. Elhatároztatott, miszerint a közgyűlés junius hó első vasárnapján azaz 2-ikán a Révay emléktábla leleplezésével s a Kölcsey-szobor ntegkoszoru- zásával együtt fog megtartatni. A megállapított programúi szerint d. e. fél 10 órakor a tanuló ifjúság bevonásával az egylet tagjai megkoszorúzzák a Kölcsey-szobrot, mely után a Révay emléktábla leleplezése következik s ezt követi a vármegyei székház nagytermében tartandó közgyűlés. A leleplező beszéd megtartására a választmány Baudisz Jenő várm. árvaszéki ülnököt kérte fel. A kegyes-tanitórend főnöke az egylethez intézett levelében örömmel adta meg az engedélyt, hogy az emléktábla a társház falába illesztessék, mit a választmány örömmel és köszönettel vett tudomásul s egyben megbízta Nagy László, Palczer Ernő, Kacsó Kárely és Dr. Kovács Dezsőt az emléktábla megszövegezése és alkalmas hely kijelölése czéljából. Habár az egyesület még fiatal irodalmi tevékenységgel bir, de már is oly értékes anyag áll rendelkezésére, hogy az évkönyv kiadása czélszerünek mutatkozik, I azért elhatároztatott, hogy a közgyűléshez I az évkönyv kiadása czéljából előterjesztés té- ! tessék. A dalegyesületnek 100 korona évi 1 segély kiutalása iránti kérelmének hely ada- j tott s a pénztárnok utasittatott annak kifize- ! tésére. A tennis társaság 97 K 15 f hiány- ! nyal lezárt múlt évi számadására nézve az j irányban beadott kérelmére, hogy ezen hiányt I az egyesület fedezze, határozatba ment, hogy mihelyt a pénztár állapota megengedi, a kére- : lem teljesittéssék. Végül az egyesület jövedelmének szaporítása is szóba került, mert j az egyleti tagsági dijak nehezen folynak be | és a pénztár sokszor van oly helyzetben, hogy nem tudja a szükséges kiadásokat fedezni. Élénk eszmecsere folyt a műkedvelői előadások rendezése felett s a megválasztandó uj tisztikarnak és választmánynak kötelességévé tétetik egy műkedvelői társaság létesítése s az előadások rendezése. Ezzel az érdekes ülés véget ért. — Dal estély. Siker tekintetében párját ritkító dalestélyt rendezett dalegyesületünk folyó hó 4-én a polgári olvasókör nagytermében. Terített asztalok mellett oly szép számú és intelligens közönség foglalt helyet, milyet városunk mulatságainál csak igen ritkán van alkalmunk látni. Több ízben hangoztattuk, hogy a dalegylet teljesen megérdemli a pártfogást s ez alkalommal is arról győződtünk meg, hogy a közönség igazi műélvezetet talált a dalestélyen, mert a műsor oly ügyesen volt összeállítva, annyira tetszett a közönségnek, hogy minden egyes számot szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazott. Teljes elismeréssel adózunk azért a dalestély rendezőségének és különösen Csóti Márk alelnöknek, azért az igazán fáradhatatlan buzgalomért, melyet úgy a műsor összeállítása, mint a rend fentartása érdekében kifejtett. Dr. Bródy Miklós „Virágénekek“ czimü pályanyertes férfikarának eléneklésével vette kezdetét a műsor, melyet a dalegyesület Kán Miksa karnagy vezetése alatt, a már megszokott preczizitással adott elő, gyönyörködtetve a közönséget kitűnő összhang u előadásával. Második szám gyanánt Táby Dóra k. a. lépett az emelvényre s Láng Margit k. a. zongorakisérete mellett Báró Eötvös József „Vár és kunyhó“ czimű melodrámáját szavalta el. Első alkalommal láttuk a kisasszonyt nyilvánosan szerepelni, de reméljük, hogy még gyakran fogjuk látni, mert benne egy igazán tehetséges, kiváló szavaiét ismertünk fel. A szavalatra igen alkalmas, de nehéz darabot oly könyedséggel, annyi érzéssel és oly helyes hanghordozással adta elő, hogy méltán megérdemelte a felhangzó tapsokat. Láng Margit k. a. zongorakiséreté- ről is csak a legnagyobb elismeréssel emlékezhetünk meg, mert azt a finom, kellemes játékot, mely minden tekintetben precziz volt, valóban csak egy művésztől lehet várni. A figyelmes rendezőség mindkettőjüket egy- egy virágcsokorral lepte meg. Harmadik szám gyanánt ismét a dalegyesület énekelt