Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-07 / 10. szám
XVIII. évfolyam. Nagy-Károly, 1901. márczius 7. 10-ik szám. Tá3:saa.s.Í3^LÍ, szép>i2:oa.s,l3nCLÍ és isrc.eietterjesztő li.etila.;pNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. |j Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. jj Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A közegészségügy. Minden ország kincse az az emberanyag, amelylyel rendelkezik. Minél egészségesebbek, minél edzettebbek lakosai, annál nagyobb a munkakedv, a tetterő s annál közelébb áll az ország ahhoz a lehetőséghez, hogy szomszédjaival ne csak mérkőzhessek, hanem azokat túlszárnyalja. A magyar faj, mely hajdan évszázadokon át a szabad természetben élt, itt izmosodott és különösen testi munkával, gazdászattal, vadászattal és halászattal, nemkülönben hadviseléssel foglalkozott, a legerősebb és legedzettebb fajok egyike volt. Majd a kultúra terjedésével az egészségi viszonyok a természetes életmódtól való fokozatos eltérés következtében kedvezőtlenebbekké váltak. Minél inkább szaporodtak ama foglalkozásnemek, melyek az embert a négy fal közti tartózkodásra szorítják, minél kevésbbé jutott tehát éltető eleméhez, a friss levegőhöz, annál észlelhetöbbé vált az a hanyatlás, amely az általános egészségi viszonyokban beállott. Nem akar ez kritika lenni a kultúra ellen, melyre a mai korban minden valamirevaló államnak feltétlen szüksége van. Csak rá akarunk utalni e tényre, melyből a megfelelő tanulságokat kell merítenünk. A modern közegészségügy feladata, hogy ellensúlyozza és pótolja azokat az életerőket, melyek a szabad természetben való munkálkodás, vagy részbeni mégvonása következtében veszendőbe mentek. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferenez-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Ezek között a legnagyobb feladat a szellemi munka tultengésének következményeit elhárítani és megelőzni. Az idegesség általános kórság ma. A sokféle szellemi munka, a sokszor rend- szertelen kapkodás, melylyel a nap teendőit lerázzuk magunkról, idegrendszerünkben mély nyomokat hagynak hátra. A buzgőság, a nemes vetélkedés, az ambiczió s nem utolsó sorban a hiúság arra serkentenek sokakat, hogy megmutassák, mikép több és jobb szellemi munkát tudnak végezni, mint embertársaik. Ezek a szép tulajdonságok azonban, — ha túl lesznek hajtva — igen keményen boszulják meg magukat szervezetünkön, melytől hiába várunk emberfelettit. Nincs más hely, mint az .iskola, 1 ahol e bajon segíthetni. Az idegességet, ha még súlyosabb jelleget nem öltött, gyógyíthatják az orvosok, megmutatni azonban módját annak, hogyan lehet keletkezésének elejét venni, csak a tanítóknak lehet dolga. Ha az idegesség nagy bajától eltekintünk, úgy nem tagadhatjuk, hogy az általános egészségi viszonyokban jegy-két évtized óta némi javulás állott be. Köszönhető ez az örvendetes jelenség az orvosi tudomány rendkívüli haladásának és a nyomában járó sokféle üdvös intézkedésnek. Mindazonáltal a közegészségügy terén még rendkívül sok a tennivaló. Különösen oktatni kellene a népet az egészségügyi rendszabályokra; kitani- tani, hogy a szeszes italok túlságos élvezete mennyire árt az egészségnek. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. * I I i Szép szóval, könnyen érthető olvasmányokkal odahatni, hogy különösen a pálinka élvezetétől lehetőleg tartózkodjék. Ahol nincs még az egészség- ügyi követelményeknek teljesen megfelelő ivóvíz, gondoskodni kell, hogy legyen, mert a jó, tiszta ivóvíz épp oly szükséges az emberi szervezet épségbentartására, mint a friss levegő. A legnagyobb kárt a hamisított élelmiszerek okozzák. Nemcsak a hatóságoknak kellene ügyet vetni arra, hogy hamisított élelmiszereket ne árusítsanak, hanem oktatni is kellene a népet, hogyan ismerhet reájok. Nagyon áldásos munkát