Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-14 / 7. szám
TsurssLcLsulaaQ.i, szé;plr©ö.a,l:raQ.I és Isineretterjesztő Ib.etila/pNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. j Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Magyar kultúra. Nemzetek erőssége, országok hatalma mindig a nép kultúrájától, a nép műveltségétől függ, abban leli támaszát. Minél jobban kifejlődött kultúrával, minél nagyobb műveltséggel bir valamely nemzet, annál hivatottabb arra, hogy szerepet játszék a világ szinpadán. Már Lessing, a hires bölcsész mondotta: „A kultúra fokmérője a nemzetek életképességének“. S valóban ez állítása az igazat mondja, mert miként a pulzus, az ütőér verése az emberi test normális állapotát mutatja, úgy határozza meg a kultúra is, hogy bizonyos nemzet a fejlődés minő stádiumában van. Sokat kutattak, sokat számítottak már e téren és a statisztikák, melyek az országok műveltségi állapotát mutatják ki, a leghívebb tükröt tárják elénk uz illető ország fejlődéséről is. Ha Magyarország kulturstatisztiká- ját figyelemmel szemléljük, úgy ne*in a legkielégitöbb eredményeket fogjuk tapasztalni. Mert mig Németországban az irni-olvasni tudók száma 88%-ot tesz ki, Francziaországban pedig 8D8°/o-ot, addig nálunk írni és olvasni a lakosságnak csak 58-6°/o-ü tud. De ez az eredmény is azt mutatja, hogy óriási léptekkel haladunk felfelé a kultúra lépcsőin, mert ha csak a 30 év előtti statisztikával hasonlítjuk össze, már akkor is rögtön szemünkbe ötlik az óriási számbeli különbség a két adat között. Az 1870-ki kimutatás szerint I Magyarországon az irni-olvasni tudók száma 32'3°/0-ot tett ki. Mint látjuk, harmincz év alatt a szaporulat 26-3°/oEz örvendetes eredmény természetszerű következménye volt a közoktatás- ügy reformálásának. Nagyon rendezetlen viszonyok uralkodtak még csak harminczöt év előtt is Magyarország tanügye terén. De ezt nem kell csodálnunk, mert az 1848 év előtti állapotok önként kizárták annak a lehetőségét, hogy a jobbágy gyermekeit iskoláztassa. A hűbéri, függő viszony, melyben a jobbágyok uraságaikkal szemben állottak, munkára s nem iskoláztatásra kényszerítő a paraszt gyermekeit. így egyedül a nemesek kiváltsága volt a tanulás, hozzá vehetjük még a városi polgárságot is, kik közül nem egy világhírű tudós került ki Magyar- ország dicsőségére. Magában a „Corpus Juris“-ban rejlett a föok tehát, hogy hazánk kultúrája nem tarthatott lépést a többi nemzetekével. Ehhez járult még a török hódoltság, mely a magyar művelődésnek még a szikráját is kiölte. A törvénykönyv világosan kimondta, hogy diplomás hivatalt viselt ember csak nemes lehet. Egyedül a papi pálya állott nyitva a jobbágyság előtt is, de itt is csak a kisebb minősítésig vihették. 1848-ban felszabadult a pórnép és megkapta mindazon jogokat, melyeket addig a nemesek kiváltságkép gyakorolhattak. A 48-as eseményeket követő idők azonban nem voltak kedvezők a magyar kultúra fejlődésére. A kiegyezés idejével veszi kezdetét hazánk művelődésének mélyebb alapokra való fektetése. A tankötelezettségről szóló törvény már kényszeríti a szülőket, hogy gyermekeiket iskoláztassák. Ezzel azután megindult az a folyamat, melynek végső czélja az, hogy ne legyen egy állampolgára sem a hazának, ki irni-olvasni nem tudna, mert ez első feltétele a művelődésnek, e nélkül kultúrára szert tenni nem lehet. Kulturális haladásunk rohamossága mellett bizonyít hírlapjaink óriási számbeli növekedése, mert 30 év alatt 117-röl több mint ezerre szaporodott. Művelődésünk egyéb nyilvánulásait festészetünkben, irodalmunkban, szinmü- vészetünkben és zenénkben tapasztalhatjuk, mely tereken nem egy világhírű nevet mutat fel hazánk kultúrtörténete. Ha