Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-10 / 2. szám

XVIII. évfolyam. Nagy-Károlv, 1901. január 10. * l<. 2-ik szarn^A ,o; TársacLalaaaj., szép>ixod.a,lxaa.i és ísxxxerettexjesztő Ixetila.^­NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. jj Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. A vidéki sajtó hivatása. A sajtó nagyhatalmi állása immár általánosan elismert tény. Szilárdabb alapon nyugszik, mint bármely más nagyhatalom. Erősségét nem a szuro­nyok, fegyverek, hanem a gondolat szabadsága képezi. A most kimúlt 19. század esz­méinek gyözedelme a sajtó nevéhez van kötve. A könyvekbe gyűjtött tudo­mány maradandóbb, azonban könyv­tárakba halmozva csak egyesek vesznek fáradtságot maguknak, hogy abból mentsenek és azért nehezen terjed, mig a hírlapokban közzétett gondolat a gőz erejével, a villany gyorsaságával vittetik szét, közvetlenül hat, közvéle­ményt alkot, közkincscsé lesz. A hírlapirodalom mozdítja elő a könyvirodalmat is; ismertetve, birálva a könyvnek tartalmát, a mig egyrész­ről ismeretet terjeszt, bírálataival tájé­koztat, hogy melyiket olvassuk. Elmondhatjuk, hogy a hírlap könyvtárt pótol, de megfordítva a hír­lapot a könyvtár sem pótolja. Egyesek gondolata, eszméje a hírlap utján nehány óra alatt milliók és milliók gondolata lesz. Innen a sajtó nagy hatalma. Azonban a mily könynyen terjed­nek általa az üdvös eszmék és válnak egészséges, helyes közvéleménynyé, épp oly könnyen meghamisíthatja a józan közvéleményt. A közérdek helyett önző érdekeket szolgál ez utóbbi esetben a sajtó. A közérdeknek, az általános em­berinek, a haladásnak minden téren legfőbb tényezője a tisztes sajtó. A legegyszerűbb hirnek és a legfensége­sebb gondolatnak egyaránt terjesztője a sajtó. Kifejezője a különböző törek­véseknek, czéloknak és egyben feltárja az ezek elérésére szükséges eszközö­ket. Meggyőz, felvilágosit, tettre ser­kent, példákkal buzdit a jóra és elret­tent a rossztól. A sajtó mai fejlettsége mellett képes bármely nemes eszmét győze­lemre segiteni. Ezen tudattól áthatva kérte fel egyik zseniális államférfiunk a leghumánusabb eszme győzelmére való segítésére a sajtó -támogatását. A mint Apponyi Albert gróf az örök béke eszméjének győzelmét, úgy várhatjuk mi a társadalmi kérdések mindegyikének megoldását a sajtó támogatásától. Csakhogy mig a világ­sajtó nemzeteket, országokat nyer meg eszméi részére és hoz egymáshoz közelebb, a fővárosi sajtó pedig az egész országra kiható általános érdekű s többnyire politikai kérdéseket tárgyal, a vidéki sajtó hivatását képezi, hogy az ország egyes részeinek, egyes váro­sainak, községeinek érdekét szolgálja. Nem specziális helyi érdekeket, hanem országos érdekeket mozdít ezzel elő, mert a részek erőssége képezi az egész­nek erejét is. Különösen nagy hivatás vár Ma­gyarországon a vidéki sajtóra. Száza­dok mulasztásait rövid idő alatt, ugy- szólva mesterségesen eszközölt gyor­sasággal kellett pótolni, a mi már maga kizárta az egyenletes, minden irányba ható természetes fejlődést, de meg politikai szükség is volt egy nagy, erős, virágzó fővárost alkotni, a mi csak a vidék és az általános országos érdek rovására történt. Ezen bajt kor- mányférfiaink már felismerték és ki­mondották vidéki központok létesíté­sének a szükségességét. Örvendetes jelenség, hogy a poli­tikai szenvedélyt társadalmi békés együttműködés kezdi felváltani és e téren elöl kell járni a vidéki városok társadalmának. A mai áramlatok ked­vezők, állami és kormányférfiak utaltak a társadalmi együttműködésre, politiku­saink részéről történtek utalások a társadalom segítségül hívására. A magyar társadalom ébredezni kezd, tudja a baj forrását, keresi az eszközöket, módokat