Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-12 / 50. szám
Társadalmi, székár© ö.sl1:c2Clí és Is^ncLeretterjeszt© ii.etllsp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. j Negyedévre .... Fé lévre.........................4 kor. I Egyes szám .... Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda'és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Agrár-merkantilista háború. Az agráriusok és merkantilisták nyílt harczot folytatnak egymás ellen. Eredete e harcznak Németországban van, ahol a junkerek irtóháborut indítottak a kereskedők ellen; Németország véd- vámos politikája, mely hazánk nemzetgazdaságára is jelentékeny befolyást gyakorol, nem csekély mértékben a két egymással szemben álló fél háborúskodásának következménye. Ebben az esetben tehát nem állja meg a régi közmondás, „hogyha ketten veszekednek, a harmadik nevet“ helyét, mert nekünk bizony semmi okunk e reánk nézve szinte végzetes veszekedésen örülni. Legkevésbbé nálunk lehet annak jogosultsága, hogy a rossz német példát kövessük. Sőt éppen nálunk kellene a mezőgazdaságnak, a kereskedelemnek és iparnak közös erővel és egyetértéssel nemzetgazdasági viszonyaink felvirágoztatásán dolgozni. Mert a magyar mezőgazdaság fejlődése a magyar ipar jövőjétől függ s minthogy ez oly sok és nagy nehézségekkel kénytelen küzdeni, ezt a mezőgazdaság is megsínyli. Csak kifejlett honi-ipar veheti elejét a mezőgazdasági termények el- értéktelenülésének s a talaj elszegé- nyülésének. Ha a mezőgazdaságot az iparnak kell emelni s virágoztatni, nagyon rendén van, hogy a mezőgazdaság is tegye meg a magáét, az ipar öregbítésére. De éppen úgy szükséges, hogy karöltve járjon a kereskedelemmel, mert ennek hivatása a mezőgazdaság terményeit értékesíteni. A hazánk jövőjében való hit a magyar nép szent evangéliuma. Aligha létezik Európában ország, melyet lakosai oly hőn s oly áldozatra készen szeretnének, mint Magyarországot. A haza fiság első erénye a magyarnak. Csakhogy ezt az erényünket eddig nem mindig helyesen érvényesítettük. Sokkal hatásosabbnak tartanók azt a hazafisá- got, mely abban állana, hogy a hazáért egyetlen egy órát se töltene az ember haszontalan vitatkozással, hanem e helyett annál buzgóbban iparkodnék az ország hatalmát öregbíteni s pedig azzal, hogy mindenki a maga körében buz- gólkodnék : az agrárius saját gazdaságán igyekeznék feljebb vergődni, a kereskedő a föld terményeinek jobb értékesítését keresné és eszközölné ki, az iparos pedig szakmájában mindjobban tökéletesből vén, gazdag jövedelmi forrást nyitna az országnak. Akkor az által, hogy ki-ki a maga körében a műveltség előmozdításán dolgozik, az egész magától gyarapszik; akkor az egész nemzet műveltsége öregből, az ember nem is tudja, mi módon. Hazánk nemzetgazdasági viszonyai pedig ily vállvetett munkássággal rendkívüli arányban javulnának. A nemzetgazdasági tényezők egyetértésére most nagyobb szükségünk van, mint valaha. Elő kell készülnünk arra az eshetőségre, hogy önálló vámterületünk lesz, mely kezdetben, sőt később is, fokozott feladatokat fog róni mindenkire. Nincs tehát itt az ideje, hogy torzsalkodásokkal az önmagunk erejét rontsuk. "CTri pa,sszióls:. Félszeg társadalmi felfogásaink, melyeknek legvadabb fattyúhajtása az urliatnámság, sok áldozatot sodornak a szerencsétlenség örvényébe. Ma, amikor legnagyobb gondot okoz a kaputos embernek, hogy rangja szerint élhessen, mindenki rangján fölül költekezik, csakhogy barátjai, ösmerősei és szomszédjai által „ne hagyja magát.