Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-07 / 6. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE.

A november havi és deczember havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyveket, miután rendkívüli intézkedést igénylő körülmény fel nem merült, tudomásul vette.

A város részére Lúcz György nagykárolyi lakostól homokhordőhely vétele tár- gyában határozathozatalát a folyó évi ápr. 8-iki közgyűlés napirendjére kitűzte.

Ezután indítvány tárgyalása következett, j Makai József képviselő ugyanis aziránt nyújtott be indítványt, hogy a városi szabály- rendelet azon intézkedését, mely szerint azok, kik a járdatakarításnál mulasztást követnek el, 3 napig terjedhető elzárással büntethetők, valamint az építkezési szabályrendeletet általában a képviselőtestület revízió alá vegye. Debreczeni István polgármester azon megjegyzést tette, hogy a szabályrendelet ily értelemben soha sem alkalmaztatik, mert a mulasztók a kihágási eljárás során mindig pénzbüntetéssel bűntetteinek s igy a szabály- rendelet módosítására szükség nincs. Az építési szabályrendeletet, habár indítványozó, azt tüzetesen meg nem jelölte, nézete szerint az indítványozó a régi épületeknél a szobák falmagasságát megállapító részében kívánja revízió alá vétetni, ezzel a kérdéssel pedig a tanács is foglalkozik. Majd Papp Béla szóilalt fel s utalva arra, hogy oly csekély kihágásnál, mint a járdatakarítás elmulasztása, az elzárás büntetést még papiroson sem lehet megtűrni, azzal egészítette ki az indítványt, miszerint a tanács e szabályrendeletnek oly értelmű módosítására, hogy járdatakarítás elmulasztásáért elzárás alkalmazható ne legyen, sürgősen utasitassék. Az indítványt ily értelemben a közgyűlés egyhangúlag elfogadta.

Ezután két névszerinti szavazás következett.

A Rákóczy-utcza szabályozása folytán Csőkör Lajos, Herman Samu, Riesenbach Mór és Schvarcz Sámuelné telkéhez utcza-; területből, — Riesenbach Mór, Schvarcz Sá-; muelné és özv. Biró Károlyné telkéhez a kisajátított telekrészből csatolt részek átadása,, — a Schvarcz Sámuelné telkéből utczához csatolt résznek átvétele, végre a kisajátított telekrészből fenmaradt résznek Szabó Kálmán j és neje Makai Ilona részére eszközölt eladásáról kiállított Szerződéseket és térrajzot,, valamint' a nagykárolyi 1. sz. tjkvben 1550 hr, szám alatt felvett birtokból 864'5 Q-öl területnek Kaufmann testvérek és társa gőz- malomtulajdonos-czég részére eszközölt eladásáról kiállított szerződést és térrajzot a közgyűlés névszerinti szavazással elfogadta s jóváiiagyás czéljából a vármegyei törvény- hatósághoz felterjeszteni rendelte.

Több tárgy nem lóvén, az időközben eltávozott Debreczeni István polgármester helyett elnöklő Hetey Ábrahám főjegyző a jegyzőkönyv hitelesítésére Janitzky György, Mercs Imre, Kaufmann Jakab és Szabados Pál képviselőket felkérte s a közgyűlést berekesztette.

HÍREK.

— Kaszinói közgyűlés. A régi kaszinóegyesület január hó 6-ról elhalasztott közgyűlését, február hó 3-án vasárnap délután 5 órakor tartotta meg saját helyiségében Papp Béla igazgató elnöklete mellett. Az évi költség- vetést, mely teljesen reális alapon nyugszik s az egyletnek anyagi ügyeit rendezi, egyhan-j gulag elfogadták s a tagsági dijat 12 írtban i állapították meg. Az 1899. évi számadásra nézve a pénztárnoknak a felmentvényt megadták s egyben elhatároztatott, hogy jövőre nézve egy háromtagú bizottságnak fogják a számadást kiadni megvizsgálás végett, mely bizottság a számvevő elnöklete alatt, az évi közgyűlésre már az előző évi számadást tel- j jesen megvizsgálva fogja előterjeszteni. E bizottság tagjai lettek: Vetzák Ede, Kaufmann j Ignácz és Csipkés András.' A hírlapok elárverezése után a tisztujitás ejtetett meg. Megválasztattak: Elnök: GrófHugoiinai Béla. igazgató : Papp Béla; jegyző: N. Szabó Albert, ügyész : dr. Adler Adolf, pénztárnok: Nagy Sándor, Számvevő : Maresch Emil, gazda: Gorzó Bertalan, könyvtárnok: Erdőhegyi Gyula. Választmány: Balogh Kálmán, Barkóczy Fe- rencz, Berger Ármin, Csipkés András, Csilléry Dávid, Debreczeni István, Domahidy Elemér, Gőnyey István, Ilosvay Aladár, Dr. Jékel László, Jeney Géza, Dr. Lúcz Ignácz, Kaufmann Ignácz, Kaufmann Jenő, Kacsó Károly, Kemény Alajos, Killer Nándor, Iíőszeghy Gyula, Marsó Lőrincz, Nagy László, Nonn Gyula, Márton Sándor, Péchy László, Róth Károly, Dr. Serly Gusztáv, Dr. Schönpflug Richárd, N. Szabó Antal, N. Szabó Pál, Vagner Lajos, Vetzák Ede. Könyvtári választmány : Baudisz Jenő, Hám József, Jenser Mihály, Kovássy Illés, Dr. Kovács Dezső. Minthogy a könyvtári választmány tagjai valamennyien egyenlő szavazatot kaptak, Papp Béla igazgató annak elnökévé Hám Józsefet jelentette ki megválasztottnak. Ezzel a gyűlés véget ért.