a baj orvoslására. Iparunk pangása, visszamaradása leg­főbb oka a közgazdasági válságnak. Első és 'egföbb kötelességünk a hazai ipar pártolása. Ha mindazon pénz, mely most ipari czikkekért, feldolgozott anya­gért külföldre vándorol, a hazában marad, a gazdasági fellendülés oly időszaka következik be, hogy nem lesz kénytelen a lakosság nagy része kül­földre vándorolni és fellendül a keres­kedelem, földművelés, pártolásra talál a művészet, irodalom stb. A vidéki városok felvirágzását ez fogja előmozdítani, igy fog képződni a városok legfontosabb elemét képző erős polgári osztály, mely nélkül város ' nem létezhet. T ARCZ A. ♦35+ Muzsikaszó . . . Muzsikaszó — cseng a lovak csengője, Vigan lobog a menyasszony kendője; Dalolva megy a nászsereg Utánna, Szegény szívem, árva szívein Majd megszakad bújába. Szól a nóta, húzzák azt a szomorút, Sírva nézem fejeden a koszorút; Koszorúdnak minden szála Egy álmom, Koszorúdnak minden szálát Ezerszer is megáldom. Isten veled szép menyasszony, örökre! Veled szállt el szivem minden öröme ; Isten veled! légy nálamnál Boldogabb, S ha meghalok, koszorúddal Koszoruzd meg síromat. Szendrői Holozsnyay Cyrill.-*35* Nevem Szabó. Felolvastatott a „Kath. Legényegylet“ házfelava- tási ünnepélyén 1900. nov. 25. Ki valaha bútorozott szobát keresett könnyen megfogja érteni Szabó János örömét, midőn egy heti lótás-futás és nem kevesebb, mint 35 szoba megtekintése után, végre ta­lált szerény igényeinek megfelelő olcsó szobát. Szabó barátunk annyival inkább örven­dett, mert ez ideig a szállás fogadással mindig csöbörből vederbe jutott. JJa biztosították arról, hogy oly csendes és nyugodt lakása még sehol sem’ volt, el­lehetett készülve arra, hogy a szomszéd szobában, különösen éjjel legalább is négy-öt gyermek visit, vagy pedig a szállásadó házas­pár fog czivakodni. Mihelyt azt ígérték neki, hogy elkülö­nítve és háborítatlanul fog lakni, úgy esküt tehetett volna arra, hogy naponként legalább is húsz ember áll meg ajtaja előtt ezt mond­ván : Bocsánat Szabó ur 1 Egy szállást csak azért fogadott, mert a szoba fekvése „rendkívül egészséges“, a mint neki szállásadónéja mondotta, de nem sokára azt a meglepő felfedezést tette, hogy szállásadónéja, az ő távollétében, a délnek fekvő és egészségesnek Ígért szobát, ruha- száritásra is használja. Szóval Szabó bai’átunk a hónapos bér- lakók közt a legszerencsétlenebb ember volt, azért lett oly végtelen öröme, mikor végre I tisztességes embereknél, szépen bútorozott szobát zsebének tartalmához mért olcsó árban kapott. Lakásadónéja finom műveltségű s ele­gáns megjelenésű özvegy nő volt. kit Szabó barátunk Nagyságának czimezgetett. — No gondolta magában a lakás megtekintése után, itt alkalmasint tovább maradhatok egy hó­napnál. Mert hát Szabó barátunk valóságos naptári rendelettel és jobb ügyre méltó pon-' tossággal minden hónapban lakást változta­tott és a közönséges emberektől eltérőleg idejét nem január, február, márczius stb. hónapok, hanem lakásai szerint számította, mint Kossuth-utcza 115., Kalap-utcza 30., Rózsa-utcza 2. stb. Ha nem vezetett volna pontos jegyzéket változó lakczimeiről, igen gyakran képtelen lett volna arra, hogy meg­mondja, hol lakik. Ne higyjék azonban, hogy Szabó barátunk házsártos ember volt. Nem ! csupán a balsors üldözte. Ő volt a legsze­rencsétlenebb valamennyi hónapos bérlő kö­zött. De hát hadd mutassam be Szabó ba­rátunkat ! Állása szerint s/abósegéd volt egy finom kivitelű női ruha üzletben. A sok se­lyem, bársony és fmomabbnál-fmomabb szö­vetekkel való érintkezés által jelleme és modora is oly lágy lett, mint a bársony és oly sima, mint a selyem. Alig hinné az ember, hogy a tárgyak, melyekkel