Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-18 / 16. szám
XVIII. évfolyam. Nagy-Károly, 1901. április 18. 16-ik szám Társ&d-a,l23Q.x, szép>irod.a,lxxxi és isrc.exetterjesztő ixetila/p. NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szánt. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hiréctéiek jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Külön iparkamarák. Németország, ez a nemzetgazdasági problémák megoldásában elöljáró állam, már évek előtt belátta, hogy iparos és kereskedő érdekét ugyanazon testület hathatósan, annál ke- vésbbé őszintén meg nem védheti s a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik fél oldaláról valami nagyobb befolyást gyakoroltak volna a kormányra, külön választották az évtizedek óta fennállott kereskedelmi és iparkamarákat és állítottak az iparosok nagy örömére külön kereskedelmi és külön iparkamarákat. Nálunk Magyarországon is régóta tudjuk, hogy azokban a kereskedelmi és iparkamaráknak nevezett testületekben, minden jóakarat mellett is, a legtöbb esetben a kereskedők érdekei jutnak előtérbe, de azért, hogy az megváltoztassák, a meleg óhajtásnál egyéb nem igen történt. A kérdés nálunk is több ízben felszínre került, de ez az igazán üdvös és a kisiparosok jóllétét előmozdító törekvés éppen a magyar kisiparosok közönyösségén, indolencziáján, mindannyiszor hajótörést szenvedett. Mert tény, hogy sok minden máskép lenne a magyar kisiparosok dolgában, ha nem néznék olyan ősi nembánom- sággal a századok vívmányait és viharait elvonulni magúk előtt a nélkül, hogy az egyiktől hódítani, a másikat pedig maguktól elhárítani igyekeznének. A nagyipar és kereskedelem a kisiparral egy kalap alánéin vonható, sőt határozottan két egymással ki nem békithetö ellenfél. A nagyipar bármennyire hangoztassa is, hogy nem a kisipar kiirtására jött létre, hanem csak a czivilizáczió teremtette nagyobb igények kielégítésére; a nagyipar volt és marad a kisipar kipusztitója és ha igy már e tényt konstatálnunk kell, legalább ne dobják oda a kisiparosokat mintegy martalékul a nagy iparnak, amidőn azokra bízzák a kisipar védelmét, akiknek minden érdekükben van, csak a kisipar fennállása nem. És ez nincs máskép a kereskedelemmel sem. Mert első sorban a nagyiparosok, egyszersmind a kereskedők is, másodsorban pedig azok a kereskedők, akik a kisipar termékeit vannak hivatva közvetíteni — tisztelet a kivételeknek — sohasem az iparosok, hanem a saját érdeküket fogják szem előtt tartani, hogy a közvetítendő áruhoz a szorongatott iparosoktól minél olcsóbban juthassanak és annál jobban adhassanak túl rajta. Senkit sincs szándékunk ezzel gyanúsítani, mert, ha igaz, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze“, már a magánéletben, annál igazabb az a megélhetés kérdésében és igy biztos, hogy az iparosok is első sorban a saját szempontjukból Ítélnék meg a dolgokat, ha a mostani kama-i rákban ök volnának túlsúlyban. Azért tehát, hogy az egyik a másik rovására ne használhassa ki a helyzetet, szük-j séges, hogy az iparosok, de főleg a kisiparosok, mint a kereskedők, külön kamarák által érintkezhessenek a kor-! mánynyal és biztos, hogy rövid idő alatt teljesen megváltoznék annak ipari politikája és az iparosok helyzete is. A kisiparosok feladata és tőlük függ, hogy úgy legyen. Gazdasági visszapillantás. A tizeukilenczedik századot a történelem könyvébe mint olyan időszakot fogják bejegyezni, mely az előző, hasonló hosszú időszakok közbüí epochális politikai és gazdasági tettek és újjáalakítások halmazával magaslik ki. A tizeukilenczedik század jelentősége ama számokban mutatkozik, melyek az államok és népek gazdasági fellendülését jelzik s e századot jogosan lehet a gigasi számok századának nevezni. A legújabb kor anyagi fejlődése két góczpont körül forog: a kőszén és a vas körül. E két anyag együttműködése teremtette a vasúti intézményt, mely az egész modern haladás forrása. A vasutak e szerint a kultúra tulajdonképpeni terjesztői. 