“ De honnan veszik ehhez az anyagi eszközöket — a pénzt? A mi középosztályunkban kevés a gazdag vagy jómódú. Legtöbben korlátolt anyagi viszonyok között élnek. Iparunk és kereskedelmünk még általában nem jövedelmeznek annyit, hogy bőséges megélhetést biztositanának. Hivatalnokaink panaszai, hogy fizeté- 'öök nem elégendő, soiraarm’ némulnak el, a gazda pedig aratástól aratásig lesve várja : fog-e hozni annyit a gabonaszem, hogy ismét egy évet áttenghessen. Honnan veszik tehát mégis a pénzt fényűzésre és úri passziók kielégítésére ? Először csak kisebb adósságok révén sikerül a háztartás meghibbant mérlegét egyensúlyba hozni. Nem is igen vesszük észre, hogy nyomasztóak volnának ezek az adósságok és aztán azt a nehány száz korona adósságot könnyen meg fogjuk fizethetni. De a kiadások egyre szaporodnak és a hiánylat, ha kezdetben csekély volt is, folyton növekszik; fedezhetésére csak újabb kölcsönök felvétele által gondolhatunk. Ha nincs elég jövedelem, fokozni kell azt minden uton-módon, — ez a mai kor felfogása. Hogy van az ügynek más oldala is, kinek volna bátorsága erre figyelemmel lenni ? Kinek van annyi erélye, hogy kiadásait csökkentse, daczára az általános fitogtató urhatnámságnak ? Ki maradhatna el onnan, ahol az „egész intelligenczia“ együtt van, ki engedhetné meg, hogy felesége ruhája az összes hölgyek_ szúró kritikájának legyen tárgya, hogy szégyenszemre kellene hallani azokat a megjegyzéseket, hogyjiime ez az ur olyan „smuczig“, hogy még egy bankett csekély költségeit se akarja fedezni. Megfékezhetleniil ragad magával az ár, melylyel ellenkező irányban úszni még meglehetősen nagy akaraterővel is alig lehetséges. Sokszor — és ez a legsajnosabb jelenség középosztályunk mai társadalmi viszonyai közt — az érdek az, mely indokolatlan költekezésre ösztönöz. A ki a társaságtól húzódik, 1 a társadalomban nem játszhat szerepet, erre pedig jövője és előmenetele érdekében szüksége van. Ha azután a kölcsönforrások megapadnak a kiadásokat hirtelen és feltűnően csökkenteni nem lehet. A „rang“ parancsolólag követel és a maró kínokat szenvedő családapa még csak golyót sem röpíthet agyába, mert ki fog akkor gondoskodni adósságokkal megterhelt családjáról? Van a kibontakozásnak egy módja, csak meg kell fizetni az árát, magas a dij; meg kicsi is; könnyen megszerezhető. A becsület árán változás áll be a pénzviszonyokban. Az idegen tulajdon révén a költekező életmód folytatta tik, csakhogy a világ meg ne szóljon. Tart ez pedig addig, mig ki nem derül a turpisság és az egész család megszégyenítve nem lesz. Csak nemrég olvastunk ismét ilyen tragikus esetről. A brassói állomás egyik pénztárosa több ezer koronát sikkasztott, csak azért, hogy családja fényűzésben élhessen. Meglehetősen jó fizetése volt, mégis idegen pénzhez kellett nyúlnia, hogy „szerepet játszhasson.“ Nagyobbat, mint a minő megillette TARCZA. Teljesült vágy. Sorsom nem adta részemül A kis családi fészket, Hol a bú —- keserv megédesűl És szebb jövőbe nézhet. Hol nyájasan fogad a nő S ha gond redőzi arczom, Szelíden elsimítja ő És csókja ég az ajkon. Hol vidám, csacska kis sereg Öröm zajongva környez S ha gyermekül játszom velek, Sok élvezetnél több ez. De nem volt még sem mostoha, Adott egy kis családot; Szivem szeretve vonz oda, Hiszen csak erre vágyott. Közöttük nem irigylem én A kincsek birtokossát: Arany halmok közt is szegény, Ki rájok bízza sorsát. Ha feléjük száll emlékem, Könnyű a terhes pálya; Kaján ellen, ha árt nékem, A vigaszt tőlük várja. Tartsd meg őket, óvjad Isten, Életük ne dúlja vész ! Ott, hol szent kegyelmed nincsen, Béke, jólét rtein tenyész. Nádor Béla. Kiléptem a spiritiszta-clubból. A Szigligeti-Társaság pályázatán megdicsért „Tárczák“-ból. Irta: JDr. "'v'-ára.d.i Ödön. Sok ismerősöm kérdezte