Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-28 / 48. szám
XVIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. november 28. 48-ik szám. Tdrsa,d_aJ_:jncLÍ, sz^!^irocLa.lr^Ll és ismeretterjesztő Ib_etila,]p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. S Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..... 8 kor. Félévre.........................4 kor. Negyedévre ................2 kor. Egyes szám................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A kivándorlás. Általában alig képzelik el, hogy hazánk lakosai közül, hányán hagyják el évközben az országot, hogy Amerikában uj és jobb exisztencziát keressenek, melyet a legtöbb esetben nem találnak meg. Nézzük meg kissé közelebbről a statisztikai adatokat, melyek a hazai viszonyoknak oly megdöbbentő képét nyújtják. Abauj-Torna vármegyének 180,000 lakosa van, ezek közt van 25 és 44 év közötti 24000 munkabíró férfi. E 24000 férfi közül a múlt évben 3800 hajózott át az újvilágba, tehát közel 16 százalékra rug a kivándorlók száma. Sárosmegye 170,000 lakosa közül 21600 férfikora delelöjén levők száma; ezek közül kivándorolt 5200, tehát 23 százalék. Ungmegyéböl 300,000 lakos közül a munkabíró férfiak 22 százaléka. Sze- pesmegyéböl 19 százalék. Zemplénme- gyéböl ugyancsak 15 százalék, de mégis abszolút legtöbben: 6000-en vándoroltak ki. Ha az említett öt vármegyéből kivándoroltak számát összegezük, úgy a múlt évben munkabíró néposztályunk 23000 tagjának Amerikába való kivándorlását állapíthatjuk meg. Hogy a hazai munkaerőnek mily vesztesége van ebből, azt bővebben fejtegetni nem kell. Mint már jeleztük, a legtöbb Amerikába vándorló nem találja ott meg az álmodott Eldorádót. A durva valóság annak felismerésére ébreszti őket, hogy helytelenül cselekedtél?, a mikor elhagyták a szülőföld rögjét s az itt tagad- hatlanul uralkodó nyomor helyett még nagyobbat vettek a nyakukba. Szívesen térnének haza, ám nem mindenkinek engedik ezt meg a viszonyok. Hánynak sikerül ismét hazakerülni, vagyis mennyiben lesz helyreütve a veszteség, melyet az ország a kivándorlás által szenved? Andrássy gróf kiszámította, hogy a fentemlitett 23000 kivándorló közül 4600, tehát csak 20 százalék tért vissza. Amerikában maradt 18,400, az öt vármegye inunkabiró lakosságának 15 százaléka határozott, pótolhatian hiány, kiköszörültietlen veszteség, mely sok megfontolni valót ad. Miképpen is állunk a szomorú kivándorlási kérdéssel? A telepítési tárgyalások alkalmával megállapították, hogy a kivándorlás ügye nemcsak a hazai viszonyoktól függ, hanem az amerikaiaktól is, mert a kivándorlás csábja annál jobban hat, minél szédületesebb magasságot érnek el az amerikai munkabérek. Ki figyelmezteti azonban az egyszerű népet az Amerikában reá váró veszélyekre. Ki csábítja a szegény munkást tengeren túlra? Nem lehet-e gátat vetni az önző és lelketlen lélekkufá- roknak, kik mindenféle meg nem engedett eszközökkel a hazának legértékesebb munkaanyagát elrabolják? Ne tanulmányozzuk e kérdést tul- soká, hanem tegyünk már egyszer valamit, hogy el ne veszszen a drága idő, melyet félrevezetett emberek és a haza javára jobban értékesíthetünk. Üzletalapitás és hitel. Annak oka, hogy kereskedőink egy része nem képes zöldágra vergődni, mások ellen- | ben jó jövedelmező üzleteket alapítanak és idővel vagyonra is tesznek szert, nézetem szerint minden egyes kereskedő saját eljárásában keresendő. A legtöbb kereskedő a főhibákat mindjárt kezdetben és pedig az üzlet alapításánál követi el, mivel nem eléggé óvatosak a város megválasztásával, ahol képességükhöz és tőkéjükhöz mérten működhetnek. Rendkívül nagy ama fiatal emberek száma, akik ismeretlen, idegen helységben nősülnek s ugyanott uj üzletet alapítanak, mások meg hosszabb ideig tartózkodnak valamely