— Esküvő. Dr. Madzsar József budapesti orvos, egyetemi asszistens, vasárnap, e ; hó 3-án tartotta esküvőjét Jászi Alice kisasszonynyal, Dr. Jászi Ferencz orvos, -városunk köztiszteletben álló polgárának kedves j és müveit leányával. A polgári esketést Debreczeni István polgármester végezte, mely után az egyházi esketés következett, előbb a róni. kath. templomban, hol Palczer Ernő kegyesrendi kormánysegéd adta reájok áldását s azután a ref. templomban, hol Asztalos György lelkész végezte a funktiót. Esküvő után az ifjú pár a férj lakóhelyére Rudaí pestre utazott. Sok szerencsét kívánunk frigyükhöz !

— Karton-bál. Szombaton, e hó 3-án tartotta meg a polgári olvasókör ez idei kartonbálját, mely — mint előre jeleztük volt — igen fényesen sikerült. Régen nem láttunk együtt oly szép társaságot, mint ez alkalommal, s a rendezőség bátran elmondhatja, hogy fáradságának jutalma: az idei farsang legszebben sikerült mulatsága. Annyi szép asszony és leány jelent meg, hogy a fáradhatatlan ifjúságnak ugyancsak ki kellett

magáért tennie a tánezban. A legjobb hangulatban folyt a táncz egészen reggel öt óráig Fátyol Józsi zenéje mellett s bizonyára igen j kedves emlékekkel távoztak a hölgyek. A tombola éjfél tájban vette kezdetét. A számos nyeremény csakhamar gazdára talált s minduntalan felhangzott az ambó, terno, stb. kiáltás. A két tombola nyereményt Simák Tamás és Strohmájer Ferencz nyerték meg. Szóval a bál minden tekintetben fényesen sikerült, melyhez azonban mégis két megjegyzést füzünk. Az egyik az, hogy a terem ez alkalommal is kicsinynek bizonyult s bizony ideje lepi ne már egy megfelelő helyi-: ségről gondoskodni, mert a mellett, hogy a j tánezosok csak szorongva tudtak tánczolni, j a hőség is kiállhatatlan. A másik megjegy- j zésünk pedig a vendéglősre vonatkozik, a ki nemcsak hogy nem gondoskodott kellő kiszolgálásról, de oly gyatra ételekkel szolgált az intelligens közönségnek, hogy a számtalan felhangzó panaszt el nem hall-1 gathatjuk. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben adjuk, elnézését kérve azok-; nak, kinek neve tévedésből kimaradt, mert teljes névsort összeállítani csaknem lehetetlen volt: Asszonyok: Andrássy Jenőné, Özv. j Baudisz Józsefné, Báthory Istvánné, Brandsch Mihályné, Bukovszky Péterné, Csipkés Andrásáé, Dr. Gservenyák Károlyné, Demidor Ignáczné, Diczig Ádámné, Gyene Károlyné (Porcsalma), Ilosvay Ferenczné, Kacsó Ká- j rolyné, Kalos Pálné, Kemény AlajoSné, Kovássy Illésné, Kemény Gizella, özv. Kovács Sándorné, Liebhauser Ferenczné, Makay Józsefné, Marsó Lőrinczné, Mangold Istvánné, Maresch Emilné, Matolcsy Karolin, Nonn Gvoláné, Nonn Ferenczné, Nonn Jánosné, Özv. Nábráczky Jánosné, N. Nagy Jánosné, j Preisz Károlyné, Papp Istvánné, Papp Jenőné, j Pazuchanics Ignáczné, Pénzéi Mihályné, Pe- rutka Emilné, Papp Itnréné, Reszler Simonné, Rajkó vies Gyuláné, Róth Károlyné, Rubleczky Miklósné, Simkó Gézáné, Schmidt Józsefné, Strobencz Péterné (Ér-Endréd), Somossy Miklósné, Schifbeck Károlyné, Táby Eleimé, Vetzák Edéné, Jeney Istvánné, Jármy Bé- láné, stb. stb. Leányok: Andrássy Anna, Brandsch Hermin, Baudisz Janka, Bamberg Etelka, Csipkés Jolán, Cservényük Vilma, Diczig Mariska, Dörfler Rudi, Gyene Ilona (Porcsalma), Hetey Margit és Vilma, Ilosvay Mariska, Kacsó Mariska, Kalos Mariska, Kerekes Erzsiké, Láng Margit, Makay Bella és Emma, Morgenthal Kornélia, Marsó Margit, Makranczy Izabella, N. Nagy Mariska, Nábráczky Ilona, Pokomándy Erzsiké,- Preisz Etelka, Peruika Miczike, Pazuchanics Mariska és Erzsiké, Ruzicska Lnjzka (Barlafalu), Raj- I kovics Vilma, Serly Olga, Sikolya Róza, N. Szabó Hedvig, Salamon Irma, Táby Dóra, Vetzák Lujza, Jeney Sárika és Margit, Jármy Ottilia, Jánossy Jolán. Jelen Ottilia és Mariska .