éveken át foglalkozunk bizonyos jelleget adnak nekünk. A jogász ép oly feszes, mint percsomói; a tudós poros és száraz, j mint régi könyvei; a czukrász szinte olvad j az édességtől. És ezt majdnem minden foglalkozásra ki lehet terjeszteni. Szabó tehát olyan volt, mint a bár­sony és simasága még soha se ment nála annyira, mint midőn kérte a „Nagyságát“, hogy a szobát még ma készítse el számára. Abbeli örömében, hogy ily finom csa­ládnál lakhatik, megfeledkezett minden apró intézkedésről, melyek a szoba bérlésnél szo­kásban vannak u. in. takarítás, fűtés, fölszol­gálat s több efféle. Adott 4 korona foglalót, elkérte a szoba és kapu kulcsait, följegyezve lakczimét, tudatta a nagyságával, hogy ruha­neműit másnap reggel fogja elhozni; de az éjjel már itt alszik. S azután hirtelen távo­zott. A nagysága nagyot bámult a szoba­fogadás és idegen kulcsok elvitelének e szo­katlan módjára és midőn Szabó már a lép­csőn volt, utánna széli: De uram, kihez van tulajdonképen szerencsém? Nevem Szabó! — felelte barátunk alulról, miközben eltűnt. Midőn este a szokott gyülhelyen elbeszélte barátainak, hogy mily szép és olcsó szobát fogadott, mely közlést föntemlitett pontos­sággal, minden hó elsején ismételte, — azok incselkedve kérdezték, vájjon a legközelebbi hónapokra is fogadott-e már szállást? A társaság este 10 óráig együtt maradt, azután távoztak, s mivel Szabó legközelebb lakott, mindnyájan haza kisérték. Midőn a lakás elé értek, csodálkozva látják, hogy a második emelet ablakai ki vannak világítva és az ablakoknál aggodal­mas arczok mutatkoznak. Ekkor az egyik ablak óvatosan kinyílt és az alullevők e bevásárlási forrás farsangi idényre!!! újabb nyakkendőkben, gyermekkocsik, selymek, pamutok, czérnák, nyák és még sok itt fel nem sorolható czikkekben. Postai megrendelések pontosan eszközöltetnek. k. női fehérnemüek, kosarak, pénzerszény, dohány-, szivar- és szivarkatárczák, kézimunkák, hímzett alsó fehér szok- A nagyrabecsölt közönség szives pártfogását kérjük annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! Maradtunk kiváló tisztelettel FRIEDMJLII es POIjITäER. fCTzlstli-elyiség- : 3=2I3£TEI^-féle la.á,z.) (10—52) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Ezen czél elérésében vár nagy feladat a vidéki sajtóra és a vidék érdekeit szolgáló társadalmi lapokra. Ezen feladat megoldására pedig csak úgy lesz képes a vidéki sajtó, ha maga is hivatásának tudatával bir és ettől áthatva szolgálja a helyi érdeket. A helyi sajtó ismeri legjobban a helyi viszonyokat, legközvetlenebbül hathat a helyi társadalomra. Ismeri az egyes városok, a vidék szükségeit, hiányait, embereit, tudja hol s minek érdekében emelje fel szavát és mire nézve hivja fel esetleg a kormány figyelmét és támogatását. De a vidéki sajtó hivatása nem­csak az ipar felvirágzása érdekében propagandát csinálni, hanem a szellemi és anyagi jólét előmozdítására szolgáló összes eszközök megszerzésében közre­működni. Természetesen ezen mun­kájában magának a társadalomnak kell öt támogatni. A társadalom és az ö orgánumát képező sajtó kölcsönhatása eredményezheti az állapotok javulását. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a mint a főváros a vidék rová­sára fejlődött rohamosan, azonképen sajtója is. A vidéki sajtó még nem érte el fejlődésének azt a fokát, hogy hivatásának teljesen megfelelhessen. A főváros virágzó kifejlett sajtója mellett, a vidéki sajtó még mindig gyenge s legtöbbször nem is jár a maga lábán. Eszméit, czikkeit a központból sugal- ják, melyek oly nagy általánosságokat tárgyalnak, hogy a helyi társadalmat egyáltalán nem érdeklik. Ily általános­ságban tárgyalt, elvont kérdésekkel

Next

/
Thumbnails
Contents