városban és számítanak a szerzett ismeretségekre, melyek alapján üzletet nyitnak, sőt vannak olyanok is, a kik minden további megfontolás nélkül I egyszerűen azért önátlósitják ínagukat, mivel alkalmas bolthelyiség áll rendelkezésökre, vagy mivel mint alkalmazottak nem sikerült előre jutniok és saját gazdájuk kívánnak lenni. Olyanok, a kik ily módon alapítottak üzletet, többnyire rövid idő múlva megérzik az egészségtelen bázis következményeit és hogy valahogyan mégis vergődhessenek, mindenféle módot és fogást kísérelnek meg; legtöbbször úgynevezett piszkos konkurensek lesznek, a kik elrontják az üzletet. Majd mindannyi visszaél a jiitellel is, miáltal az iparosok és nagykereskedők szenvednek kárt és ez rákbaja a kereskedőkarnak s a rossz üzletek miatti panaszok egyik főoka. Fájdalom, nagyon csekély azoknak száma, a kik tőkéjükkel és tehetségeikkel számolnának és főleg, a kik megválogatnák a helységet, ahol otthonukat, családi tűzhelyüket alapítani akarják. Kérdezni kellene önmaguktól, vájjon az illető városban a szakmájukhoz tartozó üzlet szükséges-eP? Vájjon fenn fogják-e tarthatni az üzletet és életképes lesz-e az ? Felvehetik-e tőkéjükkel és képességeikkel a versenyt a már meglevő hasonló szakmáj u kereskedőkkel ? Hogy van hazánkban még sok olyan helység, a melyekben még nem létezik valamely szakmáju üzlet, vagy az illető szakma csak gyengén vagy hiányosan van képviselve, az kétségtelen, csak kevés ama kezdők száma, akik fáradtságot vennének vagy gondolnának arra, hogy ilyen helységet keresni kell. Minden üzletembernek példát kellene vennie az államtól, mely az engedményes kereskedelemről pontos statisztikát vezet és csak ott nyit üzletet, például dohányárudát, a hol szükségesnek mutatkozik és jövedelmezőnek ígérkezik. Állami törvények ugyan a kereskedői- karnak általában sokat használhatnak, ám nem létezhetik törvény, mely egyeseknek, kiknek üzlete rosszul jövedelmez, jó üzletet teremthetne, önmaguknak kell tehát üzletük jövedelmezőségéről gondoskodniok. Mindenki saját szerencséjének kovácsa s az ügyes szakférfi csak a neki való helyen boldogulhat. Mivel a kereskedelem szabad akczió csak gyakorlati segítség használhat neki; a kereskedelem helyes gyakorlására szabályokat, törvényeket nehéz alkotni; mégis volna mód, melylyel a kezdőknek segítséget lehetne nyújtani. __. A kereskedelmi és iparkamaráknak Külön.. bizottságokat kellene alakitaniok, /helyei ^ kerületükben levő üzletekről ponjpS-'stafEfe- tikát vezetnének, azokat nyilvántai/npák, h&gjy minden kérdezősködésre pontos felSjJogosítást*- adhatnának s igy lehetővé tennd^4?pgy a f,y a kezdő kereskedő üzletének alaposa'- előtt megbízható informácziókat nyerhetem.-. Ék ./ az eljárás nemcsak egy, hanem sok'^köika;. kedőnek használna és megmentené a keres- kedői-kart a további sinylődéstől. De volna azonkívül ez eljárásnak más, rendkívül nagy előnye is, amennyiben megkönnyítené a hitelnyújtást és lehetetlenné T ARCZ A. mióta, — Amióta utólszor láttam Édes, mosolygó arczodat, Három tavasz borúit a földre, Lomb a fán háromszor fakadt. Emlékszel-é? A temetőben Jártunk karöltve csöndesen, Boldogságtelt szivünk békéjét. Ott nem zavarta semmi sem. Óh szép idők, tündéri álmák, Hová levétek oly hamar ? Most itt az ősz hideg ködével, Hulló levél... sárgáit avar. Azután majd jön a fagyos tél, Életemnek hideg tele, S szivem minden ápolt reménye Összetépve hull el vele! S én itt várok szótlan bánattaf, Összetört szivvel egyedül.. . S csak szeretlek — reményt veszítve Örökre, véghetetlenül! Tóth Erzsiké. Almanach 1902-re.