a számok tehát a más országokkal való összehasonlítás alkalmából nem is állják ki a versenyt, de a fejlődés rohamossága túlszárnyal minden egyéb nemzetet. És ebben van a mi Dizüdalmunk, ebben rejlik reményünk a jövőre nézve, hogy rövid időn belül oly kultúrára tesz szert majd nemzetünk, hogy egy sorban fog állani a müveit világ többi országának kultúrájával. Mert a magyar nép természetes esze és képessége kiállja a versenyt még a legműveltebb országok lakóival is, a hol pedig megvan a természet- nynjtolta ajándék: a képesség a művelődésre, ott csak idők kérdése lehet a kultúra általános elterjedése. •+35+ Mezőgazdaságunk a jövőben. Miután átléptük a huszadik század, a „nagy század“ küszöbét, illő, hogy mint jó gazdák, kissé előre is tekintsünk és megnézzük : vájjon Magyarország mezőgazdasága minő szerepet fog játszani a világpiaezon. A helyzetünk a világpiaezon tisztán tőlünk függ, a milyen positiót mi ki tudunk vívni magunknak, olyat fogunk elfoglalni. Miután jól tudjuk, hogy a kivitel gazdagítja az országot, főleg arra kell törekednünk, hogy mentői nagyobb kivitelre tegyünk szert. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha gazdaságunkat intenzivebben vezetjük, de különösen ha élénk figyelemmel kisérjük a külországok szükségletét, vagyis azt tekintjük, mely termelési ág avagy termesztvény hiányát hol és mikor pótolják leggyorsabban a nálunk termeltek. A fő termelési czikk továbbra is a búza fog maradni. Annál is inkább, mert a mint Sir William Croakes érdekes felolvasásában is mondja, melyet a ..Brittisch Assotiation“ gyűlésen tartott, a kenyérevők száma évről- évre emelkedő irányzatot mutat. Szerinte a kenyérevök száma 1871 óta 371 millióról 516 millióra emelkedett és ezeknek búzaszükségletét a vetőmagmennyiséggel együtt 109 millió mtm.-ra beesüli. Az emberiség évente 4—5 millióval szaporodván, ez évenkénti búzaszükséglete 5—6 millió mtm.-át tesz ki. Ha már most 10 mtm. átlagtermést számítunk, ez esetben 5—600,000 hektár beültetett területre van szükség, mely ez óriási tömeg búzát termelni képes legyen. Eddigelé lépést tartott a termelés növekedése a fogyasztás emelkedésével, sőt utóbbi időben némi túltermelés is volt észlelhető, de ez már megszűnt. Sir William Croakes a jövőre bevetendő földterület emelkedését évenként átlag 400,000 hektárra becsüli. Így tehát a búzatermelés mind nagyobb és nagyobb -területeket fog igénybe venhi. TARCZ A.-►35+ Veled vagyok. Sokszor nagyon csüggedten járom Az élet rögös utait, Lelkemen is durva kéz néha Mély és fájó sebet hasit. Mintha sivatagban, egyedül, Látnám lehunyni a napot... Hát mindenki elhagyott engem ? ! — Ne félj, mert Én veled vagyok! És csüggedő lelkem feleszmél, Figyel, merre a hang vezet, Majd szárnyat ölt, erőre kapván, És megtalálja az eget. Megtalál Téged, jó Istenem, Ki betöltőd a világot, Te mindeneket bölcsen rendelsz, Az én sorsomat is látod. És e bittől itten körültem Virágot bajt a sivatag, Rögös utón könnyebben lépek A sok súlyos teher alatt. Lelkemen ha sebet is vágnak, Ez a hit ád gvógybalzsamot, A biztató szót mindig hallom: — Ne félj, mert Én veled vagyok. G. Diószeghy Már. lég'ln.a-józás. „A repülés az emberi nem történetének uj korszakát kezdené meg; mert bármily nagyok is nemünk eddigi tettei, mégis elhomályosodnának mindannyian a jövő események mellett“, mondja Pettigrew s ezen állítás igaz voltában nincsen semmi okunk kételkedni. Uj korszak kezdődött az ipar és kereskedelem terén a közelmúltban elhunyt század első tizedeiben, a mikor ~a mindinkább fejlődő természettudomány oly találmányokkal ajándékozta meg az emberiséget, a melyek úgy kulturális, mint kereskedelmi szempontból az összes eddigi