Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-02 / 18. szám
Társad-almo-i, szépárod-sú/mx és isxzxeretterjesztő Ixetila,^NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Félévre . . 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A munka mint nevelési eszköz. A munka mindenek előtt a fizikai nevelés eszköze. Mig minden mesterséges szerszám és gép használat alatt elkopik, az emberi tagok használat következtében tökéletesbülnek. A kézműves keze hatalmasabb és erőteljesebb, minden izma erősebb lesz mozgás következtében, úgy a kovács keze megvastagodik, még pedig éppen jobb keze föltünöbben, mint a bal. A mozgás azonban nemcsak az egyes cselekvő izmoknak, hanem az egész testnek hasznára válik. Munkaközben a vér gyorsabban kering az erekben, minden szerv rendezett cselekvéshez szokik és ennek következménye általános testi jólét. A tunyaság és henyélés hatása éppen az ellenkező. A vér lassabban kering és a képződő izomszálacskákat nem képes elválasztani. A nedvek forgása megakad, a zsirképzödés teherré válik, minden mozgás nehézkes és fárasztó lesz, majd pedig olyan korcso- sodások állanak be, melyek súlyos betegségeket vonnak maguk után. A munka gyakorlása annyira megkönnyíti a mozgást, hogy a munkás alig figyel már reá; legtöbb házimunka a hosszú gyakorlat következtében játszi könnyű, sőt végül testileg kellemes érzéssé válik; labdázunk, kuglizunk, lovagolunk, uszunk kedvtelésből, szellemi munka után való szórakozás kedvéért sétálunk stb. A mozgás szünetelésére való kényszer a kedvtelenség alig elviselhető érzését kelti és gonosztevők megfenyi- tésére szolgál. A kényszerű nyugalom szenvedései a legnagyobb fájdalmakká fajulnak és testre és lélekre a legkártékonyabb befolyást gyakorolják. Ha a henyélésre való kényszer már a tanítvány első fejlődésében áll be, úgy elcsenevészedik a test és a szellem elhomályosul. Ha azonban a testi nyugalomra való kényszer mellett a szellemi tehetségeket mesterséges eszközökkel aránytalanul megerőltetjük, úgy a szellem emésztő lánggal rontja el a testet és a szegény teremtés saj- nálatraméltó korán érettségében siet a halál elé. Még ha érett életkorban is szellemi megerőltetés mellett hiányzik a megfelelő testi mozgás, úgy főfájás és más bajok intenek arra, hogy a természet követelményeinek megfeleljünk. De valamint a munkára való tanítás, a fizikai nevelés eszköze, úgy eszköz a rendszeretet és a tiszta gondolkozásra való ösztönzésre is. Nyugodtak lehetünk aziránt, hogy egészséges gyermek benső ösztönnél fogva a mozgást nem fogja elmulasztani; a tapasztalat azt bizonyítja, hogy sokkal többet mozognak a gyermekek, mint környezetüknek kellemes és kívánatos. Ámde csak akkor, midőn a mozgással határozott czélok egybeköt- vék, midőn a tevékenység munkává válik, lép a mozgás a rendes kerékvágásba. A czéltudatos munka rendre késztet, mert külömben nem létesül befejezés s minél biztosabban és gyorsabban akarunk czélt érni, annál pontosabban rendet kell tartanunk. Hasonlítsuk csak össze e tekintetben a szorgalmas munkás szokásait a henyélövel; hasonlítsuk össze a szorgalmas háziasszony lakószobáját, a szórakozásra vágyóéval. A munka éppen lényegében nem egyébb rendszeres tevékenységnél, mely bizonyos határozott czél elérésére tör. A munkáról ez az alakiság minden más viszonyra vitetik át, a gondolkozásra is, érzelmeinkre és az egész erkölcsi életünkre is. Ami a munka befolyását a gondolkozásra illeti, úgy ez oly szembeszökő, hogy csodálandó volna, ha azt mint nevelési eszközt általánosan el nem ösmernék. A „praktikus ember“ kifejezését általánosan elfogadták; olyas valakit nevezünk igy, akinek Ítéletei és következtetései mindenkor helyesek, kinek nézetei a gyakorlatban gyökereznek és azért válnak be; aki hamar találja