és Dr. Bródy Miklósnak „Intés“ czimü pályanyertes férfikarát adta elő, melyről ismét csak meleg élismeréssel nyilatkozhatunk. Az estélynek egyik kiváló pontja következett ezután, Jancsó Gyula kir. aljárásbiró felolvasása. A kitűnő tolláról ismert s kellemes modoráért általánosan tisztelt felolvasó Szilágy vármegye egyik várának, Valkő várának történetéhez fűződő legendákat választotta felolvasása tárgyául. A költői szépségekben gazdag regét lapunk tárczarovatában olvashatja közönségünk és bizonyára oly élvezettel fogja azt olvasni, mint a mily élvezettel hallgatta azt a dal estély közönsége, mely szűnni nemakaró tapssal jutalmazta meg a felolvasó fáradtságát. Ezután egy kettős következett Gáspár Pál vármegyei szükség, ennek pedig szívesen adott helyet a fiatal tölgy szűzies talaja. Ezért volt a sok ökörsütés, ezért a szertelen ünnep. Amig fenn a várban a temetés lezajlott, addig a völgy ölén 1000 tátongó gödör fogadta be éhesen a maga eleven halottait.. Állig ástak el a tatárok 1000 magyar urat és aztán jól tartották őket félig sült ökör- hússal, bort is öntöttek a boldogtalanok fölpeczkelt szájába; estére pedig minden harmadik előtt tüzet raktak s a tüzbe paprikát szórtak. Aki az 1000 közül estéről virradóra még élni mert, azt szemétől és orrától kegyetlenül megfosztották. így kellett Magyarországnak meggyászolni a kutyafejü tatár kaút... És mégis állott a fa több száz éven át és mégis érintetlen volt a sir a várudvaron a legújabb időkig. De a természet rendén a tölgy egészen elkorhadt. Mikor pedig a sirt nem régen megbolygatták, négy kőlap között találtak egy ép emberi csontvázat, melynek vállai közt, kutyafej-alaku koponya hevert. * * * Van ennek a várnak a többi közt még egy másik furcsa legendája is ... Valami megmagyarázhatatlan az a monda, mely a keserű visszaemlékezés gyűlöletes hangján adja szájról-szájra. Báthory Gáborról azt a regét, ami a vár építésére vonatkozik. Zokogva panaszolja, hogy Erdélynek oly alacsony fejedelme volt, aki pénzért árulta nehéz koronáját; embertelen szeszélyeinek nem birt határt szabni; aki rutul meghasonlott országával, meg önmagával. Ezt az áldatlan embert nem hagyta nyugodni lelkiösmerete, gyűlölte saját nemzete, üldözte minden szövetségese s halálra kereste minden ellensége. Mikor pedig Váradon utolérte a gyilkos fegyver, végső kívánsága az volt, hogy — Valkó várába helyezzék örök nyugalomra. így is lön. És az a sokat élt fa takarta el Báthory sírját, melyet Dsingisznek ültetlek és az a sziklasir zárta tetemét magába, melyet a pogány fejedelemnek készítettek. Csakhogy mikor a csontokat már felé akarták elföldelni, azok — akik a vár urai vol- j tak — elsikasztották a szerencsétlen erdélyi ! fejedelem koponyáját és a tatár kán fejét csempészték koporsójába. Alattvalóival szemben Báthory som volt emberségesebb a tatároknál és a néphit szerint épp oly kinos fájdalom, épp oly megszégyenítő emlék tapad a vár születéséhez, mint ahogy Dsingisz hordáinál láttuk. . De akármiként létesült is ez a sziklafészek, tény — hogy sok verejték hullott minden kövére. Talán ez a temérdek köny tette falait oly szilárddá, hogy sem a kimé- I letlen idő vasfoga, sem a mai kor éles csákányai nem voltak képesek semmivé tenni. A vadregényes Szilágyság délnyugati részének ezt a kőkoronáját bámulattal nézi a szemlélő. A hegy orma, ahol az erőd romjai vannak, alig téresebb egy szűk telek határainál. Szinte bámulatos, hogy mi vihette —- 100110)1111' — Báthoryt e gondolatra ! Láttán a picziny területnek elálmélkodunk: hát csak ennyi volt a várudvar ? hiszen őrség ide nem fért; pihenőre meg ebbe a madár járta magasba a fejedelem csak nem szál- logatott tán ! aztán meg a vidéket a várbeli maroknyi nép tomboló ellenségtől nem véd- hette meg .. . Lássuk csak : maga a sziklafészek alaprajza teljesen azonos egy kengyelvas alakjával. A kengyelvas fülén áll a két emeletnyi magasságú főbástya, melynek