Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-04 / 14. szám
Tdrsa,ö_a,lancLÍ, szé^irocLsű-irDCLi és iszccLere tterjesztő üzetilarpNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. jj Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. || Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elérni iskolával szemben). jiírdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. „Élek és ti is éljetek.“ Ez húsvét vig üzenete, evangélioma és ígérete, melyet az uj nap kikeletjébe kürtői, hogy megszabadítson a sötétség hatalmától és felemeljen az élet és öröm világosságába. A tavaszi fuvallat messzire hallatszó hangjával felébreszt mindent, ami a tél, a halál hosszú, mély álmát aluszsza. Mint győzelmi szózat hangzik örömrivalogva a mezők fölött, melyeken félénken hajtanak az első csirák, — a lombtalan erdőben, hol még alig látszik a tavasz enyhe zöldje: „Élek!“ A szabadság örömszava ez, mely húsvét reggelén mindenünnen felénk hangzik, a halál és a sötétségből való szabadulás örömszava. Évszázadtól évszázadig dúl a harcz nappal és éjjel, világosság és sötétség, élet és halál közt. S ha a sötétség szelleme beföd szárnyaival, ha az éj nem akar véget érni és minden élet elhamvadni látszik, akkor a félelmetes szív csakhamar elfelejti, hogy nem az árnyék királya az ur, kinek menny és föld szolgál. — Ellankadva és lemondva nem gondol vigaszra, mely általvezesse tátongó űrök fölött és reménytelenül, kishitüen meg gyengén várja a jövendőket. De mikor a kikelet bíborának forró leheletét fújja az égre: uj élet kél az egész világon! • „Élek!“ Miért szomorkodtunk, miért voltunk annyira elcsüggedve? Nem birjuk-e húsvétot — az Ígéret szavát? Nem tör-e mindig újból elő győzedelmesen az élet fénye? Nem látjuk-e a világot évröl- évre megfiatalodni? Mély álom borult reá s úgy tetszett, sohasem fog újra felébredni. Mégis hitetlenségünk daczára rövid vártatva kifakadtak a rügyek. Ellenállhatlan erővel szétrepesztették burkolatukat, hogy a halál fölötti győzelmet hirdessék a világnak: „Élek és ti is éljetek!“ Igen, hiszen tudtuk, de elfelejtettük. Az éj oly hosszú volt, az élet oly nehéz, hogy elfelejtettünk reggelre hinni, tavaszt remélni. Ha a mindennapi fáradalmak napégetésében a hivő remény ereje elhamvad, akkor kishitűség száll a telkekbe és reájok nehezedik, hogy nem emelkedhetnek föl többé szűk körükből, mely körülzárja őket a gondokkal teli lét tövisbozótjával. Oh igen, nehéz az élet terhe komor időben. Valamelyes kedvteléssel érezzük akkor fájdalmunkat, amely nyomja lelkünket s amelytől nem tudunk szabadulni. Miért nem remélünk világosságot, melynek jönni kell és amely jönni fog a maga idejében? Mert nem vagyunk már képesek a vilá-1 gosság, az élet hatalmában hinni! A pesszimizmus, a gonosz hatalmába, a halál véguralmába vetett hit fogott meg, mint a mérges lehelet, mely el- hervasztja a legkedvesebb virágokat. Megfullasztja a legtisztább örömöket és elzsibbasztja a munkához, törekvéshez és élethez való kedvet. Élve temeti el a lelket és megsemmisíti a remény bátorságát, nem hagyva nekünk egyebet, mint bátortalan lemondást és gyászoló panaszokat a voltért és a komor órában elmúltakért, a reménytelenséget, hogy sohasem fogunk visszatérhetni világossághoz és élethez. — S ha az élet súlyos és gondteli: miért nem nyúl a csüggedő lélek a reményhez, mely bevilágítani kész útjainkat és szabadsághoz meg örömhöz akar vezetni? A komor tagadás nem visz szerencséhez. Sem nyugodalmat, sem békességet nem hoz s üresen hagyja a szivet, mely a jövendő szerencse reményével szeretne jóllakni. S mégis annyian haladnak ezen a sötét ösvényen, melyet elhagyni nem akarnak, mert nem hisznek a világosságban, bárha láthatnák, ha akarnák. Mert felvirradt húsvét, a föltámadás, az élet ünnepe. Elmúlt Nagypéntek halálos gyásza. A halál elvesztette te- lelmetességét és hatalmát. Uj tavasza lett a világnak és győzelmi szózata mindenhova elhangzik. „Élek és ti is éljetek!