— Szemle. Szentmihályi Clair Gyula cs. és kir. altábornagy, a kassai 111. honvéd-kerület parancsnoka folyó hó 5-én kedden délelőtt 10 órakor városunkba érkezett s az itteni honvédzászlóalj felett szemlét tartott. A lövészetben elért eredményt s a zászlóalj altisztképző

iskolát vizsgálta meg. A kegyesrendi ház ismert vendégszeretete folytán szállva a piaristáknál volt, a hol folyó hó 6-án ebédre is hivatalos volt, mig megelőző nap az ebédet az állomás tisztikarának társaságában a tiszti étkezdében töltötte el. Ö Nagyméltósága kíséretében volt Schuller Jenő vezérkari alezredes is, a kerület vezérkari főnöke. A szemle befejeztével teljes megelégedésének adva kifejezést és folyó hó 6-án délután a gyorsvonaton Kassára visszautazott.

— Farsangi mulatság. A nagykárolyi kath. legényegyesület mint minden évben, úgy az idén is megtartja szokásos farsangi, tánczczal egybekötött mulatságát, még pedig farsang utolsó hétfőjén, azaz február 18-án, saját helyiségében. Egészen házias jellegű és ép ez okon hisszük, hogy annál kedélyesebb lesz ez a mulatság. A rendezőség mindent elkövetett, hogy az egyesület tagjainak és a szívesen látott vendégeknek minél mulatságosabb estélyt nyújthasson és az a törekvése, hogy ez a farsangzáró mulatsága az előző évek sikeréhez nemcsak hasonló legyen, hanem kedélyességben még lehetőleg felül is múlja. Először történik most meg, hogy saját megnagyobbított helyiségében színdarab előadásával próbálkozik meg. A tánczmulatságot ugyanis Dengl „Virágfaka- dás“ czimü egyfelvonásos vigjátékának előadása fogja megelőzni. Az előkészületek már javában folynak és tekintve a szereplők személyiségeit, a színjáték sikere biztosítva van. A nagyon kedélyesnek Ígérkező estély programmjät jövő számunkban közöljük, de már most is felhívjuk az érdeklődőknek figyelmét e mindenek becsülésére és támogatására méltó egyesület ez idei mulatságára.

—- Uj kamarás. Őfelsége a király a cs. és kir. kainarási méltóságot adományozta ifj. Ujfalussy Miklós honvédhuszár főhadnagynak, a ki néhai Ujfalussy Sándor vármegyénk volt főispánjának fia.

— A „Protestáns Társaskör' f. hó

16-án tartandó tánczmulatságára a meghívók a napokban bocsáttattak ki. A nagyszámú rendezőség serényen működik a bál sikere érdekében s a mutatkozó érdeklődés után ítélve, az előre is népesnek ígérkezik. Ez utón is felhívjuk a közönség figyelmét e kedélyes tánczvigalomra.