végezne, aki népszerű modorban megírná, hogy a leggyakrabban használt élelmiczikkek valódisága vagy hamisítása miről ismerhető fel. Hiszen e felismeréshez a legtöbb esetben egyszerű kísérlet elegendő, csak tudni kell a módját. Az ilyen útmutatásokat tartalmazó füzetecskéket azután kellő számban ingyen kellene a nép közt széjjelosztani. Nemcsak az orvos, de a lelkész, a tanító s minden értelmes ember szolgálatot tesz hazájának, ha felvilágosításokkal és útmutatásokkal odahat, hogy a nép az egészségre ártalmas dologtól óvakodjék. Az orosz—amerikai trust. Egy valóban gigászi terv az, mit egy orosz napilap a héten hasábjain kipattantott. Oly vakítóan kápráztató, hatalmas alkotás e terv, hogy kivitele egész Európát adófizető alattvalójává volna képes tenni. Nem kevesebbről van ugyanis szó, mintI hogy felhívja az orosz és amerikai gabna- termelőket és állattenyésztőket, hogy lépi jenek kartellba, hogy azután úgy diktálhas- | sák az árakat a reájuk szoruló Európának. Mert Európa termel vasat, selymet, j üveget, de élelmezni saját terméséből ön- | magát nem képes, hanem rászorul Orosz- ! ország és Amerika óriási gabnaföldjeire és marháira, hogy a sok iparezikk termelése mellett éhen ne vesszen. És ez az orosz újság jól okoskodik, | mert a terv nem ütközik olyan óriási tech- j nikai akadályokba, mely a kivitelét megakadályozhatná. Hiszen láttuk Amerika gazdasági életéből, hogy a mely eszme még oly óriási lehetetlenségnek tűnt is föl, azt idővel vasszorgalommal és kemény akarattal keresztül vitte. íme a Mours e-b i 11 kimondta a jelszót: „Amerika legyen Amerikáé“ és rövid időn belül a védvámrendszer, a bevitel megnehezítésével és a kiviteli praemiumokkal oly ipart teremtett Amerikának, mely nemcsak ! nélkülözhetővé tette reá nézve Európa készit- menyeit, hanem még tetemes kiviteli gazda- : ságra is képesité. A diadalittas Amerika tehát kész baráti í jobbot nyújtani Oroszországnak, ha arról van szó, hogy együttesen egész Európát kizsákmányolhatják. Mert ha e két hatalmas termelő | kartellt köt, akkor ők diktálják az árakat Európának és az, miután az általa termeit vassal, selyemmel, üveggel éhségét nem csillapíthatja, ha csak éhen veszni nem akar, kezes bárányként minden ár elfogadására kényszerül. Az egész fenomális terv — mint látjuk — tisztán a két hatalmas állam akaratától függ és ezen természetesen nem fog múlni. Csak egy kis hiba csúszott az egész fényes tervbe. Elfelejtették ugyanis, hogy tulajdonképpen Magyarország is van Európában. Magyarország és a Balkán is termelő ország, mely kivitelre képes úgy gabnában, mint marhában. TARCZA. Anyámhoz. I. Ne búsongj édes, minden kis reményem, Felejtsed el mi a sóhaj, a bú; Akad nekünk is még e mord világon Egy nagyon kicsi, szűk, szegény odú. Oda nem hat el semmi a zsivajból, Lesz álmunk is a hosszú éjszakán . . . Meglásd, hogy véget ér a méla bánat, Szeress csak engem lelkem, jó anyám. Edzett, erős lesz gyenge, törpe lelkem, Egy csókodért mi vígan harczolok; A te szived tanít a türelemre, Ha már homályba’, porba’ roskadok. Veled suttogom el a „Mi Atyánk“-ot, Rajongó hittel nézünk égre fel . . . Oh ! fogsz te is nevetni még szerelmem S szived az üdvre, boldogságra lel. II. ’ Szelíd asszony, öreg asszony, Egyetlenegy jó szülém, Te vagy, te vagy itt a földön Egymagádban az enyém. Hadd beszéljék, hej be koldus Az a dalos, bús gyerek . . . Szebb gyémántot a szivednél Sehol — sehol sem lelek. Szelíd asszony, öreg asszony, Te vagy az én életem. Te vagy az én napsúgárom, Minő nincs a napba sem. Oh ! ragyogj rám tiszta fénynyel, Eloszlik a régi köd . . . Mig az ajkam áldó csókkal, Csillagokkal hűn beföd. III. Bársonyruha nem is illik rája, Mégis ő a szivem legszebb álma. A valóság legszebb drága gyöngye Két szemének hulló, néma /e. A keze is érdes a munkától, Ajka lázas sok-sok sóhajától. . . A