már tőlem, hogyan lehet az, hogy én, ki régebben valóságos spiritiszta-apostol voltam, ki ott volt minden lélek estélyen, ki a legcsodálatosabb esetekkel dicsekedhetett, kinek hívására a jámbor Socratestől néhai jó Gvadányi bá- j tyánkig, minden, még a legmakacsabb szellem is sietett megjelenni, most már hallani se akarok a szellem-idézőkről, sőt a clubból is, mely éppen az én kezdeményezésemre alakult s melynek örökös disztagja is voltam, kiléptem. Elmondom. Teszem pedig azért, hogy menthessenek belőle bölcs tanúságot a szerelmesek. Ne higyjenek a nőknek, mert csalfa | mind a lány. * Nem szeretek érzelegni, mert az már i nem divat. De annyit sommás utón kijelentek, hogy a mikor a bájos Tildát láttam, boldogabbnak éreztem magam akármelyik milliomosnál. Szerettem! Oh hányszor bevallottam | . ezt neki. Tilduska mindannyiszor szemérmesen elpirult arczczal, aztán pedig feddöleg J reám emelte aranyos kacsóit s fenyegetve {monda : — Menjen már! Dh, ha látták volna milyen bájos volt ö ilyenkor. Szavamra, Tilduska előtt akármelyik hires ármádia is kapitulált volna. Olyan csókolni való volt. Mikor elmondtam Tilduska mamájának, hogy Tilduska iránt rajongó szerelmem hány álmatlan éjszakát okozott már nekem, anyósi vizsga szemeket vetett reám s gúnyosan kérdé: '— Nem valami katzenjammer miatt nem tudott aludni. De mikor elmondtam a kedves mamának, hogy nekem nem csak szerelmes szivem, de tehermentes házam is van, Tilduska mamája örömmel válaszolt: — Önnek adom leányomat. Hát még mikor az örvendetes kijelentésre megsimogattam a jövendőbeli anyósom „Gyöngyvirág“ névre hallgató, jobban mondva ugató kis ölebét. A mama — már csak igy nevezem — könnyezett meghatottságában és igy szólt:-—- Ön mintaszerű fiatal ember! Boldog leszek, ha vömnek nevezhetem! * Ilyen előzmények után elképzelhető volt az én örömöm, mikor imádott Tilduskám egy esté — mikor náluk voltam látogatóba ■—- igy szólt: — Kedves vőlegényem, rendezzen nálunk hetenként kétszer szellemidéző-estélyt, engem az úgy gyönyörködtet. Oh, hogyne siettem volna imádottam óhajának eleget teni. A szerelem, azt szokták mondani, csodákat műveL A következő héten már a legelőkelőbb társaság jött össze Tildáék szalonjában városszerte hirdetett szellemidéző estélyemre. Mikor aztán minden vendég eljött, egy intésemre kialudtak a villamos lámpák s megjentek feszült várakozás között az általam h ivott szellemek. Nagy Napoleon, Newton, az irodalom, lant, kard koszorúsai tisztességtudóan mind tették tiszteletüket és siettek felelni a leg- kiváncsiabb kérdésekre is. Majd meg az asztaltánczoltatás következett. Mindenkinek megjósolta jövőjét s csodálatos módon ugrándozott. lUh idiíni- és 11 ri«l ivat-rakta r iiagyiian és kicsiny ken l A bekövetkező karácsonyi ünnepekre megérkeztek nagy választékban mindenféle gyermekjátékok, nevezetesen: franczia és masche babák, mindenféle fa- és aluminum állatok, posta-, vasút- és sportjátékok. Mindenféle edények, zongora és hegedűk, gyermek-katonai felszerelések, babakocsik és még sok itt fel nem sorolható játékok. A legújabb téli muffok, sapkák és kalapok, mindenféle alsó trikók, fegyházban kötött harisnyák, keztyük, mindenféle kézimunkák, nordisch-kelmék és ezekhez való selymek és pamutok. - Mindenféle szabókellékekből nagy raktár. Ingek, gallérok, nyakkendők, esőernyők, pénz-, oldal- és szivartárczák, gyermekkocsik, kézibőröndök s még sok itt fel nem sorolható czikkek legolcsóbb árban csakis nálam szerezhetők be. — Kérem mielőbbi nagyrabecsült szükségletét nálam beszerezni, maradok Üzlethelyiség özv. Eigner Simonná úrnő házában. (20—22) kiváló tisztelettel FrÍGdlHílIlIl Mihály.