*) Mikor az ujbor javában forr és tisztulásnak indul a pinczében, akkor jön a legfinomabb szüret: az irodalomé. Nekiállanak a vinczellérek az évi termésnek, szakértőén J külön válogatják a jeles fajta fürtöket a többitől, ezeket csakúgy prés alá viszik mint a szőlőt és egy-kettőre megtelik a pineze idei borral, a literatura zamatos borával, a melynek az a ritka erénye vagyon, hogy nem .kell a forrását kivárni: mihelyt szépen egybe gyűjtötték, máris élvezni való. Az irodalmi szüret fő-vinczeliérje, mint minden esztendőben, most is Mikszáth Kál- \ mán. Ö dirigálta a fürtök, szemek megválo- gatását s azután ö irta fehér krétával minden egyes hordóra a jegyzetet, hogy miféle szesz foglaltatik benne. Tizenöt-féle fajta van itt egymás mellett az ászokon: mind I más szinü, zamatu, de vinkó egy sincs köztük. Mikszáth, a fő-vinczellér, rájuk jegyezte a Malonyay, Lengyel Laura, Lőrinczy, Pékár nevét, aztán Bródy Sándort, Abonyit és Tábori Bóbertet; az egyiken Thury, a másikon Ambrus, a harmadikon Benedek áll, de van még itt valódi Bársony, Kóbor Tamás, Szikra és szemenszedett Herczeg meg Gárdonyi is. Ki *)Almanach az 1902. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár. XVII. év-, folyam IV—V. kötete. Singer és Wolfner kiadása Ara diszkötésben 2 korona. tudná valamennyit hamarjában végigkóstolni, a nélkül, hogy kótyagossá ne válnék ebben a nagy tobzódásban? Nem is arra való ez az Almanach-pincze. Egy egész esztendőre szól a Mikszáth Kálmán szüretje, szépen módjával végig lehet iszogatni az egész kol- lekcziót s a ki igy müértően Ízleli, meglássa, hogy egy évre való élvezetet szerzett magáinak. Rájön még arra is, hogy ebben a válogatott inintapinczében akad minden fajtából való: tiszta fehér bor, veres siller és bikavér, erős, jólesően fanyar, illatos pezsgő és mulatozáshoz alkalmas hangulatcsináló borocska. De egy se látott fukszint meg füge- czukrot. Külön nemes töke gyümölcse mind. És olyan finom tulajdonságú valamennyi, hogy a literatura bora méltán sorakozik a tokaji, egri, ménesi, neszmélyi mellé. Egy kupicza kóstolóval szolgálunk az Almanach díszes közönségének. A fővin- czellér, Mikszáth Kálmán ujborát mutatjuk itt be apetitóriumnak. Mikszáth elmés be- I vezetője ebben az évben igy szól: ELŐSZÓ. Az elmúlt naptári vagyis inkább alma- nachi évben (novembertől novemberig) két j iró támadt, a kikről érdemes beszámolni az f Almanachban. író, hiszen minden esztendő- 1 ben támad, reményt keltő palánta, a miből I lehet valami, ha a fagy vagy a szárazság el nem pusztítja... akarom mondani a kritika vagy a közöny. De ez a kettő nem palánta. Erős kifejlett fák, nagy koronákkal. Mind a ketten elbeszélők. Csakhogy az egyik mesékbe rakja le a valóságokat, a másik valóságokat szed ki a mesékből. Ez az utóbbi essaysta, talán nem is volna figyelembe veendő az Almanach közönsége előtt, mely a szépirodalom elbeszélő ágának a tábora, ügy de a modern essay annyira édes testvére az elbeszélő művészetnek, hogy el se lehet tőle választani. : Carlyle Tamás Dickenstől tanulta az előadás bübáját. Mit tesz az, hogy az egyik költött dolgokat mond el úgy, mintha igazak lennének, a másik a történelmet meséli el úgy, mintha hősköltemény lenne? Régi szilárd hitem, hogy a magyar történelmi essay csak akkor születik meg, ha egy poétái szem hatol be a múltak mély- \ ségébe, életet fújva tényékbe, adatokba és viceversa csak akkor lesz a magyar regény igazi magaslaton (a „Háború és Béke“ niveau-ja körül), ha az elbeszélő az essay- ista eszközeivel is hathat. Vagyis, ha az essay-istában benne van egy kicsit az elbeszélő poéta s emebben az essay-ista. Ily szerencsésen vannak megkeverve a tulajdonok az elmúlt év két felbukkant Írójában. Az egyik mesél, mesél, hömpölyög szabálytalanul, mint egy nagy folyam, kígyózik, visszafordul, ahogy épen neki tetszik, lloiitláru- és ti ri divat-raktár nagy kan és kicsinyben! selyem- a mit itt Üzlethelyiség özy. Eigner Simonná úrnő házában. (18—22) kiváló tisztelettel Friedmann Mihály.