— Gyászeset. Hosszas, súlyos szenvedés után jobblétre szenderült Juhász Károly honvédszázados, ki városunkban mint főhadnagy volt állomáson és általános tisztelet I és kedveltségnek örvendett. Temetése kedden

délután történt Budpesten, hová gyógyulást ment keresni s hol a halál váltotta meg szenvedéseitől. Nyugodjék békében ! Családja j elhunytáról a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak fájdalomtól megtört, bánatos szívvel jelentik a szeretett és felejthetetlen jó fiú, testvér, sógor, nagybátya és rokon tasnádi és micskei Juhász Károly nyug. m. kir. 1. oszt. honvédszázadosnak Buda- j pesten folyó hó 3-ikán délelőtt hosszas szenvedés után életének 42-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült teteme f. hó 5-én délután 2 órakor az ev. ref. vallás szertartása szerint a budapesti 17. sz. helya fagy daemona s egyik lován a zord éjszaki szélen végig nyargal köztük, fagyos | lehelletére ijedten zsugorodnak össze a pely- hek s olyan piczi gömbölyű alakban gördül-1 nek le a földre, mintha a hótündérek drága gyöngyszemeket peregnének le felhőfátyo- lukról.

Az ég borulata ilyenkor aztán világosodni készül, mert a hideg szél fellegbontó- ként lép fel, küzd a napsugár is az útjában álló szürke kárpittal, de nem bir áthatolni rajta, ragaszkodik az ég a komor mezhez, ellentáll a támadásoknak, a mosolygó napsugárnak, viaskodó szélnek, s még szürkéb- í ben tömörülnek a cirrostratusok — curnu- lusok.

Esik a hó szünös-szüntelen s ismét; puhábbá válnak a pihék.

Nagyobbára hatszögéi csijlagalakuak s ] laposak, de olykor többen összeölelkezve, lágy kiadó gombalyagban hullanak alá, fehér haraszt lombot szőve a fák vázaira. — Egyre dagadóbbá válik a föld takarója és csakhamar makulátlan fehérségbe öltözik az egész mindenség. Helylyel-közzel még a látóhatár is eltűnik, egy vékonyka sötét vonal sem jelzi az ég s föld látszólagos .érintkezését. Fehér a hóboritotta távol is, csak néhol barnállik szerényen, elmosódott körvonalakban egy-egy fa a mezőn vagy rekettye-bokor a domboldalon, búsan hajladozva a szél sírása mellett. Elvétve összbevegyült boglyahalmaz is felbukkan, s falvak, tanyák házfedelei sötétlenek halványan, de tisztán mi sem domborodik ki a hóhullásban.

A szemet kápráztatja ez a vakító szin- telenség; a zűrzavaros, szeszélyes hópihék elveszik világát, egyre kevesebbet látunk, végtére is úgy tűnik már fel az egész világ, mintha fehér pelyhekké hullott volna szét, mintha csak libegő körbe-körbefutó bolondos hópihékből állana.

Electió.

ii.

Llogy türelmes olvasómat bizonytalanságban ne tartsam tovább a seribák felől, megjegyzem, hogy ezek, noha theologus diákok, nem valami gratis personák. Ök .tudvalevőleg a háznagyi, szeniori stb. iskolai hivatalokban irodai munkálatokat végeznek 10, vagy 15 — már t. i. a szerint, hogy melyik hivatalnak mennyi jogot ad e téren a fennálló iskolai törvény — „legény" honorárium fejében. Igyekszik is minden theologus legé- nyes állást kaparintani magának, hanem hát annyi még sincs, mint a hány kebel áhítozik utána. Általában haragusznak is a legényrendszerre nagyon. Mert ez az oka, hogy ,néha „bagoly" theologus némely 3-ad, sőt ! 4-ed évesnek is eléje vág az electió alkal- I mával; vagy hogy a legényt osztogatható egyes egyletektől megjutalmazott más tan- I szakon Levő a maga kollegájának. Behat j ezzel az anyaiskola sok-sok készpénzkiadástól i menekül meg. Lakonice úgy magyarázhatom meg a legényrendszer mivoltát, hogy: a hány legényt kapott az illető seriba, avagy a megjutalmazott érdemes egyleti tag, annyi emberrel való előbbválasztásra jogosult a rendes helyétől számítva.

Ennek közbeszurása után folytatom ott,

I a hol az imént elhagytam.