meg a czél eszközeit, a személyekben ritkán téved: szóval olyas valakit, aki természetes észszel bir. Ha már most kutatjuk, kik ezek a „praktikus emberek“, úgy találjuk, hogy olyanok azok, akik a munkát mindig gondolkozással kötötték össze. Azok a praktikus háziasszonyok a maguk természetes eszükkel, kiket nagy férfiak első nevelőiül említenek, fényes példái a munka által képzett és tovább képesítő észnek. Az a tapasztalat, hogy szobatudósok fiai a tehetséget ritkán szokták örökölni, csak még jobban megerősítheti állításunkat. Hogyan foly be a munka a fogalmak tisztulására és megerősítésére, könnyen bizonyítható be. Az ész annál könnyebben köti össze a képzeteket a fogalmakkal, annál gyorsabban alkot ítéleteket és következtetéseket, minél élénkebb tevékenysége; azért alkotják meg a szobatudósok oly köny- nyen merész rendszereiket, mig az ellenőrzést azokhoz a fogalmakhoz és következtetésekhez, melyeken e rendszerek alapulnak, a gyakorlati életben kell keresni. A munkával összekötött számtalan tapasztalatok tehát az ész tevékenységének szüntelen ellenőrzői és igy a praktikus ember nemcsak alapot nyer csupa biztos fogalmakhoz, de hamis következtetésektől és fantasztikus kicsapongásoktól is megóvatik. Helyes gondolkozás, egyenletes érzelmek rendszeresített szorgalom és serény erkölcsiség a jellem szilárd oszlopai, mely jellem éppen a nevelés czélja. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 28-án rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatl. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, annak első tárgyaként olvastatott a kereskedelmi miniszter leirata a piapzi helypénz díjszabályzat jóváhagyása tárgyában. A leirat tudomásul vétetvén a jóváhagyott szabályzat a „Nagykároly és Vidékéiben közzététetni rendeltetett. Polgármester előterjesztését, melyben a városháza udvari helyiségében egyik kapu- bejáratból 2 szoba építését s ezzel szükséges átalakítások eszközlését indítványozza, — elfogadván, felhatalmazta a tanácsot, hogy ezen építkezést az előre nem látható kiadások terhére eszközöltesse. TÁR CZ A. Tapsolnak... Tapsolnak... hát tapsoljanak csak; Mindegy nekem a diadal, Megöszült minden vágyam, álmom, Csak bánatom, az fiatal... S mig meghajtom a publikumnak Fürtös, merengő fejemet, Közzékiáltani szeretném: Adjatok egy kis kenyeret... Mi lenne akkor! Mintha látnám: Valamennyi arcz mord, rideg ... S a kik tapsoltak, összesúgnak : Milyen mihaszna egy gyerek! — Elég a taps... Kenyérből úgy se’ Készíthet jambust, trocheust... Költőknek Isten csak a tapsból Formálta meg a gyönge just! Tapsolnak... hát tapsoljatok csak .. . Halljuk a szerzőt... lássuk őt. .. Mig én magamban — elvonulva Várom a boldogabb időt. Mikor végre agyukba nyilai, Hogy a versiró is eszik ... Igaz ugyan : szebb a poéma, Hahogy írója éhezik! Tapsolnak ... hát tapsoljatok csak... S mig mosolyog szemem... a szám, Hej! idebenn több tán a könnyű, Mint a tüske a rózsafán. S mig meghajtom magam alássan, Az ajkam egy-egy szót rebeg: Mélyen tisztelt, derék közönség, Köszönet.. . forró köszönet! És nagy vagyok és ünnepelt lény, Bizony ez humoros dolog... Sok lányszem fénye éri arczom ... Hanem a gyomrom csak korog. Körültem isznak... esznek annyit... Dicsérnek ottan is . .. hanem Egyik se hí az asztalához: Egyék valamit, édesem ! Hanem az utczán... az, ki tapsolt, Kalapját se billenti meg A lienczegő, a bamba népség, Jla egy jónapot rebegek! — Nem ismer senki s a ki valódi Igaz tehetségnek dicsért: Fitymálva néz kopott ruhámra ... S eladna tán — egy semmiért! — Oh! nagyközönség, tapsolóim, Mi jó az ingyen élvezet... Tapsoljatok, tapsoljatok csak ... Tapsoljatok csak eleget! Mert hátha csodát tesz az Isten S a sok tapsot fel pénzre váltja: Én... én lehetnék tán a földnek