találmányok közt ritkítják párjukat. Avagy talán nem világra szóló találmány Stephenson gőzmozdonya, Morse távirója és Bell telephonja'? Legyőzhetelleneknek látszó nehézségeket küzdött le a kutató emberi elme, mig ezekkel a müveit világot a szószoros értelmében egészen átalakította. A mint e találmányok elterjedtek, nyomukban az ipar és kereskedelem fellendült, puszta és j lakatlan vidékeken virágzó telepek, falvak és gyárak emelkedtek, közlekedési eszközeink lényegesen megjavultak, úgy, hogy ma már az őserdő csalogányának dalába is bele vegyül a gőzgép füttye, a robogó vonat zakatolása. E találmányok hasznos voltát érzi az iparos, a kereskedő, a nagyváros pénzembere, a hírlapíró és fogyasztó publicum egyaránt. Mohón lesi a börziáner, az újságíró és vele együtt a kaszinó újságot olvasó törzsvendége a külföldi börze áruemelkedéseit, egyezéseit és a messze Ázsiában vagy Afrikában történő hadieseményeket, s mindezt rövid 24 óra alatt meghozza és szét is viszi a táviró. Ugyanezt mondhatnék a telephonról is. Egyszóval vasút, távíró és telephon a múlt század bárom legnagyobb találmánya; ez az a három tényező, mely a századot a találmányok századává teszi; ez az a három találmány, mely úgyszólván már az egész világot behálózza. S mindezen találmányok, melyek mint valami óriások, ma már úgyszólván az egész világot átölelik, eltörpülnének a kormányozható léghajó mellett. Miután e találmányokkal bámulatba ejtette, a világot, úgy tetszett az embernek, hogy nincsen már más hátra, mint versenyre kelni az ég madaraival, hogy joggal a „teremtés koronájának“, a „természet urának“ mondhassa magát. Ősrégi, mondhatnék veleszületett vágya minden idők emberének, felemelkedni a ma- j gasba s ott mozogni, repülni czélirányosan a sas méltóságával vagy a fecske gyorsaságával. Hogy ez igy van, tanúm rá az emberi-; nem története, tanúm rá a görög mythologia | Daedalusa és Ikarusa. E két léghajös. hosz- j | szas fogságában a madarak repülését tanul- j | mányozta, hogy a börtön bilincseit a szaba- j | dulást ígérő szárnyakkal felcserélve hazájukba, Athénbe visszatérhessen. Vállalkozásukat siker ; is koronázta, mert a viaszszal összeragasz- I tolt szárnyak teljesén megfeleltek a czélnak, | de Ikarust ifjúkori heve elragadta, nagyon közel repült a naphoz, szárnyai megolvadtak s ő a tengerbe fulladt. Ez a történet, mely természetesen sohasem történt meg, nem igazolja ugyan azt, hogy a görögök megoldották a repülés problémáját, de napnál világosabban bizonyítja, hogy komolyán foglalkoztak vele. A középkorban nemigen törődtek e kérdéssel, de hiszen ez nem is csoda, mert e korban a tudósok legnagyobb része egy sokkal jövedelmezőbbnek Ígérkező, de a léghajózásnál sokkal kevésbbé megvalósítható eszmével, a mesterséges arany készítés eszméjével foglalkozott. Végre 1783. június 5-ón az eszme megvalósodott, a gondolat testet öltött, a mikor az első léggömb — a Montgolfier testvérek találmánya — Annonayban, Párizs mellett felszállott, de természetesen utasok nélkül. Francziaország öröme leírhatatlan volt, a Montgolfier testvéreket égig magasztalták és méltán, mert, mint akkortájban hitték, csakis a léghajó lehet és lesz is a jövő közlekedési eszköze. Az első sikeres kísérletet a király jelenlétében Versaillesben megismételték, de már léghajósokkal, a mennyiben egy, a léggömbhöz erősített kalitkába egy juhot, egy kakast és egy kacsát zártak. A két legelső eszes léghajós, ki nem törődve a világ előítéletével, sem az őket környező tömeg gunykaczajával, sem a rozoga alkotmányt fenyegető ezer veszélylyel, még ugyanazon év november 21-én felszállott Pilatre de Rozier és az. arlamdesi marquis. Még ugyanazon év augusztus havában (15—52)