formája szabályos négyszög. Valószínű, hogy fellegvár vagy nagyúri nyaraló volt. Talapzata mélyen vésődik a kőzettalajba. Azonban falai közzül már csak három rozzant sarok emelkedik. Ez a bástya, melyet a román lakosság öreg várnak nevez, nyitott ajtót a néha-napján a gyalogszerrel közlekedőknek. Szekeren vagy lovon ide jutni Isten kísértés volt. Az öreg bástya falai nagyon vastagok s mintha csak öntve lennének, aczél kemények, délnyugatra nyíló keskeny ablakokkal, inkább lőrésekkel és a délkeleti emeleten egy függélyesen kiugró hengeralaku őrtoronynyal. Földszinti részéből a vár udvarára keskeny vasajtó szolgált embernyi magas kerek ablakokkal. Az emeletet vastag bükkfa pallók választották cl a sarkokon mesterséges mészpillérek- kel. Egyébként a szertelen izmos falakba erős fagerendák vannak beróva. A földszinti terem alkalmasint a kapuőrök laktanyáját képezte — délnyugatra fölvonó híddal és súlyos vasajtóval. Van még az öreg tornyon a fölvonó hid közvetlen szomszédságában két gömbölyű lőrés, melyből minden valószínűség szerint Báthory lánczos ágyúi kandikáltak ki gyilkos csöveikkel... Volt még a várnak más két bástyája, ez a két bástya képezte a kengyelvas két sarkát s minden bizonynyal őrtorony és katonai laktanya lehetett. Ezt a két őrtornyot egymással s mindkettőt az öreg várral mintegy másfél öl alapszélességü fal kötötte össze úgy, hogy a falazat az öreg bástyától kanyarulatos görbeséggel húzódott le két oldalt a két sarki toronyhoz, melyeket azonban már egyenes vonal csatolt egymáshoz. Ennek a rémtelen magas fekvésű váracská- 1 nak a közepén állott az a bizonyos korhadt fa s ennek lábánál a titokzatos koporsó, j Gubbaszkodott még az udvaron egy félig földbe sülyesztett épület, olyan forma, mint a mai pinczék. Azt vélem, ezek voltak a börtönök, melyekből élve senki elő nem került. És — ki hinné ? — mindez a hegyorom | alig 80 négyszög öl lapos csúcsán. Mily sajátos játéka a bölcs természetnek! Ennek a várnak a hegyoldala a délnyugati rész kivételével, mindenütt beláthatatlan mélységű szűk völgygyei van körül- sánczolva. És ezek a hajmeresztőn gyönyörű sánczok merészen szakadnak meg a várhegy alig lejtős délnyugati oldalán... A várlakók közlekedésének titka van. — Ha nem látom, mesének tartom, hogy ez a sziklahegy gyomra haránt menetelü csigalépcsőzetes úttal volt átfúrva a várudvarról le a hegy lábáig, le egészen a Berettyó medréig. Az északkaleti oldalon sűrű cserjével behintett sziklarepedés látszik, melyre az idegen csak fáradságos kutatás árán akadhat. Nehéz hozzá férni, mert a boltozatos repedésben a hegyoldal, mint a romlásnak indult ház lezuhanással fenyegető erkélye, úgy nyúlik ki néhány lábnyi magasságban a Berettyó vize fölött. É mellett j embererőt meghaladó három óriás szirtdarab I borul hasánt fekvéssel egymás vállára, mintha koporsó alakú formájával óva intené a kiváncsi kutatót, mintha mondaná „maradj távol hívatlan, mert sírodat leled.“ E koporsó alatt ma már porlatag mészkő-oszlopok hevernek s félig elfogják egy sötét odú lépcsőzetes bejáratát, hol emlékezet óta ember meg nem fordult. A mészkő-oszlopok egykoron a tekervényes csiga- lépcsőzet száját szegélyezték s talán kettős vasajtó sarkait tartották. A nyílás a bejáratnál előbb lefelé irányult s csak néhány lábnyi mélységben kezdődött a hegy sziklagyomrába csodálatosan vájt veszélyes ut. És ez a rémesen sötét, talán alig levegős csigalépcső a várba szolgált, még pedig az öreg bástya keleti oldalán függélyesen kiugró keskeny őrtoronyba ... Valóban elborzad a gondolkodó agy, ha oknyomozó kutatást tart a vár keletkezése és rendeltetése fölött. Az egyedül elismert kellemes ízű, természetes hashajtószer a József keserüviz, miért is általánosan kedveltté és rendkívül népszerűvé vált. A biztos és tartós hatású Ferencz József vizet 10 világkiállításon 10 aranyéremmel tüntették ki és egy háztartásban sem szabadna hiányoznia.