A mint a szénior kitette a lábát a teremből, az iránta példás tisztelettel viseltető, padok tetején és nem padok tetején álló vagy ; ülő, nemes ifjúság azonnal, mintegy parancs- i szóra (no igen, az őseiktől átöröklött belső | sugallat parancsszava folytán), fejére nyomja az eddig nélkülözött süveget.

Rágyújtanak a hosszuszáru debreczeni j pipákra. Némelyiké öles hosszú. Különösen | az öregebbé. Ezzel mutatja, hogy ő rég volt,

azaz, hogy sohsem volt „bagoly“ : — ő I „veterán“ diák itt! Megjelennek s kézről- kézre járnak a büszke cívisek hires-neves pátriáját koszorú alakban körülövedző szőllős- kertek homokbuezkáin szűrt „nektárral“ telt csikóbőrös kulacsok (a melyeket a vén kollégiumra tekintő Csokonai annyira gyűlölt!) és elmés diskurzusok közt hamarosan rázendítik az édesen csendülő nóták javából egyiket a másik után.

Sűrű fiistfellegben úszik az electionális terem. Ajtaja, ablakja tárva-nyitva: mégis majd megvakul á szem benne. Az ám! — A diákszem nem olyan kényes. Észre sem veszi azt.

Valóban patriarchálisán megy végbe az electió. Érdemes, nagyon érdemes a megtekintésre.

A jurátus, nagy apparátussal megtörtént elhelyezkedése után, fontoskodó arcz- czal kiteszi a kathedrára maga elé az óráját. Jelentkezés végett felolvassa meglehetősen nyomatékos hanghordozással az első választó nevét. Ennek beválasztása után a másodikét, harmadikét és igy tovább, mig a rája kiszabott egy órai idő le nem telik. Három órakor másik esküdtársa váltja fel. Egy óra múltával meg ezt a harmadik. E váltogatás mindaddig tart, mig vége nincs a választásnak. Rendesen 5—6 óra felé ér véget.

A felszólításra jelentkezőnek kezébe nyomja az egyházak nevét feltüntető névsort. Mikor pedig visszakapja ezt a lisztát, a bediktált legátió nevét — ellenőrzésül — ő is bevezeti az eligáló neve után s ezzel egyidejűleg kihúzza az elválasztott egyház nevét a sorból és igy adja át a következő választónak. A névsor odaadásakor ránéz az órájára s türelmesen várakozik. A szegény kutyanyelvet szemeivel majdnem felfaló, a sorok között idegesen kutató, reménybeli legátust körülfogják, ajánlják neki ezt is, azt

is. Persze, nem ritka dolog, hogy a sok ta- nácsolgatás közepette annyira izgult állapotba jön, hogy alaposan beleválaszt; — vagy másként fejezve ki magamat: megesik, hogy a még rendelkezésére álló legátiók közül egy olyat diktál be, a melyiknél pedig 3—4 is volt jövedelmezőbb.

Az ilyennek aztán van mit hallania. A választásra ügyet sem vető, később eli- gálókból alakult kártya-, zene-, ének-kompániák tagjai is feleszmélnek erre s a hogyan csak kiférhet a torkukon, kurjantják, hogy: „csípte!“ „fogta!“ „beugrott!“

Ha valaki kissé tovább töpreng a kelleténél a felett, hogy melyiket vigye el a sok egyház közül, mint a bömbölő orkán zudul neki az utána választó had: „siessünk!“ „elmúlt az 5 perez!“ —-A mire érthető méltatlankodással morogja vissza az éppen választáson évelődő a „beugrasztás" terén jártas biztatóival, segítőivel egyetemben: „ráérünk!“

Az 5 perez azért szálka a türelmetlen- kédők szemében, mivel szabály szerint ennyi ideig minden eligálónak joga van arra, hogy meghányj a-vesse magában: melyik lesz a jobb'?

Némelyik előre tisztában van azzal, hogy mi jut még neki, vagy számit valamelyikre s éber figyelemmel lesi, nem csipi-e el valaki előle; és ha nem vitték el, mire rákerül a csutora, minden tiszta nélkül bekiáltja, hogy teszem fel: Kutya-Bagos ! —• Utólag legyen mondva: ezt aligha lesi egy is, mert gyengén fizet.

Akad olyan is, a ki, jóllehet tudja, mihelyt átfut szemeivel az egyházak nevén, hogy melyiket fogja kiböngészni, mégis merő heczczből kihúzza az 5 perczet: hadd zúgolódjanak.

Mikor meg történetesen az orra előtt viszik el valamelyiknek a kiszemelt légútiét,