Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-24 / 52. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. Kedélyesen. A viczinális vasút kalauza beszól a váróterembe, a hol több utas kártyázik: — Kérem,, már félórája késünk... Ha nem mondják ki a majsztert, itt hagyjuk az urakat. Tréfás kérdés. A.: Találd ki, mi az? Az első él, a második él, az egész is él? — B. (gondolkozás után): Nem tudom. A. : A szarvastehén! A szarvas él, a tehén él, a szarvastehén is él. B. (gúnyosan): Igazán jó! De várj csak; találd ki, mi ez: Az első él, a máso­dik él, a harmadik él, a negyedik él, az ötödik él, a hatodik él, a hetedik él, a nyol- czadik él, a kilenczedik él és a tizedik is él ? A. : No, ezt bizony nem tudom. B. : Hát a sógorom tiz gyermeke. A spiritisztánál. Özvegy: Jól érzi magát a férjem a túl­világon ? Médium: Kitünően. Özvegy: No, akkor jó, sok és olcsó lehet ott a sör. CSARNOK. Már sole karácsony-éjszakán viraszték, Merengő szívvel múlt időbe szállván S mint méla zajtól szunnyadó madárka — Rezzentem én föl a harang kongásán. Kong a harang most is mély, tompa hangon, S fölrezzenek a bús álmodozásból : Hol a múlt élet elvonult előttem, Mint egy szép arcz, mit föd fekete fátyol. Sok évet láttam én már sírba dűlni, Kik emléket nem hagytak a szivemben, Be mikor feltűnt egy karácsony-éjen Szabadság csillaga, azt nemi feledem! Magasan vertek lángoló sziveink S szép volt a jövő, mely távol csillámolt; Nem láttuk még sehol lebegni, mely rá- Boridt későbben, azt a gyászos fátyolt.. . Es bár a fátyol szétrepedt azóta, Reményink, vágyaink be nem telének; S ezért nem egy barátom szállt a sírba Árnyával nem midó keserűségnek. De boldogok mi sem vagyunk, kik élünk, Munkánk, küzdelmünk mert mind hasztalan csak : Nem hoznak azok ránk áldást, koszorút, Elvén súlya alatt egy nagy átoknak... E régi átok az egyet nem értés! Szabadság vágya és a honszeretet Ha minden magyar szívben föllobogna: Mily gyorsan lenne nagygyá ez a nemzet! Megérem-e, hogy e két szent erénynek Meghódolván mind, bennök egy lesz népem ? S feltűnik-e még egyszer az a csillag — Hozván örömet egy karácsony-éjen ? Dénes József. K!arácson.yi álom­irta: Fliesz Henrik. 'e tudja meg soha, hogy róla álmo­dom Karácsony éjszakáján. Az én sóvár, ábrándokkal, vágygyal be­szegélyezett lelkemnek ez az álom r a karácsonyi ajándék, tiszta, mo- csoktalan; angyalkéz hullajtottá le sze­memre, angyalszívből szakadt egy kis melegség a szivembe s angyal álmából alamizsnának hintette a Megváltó, a szív és lélek Megváltója lelkem közepébe. — Ne tudja meg soha, hogy tömjénfüsttel, égi 'Halárral telt meg meleg, kicsi szobácskám és önfeledten, csukott szemekkel, mosolyogva álmodtam róla Karácsony tiszta, békés éjsza­káján. — Ne tudja meg, hogy ez az álom volt az egyetlen édes csepp, mely a szív keserű poharából ömlött ki, ne tudja meg soha, soha ... A légen átrezgeti a szellő a harangszót. Egyik csengés egybefolyik, összecsókolözik a másikkal s a boldog nászból ünnepélyesen kibúg a magasztos harangszó........ Mintha csupa leiekből, csupa szívből volna egvbe­forrasztva a harang, az is érez, olyan boldog, olyan könnyekre fakasztó hangokat áraszt szerteszét... s én álmodom róla, mikor a Glória in excelsis szerte zendül, az orgona megtisztító accordjaiba belesuttogoin én is a dalt, a két évezred emberiségét üdvözítő dalt: Gloria in excelsis deo et pax in terra hominibus ... és álmodom akkor is róla. És jól tudom, szivem lüktetése egy-egy jmát jelent, imádja azt a kis Gyermeket, ki szegé­nyen született, csak a szeretet volt a pólyája, a szeretet a melengetője, a szeretet első karácsonyi ajándéka, mit a legszentebb asz- szony az örök női ideál, Mária nyuj'ott... és jól tudom szivem lázas lüktetése egy másik imát is jelent... valami lemondó, csöndes imádattal gondol egy másik gyermekre, aki büszke, a ki szép, mint az első tavaszi szűzies hajnalálom, a kit nagyon szeretnek, csak ő nem tűzi senki keblére a szeretet fehér lilio­mát, csak őt szeretik... ő nem tud sze­retni. Álmodom róla Karácsony éjszakáján.'