1829-ben az első, Stephenson által szerkesztett gőz- mozdony a Liverpool és Manchester közti rövid utat tette meg. Hannincz évvel később európai földön 130,000 kilométer hosszú vasúti vágányut volt, inig további hannincz év múlva a vasúti hálózat már 740,000 kilométert tett ki, hossza tehát tizennyolczszor akkora, mint a föld szélessége az egyenlítő körül és csaknem kétszer akkora, mint a hold és a föld közti távolság. A tizenkilen- czedik század végén a világ összes részeiben üzemben levő vasutak befektetési értéke 174 milliárd korona, mely összeg nagyobbrészt magánvagyönból gyűlt össze. A vasúti rendszernek ily gyors és nagyarányú fejlő-1 dése főképpen a föld kőszéngazdagságánakj és a technika művészetének köszönhető, mely j utóbbi lehetővé teszi, hogy a kőszénkincsek a föld legmélyéből emelhetők ki s az egész I földkerekség kőszéntermelése a lefolyt év-1 század utolsó évében 6700 _ millió métermázsára volt fokozható, éppen tízszer annyira, mint a mennyi kőszenet ötven év előtt termeltek egy esztendőben. A másik anyag, mely a kőszénnel együtt működött, hogy az emberi vállalkozási szellem czéljait uj utakra terelje, a vas, épp ilyen bámulatraméltó fejlődési utat futott meg, mint a kőszén. 1800-ban Anglia 15'8 millió métermázsa vasat állított elő. 1840-ben a világ nyersvas- termelését 29 millió métermázsára becsülték, mig 1899-ben több, mint tizenkétszer any- nyit, azaz 360 millió métermázsát tett ki. Az általános közlekedés és a szellemi érdekek hatalmas forgalma immár sürü fémcsomók nagy hálózatában, valamint az egész földkerekséget körülölelő távirdai vezetékek hálózatában szakadatlanul kering, de a forgalom legmesszibbre kiágazó s ennélfogva legjelentékenyebb eszközéül a postai intézmény tekintendő. A világpostai forgalomnak 1874-ben történt alapítása a legnagyobb kulturális tett volt. A világpostai forgalom a tizenkilen- I czedik század végén 1140 millió emberre Lerjedt ki, mig e forgalmon kívül a czivili- zálatlan országoknak mindössze 12 millió ! lakosa áll csak. A forgalomnak a lefolyt évszázadban mutatkozott rengeteg haladásával arányban állanak az államok fokozódó szükségletei. Az európai országok 1899. évi kiadásai 30 milliárd koronára voltak előirányozva, amiből 9000 millió koronát katonai czélokra szántak. A világ czivilizált államainak kölcsönterhe, mely a tizennyolczadik század végén csak 12 milliárd koronát tett ki és 1862-ben több mint 60 inillárd koronára rágott, a lefolyt évben 145 milliárd koronára emelkedett. Ha az európai állam kölcsön- terhekből levonjuk ama kölcsönöket, melyek produktiv czélokra, mint vasutakra, csatornázásokra és egyebekre lettek felvéve, úgy a katonai berendezések mintegy 110 milliárd koronát emésztettek föl, ami évenként körülbelül 4 és fél milliárd kamatozási terhet ró az adófizetőkre. T ARCZ A. Modern dalok. I. Olvastam az eljegyzésed „Hymen“ rovatában, S mint egykori jó bolondod Legott gratuláltam. Ebből látod: nem haragszom, Nincs is okom rája; Mindenikünk úgy cselekszik, A mint jobbnak látja. II. Hál’ istennek kiépültem, Nem vagyok én már beteg; Hamis szived lajstromából Törüld végkép nevemet. Mint kárvallott vén zsibárus Sóhajtoztam utánad, S kevésbé múlt, hogy meg nem ölt A sorvasztó búbánat. No, de most már nincsen többé Panasz, sirám ajkamon; Fölocsudtam mámoromból S jót nevetek magamon. III. Motozom a lim-lomtárom: Itt egy csomó fénykép! Egy kék szemű szőke lánynak ..Keresem a képét. íme itt van ! Mily szelíd arcz! S elmerengek újra ... Ki hitte, hogy e szép angyal Hazudni is tudna ? ! Elmerülve hosszan nézem ... El! Képe is áltat! S mosolyogva tépem össze Fotográfiádat. IV. Minap, hogy egy