“ A hit nem puszta képzelődés. Szilárd alap, melybe viharos időkben elvetjük élethajónk horgonyát. Erőt ad a küzdéshez és győzelemhez, élethez es halálhoz, mert a jó és a rossz határain túl oly világot teremt számunkra, melyet remélünk, ha nem is látjuk. Erre a hitre tanít húsvét ünnepe, mely félénk reményünket edzeni és megerősíteni akarja. Nem a bölcs elméje, nem a fürkésző ész fogja fel és sajátítja el a föltámadási tan csodálatosságát; egyedül a hitnek nyilvánul az. Mikor Tamás, Jézus tanítványa meghallotta az Ur feltámadásának hírét, nem hitt benne. De amikor hozzálépett Jézus és igy szólt : „Tedd ujjai- dat körömsebeimbe és kezedet oldatomba!“ a tanítvány felkiáltott: „Uram én Istenem!“ Jézus azonban azokat magasztalta boldogoknak, kik nem látnak és mégis hisznek. ,.A hit biztosítja nekünk azt, amit remélünk és nem kételkedik abban, amit nem látunk.“ Amit látunk és felismerünk, ahhoz nem kell hit. S mégis sokan nem hisznek, habár látnak is. A húsvéti ünnep azonban hitet igényel, hitet, mely hegyeket mozgat. „Ki hengeriti el a követ a sir ajtajáról ?“ kérdezék az asszonyok, amikor husvét reggel az Ur sírjához zarándokoltak, hogy fűszerekkel balzsamozzák be a keresztre feszitett holttestét. Nem-e hallatszik e kérdésből a mai kétely, bátortalanságával és a saját erőben való bizalmatlanságával ? Lehetetlen a föltámadás, az ujraszületés, mert nem zárhatja föl senki a fölöttünk bekövezett sirt, mely elválaszt az örök léttől. S ha hinni is akarunk az élet üzenetében és készek vagyunk világosságot remélni, mely a sírokba hatol — képesek nem vagyunk hozzá, mert „Ki hengeriti el a követ a sir ajtajáról?“ Nem bízunk a saját erőnkben, melyet csak a hit ad és kételkedünk a legnagyobb hatalomban. így kívánkozunk uj, arany idő után és reméljük, hogy meg fog jönni. Ki segítsen azonban hozzá, ha saját erőnk elégtelen? Ekkor kutatva keresünk segítséget és félénken kérdezzük: „Ki hengeriti el a követ a sir ajtajáról?“ Amikor az asszonyok Jézus sírjához közeledtek, látták, hogy a kő el TÁRCZ A. +35+ lEiiiis T7-é t r a,. Már fölépült a „lerontott templom“, A mint Mondotta volt, Feltámadott; Letörölvén rólunk, a mi szenny volt, Öröm cserélte fel a bánatot. Diadallal Legyőzvén a halált, Szíve vérén Válta meg bennünket; Kit Atyjának kezeibe Ajánlt, Lelke Szerzé meg nekünk ez üdvet. Kiáltván a kínokat helyettünk Az erények legragyogóbb Tükre, Mily boldogság részesei lettünk! f ény áradott bűnös életünkre. Fény, a szép menyország örök fénye A legmerészebb képzelem fölött; Nincsen ember, ki, hogy ezt elérje, Föl ne áldozzon minden örömöt. Nincs: hiszen ha szűnt a harcz robajjá S száll a harczos néma sír ölébe, Boldog, hogyha lelke azt sugalja, Hogy sohasem hagyta el a béke. Hogy méltóan várjam a szent napot, Tudatában bűneim súlyának, Melyet reám a testi vágy rakott. Bocsánatát esdem ég Urának. Ki szent Fiát a világért Adta, Hogy a Benne hívő el ne vesszen, Kegyelmet Ad nekem Ö miatta, Feltételül Szabván, hogy