* ., A béke és szeretet testvérürmépen, mikor a béke, szeretet a legfásultabb szív húrjain is az érzés halk accordjait rezgeti, akkor álmodom róla, mint a pásztorok a leghatalmasabb gyermekről. Ne tudja meg soha, soha ... És szentképémül oda bűvöli lelkem kedves, mosolygó arczát a kopár falra; és az a mosolygó kép, a mint csodálatos sze'mei fényét rámsugározza, érzem, hogy nem tudna I sohasem üdvözíteni.. . pedig büszke, eszményi arcz, de jéghideg, mint az Észak s'rálva, fehér arcza, mint a havasi gyopár, el sohase ! hervad, a nap csókjára fel nem melegedik .. ■ és mégis álmodom róla. És a harangszóban nevetést vélek hal­lani ; én jól hallom, szemem ezt a légi képet, mit a merengő fantázia csókolt a falra; re- j megve körülezirógatja. — Az a titkos szózat \ átjárja lelkemet, mint a láva. Te dőre idealista, ki gyémántnak kép- I zeled a terméskőt, a virágot, a rózsát gon-1 dolkodó tündérnek, a szellő szavát a leg­tisztább, legédesebb dalnak, az ábrándot valónak: az árnyban is fényességet találsz, i a legsötétebb éjszakádban is napvilágot. Te szegény idealista, ki sebzett lélekkel, üveg-: hasogatott, megtiprott érzelemmel ideált ku- tatgatsz a földön, ideált ott, hol a Halba- j tatlant régen eltemették. Az ideált no .ill, ott fenn keresd. Az az ideal, a ki ma született, — az az arasznyi gyermek, kinek lelkében már születésekor az egész világ szeretető el­fért. .. Szegény, szegény idealista és én mé­gis róla álmodom Karácsony éjszakáján. —»És felelek a harangszónak. Nem hiszem, hogy az ábrándozás, az álmodozás megrontja a lélekharmoniát, hamis színekkel festi ki a jövőt, idézi vissza a múltat, nem hiszem, hogy az ábránd legyen az a villám, mely az ember szivét halálra sújtja, nem hiszem, hogy az ábrándozás, az idealizmus az ön­megásta kárhozat, melybe a lélek beletán­torog, beleszédül... én nem hiszem, hogy az idealizmus az Isten sújtó karja, hogy az iedalismus a bosszúálló, hatalmas Isten. Nem hiszem, hogy az idealizmus a sóhajok hídja az ég és pokol közölt. De hiszem, hogy ábrándozni és üdvö­zölni egy, hogy az idealizmus azt a gyönyört érleli, mit Mohamed mesél Koránjában, hogy az idealizmus a földi Golgothán az a látha­tatlan kendő, mely az ember homlokáról a verejtéket letörli, uj erőt gyűjt szivébe, uj sugarat, tisztábban, nemesebben ható suga­rakat küld a szembe. Az idealizmus az imád­ság hídja, melyen át angyalok vezetik az embert a legvalódibb, legjobb, legszentebb ideál keblére, az Istenére! Az idealista homokszemet hord a tö­kéletesedés nagy templomának felépítéséhez. Az idealista nem gyűlöl, csak szeret. Nem saját egyéni boldogságáért, a másokéért, annak a phantomnak a megtestesült alakjá­ért, kiért édes gyönyörbe, beburkolózva a hit, szeretet és béke palástjába, álmodom Karácsony édes éjszakáján. És ez az álom, ez a hit a lelkemet szebbé, tisztábbá formálja. S a mig álmo­dom az isteni gyermekről és a földi gyermek­ről, az egyiket sokáig, hajnalhasadtáig imá­dom, hogy tanítson tűrni, és lemondani; arra a másik gyermekre leimádom az első gyermek, az isteni gyermek áldását, hogy kerülje kis szivét a gond. a hu, ne sivitson soha a vészmadár kis házikója felett, begyen neki édes az élet, édes a halál is. Édesebb, mint minő az isteni gyermeké volt. Ne sejfse, ne tudja meg, hogy általa üdvözöltem Kará­csony éjszakán, mert idecsaltam tiszta, har­matos lelkét, melyen még az örök nyugalom és ártatlanság glóriája ragyog, ünnepélyes, enyhe fénynyel. Ne tudja meg soha, hogy van egy ajk. mely az ő nevét sóhajtja Karácsony éjszakáján és vétkezik az égi Messiás ellen, inert földi Messiásról is álmodik. Nem kívánom, hogy lelke összeszikrázzék az enyémmel, hogy véle együtt imádjam az égi Megváltót... maradjon csak álom, ha dőre is, olyan szép... angyalkéz hullajtottá szememre... angya!