Ragyogó, hires pénzkirálya! F/iesz Henrik. Lili. A magyar nyelv szelleme nem kedveli tulajdonnév előtt a névelőt, ám a Lilit mégis csak úgy emlegeti mindenki. Mintha mondanák: „A gyöngyvirág; a kanári; a napsugár. Mintha az valami újonnan föltalált és igen megfelelő kifejezés volna egy olyan fogalomra, a melyben benne van minden a mi báj és ifjúság; kedves a szemnek: drága a szívnek. A Lili egy kis bábu, a mely, mint a | kis lányok szokták mondani kedvencz babáikról: „Mindent tud." Tud járni és aludni, bókolni és beszélni *■— pedig sokat! Hátra rázza rengeteg selyem haját s ránéz az emberre bátran, bizalmasan, olyan nagy szemekkel, hogy attól menten elfelejtünk egyebet is nézni rajta; az a fekete szem úgy leköti minden figyelmünket, hogy egész ar- czából nem marad meg emlékünkben egyébb ez ide hullott két csillagnál, talán legfölebb I még egy pikáns hajlású eleven vörös szá- jacska. Kézbe fogjuk óvatosan fehér keztyübe bujtatott öt ujját, lakkezipős kövérke lábát s kimondjuk, hogy ezek a parányi kezek- lábak szinte aránytalanul kicsinyek. Játszunk vele, beczézziik, öltöztetjük és fésüljük és oh ! nem csekélység simára fésülni azt a sürü tömeg selyem-szövedéket, mely belepi vállát, nyakát, leomlik a fésű alul s megcsillan fényesen, hogy gyöngéd örömmel simogatja kezed. Egy-két nap alatt azután rájövünk, hogy a Lili mégse holmi elmés gyártású, automta- készülékü franczia baba, hanem inkább igazi eleven lány-bimbó. Mert akármennyire baba- szerti benyomást is tegyen, ám a legügyesebb szerkezetű bábu-alkotmány is, tudjon bár aludni, mozogni és beszélni, — de soha nem tud szeretni. És a ki nem szeret: nem él az. Legyen bár övé a világ minden bölcsessége, tudatlan az és nyomorult s irigye lehetne az együgyü anyának, a ki szive szeretetétől elragadtatva hajlik gyermekéhez, a ki talán ostoba és csúnya, de anyjának bizonyosan a legokosabb, leggyönyörűbb | gyermek. A Lili pedig a szeretet maga. Csordultig, tuíáradásig van szeretettel telve az ő szivecskéje s kiontja azt bőven érdemesre j és méltatlanra egyaránt. Isten napja egyformán hinti sugarát mindenfelé. Ö nem oka : és nem is busul rajta, hogy egyik bokor alatt virágot, a másik mögött csalánt fakaszt ; csókja. így a Lili. Szereti ő a virágot és a ! zongorát, a madárkát és a cziczát, de mindenek fölött szereti az embert. Pajkos fiú vagy kedves lányka, öreg ur vagy fiatal asz- j szony, ő szeret mindenkit s mintha őt is j szeretné mindenki. Hol is akadna ember- gyűlölő elég keményszivü elfordulni tőle a mint bizalmasan reá veti hü nézésű szemét, felé nyújtja piros ajkát. És ő meggyőződéssel hiszi azt, hogy öt mindenki ismeri, mindenki szereti. Egy idegen kérdi tőle: „Kicsoda maga kis baba?“ Bámulva felel rá: „Nem tudja? Hisz én Legolcsóbb bevásárlási forrás tavaszi idényre!!! Értesítjük a n. é. közönséget, hogy a közelben álló tavaszi idénynek megfelelő czikkek rendkívüli nagy választékban megérkeztek és azokat igen olcsón árusítjuk. Kaphatók: női-, férfi- és fiú-ingek, gallérok, kézelők, lábravalók, nyakkendők, férfi- és fiu-kalapok, keztyük, fegyházban kötött harisnyák, kötények, színes és fehér hímzett alsó szoknyák, fűzők, csipkék, szalagok, pipereszappan, parfüm, gyermekkocsik, kosarak, utazó bőröndök, sétapálezák, nap- és esőernyők, hímző és dobráma, hímző selymek és pamutok, ezérnák, pénz-, szivar-, szivarka- és szivartárcza, batisz és vászon zsebkendők, kefék, fésűk, bajuszkötők és még sok itt fel nem sorolható czikkek. — A nagyrabecsült közönség szives pártfogását kérjük annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! ^ K _ u ra,r# ■/< ■» J-----------------------------------------------Maradtunk kiváló tisztelettel FRIE1MAM OS POLITZER. fC Tzletlxelyiség': EIC3-ÍT-e^-k-o-féle Ixáz.) (26-52)