szeressem. Szeretni foglak mindenek felett Oh drágalátos, édes Jézusom; Csak jót cselekszem majd a bűn helyett, Hogy béke lengjen át a véguton. Nádor Béla. ♦3<-+ IMIás élet. Lelkem repült . . . mind feljebb szállott; Láttam boldog, csodás világot. A hol nem volt árnya a fénynek És nem marakodott az érdek. Legelöl ült ottan az érdem, A koldus árva sem volt éhen. A becsület ékes palástja Nem volt megtépve, vérbe mártva. Nem kinek csak szája járt nagyon — A munkának járt a jutalom. Nem ült magas polczon a döre, A jellem nem volt sírba dőlve. Nem csak azt, kit fény, pompa környez : Meglátták, kinek szeme könnyes, Kinek szivén seb sajgott, vérzett, Nem tépték, hogy legyen még mélyebb. A hűséget láttam ott "élve És nem adták pénzért cserébe. Oh, láttam e csodás világot! Lelkem egész odáig szállott — S ide lent is hirdetni kezdtem, Hogy milyen édes élni ott fenn. Szavam elhalt a nagy zsivajba, Talán senki meg se’ is hallja. Akadt mégis, aki megértett, Kiket megcsalt nagyon az élet. Szavamból nyugalom szállt rájok, Bájok borultak édes álmok. Nekik nagy kincs az az Ígéret: Hogy a síron túl is van élet. G. Diószeghy Mór. +35+ Évf ordulón. Este van; nyomasztó csend üli meg a tájat. S a csendesség közepett, mintha bántó ijedelmes hangok csendülnének meg a messze távolból, hangok, melyek gyötrelemmel töltik meg a lelket s nem tudni miért. Hideg esti áramlat rohan át a vidéken, nyugat felől. A feltünedező csillagok milliárdja szinte lebegni látszik a sötét kék égen és szemfényt vesztő csillogással néz le a földre s a földön némaság és béke. Béke és öröm minden szívben, mert ég és föld, ember és állat örvend a tavaszi ujjáébredésnek. Örvendünk, hogy végre búcsút vett tőlünk a zord hideg tél s elküldte ő zordsága helyett ifjú szép gyermekét: a tavaszt. Még ugyan nagyon ifjú és rakonczátlan ez a gyermek és szeszélyes, mint egy szép asszony, mert sokszor a várt meleg napsugár helyett hideg goromba szelet zúdít reánk és metsző éle van a lecseppenő esőnek. De nemsokára ibolya virul a völgyek alján s a rügyező ágakon megcsendül a kis madár édes csicsergése. Amott az ut kanyarulatnál a kis falu barátságos fehér házikóitól mintegy elkülönítve magas égbe nyúló fákkal körülvett ódon udvarház áll, ott lakik az ibolyás leány. Ismeri őt mindenki a vidéken, s nevét csaknem elfeledték már, egyszerűen „ibolyás leánynak“ nevezi mindenki. S onnan vette ezt az elnevezést, hogy minden virágok között az ibolyákat szereti egyedül. — Valami babonás ragaszkodás, vagy elfeledhetlen régi kedves emlékek kötik ez ártatlan, tavaszi kis virágokhoz. Ő maga már régen megöregedett, virágát hullatott agg; haját belepte az élet hava; súgár termete meggörnyedt, össze esett, egy itt feledett szomorú emléke a télnek. A nagy egyedül álló ház körül félelmes csend honol, csaknem kihaltnak látszik, csak a kelet felőli oldalon van egy vasrácsos nagy ablak megvilágítva, az vet halvány fénycsikot a gyöngén zöldelő egyenes útra, mely a faluba vezet. A ház csöndes lakója egyedül ül az ablakhoz állított kis asztal mellett. Könyv van felnyitva előtte, melyből már rég idő óta olvashat, mert olykor fáradtan hunyja le nehéz szempilláit. lie;;olcsólil» bevásárlási forrás tavaszi idényre!!! -^jj női csipkék szív kérjük annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! (22—52) Maradtunk kiváló tisztelettel yrabecsült közönség szives pártfogását FRIEDMM1 és POLITÄER. _________l'U'zleth.elvigpg- -FTr^-tsTTTi^-féle ____________