- j szívből szakadt a szivemre... ne tudja meg, hogy róla álmodom Karácsony csöndes éj- ' szakáján. NYÍLT-TÉR. Kérdezzük meg a háziorvost! KÖHÖGÉSNÉL, REKEDTSEG­NEL, TUDOHURUTNAL stb, legjobb gvógysikerrel ajánltatik. NEHÉZ EMÉSZTŐ, GYOMORHURUTNÁL kitűnő hatása van. 3i-50 3kzri3h.d.en.TÖ.tt !k:a,plh.a/tó I Felelős szerkesztő : Papp Béla. Főmupkatárs: Simkó Géza. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. 5089—1901. t.kv. sz. III. Árverési hirdetményi kivonat. A mátészalkai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Báthory György és Kovács Lajos végrehaj- j tatónak Nagy Menyhért végrehajtást szenve­dett elleni 400 korona tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében a szatmári kir. törvényszék (a mátészalkai kir. járásbíróság) területén lévő, a mátészalkai 310. sz. tjkvben j 362. hr. sz. a. foglalt házas belsőségből B. 29 , 38. szerint Nagy Menyhértet illető részre, a B. l a. Némethy József és neje Simonyi Zsuzsanna javára feljegyzett zálogvisszaváltási j jog, G. 1. a. özv. Mandi Jánosne Pápai Anna, G. 5. a. Molnár Antalné Gérosi Zsuzsánna javára bekebelezett haszonélvezeti jog sérelme j nélkül az árverést 1375 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1902. évi január hó 16-ik napján délelőtt 9 órakor a mátészalkai kir. járásbíróság árverelő he­lyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is el- adatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan bocsárának IO°/0-át, vagyis 85 korona 70 fillért készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett ár­folyammal számított és az 1881. évi nov. hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminisz­teri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értel­mében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállítóit szabályszerű elismer­vényt átszolgáltatni. Kelt Mátészalkán, 1901. évi okt. 27-én. A kir. járásbíróság telekkönyvi hatósága. Horváth, kir. jár ás bíró. PIACZI ARAK az 1901. évi decz. hó 23-ik napján tartott heti vásárról. — Közép számítás szerint. — T á x ^ y Kiadó ineny-i nyisőg hectoliter fi s ­a. :0 N ■J ” kor till. Tiszta búza . 94 11 40 Kétszeres . 4 10 20 Rozs............................ 26 1 0 20 Árpa....................................... _ _ Kukoricza . .... 148 6 80 Zab (40 kilós) ..... 37 5 Köles....................... _ Bu rgonya (zsák) .... 382 1 60 Száz kilogramm szalonna 80 _ Et r.v 1 16 » » disznókus . — 88 . » marhahús . — 88 „ „ iuhhus . . — 64 Száz „ só ... . 22 — Eg.V » só ... . — 24 Száz „ széna . . 6 — Száz „ szalma . . 3 — Négy köbméter tűzifa kemény, fel­vágással ....................... 24 8 0 Négy köbméter tűzifa puha felvá­gással .... 16 80 Egy liter szesz 36 fokú . 1 90 „ „ köleskása . . . — 32 „ „ borsó ...................... — 36 „ lencse ...................... — 40 „ „ paszuly .... — 16 h érti napszám saját kenyerén . . 1 40 » * gazda kenyerén . 1 VASÚTI MENETREND. Nagy-Károly állomásra. Érvényes 1901. évi október 1-től. Honnan érkezik ? ! Dra Perez Debreczen felől reggel r 5 00 7 23 „ „ délután (gyorsv.) 1 36 v „ este 6 03 » „ este (gyorsv.) 8 06 « „ éjjel 10 40 Szatmár felől reggel 4 ' 56 „ „ „ (gyorsv.) 7 22 „ „ délelőtt 10 14 „ „ délután (gyorsv.) 2 38 „ „ délután 3 57 „ „ este 8 ül Zilah felől reggel 7 17 „ „ este 7 07 Zilah felé indul reggel 5 22 „ „ „ délután 4 21 Gilvács—Nagy-Somkut felől regg. 10 14 » » » » este 8 07 Gilvács—N.-Somkut felé reggel 5 14 » » „ este G 11 Az aláhúzott (_) számok éjjeli időt jelentenek. i legszebb karácsonyi és ijevi ajándékok KEPETS HERMAN-ö-zletéToen. Iraplia/tóls: I Mindenféle arany- és ezüstnemüek, gyémánt és brillánt ékszerek, úgyszintén valódi ezüst és egész finom kina ezüst dísztárgyak és evőeszközök, továbbá arany és ezüstórák, finom tajtékáruk a legszebb választékban és mélyen leszállított árban kaphatók. Nagykárolyban, 1901. deczember hó. Tisztelettel 5-5 HIepets Herman. Üzlethelyiségem Kaufmann Jakab ur házában (Deák Ferencz-tér 10.)

Next

/
Thumbnails
Contents