társaságban Bemutatták jegyesedet, Boldogságtól elégülten Mosolyogva nyújtott kezet. E korai boldogságnak Bánó sóhaj lesz a vége, S elmondják még róla is, hogy „Szegény fiú, be kár érte ! “ V. Egyhangú est. Alit is tegyek? Nyakamra ült az únalom. Előszedem leveleid S újra át — meg átolvasom. Elmerengve nézem a sok Irka-firkát, szarkalábat, _ Mig sóhajba tör a lelkem 8 mindkét szemem köúybelábad. Pereg a köny szemeimből, A szívemet fájni érzem — S illatos kis levélkéid Mind egy szálig szertetépem. Szendröi Holozsnyay Cyrill. +35+ A divatról. Azt hiszem, hogy a divatról kötet számra Írtak már és még kötet számra lehetne írni és mégis mindig tudna az iró valamit csevegni róla. Olyan a divat, mint az időjárás, ha sokáig esik az a baj, ha nem esik az a baj, legyen bármilyen idő, mindig akad ! valaki, akinek kifogása van ellene, egyszer a gazdának, egyszer a sétáló publikumnak. A divatnak is mindig akadnak barátai és ellenségei, megelégedve soha sincsen mindenki vele. Egyszer nem tetszik a hölgypublikumnak, másszor a férfiaknak, különösen pedig a férjeknek. De mit is beszélek férfidivatról ? Hiszen kivéve egy pár dandyt, a férfiak mindannyian azt kérdezik, hogy hát létezik ilyen is? Mert mi jó vidékiek nem igen gondolunk arra, hogy változtassuk a téli kabátunk, vagy übercziherünk formáját, figyeljünk arra, vájjon a fővárosi gavallérok kivágott vagy pedig magas mellényt viselnek-e, hanem megelégszünk azzal, ha egyáltalán van téli kabátunk, vagy übércziherünk és mellényünk. Megengedem, hogy talán szebb a bő felsőkabát, meg a zöld szinü nadrág, mint a mi közönséges szinü és formájú ruháink, de ha még a fővárosból is lekerül az ember, alkalmazkodik a helyi szokásokhoz s azután épen olyan jó vidéki lesz, mint mi. Bizonyítja ezen állításomat, hogy például a czilinder még ma sem tudott a vidéken zöld ágra vergődni s még ma is megbámulják, ha egy-egy jámbor nagyon kiakarva öltözködni, vasárnap felteszi a czilinderét s a mesterinas urak orrot mutogatnak utána az utczán. De hát tulajdonképen mi is az a divat ? Hát biz az nem egyéb, mint egy rósz gondolat. A geniális szabóművészek rósz gondolata. Egy ilyen művész, hogy egy kis anyagi haszonra tegyen szert, hónapokig képes elgondolkozni azon, hogy miképen kellene átalakítani a derék, vagy a kabát formáját, egy merész kanyaritással valami furcsaságot produkálni. S ha azután az a furcsaság megvan, akkor ha másképen nem, hát jó pénzért akad egy-egy „hangadó“, vagy remek termetű hölgy, a ki magára veszi s természete sen ennek az a következménye, hogy akad megint elég kiváncsi és irigy, akinek szintén kell ilyen furcsaság és egyszer csak készen van a divat, mely azután érezteti hatalmát s a geniális szabó- művész ternót csinált. Bizony csak kíváncsiság szüli a divatot. Hölgyeink egyáltalán nem hajlandók tűrni, női iC#** Lcgiilciolili bevásárlási forrás tavaszi idényre!!! Értesítjük a n. é. közönséget, hogy a közelben álló tavaszi idénynek megfelelő czikkek rendkívüli nagy választékban megérkeztek és azokat igen olcsón árusítjuk. Kaphatók: ői-, férfi- és fiu-ingek, gallérok, kézelők, lábravalók, nyakkendők, »férfi- és fiu-kalapok, keztyük, fegyházban kötött harisnyák, kötények, színes és fehér hímzett alsó szoknyák, fűzők, csipkék, szalagok, pipereszappan, parfüm, gyermekkocsik, kosarak, utazó bőröndök, sétapálezák. nap- és esőernyők, himzö és dobráma, hímző selymek és pamutok, ezérnák, pénz-, szivar-, szivarka- és szivartárcza, batisz és vászon zsebkendők, kefék, fésűk, bajuszkötők és még sok itt fel nem sorolható czikkek. —- A nagyrabecsült közönség szives pártfogását kérjük annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! r-----------------------------------------------Maradtunk kiváló tisztelettel FREE 1)31 AUlif OS IMMJT/ifiK. (2 4—52) ^ (TÜTzletli.elyiség' : Ixáz.)