haja is havasodik, gyérül S nekem mégis napról-napra szépül. üreg is már . . . mégis ha az ajka Reszketően simul ajakamra: Tavaszomat, boldogságom érzem Idebenn — a szivem közepében. JV. Igaz, hogy nagy fiú vagyok már És vén Teszek maholnap, A játékot rég abbahagytam És élek a dolognak. Hódolni kell a bús valónak, Az álmokat temetni . . . Mesét, tündéri, szent világot Örökre elfeledni. Egy kis kemény falat kenyérért Érezni: mi a járom, Oh! megtanultam, hogy kaczagni Nem lehet a világon. Hanem, ha hazatérek este, Örömben ég az arczom, Megsimogatja méla főmet Egy édes, drága asszony. S gyerek vagyok mint hajdanában, Mesére, csókra vágyom . . . Imát rebegve, könnyes szemmel Merengek jó anyámon ! Fliesz Henrik. Csicsakov Milassin tréfája. Huraoreszk az orosz újságíró-életből. Irta: Metsnikoff Konstantin herczeg. Az egész társaság a legjobb hangulatban ült együtt, a szamovárban vigan pezs- gett a forróviz és a termet egyetlen hatalmas csillár világositá meg. Mi nehányan a bohémek, újságírók, színészek, művészek, külön kis társaságot képezve, egy kisded sarkot foglaltunk le a magunk számára a teremben és jókedvű beszélgetésbe merültünk el. Már mindenki mesélt egy-egy anekdotát,- avagy kalandot, hátra volt még Jaroszlav Mirkó. — „Halljuk Jaroszlavot, halljuk Jarosz- lavot“, hangzott fel kórusban és Jaroszlav kénytelen volt az általános kívánságnak eleget tenni és megkezdeni elbeszélését. — Ha jól emlékeznek Gribolin és Csicsakov már régóta haragot tartottak egymás ellen, Gribolin egy régi, kissé borsos tréfája miatt és már jó ideje nem is közlekedtek egymással. Nos tehát Gribolin egy uj irodalmi vállalatot óhajtott megindítani és ehhez okvetlenül szüksége volt Csicsakov, a hires és neves Csicsakov közreműködésére. Igen ám, de hogy' hozza Csicsakovot magához, az semmi hívogató szóra jönni nem fog, Gribolint pedig önérzete nem engedte, hogy ő közeledjék Csicsakovhoz. Végre egy jó ötlete támadt. Tudta, hogy Gribolin Moszkva egyik külvárosában lakik, honnét mindennap a vasúton tér a városba. A vasút igazgatóságához tehát a következő levelet intézte. „Tekintetes Igazgatóság! Miután tárczá- inat a mai nap folyamán elvesztettem és ugyanabban szabadjegyemet, kérem azt ezennel megsemmisíteni, ha pedig szabad jegyemet valaki jogtalanul használni merné, az illetőtől elkobozni és őt magát letartóztatni szíveskedjék. Aláírás: Gribolin Jászó. Másnap Gribolin, mint rendesen fülig beburkolva, báránybőrrel béllelt bundájában felszállt a vonatra és kényelmesen elhelyezkedett a kupéban. Aznap ép oly hideg idő volt, a milyenre még a legöregebb hordárok sem emlékeznek. Jön a kalauz : „szabad kérni a jegyet?“ női-, férfi- és fiú ^ liegolciólili bevásárlási forrás tavaszi idényre! IS k a n. é. közönséget, hogy a közelben álló tavaszi idénynek megfelelő czikkek rendkivüli nagy vál -ingek, gallérok, kézelők, lábravalók, nyakkendők, férfi- és fiu-kalapok, keztyük, fegyházban kötött Értesítjük a II. e. Közönségéi, nogy a Kozemen atlo tavaszi idénvnek mevfelelő czikkek rendkívüli na orv választékban megérkeztekés azokat igen olcsón árusítjuk. Kaphatók: . , . .... ,, - , — ——--1-—i ----;—i -Br-"“—** tt harisnyák, kötények, színes és fehér hímzett alsó szoknyák, fűzök, s. PiG ’ szalagok, pipereszappan, parfüm, gyermekkocsik, kosarak, utazó bőröndök, sétapálczák, nap- és esőernyők, himző és dobráma, hímző selymek és pamutok, czérnák, pénz-, szivar-, szivarba- es sziyartarcza, batisz es vászon zsebkendők, kefék, fésűk, bajuszkötők és még sok itt fel nem sorolható czikkek. — A nagyrabeesült közönség szives pártfogását kérjük annal is mkabb, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! ___________________' ®;____ , __ _________ ^ Maradtunk kiváló tisztelettel F IC I K 11 fi A .% es fl*OlilTí£l7It. ö8 52) fCTzletlielsrlség-: EIO-lTER-fale Ha-áz.)
